Irodai buli 1. rész - A szabályok

Nagyon izgatót voltam, már kezdtem a napokat számlálni a halloweeni partiig, amikor végül eljött a nap. Ron megüzente nekem, hogy milyen lesz és tart némi meglepetés is számomra, melyet Lorennel nem osztottam meg, inkább csak a beöltözős részét mondtam el neki, melytől azonnal fel is pörgött. Azóta csak a jelmezeken és leginkább a páros álarcokon gondolkodott, míg nem végül meg lett a győztes is.
Én lettem Tarzan, feleségem pedig Jean lett, a Disney-i mese alapján szerezte meg a ruhákat a boltból. Rajtam lényegében egy bokszerszerű zöld ruhadarab van, amiből pálmalevelek lógnak ki és veszi körbe, Loren pedig még a szőrtelen felsőtestemet is bekente némi olajjal, melyet azonnal ki is próbáltunk, hogy hogyan is működik.
Loren ruhája pedig leginkább egy szafari öltözethez hasonlított, bár ajánlottam neki az ágyékötös és leveles melltartót, mire hozzá tette, hogy a ruhája alatt nem lesz semmi, melytől egyből megtetszett a jelmeze.
Aztán meggyőztem a feleségemet, hogy még sem mehetek el csak alsógatyámban, így vett nekem egy oroszlán szőrös köpenyt, melyet nyakamba akasztva védte a hátamat. Ő ezen jót nevetve figyelte a tükörképemet, én pedig az ágyra döntve addig szeretgettem, míg nem nyögni nem kezdett alattam és még utána is. Így készültünk fel az estére, és mikor eljött, egy valamire nem számítottunk.

-    Én nem megyek szívem, nagyon beteg vagyok, sajnálom. – már két napja nyomta az ágyat szerelmem és még a harmadik napon sem változott semmit, csak fújta tovább az orrát, de legalább a láza lement.

-    Legalább te menj el és érezd jól magad, ha már én nem tudok. – mondta nekem az ágyból és mosolygót felém.

-    Nem beszélj bolondságokat, itt maradok veled, megmasszírozom a lábad, közben próbálom elkerülni a fikás zsebkendőjét. – ő pedig hozzám vágott egy párnát mellőle.

-    Szemét!

-    Szeretlek! – és belenéztem a szemébe. – Szóval itt maradok veled! – és kezdtem levenni a kabátomat, belegondoltam, hogy miről maradhattok le, de végül rájöttem, hogy a legjobb buli az, amikor a feleségem mellett vagyok.

Mégis valami oknál fogva Loren kiszállt az ágyból és visszarakta a kabátomat rám. Majd felé fordultam.

-    El kell menned, barátaid ott lesznek és a hétvége óta nem is láttad őket, de egy valamit kérek tőled.

-    Bármit. – és a kezembe nyomot, egy fényképezőgépet.

-    Örökíts meg minden egyes pillanatot, majd hozd haza, hogy röhöghessek egy jót, ahogy részegen kóvályogsz a barátaid között. Rendben? – egy puszit nyomtam az orrára és megsimogattam az arcát.

-    Hát, ha ezt kéri a kis beteg, rajtam ne múljon.

-    Imádlak.

-    Én is téged, mert nem érdemlek meg.

-    Igen, ez igaz. – mind a ketten elmosolyodtunk. – Vigyáz magadra és hívj fel, ha bármi van, vagy ha valakinél ott aludtál, hogy ne várjalak itthon.

-    Úgy lesz. – egy puszit nyomtam az arcára, majd lassú léptekkel, de elindultam életem egyik legérdekesebb bulijára.


Felérve a hetedik emeletre ahonnan már a liftből is lehetett hallani a dübörgő techno zenét. Elindultam az ember csoportok között ismerős alakokat keresni. A mennyezetről vigyorgó töklámpások és seprűs boszorkányok papír utánzataik lógtak lefelé. Az egyes asztalokon rengeteg sós és édes sütemény volt, míg másokon temérdek, választékos italok sorakoztak fel.
Ahogy haladtam beljebb úgy láttam, hogy mindenki nagyon jól szórakozik. Volt, akin csak egy álarc volt, meg a szokásos irodai nyakkendős öltözet. Mások, pedig mint én is teljes testhez álló jelmezt viselt, így megnyugodva mentem tovább Ádám kosztümös Tarzan jelmezemben. Otthagyva az irodámban a kabátomat és a köpenyeget. Aztán egy kéz kulcsolódott a nyakamra és egy pillanatra a szája a fülemen volt. Megérezve a parfümének férfias illatát, már is tudtam, ki az.

-    Szia, Ron! – és hátrafordultam, majd szembe néztem egy tűzoltóval, akinek a nadrágjából feszülő hózentróger a csupasz felsőtestén húzódott, kezében pedig egy műbalta volt, fején pedig megdöntve egy piros műanyag sapka.

Meg egy jelvény volt, melyen egy tökfej nevetett felém, szemmel intve feléje, azonnal nevetni kezdett.

-    Jah, az, az is a buli része. Loren nem jött el? – a hangja némi csalódottságot fejezett ki, de egyből szélesebb is lett a mosolya.

-    Igen ágynak dőlt, egy kicsit megfázott, de viszek néki némi szuvenírt. – felmutatva a fényképezőgépet.

-    Helyes és még mielőtt rátérnék a jelvényre. Ádám? Az édenkertből?

-    Nem, Tarzan és Jean, csak a barátnőm lebetegedett.

-    Oh, akkor vadember lenni nagyon szexi. – és elővett a zsebéből egy ugyan olyan jelvényt, ami neki is van, majd a gatyámra tűzte fel, közben is az ujjával elidőzve a meztelen bőrömön, szűkebb is lett a helyzetem.

-    A jelvények segítenek a játékban.

-    Vagyis?

-    Akin rajta van a tökfej, az szabad préda, mindenkinek. De csak is azok lehetnek benne, akin rajta van a jelvény, ez a főszabályom.

-    Ah, szóval ez a te szabályod, vagyis csak azzal lehetek, akinek megengedett.

-    Igen, csak nekik Ted.

-    És mi lesz, ha nem?

-    Azt nem tudom, de remélem nem lesz ilyen. – és közelebb jött hozzám, éreztem magamon a meleg leheletét, és pillantásának vad tüzét, ha nem lenne házigazda, talán itt helyben kezdenénk is el a játékot.

-    Fontos vagy nekem Ted és szeretném, ha betartanád a szabályokat, illetve, hogy én legyek az utolsó ma este, akivel társalogni kívánsz.

-    Társalogni? Tarzan inkább banánrázásnak nevezné.

-    Akkor legyen az. – hátra nézett és újabb emberek jelentek meg a liftből. – Most mennem kell, még találkozunk vadember.


-    Én is remélem, hogy ma még oltasz, nálam tűzet. – mondtam neki vissza, már majd hogy nem kiáltva felé, aztán elindultam a tömegben kalandozva, figyelve kin van jelvény.