Hétfő éjszaka

Rettentően egyedül érzem magam, senki sincs velem, aki megölelne, akihez odabújhatnék, aki letörölné könnyeimet. Mellettem vagy, de nem érinthetlek meg, csendben nézem, mit írsz nekem, vigasztalsz hasztalanul, végtelenül kedvesen, de ez csak olaj a tűzre. Távol vagy, annyira, de annyira távol. A percek rohannak, a nagy, kerek Hold feljön, követik a vidám csillagok, hogy bevilágítsák a sötét, szörnyekkel teli éjszakát, megmutassák az utat a bolyongó vándorlelkeknek és meglessék a Balaton partján andalgó fiatal pár első szerelmes, félénk csókját. Fényük átszalad az ablakon, huncutul az ágyamra lopakodik, hogy ezüsttakaróval borítsa be. Fáradt vagy már, fájó szívvel aludni küldelek, hogy holnap frissen ébredj, remélve, hogy mikor kinyitod a szemed, az első gondolatod én leszek, és talán még írsz is nekem a nap folyamán. Boldogan fogod mesélni, hogy velem álmodtál, ott voltam a karjaid között, és szomorúan folytatod, bizony eltűntem a nap első sugarával együtt, szertefoszlott az édes látomás.

Kikapcsolom a gépet. Felkapom a kék nyuszis törölközőmet, átvánszorgok a fürdőbe, lomha csoszogásom ezernyi darabra töri a csendet. A tükörbe pillantva nézem a lányt, úgy nézem, mint akit még sosem láttam. Bámulom a két vörösre sírt szemét, a könnycsepp útját, ami fényes csíkot hagyva maga után lecsorog a kedves arcon. Hogy történhetett mindez? Ez nem én vagyok, de akkor én hol vagyok? Meg akarom találni magam, az őszinte mosolyomat, az életörömömet és azt a rengeteg szeretetet, ami a szívemben rejtőzik.

Lassan vetkőzni kezdek, a ruháim halk suhanással érnek földet, megbabonázva figyelem a tükröt. Kritikusan szemmel figyelem a testem minden porcikáját, majd beletörődött sóhajjal állapítom meg, bizony az 54 kg-m ellenére még mindig van mit fogni rajtam. Össze fogom vállamra omló sötétbarna hajam egy apró zöld hajgumival, de nem veszem el a kezem, a nyakamra csúsztatom, élvezem hűvös érintését, engedem, hogy onnan a vállamra vándoroljon, végigsimítsa a mellem kellemesen gömbölyded ívét, hogy végül a hasamon át megkeresse a sötét, szépen kidolgozott csíkot, ami mutatja az utat a gyönyörök kertjébe. Nagy sóhajjal a megnyitom a vizet, a zuhany alá állok, türelmetlenül egyre forróbbra állítom, azt akarom, hogy égesse a bőröm, mosson le rólam minden mocskot, ne csak a testem tisztítsa meg, hanem a lelkemet is, így csakhamar vastag pára száll fel, kis felhők alakulnak és gomolyognak tovább, egyre feljebb. Illatos tusfürdőt nyomok a szivacsomra, eszeveszetten dörgölni kezdem a testemet, míg pecsenye pirosan nem kezd virítani. Sokkal jobban érzem magam, frissen és üdén lépek bele a rózsaszín, bolyhos papucsomba. Az erős fényben a vízcseppek, mint apró gyémántok ragyognak a bőrömön. Gondosan letörölgetem őket, megmosom a fogam a finom citromos mentolos ízű fogkrémemmel és aludni térek.

Az ágyhoz érve, döbbenten megállok, fantasztikusan süt a Hold, csodás fénye átcsurog az ujjaim között. Varázslatos ez az éjszaka, szerelemre csábító, érzékeket borzongató, vad, szenvedélyes szeretkezésekre vágyó huncut éjszaka. Rád gondolok erősen, és megtörténik a csoda. Becsukom a szemem, egy kósza szellő suhan át a szobában, de én tudom, hogy Te leheltél csókot a nyakamra. Érzem az illatod, de nem merünk egymáshoz érni, mert félünk, hogy megtörik a varázs. Itt állsz mögöttem, majd távolodsz, halkan nyekken egyet a fotel, kényelmesen elfészkelődsz benne, csak nézel engem, nem látlak, csak érzem. Lassú táncba kezdek előtted, pillantásod perzsel, feltüzeli vérem, simogatom magam, élvezem, hogy kívánsz. A törölközőt a szőnyegre engedem, cirógatom a mellemet, a bimbómat két ujjam közé szorítva morzsolgatni kezdem, majd bocsánatkérően végignyalom és kedves kis puszikat hintek rá, ahol csak érem.

Csintalan kis ujjacskáim haladnak lefelé, lágyan becézve bársonyos bőrömet, beleszaladnak a csíkba és onnan egyenes haladnak egészen a csiklómig, amit finoman szeretgetnek, dörzsölgetik körbe-körbe, majd az egyik cselesen még tovább merészkedik, megérinti a rendkívül puha bőrt és óvatosan a vágatba csusszan. A számhoz emelem, mosolyogva figyelem, hogy nedvesen csillog a holdfényben, majd szopogatni kezdem és lágyan lenyalogatom. Lefekszem az ágyra, a holdfény engem is ezüstbe öltöztet, csillogása apró szikrákat csihol, amik nevetve kergetőznek a hátamon. Hason fekve a kezemmel újra visszatérek a puncimhoz. Gyengéden simogatom végig, miközben ujjam újra és újra visszatér nedves és forró barlangomba. Egyre jobban élvezem, gyorsítom a tempót, miközben már két ujjamat merítem magamba. Néha teljesen kisiklanak, és virgoncan eljátszadoznak a popsim környékén, izgatva az érzékeny részeket.

Egyre nehezebben szedem a levegőt, tudom, éppúgy élvezed a látványt, mint én azt, hogy itt vagy velem, és örömet szerezhetek Neked is. Már nem tudom visszafogni magam, és nem is akarom, hangosan nyögdécselve érem el a csúcsot, megnyújtva az élvezet minden egyes pillanatát, majd fáradtan pihegve bebújok a paplan alá. Megigazítod a takarómat, majd óvatosan mellém fekszel, nem látlak, nem érzem tested melegét, nem hallok mást, csak a szívem hangos dobogását, de tudom, itt vagy velem, és mindig itt leszel, mikor szükségem lesz Rád.

Alighogy leteszem a fejem, rögtön el is alszom. Hajnalban hűvös érintést érzek az arcomon, körbenézek, de más nincs a szobában. Lehet álom voltál csupán, de újra érzem az illatod, amit itt hagytál a párnán és csendes mosollyal az ajkamon újra elszenderülök …