Hercegem

Fáradt volt. Semmi másra nem vágyott, mint egy forró, habos fürdőre. Ledobta magáról a ruhákat. Megeresztette a vizet, öntött bele habfürdőt közben felcsendült a zene is. Nem volt az a gyors, inkább érzelmes.
Ahogy elmerült a habok alatt, hagyta pilledni testét, érezte a víz, melegítve járja át, nyugalom költözik lelkébe. Hallgatta a zenét. Agyának minden bugyrába eljutott a dallam. Szerelemről, társról szólt.
Az ő társa elhagyta, nem heverte még ki teljesen, de múlóban van az érzelem. Nem volt sem ronda sem buta, lényegében mindene megvolt, hogy megforduljanak utána az utcán, azonban ő többre vágyott, őszinte, hű és megértő társra. Ami véleménye szerint ritka, mint a fehér holló. Környezetében sorra mentek tönkre a családok, állandó veszekedéseik, panaszaik áradatával rontották meg, még reménykedő szívét. Nem a mesékben, nem a királyfiban, a modern világ romantikus hercegében hitt. Aki csak vele és érte él. A legszebb, legcsodásabb a herceg számára. Végül is ez a szerelem; annak vagyunk a legfontosabbak, legtökéletesebbek, aki igazán szeret.

Ábrándozott. A hercegéről, a kényeztetéséről. Míg elkezdett kalandozni keze, testének vonalán. Ujjaival simította ajkát, most csókol a hercegem, s visszacsókolt ujjai hegyére, elindult lefele, a nyakán, finoman, lassan sétáltak ujjai, kiélvezve minden érintést. Mellei közt elhaladva csúsztak ujjai, köldökénél kicsit elidőzött, apró vonalakkal rajzolta meg vonalát, hevesen dobogott szíve, mélyen lélegzett s tovasétált. Lefelé, a vékony kis bozont takarta övezet felé. Két ujjával széthúzta a húsos ajkacskákat, hercege kedvére játszadozhasson. Míg izgatta, s képzelte, hogy csókolhatja, finoman harapdálhatja csiklóját, addig melleinek bimbói ágaskodtak, nyújtózkodtak, megadta nekik, amit kértek. Puhán érintette tetejüket, körberajzolta kis körökkel, egyre nagyobbakkal, ismét visszatérve. A zene már nem hallatszott agyában, csak a gyönyör utáni vágy hajtotta. Csiklóján táncoló ujjait bedugta puncijába, szaporábban szívta magába a levegőt, amit sóhajok formájában szabadított fel.

Gyorsabban diktálta a ritmust ujjainak, mellét is meg-megmarkolta egy feltörő sóhaj közepette, hercege a csúcsra juttatta, végigsimította punciját, odafigyelve, mindenhol megérintse és kielégülten, boldogan elnyújtózott a kádban.
Hamarosan ismét hallotta a zenét, a víz sem volt már meleg, így nagyot sóhajtva a törülközője ölelésébe bújt, hercege karjainak képzelve.