Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Illúzió 3. rész

Kerkával sutyorogva képzelgünk. Összeírjuk, hogy fogjunk hozzá életem legfontosabb döntéséhez. Új helyen, új életet. Tiszta lappal indulok.
Elsősorban a házasságomat kell lezárni. Keserves meccs lesz. Munkahely felszámolása, hivatalos ügyek intézése és végül temérdek holmim összepakolása, fuvarozása.
Bálint délben kerül elő. Vállam fölött belepillant az összeírtakba.
- Hmmm…szóval tényleg komolyan gondoltad. Helyes!
Belecsókol a nyakamba, és elvesz egy szelet sütit a tálcáról.
- Hékás! – csap a kezére Kerka – Azt majd ebéd után.
Bálint csalódott képpel a fiúk szobájába megy, mi pedig vigyorogva nézünk utána.
- Tudod már, mit fogsz mondani neki? – néz rám Keresztanyám komolyan.
Mosolyom lehervad, mert exem – most már így nevezem – említése, és a vele való találkozás elkerülhetetlensége, nem örömünnep számomra. Bárcsak túl lennék rajta, és már emlék lenne.
Később Bálint is rákérdez erre.

- Tulajdonképpen mi volt a baj vele?
- Nem tudom igazából szavakba önteni. – fintorgok – Az érzés, amit szinte minden tette, mondata vált ki belőlem. Csupán eseteket tudnék felsorolni, kirívókat, ami csepp a tengerben, összességében azonban elviselhetetlen. Középiskola után közvetlenül költöztünk össze. Fogalmam sem volt az önálló életről, háztartásról, főzni csak pár dolgot tudtam. Ő tanított sok mindenre. Vásárláskor mire figyeljek, mosógépet hogyan kezeljek, számlákat mikor fizessek.
Ez még rendben is lett volna, de aztán baráti körben elkezdődött a szurka - piszka. Soha nem felejtette el megjegyezni mások előtt, jelen esetben mit is tanultam tőle, mire voltam jó előtte, értsd úgy Ő előtte, és persze, hogy bőven van még mit tanulni. Alázásomnak itt még nem volt vége. Jöttek az alakomra vonatkozó megjegyzések, mit szeretne, ha nagyobb lenne, mert ezzel kezdeni semmit nem lehet, vagy éppen jó lenne, ha eltüntetném a kezdődő úszógumimat, hurkáimat a hasamon, mert néha összekeveri a mellemmel.
- De hát nincs is úszógumid! – háborodik fel a fiú.
- Nincs, de ez már a következménye sorozatos kegyetlenkedéseinek. 55 kilót nyomtam, vagyis hurkáim akkor sem voltak, csupán nem voltam anorexiás. A szexuális életünk pedig… Bármennyire nem feleltem meg neki olyannak, amilyen voltam, ha elöntötte a vágy – ami napjában nála minimum négy alkalmat jelentett alapban – akkor nem érdekelte, akarom-e, vagy sem, alkalmas-e, vagy sem, bárhol voltunk rám erőltette magát. Szinte súrolta az erőszakot. Bűbájosan tette a szépet, ha akart valamit, szörnyen fals volt, és nekem már remegett a gyomrom a félelemtől, mert tudtam nincs mese. Lélektelen, érzelemmentes szex. Ez volt az együttlétünk. Rég rájöttem, azért vett el, hogy legyen, aki kéznél van, akit megdughat. Szeretkezésről a legjobb indulattal sem beszélhetünk.
Ha mégis sikerült időnként kicsúsznom a karmai közül, az még annál is kegyetlenebb volt, mintha engedtem volna neki. Csak morgott és vakkantott, ha hozzám szólt, indulatos, gúnyos hangsúlya gyilkolta a lelkem. Próbáltam nem törődni vele, felvettem a stílusát védekezésképpen, de ennek meg jókora verés lett az eredménye.

- Úgy érted megütött??? – kerekednek el Bálint szemei.
- Szerencsére csak egyszer. Hatalmas pofont kaptam, amitől elborultam, még estemben elájultam. Mivel nem voltam magamnál, irtózatosan bevertem a fejem az asztalba. Akkor egy ideig normális volt, mert lehet félt, feljelentem, az is lehet volt némi lelkiismeret furdalása. Nem tudom, és már nem is érdekel.
- Ehhez mit fog szólni? Hogy otthagyod.
- Gőzöm sincs. De ha újabb pofon az ára, akkor is megéri.
Este Kerka hiába kínál vacsorával, összecsomagolom a holmimat, amit magammal hoztam, enni már nem tudok. Feldúltan csapkodok Minden idegszálammal, a másnapi összetűzésre tudok csak koncentrálni, annyira ideges vagyok. Bálint tanácstalanul téblábol körülöttem, végül bemegy Öcséimhez.
Most, hogy egyedül maradok a gondolataimmal, megpróbálom helyretenni őket. Lassan lehiggadok.
Oké. Holnap vonatra ülök, hazamegyek. Ha otthon lesz, beszélek vele. Gyorsan összeszedem pár cuccomat, és a barátnőmhöz megyek. Végül, ha az ex dolgozni megy, még mindig elhozhatom a többit.
Persze tudom, hogy nem lesz ilyen egyszerű, de a tudat, hogy végre szabad leszek, hogy megszabadulok tőle, és hogy Bálint itt vár rám…

- Minek örülsz? – kukkant be Zsolt öcsém.
- Tervezgetem a jövőmet.
- Jó lenne, ha ezt Bálinttal is megosztanád, mert kissé el van kettyenve. Az előbb átmentél fúriává, amivel nem tud mit kezdeni.
- Nem csodálom. – nevetek. Most, hogy látom a végét, bármit hoz is a holnap, mintha mázsás kőtől szabadultam volna meg.
Követem Zsoltit a szobájukba, ahol Bálint kíváncsian méreget.
- Nem kell félned, nem harapok. Ha csak Te nem akarod! – kacsintok.
- Áááááááááá! – hördül fel Peti – Gyerekek. A szerelmi életetekre nem vagyok kíváncsi. Kifelé.
- Mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem? – nézem hökkenten, majd Zsoltihoz fordulok – Te nem mondasz semmit?
- De. Viszlát. – ezzel kilök minket a szobából.
Néztem a csukott ajtót, szemöldököm homlokomra szalad.
- Ha már így alakult – teszi a derekamra a kezét – Abban a bizonyos harapdálásban benne vagyok.

Szívem hamar triplán ver. Behúz a szobámba. Ajtónak dönt, szája rajtam kalandozik. Előbb a számat ingerli, alsóajkamat harapva, szívva. Viszonzom és vágyom, szinte ragadozóként marcangoljuk egymást.
Felemeli karom, lecibálja rólam a pólót. Gyengéden simogatja melleim, vágyakozó tekintetem láttán hozzájuk hajol, ajkaival becézi, kezeivel simogatja őket. Bimbóim hegyesek, már-már fájdalmasan érzékenyek. Nyelvének érintésére megremegek, lábaim kocsonyásodnak.
Felemel, ágyra fektet. Csókjaitól kihagy a lélegzetem. Nyelve egyre csak játszik rajtam, velem. A hasamon, combomon köröz, miután megszabadít a ruháimtól, végül megkönyörül, és nagyajkaimba furakszik hevesen. Felkiáltok a hirtelen kéjtől. Csípőmet felemelve követelem, ne hagyja abba.

Apró, egyre erősebb nyögéseim hallva fölém helyezkedik. Rövidnadrágját lerúgja magáról. Érzem hasamon a gyöngyöző hímvesszőjét. Magamon kívül fogom marokra.
- Én is akarom…
Választ meg sem várva ülök fel, és nyelvemmel itatom le az előnedveket. Mohón számba veszem, nyelvemmel masszírozom, szívom, és finoman aprókat harapok rajta, ingerlően.
Előttem térdel, zihál és nyög. Csípőmozgása nem titkolja, egyre közeleg a vég.
- Kitti… - lihegi – Ez nagyon finom.
Vele akarok. Érezni akarom magamban. Abbahagyom és megfordulok. Nem teketóriázik, hátulról a hüvelyembe furakszik. Ájulásszerű érzés kerít hatalmába.
Bálint is hasonlóképp lehet vele, mert rám hajol remegve, és csiklómat simogatja, miközben suttogja:
- Ez az, jóóóó, ahhhhhh.
Nem váratom sokáig. Orgazmusom olyan heves, intenzív, hogy képtelen vagyok tovább térdelni. Kimerülten fekszem hasra, ő mellém rogy és átkarol.
- Jajjj te lány… - simogatja fenekem. – Hiányozni fogsz.

Nézem az állomás oszlopait, félelmem a gyomromban minden egyes póznával nő. Hiába a tudat, csak ezt a napot kell túlélnem, rettegek a találkozástól.
Sietősen lépkedek az emberek közt. Túlélni és túl lenni. Ez lebeg a szemem előtt
A buszról leszállva végképp elgyávulok, ahogy nézem négyemeletes bérház komor falait. Függő folyosókon ismerős arcok, lakók. Kíváncsian méregetnek, tán látják rajtam idegességem. Jó napjuk lesz. Végre megint lesz jó zaftos téma, amiről csámcsoghatnak, mire végzem.

A lakás nagy megkönnyebbülésemre üres. Exem nincs itthon, biztos dolgozik. Ez egyszerűbb lesz, mint hittem. Sietősen pakolni kezdek, kihasználom a helyzetet. Röpke egy óra alatt beledobálom sporttáskámba ruháimat. Könyveimnek, és személyes tárgyaimnak az alagsori közértből kérek dobozt. Körbenézek, nem hagytam-e ki semmit.
Persze van pár dolog, amin marakodhatnánk. A kávé-teafőző, amit Apámtól kaptunk egyszer Karácsonyra. Vagy a rengeteg nászajándék. Nem érdekelnek, nagyvonalúan legyintek. Szükséges áldozat. Tartsa meg, ha ez az ára a szabadságomnak.
Hívok egy taxit, és meg sem állok barátnőm lakásáig. Szilvi újongva fogad, látva csomagjaim, amit a taxisofőr segít cibálni, hangos éljenzésbe kezd.
- Szeva Bogárkám! Jól látom, amit látok? Pláne jól értelmezem?
- Igen. Helyzetelemzésed tökéletes! – nevetek.
Bent megpróbáljuk elhelyezni egy sarokban holmimat. Amit végzünk, elégedetten elterülünk a földön.
- Hozok inni, mert nem tudom, te hogy vagy vele, én teljesen kiszáradtam.
Egy üveg kóla társaságában követeli az előzményeket.
- Szép kis szégyenfoltja ez az életemnek, mit szépítsük.
- Hagyd a mélabút a félrebánatba. Eljárt oszt kész. Szégyenfoltról vagy jót, vagy semmit.

Azért ebben a kategóriában megemlékeznék ama első esetre. Vele.
- Jajj ne is említsd. – nyögtem fel borzongva. – Igen, anno vele tiportam liliomomat. Rettenetes volt. Bár elfelejthetném…
- Mit sminkeljük, ez szép nagy paca volt, még szégyenfoltnak is. A cserédet - az ifjabbik Vitéz Szabó legény miatta lett kirúgva azt hiszem, márpedig ebben a témában fenomenális emlékezettel rendelkezem - máig nem értem. Liliomkám! Szorított mán a cipő, és Ö épp kéznél volt? Sosem felejtem el azt a hajnalt, mert ugyi találkoztunk, ahogy tartottál hazafelé. Magamban kicsit egysíkú voltam: Anyám! Te jó ég! Jézusom! Talán a sorrendet felcseréltem néha, de hasonló bölcsességeket zsolozmáztam. Meg azon gondolkodtam, hogy hová tetted a következőket: Szem, szépérzék, józanész…
Ezen kacarásztunk, hisz vicces volt tényleg, legalább annyira, amennyire tragikus. Tragikomikus.
- Azért ha vígasztal – folytatta barátosném – A vérbeli mazochista ugyi, mármint én, nem jártam jobban nálad. Először azt hittem mindegyikről, hogy Ő a Herceg és a Szerelem személyesen. Aztán mikor elkezdtem jobban skubizni, akkor derült ki, hogy a herceg kicsit púpos, hangyányit sánta, valamint a fél szemére világtalan, ellenben szőrösebb, mint a lova, meg nagyobb állat is…
Sikítva vihogunk hasonlatain. Jót tett nekem. Ezért szeretem. Mindig átsegített humorával a nehézségeken.

Késő délután felnyergeltem Szilvi autóját és felkerestem hitvesem. Útközben megállok egy bolt előtt. Akciós toppokat hirdetnek. Újéletbe rongyosan csak nem megyek…
Hiába húzom az időt, végül csak odaérek. Nyitom az ajtót, és bár nem hallok semmit, tudom, most itthon van. A nappaliban lelek rá. Kifacsart pózban hever a fotelban, szeme csukva, asztalon előtte félig kiürített borosüveg.
Rosszul vagyok tőle. Karom magam előtt összefonom, és gúnyosan nézem valaha volt életem értelmét.
Ekkor mocorogni kezd, feltekint.
- Jó reggelt. – szólok ridegen. Határozottságommal magam is meglepem.
Pár perc, mire magához tér, felfogja jelenlétem.
- Te mikor jöttél? – kérdezi, de rájön, nem is ez a lényeg. Az ok, amiért a bor is elfogyott foglalkoztatja igazán – Mit akarnak jelenteni az üres szekrények?
- Okos fiú vagy, kitalálod magadtól. Nem hiszem, hogy sok magyarázat kell hozzá.
- Valami pasi? Most már mindegy, elmondhatod.
Nézek rá, és nem hiszem el, amit hallok. Úgy gondolja minden tökéletes volt? Bálint semmiképp nem jött volna be a képbe, ha velünk minden rendben.
Felkászálódik, felém lép. Ösztönösen hátrálok.
- Nem feleltél. – bólint mindent tudóan - Szóval igen.
- Azért nem válaszoltam, mert értelmetlen. Régóta nem vagyunk szerető házaspár. Csoda, hogy eddig húztuk.
- Én szerettelek.
- Hát persze…

Elfordulok, legszívesebben már mennék.
- Nem hiszel nekem? – hangja színtiszta döbbenet. Tényleg azt hiszi, Ő semmiképp nem hibázott. Elkapja a karomat. – Válaszolj. Eddig nem taszítottalak. Most miért húzódsz tőlem?
- Kérlek… - hangom is pánikol, nem csak én. – Eressz el.
- Ugyan kicsim. – nyög a fülembe. Keze a mellemet markolja, nadrágom gombolja. Úrrá lesz rajtam a rettegés. Még próbálok szép szóval hatni rá, de tudom, már nem higgad le. Rúgkapálok és harapok, de ettől még inkább beindul.
- Te kis vadmacska… - lihegi a nyakamba – Ha tudom, hogy így hat rád egy új pasas, már én is biztattalak volna.

Megkísérel megcsókolni, összenyálazza arcom. Én csak vergődök, dobálom a fejem. Megpróbálom hajába csimpaszkodva távol tartani magamtól, de két centis haja kicsúszik a kezemből, fejbőrét karmolom. Felkiált fájdalmában, és lekever egyet. Fejem meglódul, de nem törődök a fájdalommal. Észnél kell lennem, hátha őt is észre térítem.
Az nem lehet, hogy erőszakkal akar magáénak. Erre még Ő sem lenne képes.
Fújtatva tépi a felsőm, fejem nyomná az ágyékának, de nem hagyom. Ekkor megmerevedik, érzem átázott pólómon, hogy vége. Kihasználom, hogy elernyed, rohanok ki a lakásból, el innen, minél távolabb.
Csikorgó kerekekkel, repülőrajttal kanyarodok ki a parkolóból. Szememből ömlik a könny. Furcsa mód örömkönnyek ezek. Nem számít mi történt az imént, mert vége. Örökre.
Alig látok valamit, ezért egy kevésbé forgalmas úton leparkolok és kifújom magam. Hisztérikus kacagásba kezdek az átélt sokk, és a szabadulás eredményeként. Undorodva nézem ruhámon a foltot. Előveszem az új toppomat, és a kocsi hátsó ülésén átcserélem. A régit, a meggyalázottat egyszerűen kidobom.

- Nem mondod, hogy ezt tette. – hűl el barátnőm este.
- Erre én sem számítottam, de ennyit megért, ám legyen. Többet nem kell találkoznom vele.
- Dicséretes a nyugalmad. Én minimum tökön rúgtam volna. Nekem még csak hasonló élményem sem volt. Legfeljebb erős ajánlatom.
- Tényleg! Emlékszel még Drzolira?
- Netán ez az a fickó, aki nem túl feltűnő magasságot, nem kimondottan dús hajkoronát, kicsit melegoid mozgásformát, és szerény személyem ismeretségét is magáénak mondhatja?
- Sokadszorra akasztasz ki nyers szókimondásoddal. – kacarászom a jellemzésen – Valóban volt idő, mikor én sem voltam meggyőződve a fiúka nemi identitásáról. Mikor tizennyolc évesen büszkén mutogatta a noteszében a férjezett nőci telefonszámát. Na akkor gondoltam először, hogy lehet, ennek a dicsekvésnek is oka van.
- Istenem! – mélázik Szilvi – Boldogult közös ifjúságunk egyik meghatározó személyisége volt a fiú! Józsival együtt, aki legtöbbször az addigi életében felhalmozódott csalódásokat kezelte – igen hatásosan – alkohollal, amelynek folyományaként tán sosem láttuk józan állapotában.

Egyébként erre a noteszmutogatós dologra nem emlékszem, de arra tényleg igen, hogy a későbbiekben – még mindig igen liliomos korunkban – felajánlotta, hogy áldozatot hoz értem és a szent cél érdekében. Nem tudom, honnan vette, hogy a szent cél nagyon szorongat. Szegény ficek ajánlatán persze, hogy megdöbbentem. Először is mocsatos módon öreg volt hozzám, másodszor ama pendelyes korban, még hisz az ember lánya a Hercegben, fehér paripán. Ha nagyítóval skubiztam sem láttam semmi hercegit benne. Dalia??? Ugyan már. Ezen kívül még egy rollerje sem volt, nem hogy fehér pacija. Szóval nagyon kellett erőltetni a fantáziámat, hogy kérdőjelesre megkaphassa az ÁLOMPASI, és az I. Szerelem nevezetű címeket. Aztán józanodásom pillanatában jobban kibetűztem az agyam vetítővásznán az írást, amely így hangzott: ÁLNOK PASI!
Meg igazából már akkor sem tudtam parancsolni az arcvonásaimnak, ha röhögnöm kellett, nem tartottam vissza, mert ugye az elfojtás káros.
Ami azt illeti, most sem tartjuk vissza. Úgy viháncolunk, mint tini korunkban, én pedig rettenetesen boldog vagyok.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
libido ·
Közel hétezer szó gyűlt már össze a hozzászólásokban. Ejj... ez még kevés!!! Harmincezerig meg ne álljatok abból máőr kijön egy kisregény.

Titina ·
Amúgy még valaki lesajnálja és önszántamból nyírom ki a bigét! :angry: :smile:
lököttyúk ·
No, én tudok lőni, van is mivel.
Csak szólj, sőt követelem :)
Titina ·
Nocsak! :)))
Mesélj! Egyébként mit kérsz ebédre? ;)
Holnap a Medve u.-ban leszek. Mammut jó lesz? :))
Csupa tenyeres talpas... :D
lököttyúk ·
Hát mit bánom én, ha nevetni látlak :) Növény, vagy állat...mindkettő? jöhet.
Esetleg előbb lövök, aztán hazavisszük, megsütjük és az iciripicinek is adunk belőle.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: