Ilyen csak a mesékbe van

17 éves vagyok.A nagyszüleimnél élek anyával mert ép válnak a szüleim.A barátom kijelenti,ő nem fog ennyit kocsikázni értem.Szóval szép volt,jó volt,de köszöni ennyi!Fantasztikus.Egy ember van csak akire számíthatok...Zsófi barátnőm.Ő próbálja tartani bennem a lelket.
-Figyu mennyünk el bulizni az este.Jót tenne neked egy kis kikapcs.
-Nem tudom Zsó.Meg kell kérdezni anyát.
Egyből rábólintott.Tulajdonképp örült is neki,hogy kimozdulok.
Jó volt az este.Sokat táncoltunk,nevettünk.Összeismerkedtünk egy 3 fiúból álló társasággal.Zsófi az egyik sráccal Gabival ment haza,én pedig Dáviddal.Noha úgy volt Zsónál alszom nem akartam zavarni.Tudtam,hogy régóta nem volt senkije.Dávid pedig egyébként is megdobogtatta szívem és én sem voltam közömbös számára.Magas sportos alkatú,szőkésbarna,zöld szemű srác.Tulajdonképp ő ajánlotta fel az ágyát,hogy majd ő a kanapén alszik.Hajnali 2 óra lehetett amikor elindultunk "haza".Egész úton beszélgettünk,nevettünk,hülyéskedtünk.Ő átfogta a vállam.Egyszercsak megált.Azt hittem baj van.De nem,megfogott és magához húzott.Megcsókolt.Úgy ahogy senki még..
-Ne haragudj!Nem bírtam tovább.Nagyon bejössz nekem.
-Semmi baj.
Nem tudtam mást mondani annyira a hatása alatt voltam.Felértünk a lakására.Megmutatta a szobát ahol aludni fogok.Egyszerű,de tökéletes lakásban lakott.
-Ha szügséged van valamire csak szólj!Itt leszek a nappaliba.-fejével a kanapé felé bökött és elmosolyodott.
-Minden tökéletes,köszönöm!-persze csak te hiányzol az ágyból.... szerencsére csak magamba mondtam.
-Akkor szép álmokat szépségem!-megfordult és már csukta volna be az ajtót..
-Várj!-nem kellett volna,de már mind1-Jóéjt puszi hol marad??
Villámgyorsan ott termett mellettem és már a karjaiba is zárt.Mélyen a szemembe nézett.Pár másodperc múlva ajkaink egybeforrtak.Nem akartam,hogy vége legyen.De egyszer mindennek vége szakad.Lefektetett, betakart.Még egy könnyed csókot lehet ajaimra,majd távozott.
Reggel anya hívása keltett fel.
-Jó reggelt álomszuszi.Lassan ideje hazaérni.Időbe szeretnék indulni.
-Megyek is.Szia!
-Ki volt az?-Dávid egy szál boxerbe állt az ajtóba.Nem csak a két lábán állt,hanem a szerszámja is.Látszólag nem zavarta.
-Hahó...
-A..a..anya hívott-hebegtem,nem tudtam levenni a szemem róla amit persze ő is észrevett és mosolyogva nyugtázta észrevételem.
-Reggel van.Rólad álmodtam.Ilyen hatással vagy rám.
-Mennem kell.Elviszel Zsófihoz??
-Kár.Persze elviszlek.
Hazafele élménybeszámolót tartottunk Zsófival egymásnak.
Elindultunk anyával.Jajj de jó egy unalmas délután...alig várom már.Gondolataim csak Dávid körül forogtak.Az ajkait éreztem az ajkamon.Szemeim előtt láttam őt ahogy reggel ott állt és csak mosolygott.
Megérkeztünk,kiszálltunk és kopogtunk.Anya unokatestvére Kati nyitott ajtót.
-Végre hogy ideértetek!-megölelt,puszi puszi meg minden.-Gyertek csak be!A nappaliba van mindenki.Tudtuk merre az irány.-Itt vannak Éváék is!
Beléptünk a szobába.Csupa ismerős arc.Unaköcsikéimmel játszottam,5hónapossak,amikor Kati megszólalt.
-Éva ti még nem ismeritek a fiam,vagy nagyon kicsi volt amikor utoljára láttátok.-ami lehet ugyanis nem nagyon volt lehetőség haza látogatni,ha jöttünk akkor is csak a nagyszüleimhez.
-Igen az lehet.Rég találkoztunk így mindannyian.Kicsim gyere kérlek.
Letettem a kisagyba a babát.Még szerencs különben tuti eldobtam volna.Megfordultam és egyből elállt a szavam.Földbe gyökerezett a lábam.Ilyen csak a mesékbe van!!!
-Ő a fiam Dávid!Ők pedig Éva és a lánya...
-Laura..-fejezte be a mondatot.Épp úgy meg volt lepődve mint én.
-Ismeritek egymást?-kérdezte anya.
-Együtt buliztunk tegnap este-feleltem.
-Micsoda különös véletlen.-mosolyodott el Kati
Az.Egy világ dőlt össze bennem.
Borzasztó volt a délután hátralévő része.Az hogy úgy kellett tennünk mintha semmi sem történt volna.Ki kellett mennem levegőzni.Dávid jött utánnam.
-Hát ez elég durva meglepetés volt.-átölelt.Annyira jól esett,beleborzongtam az ölelésébe.Egy pillanatra elfelejtettem ki is ő nekem.-Most mit csináljunk?
-Semmit.Csak egy csók volt.Elfelejtjük és kész.
-Elfelejtjük??Én nem tudom elfelejteni!Laura belédszerettem.
Este az ágyamon feküdtem és csak Dávid hangja motoszkált a fejembe és az az egy szó "belédszerettem".Írnom kellett Zsófinak,hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen.Egy csodálkozó fejecske  volt a válasza.Aztán még egy üzenet.Ismeretlen számról:Kínoz a hiányod.Érzem az illatod a párnán.Nem tudlak elfelejteni.Hiányzik a csókod!Kérlek had lássalak,talán könnyebb lesz.Elfogadom,próbálok rokonként tekinteni rád.Csók,Dávid
Rokonként... Persze.... Gondoltuk...de ez már egy másik story ;)