Holdvirág

Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Nagyon sajnálom, de számomra így, ebben a tördelésben, szerkesztésben igencsak nehezen értelmezhető, kénytelen voltam a magam számára áttördelni. Mondjuk, így:


„Könnyűléptű éjben suhanó alak, sötétség fedi el alakodat.
Egyre csak rohansz, végzeted vonz. Fegyvered elrejtve, kezed a markolatra kúszik és minden megrebbenő árnyék felé, mint jó vadász, villanó tekinteted vetül, de nem itt találod, amit keresel, nem a földön.
Amott túl a zöld mezőkön, hol a hegy csókjaival az ég felé tör.
Ott van a te prédád.
Néha talán a küzdelembe belefáradsz, néha olyan erőtlenné válik lépted, hogy máskor olyan erős tested, a lelked miatt gyengének érzed. De nem állsz meg, csak néha zihálva kapkodod a levegőt a földre rogyva, hogy aztán újra erőre kapva, megint máshol érjen a leszálló éjszaka.
A Hold ezüstutat rajzol neked, viszi egyre fáradó lépteidet, ahogyan vasmarokkal szorítva a sziklák köveit egyre a csúcs, a szirt felé törsz.
Már nem tudod, hogy a vad az, mely vonz, vagy csupán a kihívás. Megszerezni vagy megszeretni vágynál, mihez úgy kötődsz és ragaszkodsz, mint a platán gyökere az édes földhöz. Mint a születő élet, mint a gyermek, anyja méhében az anyához.
Vagy csupán a kihívás a hosszas és vad küzdelem minek végén, mint varázsérintésre a csoda ott terem.
Nem tudni már, milyen gyorsan jut el végül a vadász a szirtre, hol aztán mint megfáradt vándor a forrást meglelve mohón szomjazón borul térdre.
Nem vad volt mit űzött, nem is illanó délibáb. Csak egyszerű, szívet melengető aprócska kis virág, minek szirma gyógyító seb a vadász testére, és Holdban fürdő mosolya nyugtató érintés lelkére.
A Holdvirág maga vonzotta magához a vadászt, de nem a vér szaga, sokkal inkább egy titok:
Holdvirágos Mosolyvarázs.”


Bocsi, ha nem ekképp gondoltad, de én így jobban értem.
Látszik, hogy nagyon szépre akartad, közel állhat hozzád az illető, akire gondoltál írás közben, de sajnos itt is, mint annyi esetben -pl. nálam is,- az erős érzelmek gátlón hatnak a figyelemre, a szerkesztésre. Hisz nem mindig könnyű megtalálni azokat a szavakat mellyel ki tudnánk fejezni. Nálad is előfordulnak szóismétlések. A második „olyan” helyett elég volna egy „oly” szócska. A sok „vagy” szócskát is lehet helyettesíteni, esetleg másképp szerkeszteni a mondatot.
Többször tűnődtem azon, hogy jó, vagy rossz, ha egy novella mondatai közt versre emlékeztető dallamos, rímes gondolatok, fordulnak elő. Végül arra jutottam magammal, hogy inkább rossz, mivel az embert megfogja, lendületbe rántja, felemeli a ritmus, de mivel a következő mondatban nem folytatódik, huppan egyet a földön. Azon kapja magát, hogy csalódott, s ez befolyásolja a mű hatását. Persze más, ha az ember egy konkrét verset szúr be a művébe. Végülis azt hiszem, a rímeket, ritmust, dallamot hagyjuk meg a verseknek. Persze, ez csak az én véleményem, lehet vitatkozni.

Szépek a gondolataid, szépen tudod kifejezni őket. De ez a műved lehetett volna mégszebb.

Ha az élet elcsitul
A sötét rádborul
Ébred az éj
Ébred az éj

Csupa festett fény vakít
És színes rongyait
Feldobja a múlt
Feldobja a mély

Jól vigyázz, nem tudod, mit rejt a holdvadon
Jól vigyázz, éles ujjak járnak a szirmodon
Szédülten repülsz, nem érzel már veszéylt
Kézbefoglak, őrizlek, ne félj

Vigyázok rád, holdvirág

Csak nekem nyílj, szép ezüst virág
Díszítsd éjszakám
Csak nekem nyújtsd szirmod illatát
Holdvirág

Ha a nappal elvakít
Összehúzod szirmaid
Neked túl sok itt a fény
Túl sok itt a fény

Köztünk csukott szemmel lépsz
És álmaidban élsz
Szép éjjeli lény
Szép éjjeli lény

Idegen vagy itt, benned csillagóra jár
Megérint a Hold és én látom, ébredsz már
Szedülj és repülj eljött most időd, hogy élj
Kézbefoglak, őrizlek, ne félj

Vigyázok rád, holdvirág

Nekem, csak nekem nyílj, szép virág
Ezüst éjszakán
Nekem kínáld szirmod illatát
Holdvirág

Csak nekem nyílj, szép ezüst virág
Díszítsd éjszakám
Csak nekem nyújtsd szirmod illatát
Holdvirág