Hétalvók kilengései 3.

3.rész: Ez már a tárgyalás

Már harmadszor ébresztette fel a hajnali merevedése.
Sok reggelen megkondult a harang, mióta az eszét tudja, de egy ideje menetrend szerint jött. Viszont már harmadszor…és így ment vagy egy hete. Hajnali kettőkor, négykor és hatkor. Atomórát is lehetett volna állítani hozzá.
És este tízkor még onanizált. Talán a hely szelleme vagy hogy napéj- egyenlőség van- monfordírozott - vagy lehet öregszem. - és kezébe vette a dolgok irányítását. Maga elé képzelte az ismeretlen pucér nőalak homokóra sziluettjét. Egy darabig még teljes valójában érezte a combok ellenállását, majd megadta a kegyelemdöfést.

----

Áthaladva a világvároson- a leggyönyörűbb fogalmak Mekkáján- a taxiban furcsa dolog történt.
A reptéren aztán még furcsább.
Az igazat megvallva féltem a hosszú repülőúttól. Szabályosan ideges voltam.
Pedig örülni kellene, tapsikolni, egy vagy a sok közül. Te kaptad az utat.
Jutalmat érdemeltél? Ki tudja.
De kaptál. Magad sem hiszed, hogy ez megtörtént. Állítólag ötlet-gazda vagy.
Majdhogynem téli álmot alszol hetekig. Ülsz a fenekeden hónapokig. Édes semmittevésben, tétlenségre kárhoztatva és várják tőled az új javaslatot.
És egyszercsak hopp! Bevágtat egy fekete telivéren a nagy Ötlet és kupán vág, jobban mondva, kupán rúg. Napokig kódorogsz, álomittas pofával mászkálsz, majd’ magadra gyújtod a kéród, majd’ belevezetsz az első betonoszlopba és puff. Grandiózus, ahogy kibuggyan belőled. A vicc, végig ott hentergett előtted, mindenkinek bökte a szemét, de mindvégig csak gerendákról beszéltek. Torkodra fut a halszálka, amikor bevillan. S az edredmény: millás megtakarítás, vagy gally, ami lenyúlik a gödörbe. Vagy kezdőrúgás. Vagy utolsó löket. Lényeg, hogy ránt és visz. Hegyen- völgyön zakatol. Na még egy lapát szenet! Kifogy a gőz, de a parázs felhevül újra. Kovácstűz sima fújtatása. Kicsiholódik, kipattan a szikra.
Vállveregetés jön, piedesztálra emelés, egy lehelet vékony koperta egy nyúlfarknyi dicshimnusz.
És most jutalom. Utazz, láss világot, mártózz és ejtőzz! Ejtőzz és mártózz! Ennyi lesz a dolgod.

Az arab taxis kedves mosollyal nyomta kezembe a bőröndöm. Bon voajázs, mondta ennivaló akcentussal.
„Kárpátiék lánya” – szólt a rádióból, majd a csapódás után megszűnt a zene.


---

Nehezen jutott a dolgok végére. Olyan érzése lett, mintha beleszeretett volna az elképzeltbe. Ettől lejjebb esett az árbóc. Bevillantotta ex- barátnője csípő- mozgását. Maga elé képzelte az incselkedő szemeket. A haját ahogy szétterült a párnán. A száját, ahogy egyszer mohón, máskor kimérten, természetesen vagy számítóan nyílott. A nyelvét, ami rózsaszínűen búvott elő. A nyelvet, ami körözött, játszott és kényeztetett. Még mindig nem volt elég. Belevariálta a másikat. Az arc nélkülit. Az egyik így csókolt, a másik úgy. Hindu módon, majd hagyományosan. Aztán felváltva…
Egymásnak estek…
Bekeményített és ütközésig nyomult.

----


A mosdóba tartottam, amikor rájöttem, hogy az idegbajtól már vagy két napja nem alszom rendesen.
A tükörben viszont nyoma sem volt Pilátus gülü szemű ragadozójónak.. Csupán egy várakozással teli, kicsit ijedten vigyorgó arc bámult rám.
Sebtében akartam könnyíteni magamon, de amikor lehúztam a bugyim, a saját látványomtól beindultam.
- A francba hogy fog ez nyomni egész úton- élcelődtem magamban- a másik pillanatban viszont egy komoly hang szólt:
- A géped mindjárt indul, kisanyám!!!
Azt hiszem a limitáló relém volt, ami mindig jókor szólt.
Talán mindig is bennem volt ez a vészjelző berendezés, ami ez eddig kitűnően szuperált. Néha túl jól. Talán emiatt tompult unalomba és barlangrajzokba feledkezős, lóbőrhúzásban kielégült életem , mert túl óvatos voltam.
Mostam kezeimet, megigazítottam copfjaimat, még egy kicsit tollászkodtam a tükörben.
- ,Hihetetlen, mennyire megváltoztak a vonásaim.
Rajtam kívül csak egy harminc év körüli, szőke nő állt a tágas térben. Hanyagul a csempének támaszkodott. Bizalomgerjesztőre vette a figurát, túlságosan is. Lenyűgöző ahogy mosolygott.

Megfordultam, hogy mögöttem áll- e valaki, de nem. Tényleg „nekem szólt”.Bátortalanul húztam el a szám.
- A géped már telis- tele kerozinnal és a futóműved kapartat, te meg itt bájologsz. - mondta megint valaki.
A szappantartóból préselgettem egy kis folyékony illatfelhőt, hogy eltereljem a gyanúmat.
Az ismeretlen nő hozzám lépett és megsimogatta a kezem.
Először belefehéredtem a dolgokba és megbénultam. Mint egy rovarméregtől szenvedő kis bogár, mint egy kígyómarástól tehetetlen áldozat.
- Egészben vagy megrágva?- kérdezte a nő szeme..
Bársonyos volt a keze és fehér, mint az alabástrom.
Nyikkanni sem tudtam- igaz azt sem tudtam, milyen nyelven kell.
Ő sem szólt. Valószínűleg nem beszélte az eszperantót.
Közvetlen közelről néztem a szembogarát.A pirszinget a szemöldökében. Az orrcimpájában. Közvetlen közelről éreztem a sampon illatot, a hajlakk permetjét, a rúzs vanília ízét, az ismeretlen finomságot, a fanyar cigaretta ízt a nyelvén és a pirszinget…

Nem tudom min múlott, hogy nem késtem le az alumínium madárról.
Még emlékszem a sztyuardeszek pantomin játékára… Az óceán felett ébredtem fel.
Nyak ívet láttam magam előtt és loknikba csavart tincseket.
Újraidéztem a szemét, mint egy szerelmes, aki állandóan felidézi kedvese minden részletét és mindig visszakanyarodik a legvonzóbbikához.
Kikapcsoltam magam és felálltam, a toalettig imbolyogtam.
Egy telt, jazz énekesre hasonlító mulatt nő, fogpaszta- reklám mosollyal üdvözölt és követett a szemével.
- Na még ez is - villant belém egy hülye hang és visszavigyorogtam.
Mindig szórakoztattam magam a saját túlkompenzált marhaságaimmal. Ilyenkor azt képzeltem, hogy ez egy film jelenet, és a hangom tompán szól a nézőknek. Pusztán azért, hogy tudják mire gondolok. Mintha kellene a narrátor okoskodása vagy a szereplő hangos bemondása.
Ilyenkor dobtam még egy lapáttal saját magamra és élveztem, hogy nem az egyhangú napok penészvirágának életét élem, hanem mondjuk kékharisnya vagyok, vagy vamp vagy jó tündér esetleg egy egész felmentő sereg…

A toaletten elmondtam Hamlett nagymonológját kétszer és kielégülten ültem vissza a helyemre. Jó érzés volt. Már nem nyomott a csuklóm, egyáltalán nem. Különös módon mindvégig a vadidegen nőre gondoltam. A combjára. Arra, ahogy a combjával ingerelt.
Kértem egy száraz martinit és eltöprengtem a nemi identitásomat illetően.
Fennen hangoztattam önmagamnak, hogy ez csak egy pillanatnyi megingás volt.
Alvászavarból vagy magaslati levegőtől, de biztos átkattant valami bennem.
-Leszállunk, szunyálunk egyet és minden a régi – közöltem királyi másik felemmel az aznapi tervet.

---

Elhúzódott a négyórás sóműsor. Borotválkozásra már nem futatta az idejéből.
Fogat mosott, gyorsan lezuhanyozott.
- Nő kellene neked haver, de ki bírná ezt a ritmust- vigyorgott egyet magára és büszke volt az állóképességére. - Most vagy kapuzárás előtti pánikom van, vagy elkaptam a kangörcsöt valahol.
A taxiban nem történt semmi érdemleges, de a repülőben megakadt a a szeme egy vöröshajú nőn. A nő az utolsó másodpercben jutott fel a gépre. Valószínűleg futott, mert nagyon kipirult és lihegett. .Homlokára nedvesen tapadt a haja.
Két hosszú copfja Harisnyás Pippire engedte őt asszociálni…

---

A gép tett egy negyvenötfokos kanyart délre, amikor újra ébredtem. A vetítőn egy bájgúnár szmokingban domborított. Fél kézzel egy kémnőt tesztelt. Másik keze már a pisztoly ravaszát matatta.
- Atyaisten- jutott el elmémig- tizenegy kilométer magasban lebegek.
Valahogy nem bíztam az első tiszt képességében, a másod pilóta tudásában
Elképzeltem a szitut:
- Sztyuardesz néni- mondanám cérnavékony hangon- legyen szíves bemutatni a személyzetnek. Had tehessek fel nekik pár, jól irányzott mondatot!
Először klisékkel, panelmondatokkal indítanák, aztán pár keresztkérdésből kidekulálnám milyen emberek, ha-ha-ha…. Lehet-e rájuk számítani ilyen magasságokban vagy mondjuk a Mount Everesten vagy Mars Olympus Mons-án?
S a kapitány - esetleg ha rendelkezne pörköltszaftos humorérzékkel megkérdezné hadarva, csak hogy csakazértse értsem, még ha nagyon is akarom.
- Madmazel, fél a magasban? Mehet lejjebb is!
És összeröhögnének a másodpilótával.

A mellettem ülő fazon el kezdte nyomni a dumát, így kizökkentett. Próbáltam venni az adást , először kényszerből, aztán egyre jobban belelendültem.
Aztán a tag meghőkölt, elképedt, tátogott, hápogott...
Ahogy fogytak a szélességi fokok, úgy csappant a feleleteinek száma, a végén már nem felelt.
A „Jazz énekesnő” is odaállt fölénk. Nem tudtam mire vélni a szemükben a megdöbbenést. Figyeltek, sőt túlságosan is.
Aztán egy egész csoport állt felettem és egy emberként figyelt.
Nem tudom mennyi idő telt el hordószónoklásom első és utolsó mondata között.
Mindenesetre a vasmadárból kicsit más emberként léptem volna „A virágok szigetére”.


---

Pár héttel később napvilágot látott egy újságcikk „Kasszandra a felhők felett”címmel, ami beszámolt egy érdekes esetről. Egy magyar nő az Air France 394-es járatán folyékonyan beszélt franciául és Nostradamustól idézett. A nő előtte csak tőmondatokban beszélte a nyelvet. A szerző csak a cikk leközlése után vette észre, hogy óriási szubjektivitás lüktet minden egyes mondatban. Előbb mosolyogva a fejét ingatta, majd gondosan élére vasalt és kikeményített nadrágban gondolt arra a két hétre, amit majdhogynem végig ébren töltött.