Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Hosszú az út hazafelé

November vége volt, és az esték már csípősen hidegek voltak. Hét óra körül megfürödtem és mivel tanulni valóm nem nagyon akadt, beültem a Tv elé. Alig, hogy kényelembe helyeztem magam, bejött anyám és elküldött a boltba cukorért meg valami szalámiért. Nem sokat ellenkeztem, tudtam, hogy úgy is felesleges, mert ha bevágja az „akkor reggel én ébresztelek és hidd el, hogy rosszabb lesz” szöveget, úgy is ő győz. Felöltöztem tehát rendesen, nem vagyok túl fázós, de jobb szeretem, ha egy férfi dönt ágynak, mintsem a nátha. A bolt két utcányira volt tőlünk, én meg úgy gondoltam, gyalogolok egyet, meg kedvem sem volt kivadászni a tárolóból a biciklimet, úgy is legalól van, -mondva. Akkoriban a negyediken laktunk, azóta lentebb költöztünk eggyel, mert kicsi lett a régi. A lépcsőházban minden olyan volt, mint egy tipikus horrorfilmben.

A villany nem kapcsolódott fel, akárhogy ütöttem, meg, olyan érdekes kaparászást is hallottam az egyik alsóbb szintről. Ahogy óvatosan lentebb lépegettem a lépcsőkön, amik persze sosem csúsztak még ennyire, kiderült, hogy csak a szomszéd macskája szedte szét félig az ajtót dolga végeztével. Talán ő is fázhatott, mert ahogy kiléptem az ajtón, minden további nélkül az utca összes hordalékát az arcomba fújta a szél. Már csak azon csodálkoztam, hogy nem zuhog az eső. Határozott mozdulattal húztam le a sapkámat, ameddig csak bírtam, de nem jártam túl sok sikerrel, a fagyos szél mindig talált beutat. De jó lenne, ha valaki most felmelegítene, gondoltam magamban nagyot sóhajtva, mert tudni illik, hónapok óta nem volt valamirevaló fiúval dolgom. Egy-két apróság történt velem ilyen téren az elmúlt hetekben, de nem méltatom az ilyeneket túl sokra. Zsebre dugott kézzel és mindenemet összehúzva kezdtem meg esti sétámat a bolt felé. Közben több dolgon elgondolkodtam, a tegnapi történelem dolgozaton, öcsém barátnőjén, szegény, ha tudná hogy a barátja többször kúrt már félre, mint ahány napja együtt vannak, pedig rendes kiscsajnak tűnik, csak egy kicsit visszahúzódó.

Nem egészen ilyen való a nem túl szemérmetes öcsém mellé, de én nem szólhatok bele, majd rájön. Már majdnem elérkeztem célomhoz, mikor egy autó lelassított az úton, nem szenteltem neki túl sok figyelmet, örültem, hogy végre összemelegedett az arcom alja a szegycsontommal. Meg amúgy is, mi az, hogy én itt didergek a szabadban, ő meg szívat engem a jó melegből. Hangtalanul szidni kezdtem, de az autó tovább jött mellettem lassan, majd megállt. Leereszkedett az ablak és kiszólt belőle egy ismerős hang, -Noémi?
Erre azért már hirtelen lelassítottam lépteimet és elfordítottam lederesedett fejemet, mert ugye engem is Noéminek hívnak, de a hang gazdáját még nem sikerült analizálni, habár felettébb ismerősnek tűnt. –Dávid vagyok.

Hirtelen meleg érzés öntött el, már az autóra nézve is, abban reménykedve, hogy így talán nem gyalog kell a visszautat megtennem. A másik érzés, melytől a reszketésem feledésbe merült az, hogy Dávid az osztálytársam volt, és egyben az egyetlen srác, akivel e kis közösségben el tudtam volna képzelni barátságnál többet. Több fiúval is jó viszonyban voltam, de egyikük sem jöhetett szóba, mint pasi, habár, kaptam jelzéseket, hogy ők ennek az ellenkezőjét szeretnék. A rendszeres két- (illetve már majdnem egy) értelmű megjegyzéseket és az állandó tapizgatást néha már untam is. Ezt közöltem is velük, de ugye mindegyiknek sajnos két füle van, és csak egy negyed agya, mert egyiküknek sem sikerült megérteni, hogy akármennyire szeretnék, nem lesz több közöttünk, mint amennyit én akarok. Szó sincs arról, hogy egy melankolikus, zárkózott kis anya picilánya lettem volna, mert pasijaim akadtak bőven, de azért első mégis csak a külső, akárki akárhogy tagadja. Az már megint más, hogy a majdnem tökéletes külső többnyire taszító belsőt takar, de tudni kell alkalmazkodni, és persze korrigálni is. Ha valamelyik nem megy, jobb ha minél előbb javítasz rajta, különben nagyon nehéz élet elé nézel. De Dávid nem olyan volt, mint a többi fiú az osztályban. Nem tagadom, tetszett külsőleg, de fogalmam sem volt róla, mi lakozik belül. Olyan különleges egyéniségnek gondoltam. Egy picit mintha zárkózott lett volna, de egyben nagyon nyitott is.

Nem sokat beszélgettem vele, nem is tudom miért, talán pont ezért éreztem rajta azt a kis zárkózottságot. Mitagadás, több, mint érdekelt, hogy milyen lehet ő valójában, és ennél fogva többször is előfordult, hogy Dávid testével kacérkodva (persze csak gondolatban) fogott el az álom. Nem vagyok túl álmodozós típus, de nem egyszer eljátszottam a gondolattal komolyabban is, egyedül az ágyamban fekve, és igen is különösen jót aludtam ezek után.
Ezekre talán még rátetőzött az is, hogy az elmúlt pár napban mintha el-el kaptuk volna egymás tekintetét, hosszasan olvastunk volna egymás csillogó szemeiből, csak sajnos azt nem tudom, hogy mit.

- Hát Te, hova ilyen nagy hidegben? –kérdezte, és elmeséltem neki anyukám briliáns ötletét, a lépcsőházas macskát, meg hogy mennyire fáztam, míg meg nem érkezett. Erre az utolsó mondatomra láthatóan felcsillant a szeme, lehet, hogy nem értette félre…?
Vágyaim első sorából kiolvasva felajánlotta, hogy elvisz a boltba, és ha nem bánom, haza is visz. Legszívesebben az ölébe ugrottam volna és azonnal lesmároltam volna, de az önkontrollom visszakozott ez ellen. A kocsiban kiderült, hogy a bátyja kérte meg, hogy ugorjon el hozzá megnézni, hogy mindent bezárt-e, mert esküvőre megy, és nem nagyon bízott saját magában. Mire ezt elmondta, már szállhattunk is ki, és legnagyobb örömömre elkezdett esni az eső. Bár, nem is annyira érdekelt már így, hogy van, aki hazavisz. A boltos már éppen zárt, de azért még beengedett minket. Szétnézett, és vett magának egy liter tejet, de szerintem csak ürügy volt, hogy ő fizethessen. Nem akartam engedni, de rá kellett jönnöm, hogy elér ravasz és erős jellem is egyben. Látva, hogy a pulton a bankjegyek már zacskóban tértek éjszakai nyugovóra, azt mondta az eladónak, hogy a kisasszonynak csak nagy értékű papírpénze van, neki viszont még akad annyi aprója, a hülye boltos meg el is hitte.

A boltból kijövet már szakadt az eső, gyorsan be is ugrottunk a kocsiba, s már előre meg akartam köszönni, hogy hazavisz, de megállt egy háznál. Először nem értettem, hogy akkor most mi is van, de aztán leesett, hogy ő még nem végezte el a rá bízott feladatot. Sötét volt és hideg odakint, úgyhogy magamban arra a döntésre jutottam, hogy az autóban maradok, minek áztatnám szét magam azért, hogy megnézzük a zárt ajtókat. Ám ebben a pillanatban kinyílt a felőlem lévő ajtó, és arcáról csepegő vízzel, fogait csattogtatva megkérdezte Dávid, hogy bemegyek-e vele, mert kiderült, hogy akadt még egy kis dolga bent. Hát, hirtelen sok gondolat megfordult a fejemben, többek között az is, ami ilyenkor a legtöbb ember fejében, sőt, leginkább az, meg ha már kijött értem, miért is ne. Elkezdtünk szaladni befelé, de utunkat állta egy kisebb medencényi víztócsa.

Nem ez volt az első eső a héten, jócskán meg volt már öntözve a vidék, de megszokhattam volna már, ilyen ez a november. -Gyere, felveszlek, mondta, én már úgy is átáztam, s mire kinyöghettem volna, hogy –Á, kösz nem kell, már a karjaiban feküdtem, mint amikor a vőlegény először viszi be menyasszonyát a közös házukba. Mit volt mit tenni, szorosan átöleltem a nyakát, és közben próbáltam a szemébe nézni, de ő inkább a pocsolyákra figyelt, persze érthetően. Közben kihasználtam a ritka helyzetet, és felmértem testi felépítését, amennyire tudtam. Az eddig is nyilvánvaló volt számomra, hogy nem egy nyeszlett figura, de minden mukkanás nélkül ugrált velem a tócsák között, ebből arra sikerült következtetni, hogy lehet valami a ruha alatt… Arról nem is beszélve, hogy szédítően jó illata volt. Bent a házban tett le, de mivel annyira elkalandoztam e rövidke út alatt, majdnem elfelejtettem megköszönni, pedig volt mit.

Bement az egyik helyiségbe, mint utólag kiderült a konyhába, mert inni kínált valamit. –Van whisky, őszilé, ásványvíz és kóla, hangzott a kínálat. Legszívesebben az elsőt választottam volna, de nem akartam kocsmatölteléknek tűnni, így maradtam az ásványvíznél. Míg kihozta, én körülnéztem, csak úgy feltűnés nélkül. Nem volt nagy ház, az előszobából négy ajtó nyílt, ebből csak kettő volt nyitva, az egyik, amelyiken Dávid bement, a másik a hálószoba, beléptem, és nem akartam hinni a szememnek. A leggyönyörűbb hálószoba volt, amit rövidke életemben láttam, olyan volt, mint egy álom. Minden tökéletes volt benne az ágytól a falakig. Mondanom sem kell, mi jutott eszembe, de én csak nem kezdeményezhetek, mi lesz, ha ő nem úgy gondolja, mint én? Minek gondolna ugyan? Jó, még ha nem találkoznánk minden nap, esetleg szóba jöhetne részemről a kezdeményezés, de így? Nem tudnék még egyszer a szemébe nézni, de a remény azért megmaradt.

Visszaléptem az előszobába, és akkorra már ott is volt, kezében két pohárral. Az egyikben az ásványvizem, a másikban ugyan mi? Pontosan, whisky, jéggel. Azt hittem gyomorgörcsöt kapok hirtelen, hogy még én voltam az, aki rendes kislány módjára ásványvizet kér, közben ő meg whiskyzik. Csak álltunk egymással szemben, és kortyolgattuk az itókánkat, de nem bírtuk egymás szemeiből kivenni a tekintetünket. Rég nem tetszett ennyire más, mint akkor ő, de nem tudtam ennek érdekében mit tenni. Semmi sem jutott eszembe, amivel felhívhattam volna a figyelmet arra, hogy „Hé, te, kívánlak!”
- Mit kell még csinálnod? - kérdeztem elcsukló hanggal, melyre el is mosolyodott egy picikét.
- A mosógépbe beszorult ruhákat kellene kiteregetni, csak azt nem tudom, hogy nyitom ki. Kimegyek csavarhúzóért, mindjárt jövök, te addig itt várj.

Csak bólogatni tudtam, egyre jobban elkeseredve, hogy itt ma már közöttünk semmi sem lesz. Hiába, két ember kell hozzá, de ha csak egy akarja, ott nem nagy az esély rá, hogy megtörténik, aminek megkellene. Mégsem értettem, a tekintetében az látszott napok óta, hogy akar tőlem valamit, most, hogy itt az alkalom, így meg nem? Arra is gondoltam, hogy megijedhetett, de megint csak ellentmondásba keveredtem, akkor felvenni sem mert volna, meg nem is olyan fiúnak nézett ki, aki megijed egy lánytól, ha kettesben vannak. Egyszerűen nem értettem az egészet, pedig nagyon szerettem volna. Elmélkedésem közepette nyílt az ajtó, és belépett annyira elázva, mintha egy vízesés alól bújt volna elő. Piros volt az arca, és rossz volt nézni, ahogy didereg. -Öltözz át gyorsan, javasoltam neki minden hátsó szándék nélkül.

Megpróbálta lehúzni a cipzárt a kabátján, de nem ment neki, úgy át volt fagyva a keze. –Majd én segítek, hangzott az önzetlen tanács. Odaléptem elé, és szépen lassan elkezdtem kiszabadítani a kabátjából. Ahogy az arckifejezéseiből kivettem, nem volt ellenére, de, én sem akartam abbahagyni. Majd, a körülbelül tíz kilós kabátot egy székre terítettem. –Tegyünk alá egy törölközőt, hogy ne a szőnyeg ázzon alatta, mondtam a csendet megtörve, s be lettem küldve a fürdőszobába, hogy ott találok. Találtam is egyet gyorsan, s ahogy a kabát alatt igazgattam félig ülő, félig guggoló helyzetben, feltűnt, hogy a kézlehelgetés mellett a sokak szerint igen formás fenekemmel és az az felett kimagasló bordó tangámmal szemez, pici feltűnéssel. Ez engem is meglepett, nem nagyon illet bele az eddigi képbe, de nem voltam tőle szomorú. Közben eszembe jutott valami, mi lenne ha…

Felálltam, és finoman tanácsoltam neki, hogy a pulóverét is át kellene vennie, mert az is át van ázva biztosan.
Nagyon féltem a választól, mi van, ha túl egyértelmű voltam és nemet mond? De a válasz csak ennyi volt: -Segítesz? Szó nélkül mentem oda hozzá és fogtam meg a pulóvere alsó részét, és anyai gondossággal kezdem leemelni róla. Közben csak egy dolog járt a fejemben, ha most nem történik valami, akkor soha. Ezalatt a tekintetünk oly mód összekapcsolódott, mintha két láncszem lettünk volna. Ezt csak az zavarta meg, amikor a fején kellett áthúznom hideg ruháját. Nem nagyon akart sikerülni, de cibálni sem akartam, végül egy erősebb mozdulatnál végre kibújt, s ez engem csak annyira viselt meg, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és egy pillanat alatt a karjaiban találtam magam. A szemünk ismét egymásba olvadt, és lassan ajkaink is. Igen, megcsókolt. Nem tudtam elhinni, mintha ki akart volna törni valami belőlem.

Az arca jég hideg volt, és reszketett az egész teste. Éreztem, hogy alig tudja visszatartani, hogy a szája ne remegjen. Még szorosabban átöleltem, s idővel, a csók folytán-e, vagy az öleléstől, de lelassult a teste, és nem reszketett tovább. Azt nem tudom, ő mit érzett ekkor, de számomra különös volt, forrt körülöttünk a levegő és minden bajom feledésbe merült. Nem tudtam másra koncentrálni, csak a csókra. Egyik kezével lassan elengedett és lefelé vette az irányt. A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy emelkedek, s hamarosan hasonló pózban találtam magam, mint ahogy behozott. Apró léptekben elindultunk a szoba felé, és egy kicsit megrémültem, nem tudom miért, hisz jobban kívántam, mint valaha bárkit, és mégis féltem, de nem tudom mitől. Teljesen más érzés fogott el, mint más pasiknál hasonló helyzetben, nem értettem magam, de rá kellett jönnöm, hogy amit érzek, az egyre jobban fokozza a kedélyeimet.

Óvatosan ráfektetett az ágyra, és az idáig puha csókolózás egyre szenvedélyesebbé vált. Lassacskán a lábaink is összefonódtak és pár perc múlva a nyakamra terelődött a nyelve. Nem volt nehéz észrevennie, hogy ezt nagyon szeretem, s ezt látva egyre bátrabb lett. A már meleg kezét ezalatt a felsőm alá bújtatta, és megbizonyosodtam arról, amit már idáig is sejtettem, nem először csinálja. Rábíztam magam, szabaddá engedtem mindent, ami bennem volt és hagytam, hogy az ösztöneim vezéreljenek. Sosem tettem még ezt, de visszagondolva, nem is tudtam volna mással. Szép lassan felültetett, és lesegítette rólam a felsőmet, s én viszont. Ahogy elképzeltem, nem volt az a kimondott acélember, de volt mit rajta fogni, széles váll, izmos mellkas. Hátára döntöttem és combjaim közé vettem a derekát. Teljesen más volt, mint az eddigi pasik, akikkel lefeküdtem, egy szál melltartó volt rajtam felül, és ő mégis végig a szemembe nézett. Ez nekem szokatlan volt, mások még ruhán keresztül is a melleimet bámulták, és itt egy fiú, aki hideg vérrel képes ellenállni egy ilyen kísértésnek, úgy gondoltam, megérdemli, hogy végignyaljam a testét, és így is tettem.

Az arcát, a nyakát, a mellkasát és hasának minden négyzetcentijét beborítottam puszikkal, amikhez a nyelvemet sem sajnáltam használni. Nem szólt semmit, de láttam rajta, nem szeretné, hogy abbahagyjam. A hasa alsó részén tevékenykedtem már, mikor feltűnt, hogy középvégtagja olyannyira dolgozik, hogy azt hittem le sem kell vennem róla a nadrágot, lelöki az magától. Egy kicsit talán büszke is lettem magamra, csak nem végezhetek rossz munkát, ha ilyen választ kapok, és természetesen segítettem a kis huncuton kiszabadulni a nadrág börtönéből. A csuklómmal toltam (majdnem csiklómat írtam) le a már feleslegessé vált ruhadarabot úgy, hogy közben végigsimíthassam a formás lábait. Visszamásztam rá, átölelt, és én kerültem alulra.

Körbenyálazta a melltartómat és finoman elindult lefelé, szájjal kibontotta a nadrágomon a gombot, megharapta a cipzárt és óvatosan lehúzta. Nem vette le rólam, hanem feljött mellém és újra heves csókolózásba kezdtünk. Annyira hevesre sikerült, hogy rövid idő múlva már csak azt vettem észre, hogy a bokámnál hever az alsó öltözékem, és hogy Dávid újra elindult lefelé. Kibontott a nadrágomból és száját lábamra tapasztva indult vissza. A célegyenes a belő combom volt, és a már izzó puncim közelében járó nyelvétől szinte folytak belőlem a szerelemcseppek. Ha ezt így folytatod, hamarosan elmegyek, de, nem bánom, -gondoltam majdnem hangosan.

Néhány körkörös mozdulatot tett a köldököm és a térdem között nyelvvel, majd ajkával belekapaszkodott a bugyimba és elkezdte lefelé húzni. Ehhez már a kezére is szüksége volt, de nagyon szépen csinálta, megadta minden apró-pici részletnek a módját, és közben nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen fiúval hozott össze a sors, aki ennyire aprólékos és ilyen finoman bánik velem.
Visszafelé hasonló módon indult el, mint a nadrág után, csak még lassabban és még több területet bejárva nyelvével. Nagyon jól csinálta, de olyannyira fel voltam izgulva, hogy majdnem rászóltam, -Fejezd ezt be és csináld már ott, ahol kell! De inkább kivártam, és jól tettem. Mire odaért a vénuszdombomhoz, és elkezdett lefelé haladni, már nem nagyon tudtam magamat irányítani. Pár másodpercnyi csikló és hüvely közötti nyelves játék után egy párnát harapva élveztem el.

Egyikünk sem akarta, hogy itt befejezzük, sőt, még abban is kételkedem, hogy eszébe jutott volna valamelyikünknek. Ezt talán azzal támasztanám alá, hogy rövid idő múlva felé kerekedtem, és az immár meztelen melleimet éppen a bőréhez értetve csúszok lefelé. Majd mikor várhatóan beleütköztem egy természeti akadályba, a már említett idomaim közé vettem azt, finoman összeszorítottam a kezeimmel és harmonikusan elkezdtem előre-hátra mozogni. Időnként kiegészítettem ezt egy-két nyelves puszival is a lüktető akadályra, ami láthatóan nem ellenkezett a kifolyó kéjnedvből ítélve. Egész jól bírta a kis egyszemű, esetleg túl jól is, ugyanis idő közben kinyílt az ajtó, és mi csak arra lettünk figyelmesek, hogy a bátyja az ágy végénél köszörüli a torkát. Nagyot néztünk mind a ketten, sőt, inkább hárman, mert én négykézláb voltam háttal neki, és, csupán a méhemig láthatott be, amit szerintem meg is tett. Hirtelen azt sem tudtuk, ki melyikünknek a milyét takarja, úgy meglepődtünk. Kb. fél perc kavarodás után a házigazda törte meg a csendet egyetlen szóval:
- Beszállhatok?

Na mindenre számítottunk, csak erre nem. Rövid, egyhangú, de annál erőteljesebb válasz hagyta el szánkat egyszerre: NEM !
Értett a szóból, mosolyogva hátat fordított és kiment. Azóta kiderült, hogy csak vécére jött haza nagydolgát elintézni, arról viszont nincs információm, hogy ez hol sikerült neki végül.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mi pedig ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Néhány percnyi tornázás és nyalakodás után nem hétköznapi mennyiségű ondót pumpált a nyakamra, a melleimre, és persze magára is jutott bőven.
Ezek után már megfordult a fejemben, hogy itt a vége, mindaddig, míg egy rövidke kérdést fel nem tett:
- Kikötözhetlek?

Hát, azzal kicsit mondok, ha azt mondom, hogy piszkosul meglepődtem. Ilyet még sosem kértek tőlem. Nem mondom, hogy nem gondolkoztam már rajta, de komolyan sosem került előtérbe, és bevallom őszintén, picit tartottam is tőle. Nem kimondott félelem volt ez, de mégis csak teljesen ki van szolgáltatva az ember. Meg persze az is, hogy nemrég még azért epedeztem, hogy legalább valami apróság történjen közöttünk, most meg ki akar kötözni. Rá kellett jönnöm, hogy még annyira sem ismerem, mint amennyire gondoltam. Végigfutott előttem az elmúlt bő egy óra, amiket csináltunk, amennyire kívántam, a kedvessége és a finomsága, és egy picit tartva a közeljövőtől, egy halk igen hagyta el ajkaimat. Nem tudtam eldönteni, hogy most egy nagy félelmem, vagy egy rég titkolt vágyam válik valóra. Felállt, bement egy másik szobába, és rövid idő múlva négy selyemsállal tért vissza. Csodálkoztam is egy kicsit, ez vagy nagyon sűrűn csinálja ezt, vagy őrült nagy mázlista.

A kezeimmel kezdte, rákötötte a sálakat, a másik végeket pedig az ágy lábához erősítette. Közben úgy tízszer kérdezhette meg, hogy szorít-e, de ilyenről szó sem volt. Majd folytatta a lábaimmal. Ahogy egyre inkább hozzá voltam láncolva az ágyhoz, úgy oszlott el a félelmem, mert reméltem, hogy most az fog következni, amire oly rég vártam. Az utolsó csomó után mozdulni sem bírtam, és ez egyre csak felizgatott. Hozzám sem ért még ´úgy, de a puncim ismét csicsogott, és szinte égetett. Majd fölém hajolt, és lassú, szenvedélyes csókokkal borította be az egész testemet az ujjaimtól a talpamig. A szó legszorosabb értelmében az övé voltam, de így volt a legjobb. Minden pillanatát élveztem, ahogy szája testemhez ért.

Láttam rajta, hogy nem sokáig tud ellenállni a kísértésnek, és így is lett. Felkúszott a szétfeszített lábaim között és nyelveink ismét egymásba fonódtak, majd mintha a szüzességemet vette volna el, olyan óvatossággal hatolt bele a tűzforró puncimba. Feledhetetlen érzés fogott el, a mai napig is végigfut rajtam valami hasonló, ha belegondolok. És ő csak folytatta, ahogy elkezdte, olyan óvatossággal és odafigyeléssel. Mindketten éreztük, hogy ezt így nem sokáig fogjuk bírni, de nem is akartunk. Néhány ki-be húzás múlva összerándult az egész testem és egy eszméletlen érzés ment végig rajtam, legszívesebben sírni tudtam volna a boldogságtól, annyira jó volt. Össze sem lehetett hasonlítani egy átlagos orgazmussal, még ma is azt mondom, hogy nem is az volt, hanem annál sokkal több.

Ezalatt Dávid is átment valami hasonlón, de észre sem vettem, olyannyira lekötött a sajátom. Csak abból sikerült rájönnöm, hogy neki sem volt hétköznapi, mivel egy hét múlva is tisztasági betétet kellet használnom a ki-ki csepegő ondója következtében.
Azt inkább hagyjuk, mit mondtam otthon a két órás boltbamenésről, a véletlenül nyakamra száradt spermáról és arról, hogy szárazon tértem haza. De a lényeg az, hogy ez volt életem egyik legnagyszerűbb szeretkezése, és hogy sok hasonlót megismételtem még vele, de ez már, egy másik történet.
Hozzászólások
További hozzászólások »
bemba100 ·
Hello,
How are you today? My name is Penda
I saw your profile on my search for a nice and trusted person so i decided to write to you, I will like you to write and tell me more about yourself direct to my email.( pendabemba) (@) (yahoo.com )
from there i will reply you with more of my details and pictures,
I will be waiting to receive your email,
Have a nice day.
miss Penda

thanks

aaaaa

Helló,
Hogy van ma? A nevem Penda
Láttam a profilt keresni egy szép és megbízható ember, így úgy döntöttem, hogy írok neked, én szeretném, ha írni és mesélj még magadról közvetlenül az e-mail címemet. (Pendabemba) (@) (yahoo.com)
Onnan fog válaszolni neked több az én részletek és képek,
Én is arra vár, hogy megkapja az e-mail,
Have a nice day.
miss Penda

köszönöm

Csendhangjai ·
Írásod tetszett, csak nem mindig találod el, hogy hol van a vesszők helye.))


AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: