Irodai pillangók - 4. fejezet: Állásinterjú

- Hát ez hihetetlen - morogtam dühösen. - Ez a ribi megint rossz iratokat hozott be.

Az irodámban ültünk, az asztalomnál, és a fekete mappát néztük, amit az előbb hozott be felhúzott orral Janet, a főnök szőke titkárnője.
- Pedig direkt felírtam neki, hogy honnan kell elhoznia, még az iratok számát is. El se lehet téveszteni.
- Hagyd szegényt - mondta Bonnie mosolyogva. Ott ült velem szemben a bőrfotelben, és a papírvágó késsel játszott.
- De mégis, hogy lehet valaki ilyen? Nem hiszem el. Hány IQ-ja van ennek? Hogy vették fel ide?
- Elmeséljem...?
Erre nagyot nyeltem. Éreztem, hogy itt valamilyen titkos pletyka következik. Hátradőltem, és várakozóan néztem Bonnie-ra. Ő pedig belekezdett.

- Azt hiszem, úgy egy éve került ide az önéletrajza. Persze nem kézzel írta, ahogy meghirdettük, hanem kinyomtatta, úgyhogy ki is hajítottuk volna, ha a főnök fel nem figyel a fotóira. A kis hölgy ugyanis modellkedett.
- Nem csoda - mondtam, és ott lebegett lelki szemeim előtt Janet tökéletes, hosszú lába és kemény, gömbölyű melle, ami csak úgy feszült a hófehér blúz alatt.
- Egész jó fotói voltak, még én is megnéztem őket. Ez volt az egyetlen értékelhető dolog a dossziéjában. Két helyen dolgozott előtte, mindkettőnél csak pár hónapig, és mindkettőn elég jól haladt, de a végzettsége... Hát valami kis főiskolát végzett valahol délen, talán Texasban, még nem is hallottam arról a helyről. A bizonyítványmásolatait be sem adta, pedig azt is kértük a hirdetésben.
- Vajon tud olvasni? - morfondíroztam, de Bonnie leintett.

- Azt lehet, hogy tud, de a kérdéseinkre nem nagyon tudott válaszolni. A számítógépes ismereteknél is csak habogott, a kapcsolatrendszerekről meg a szervezésről sem tudott semmit. Benn volt Carl is az interjún, mert a Féreg nem képes egyedül semmiben dönteni. Én elvileg a háttérben jegyzeteltem volna, de hát ennek a két pasinak leesett az álla Janet miniszoknyájától. Szóval ott ültünk a tárgyalóban, nézegettük az önéletrajzát, és nem tudtunk már semmi értelmeset kérdezni tőle. Kínos volt már a csend. Janet is érezhette, mert győzködni kezdett minket: "Nem bánják meg, ha felvesznek, jó munkaerő leszek... Mindent megcsinálok..." És a szemünket fürkészte. Láttam, hogy ez halott ügy, úgyhogy poénból beszóltam egyet: "Igazán? És ha mondjuk minden este le kell szopni a főnököt?" És a Féreg felé intettem, és itt kezdődött az igazi interjú. Mert ahelyett, hogy sértetten kiviharzott volna, Janet szeme felcsillant: "Már azt hittem, meg sem kérdezik" mondta, és mire észbe kaptunk, már a Féreg előtt térdelt, ügyes, gyakorlott mozdulatokkal rántotta le a férfi sliccét, és előkapta a szerszámát. Jó kemény volt már, gondolom, egész interjú alatt arról álmodozott, hogy hogyan dughatná seggbe ezt a kis modellcsajt. Az a mocsok... Szóval Janet rábukott a faszra, és szopni kezdte. Carl meg én elhűlve néztük, már nem is tudom, mire gondoltam, de láttam, hogy Féreg nagyon élvezi, úgyhogy lehúztam a tárgyaló rolóit, és még az ajtót is bezártam, nehogy meglásson valaki. Mire visszafordultam, már Carl is előkapta a szerszámát, és üveges tekintettel bámulta, ahogy Janet a főnököt szopja. És egész jól dolgozott a csaj, látszott rajta a gyakorlat...

- De rosszindulatú vagy... - csóváltam a fejem, de Bonnie csak legyintett. - Szopott a kiscsaj rendesen. Így már rögtön értettem, hogy miért léptették elő az előző két munkahelyén. Mindent bevetett, a kezével is simogatta a dákót, meg a Féreg golyóit... Hát én sose vettem volna a számba, de hát ő tudja... Aztán kiengedte a faszt a szájából, és az arcához csapdosta, a nyálas szerszám kissé elmaszatolta a sminket, de az a kis ribanc nem törődött vele. Visszaengedte a Féreg farkát a szájába, jó mélyen, biztos a torkát is érte már. Bő nyállal szopott, ahogy azt kell. Addigra megsajnáltam Carlt, úgyhogy rábuktam a farkára...
- Na ne... - nyögtem.
- Most mi van? Akkor még nem ismertelek, te buta - mondta mosolyogva. - Volt vele pár jó estém azelőtt, ennyi. Nagyjából tudtam, mit szeret és mit nem, úgyhogy szoptam egy kicsit, jól benyálaztam, épp hogy csak beinduljon. Aztán az ölébe ültem, felemeltem a miniszoknyám, félrehúztam a bugyim, és ráereszkedtem a farkára. Nagyon izgalmas volt így, bármikor dörömbölhettek volna az atjón, és Janet ott szopta a főnököt mellettem. Carl nem is bírta sokáig, párat mozdultam rajta, és máris telelőtte a puncimat.

- A kis gyorstüzelő - vigyorogtam, de Bonnie zavartalanul folytatta. - Éreztem, hogy Carl farka puhulni kezd bennem, de én még szinte semmit sem kaptam! Szemrehányóan néztem rá, de ő rám se bagózott, csak Janetet figyelte, aki teljes erővel és szakmai tudással szopott. A Féreg már a végén járhatott, nagyokat nyögött, és hevesen tologatta a farkát Janet torkára. Egy kicsit csalódtam Carlban, mert mondjuk tényleg szép látvány volt a szőke maca szájában a leendő főnöke farka, de azért nekem is voltak vágyaim. A Féreg hirtelen nagyot nyögött, Janet ösztönösen nyelt egyet, lemehetett a torkán az első adag, mert utána kikapta, és hevesen verte, a dákóból meg csak úgy spriccolt Janet arcára a geci. A szőkeség behunyt szemmel élvezte. A fehér cseppek mindenhová jutottak, az orrára, az arcocskájára, az állára... És ami a legdurvább, Carl farka ettől a látványtól új életre kelt! A pasi felkapott, megfordított, térdre rakott a dohányzóasztalon, és a fenekembe döfte! Mintha valami gumibaba lennék! Persze nem panaszkodom, járt ő már a popsimban...

- Gondolhattam volna...
- Igenis járt, nem volt nagy dolog. Tudta már, hogy nem kell nekem hozzá sok könyörgés, de akkor és ott biztos nem is jutott semmi ilyen az eszébe, csak dugni akart egy hatalmasat. Szóval ott térdeltem, Carl a seggemben tombolt, Janet pedig elővett a retiküljéből egy zsebkendőt, és megint bámulatra méltó profizmussal tisztította meg az arcát. Gyorsan felitatta a Féreg spermáját. Ott, az orrom előtt. Aztán végigmért minket, láthatta, mennyire keményen kefél Carl, úgyhogy ledobta a zakóját, és bemászott alám. A feje pont a puncimhoz ért.

- Hatvankilenceztetek? - kérdeztem, de már ez is elég sok volt.
- Á, arra nem lett volna erőm, úgy dugott Carl. Hogy az néha mekkora kúrógép tud lenni.... A második meneteket legalábbis elég jól bírta. Szóval Carl keményen dugta a fenekem, a vállamnál fogva tartott maga előtt. Janet alattam feküdt, és nyalogatta a puncimból Carl spermáját, de biztos nem volt ez elég neki, mert rátapasztotta a száját a puncimra, és hevesen szürcsölte belőle. Annyira jó volt! Bele is markolt a seggembe, úgy próbált magához húzni, de Carl keményen dugott, úgyhogy ő is tartotta a derekamat. A Féreg meg ott ült az asztal mögött, mint aki jól végezte dolgát, és a farkát simogatta. Tudod, milyen... Szeret élvezkedni. Szóval Carl keményen dugott, és ráadásul Janet is betolta az egyik ujját a puncimba, úgyhogy már teljesen kész voltam. Mintha két fasz mozgott volna bennem. Egyszer azt is kipróbálnám... - kalandozott el, de aztán folytatta. - Azt hiszem, aztán két vagy három ujját is belém nyomta. Hihetetlen volt... Összeszorítottam a fogaimat, legszívesebben sikoltoztam volna a gyönyörtől, de nem volt szabad, nehogy meghalljanak. A nedveim vadul áztatták Janet arcát, és mikor az ujjával a puncim falán át simogatta Carl farkát, nem bírtam tovább, elélveztem, jó nagyot és gyorsat. Mindenem összerándult, a fenekem jól rászorult Carl farkára, még lökött egy párat, aztán ő is elélvezett. Telelőtte a popsimat is. Gondolom, Janet addigra tisztára nyalt odalenn, úgyhogy jött neki a következő adag.

- Kinyalattad vele a fenekedet?
- Hát persze! Elvégre, ha itt akar dolgozni, folyton ezt kell majd cisnálnia... - mondta mosolyogva Bonnie, és én vigyorogva bólogattam. - Carl lerogyott a Féreg mellé, Janet pedig rátért a popsimra, jó mélyen benyalt, mintha a nyelvével akarná pótolni az eddig bennem tomboló faszt. De ez már más érzés volt, hiányzott is egy kis ilyen kényeztetés a kemény dugás után. Belémfúrta a nyelvét, és mozdulatlanul tűrte, hogy végigcsurogjon rajta Carl spermája, be a szájába, és csak nyelte, csak nyelte... Aztán éreztem, hogy szívogatott is belőlem ki egy kicsit. Ebben is profi volt, nem dugta már be oda az ujját, hagyta, hogy megnyugodjak. És mire kilihegtem magam, Carl és a Féreg már nyugodtan ültek a székükben. Mire Janet már kimászott alólam, már a nyakkendőjüket is megigazították. Én leomlottam az asztalkára, alig bírtam magammal, de az a szőkeség profin előkapott egy kis tükröcskét, és kirúzsozta magát. És mire végzett, már Carl és a Féreg is előkészítette neki a névjegyét, és lelkére kötötték, hogy munkakezdés után azonnal jelentkezzen mindkettőjüknél.

- Szóval így vettétek fel ti ezt a kis ribancot, mi? - dőltem hátra.
- Szóval így - felelte Bonnie, és megszólalt a mobilja, úgyhogy kiszaladt vele az irodámból.