Hazafelé

Részlet a frissen megjelent Irodai pillangók 1. című kötetből: https://www.smashwords.com/books/view/669295


Kifelé haladtunk a városból az autópályán. Bonnie vezette a Porsche-jét. A rádióban az “I Will Possess Your Heart” ment a Death Cab for Cutie-tól.
- Szép autó - mondtam.
- A nagybátyámé - felelte Bonnie. - Én ilyet nem tudnék megengedni magamnak.
Felhangosította a zenét, és ő is énekelte:

“You gotta spend some time, Love.
You gotta spend some time with me.
And I know that you'll find, love
I will possess your heart.”

Figyeltem, ahogy énekel. Annyira be voltam indulva, hogy legszívesebben azonnal leszopattam volna magam vele, de mivel ő vezetett, erre nem volt esély. A lámpák fényei egymás után maradtak el mögöttünk.
Egyszercsak rendőrségi fények villantak meg a tükörben.
- A francba - mondta Bonnie. - Erről teljesen megfeledkeztem.
- Miről? Valami baj van?
- Nyugi, intézem. Csak nyisd ki a térképtartót. Add ide a rúzsomat.
- A rúzsodat? - kérdeztem vissza. - Nem kell a forgalmi?
- Az maradhat! - mondta, és ellenőrizte a sminkjét a visszapillantó tükörben. - Ezt bízd csak rám! És semmi hirtelen mozdulat!
Lehúzódott a fák közé egy másodrendű útra. Lelassított, és egyik kezével feljebb húzta magán a szoknyáját, teljesen szabaddá téve a combjait. Még a bugyija is kilátszott. A rendőrautó szorosan mögöttünk követett minket. Bonnie úgy fél mérföld után leállította a motort, és rámnézett:
- Én hadd beszéljek.
A járőr kiszállt a kocsijából, és Bonnie ablakához lépett. Bonnie kinyitotta az ablakot.
Jó estét, hölgyem - mondta a zsaru unott hangon, rágót csócsálva. Nem vette le a napszemüvegét, ami ilyen késő este elég furcsának tűnt. Nagyon magas, széles vállú fekete férfi volt, enyhe borostával.
Láthatnám a papírjait?
Bonnie átnyújtotta az igazolványainkait. A zsaru figyelmesen áttanulmányozta, aztán visszaadta őket.
Attól tartok, legalább három közlekedési szabályt megszegett - mondta. - Sajnos feljelentést kell tennem.
Ugyan már - mondta Bonnie a legmézesmázosabb hangján. - Nem tudnánk ezt valahogy elrendezni?
Mivel a szabálysértés már megtörtént - igazított a derékszíján a zsaru -, sajnos elég komoly bajba került, kisasszony.
Szépen kérem - könyörgött Bonnie. - Bármit megteszek…
Valóban? Bármit?
Ennyi elég volt.
Maga mégis miről beszél? - kiáltottam a törvény arrogáns őrére. - Nem is mentünk gyorsan! A fényszóró fel volt kapcsolva! Nem tettünk semmi rosszat!
Csitttt… - hallgattatott el Bonnie, de a zsaru már akcióba lendült és előkapta a sokkolóját.
- Szóval okoskodunk itt, mi? Majd én megmutatom, hogyan bánnak el mifelénk az okoskodókkal!
Célzott és lőtt. A sokkoló a vállamba talált, és már éreztem is az elektromos áramot. Az ájulás előtti utolsó gondolatom az volt, hogy ez a pasi elég profi ebben.
Nem tudom, meddig voltam eszméletlen. Amikor magamhoz tértem, egyedül hevertem a kocsi félhomályában. A fényszórók fel voltak kapcsolva. Bonnie a kocsi motorháztetőjére dőlve nézett a szemembe, miközben a zsaru hátulrúl baszta. Kezdtem teljesen magamhoz térni; megértettem, hogy Bonnie miért sikoltozik.
Baszd a seggem! Mélyebben!
A zsaru igazított egyet a napszemüvegén, aztán megragadta Bonnie derekát, és még keményebben kezdte dugni. Közben igazi pókerarccal rágta a rágóját.
Ez az! - kiáltotta a lány. - Basszál szét a hatalmas fekete farkaddal!
A zsaru párszor rácsapott Bonnie gyönyörű fenekére, amitől Bonnie hangosan, élvezettel nevetett fel. Válla fölött visszanézett a pasira:
Tetszik, mi?
Imádom a fehér, gömbölyű segged, te ribanc! - kiáltotta a zsaru.
Igen, ribanc vagyok! - kiáltotta vissza Bonnie, és visszadőlt a motorháztetőre. Egész teste remegett. A fekete zsaru könyörtelenül baszta, mint egy fekete terminátor.
Ez az, szivi! - csapott rá ismét Bonnie fenekére. - Élvezz a farkamon!
Ha jól láttam, a pasi már nem bírta tovább. Nagy remegések közepette élvezett Bonnie fenekébe.
Ez az! - kiáltotta az utolsó lökések közben. - Így kell elkezdeni a hétvégét!
Hátralépett, ráhajolt Bonnie fenekére, és széthúzta a félgömböket nagy, fekete kezével. Egy ideig csodálta a látványt, aztán megint rácsapott a lány fenekére.
Remélem, tetszett, ribanc!
Tökéletes volt, mint mindig! - válaszolta Bonnie elhalóan, a motorháztetőre borulva. Hosszú haja elfedte arcát, így nem tudtam róla semmilyen érzelmet leolvasni. De bizonyára a mennyben járt. A fekete menyországban.
A zsaru felkapta Bonnie bugyiját és teátrálisan felmutatta.
Ez az enyém - mondta, és zsebrerakta. - Elteszem, mint bizonyítékot.
Bonnie visszaigazította a szoknyáját és a blúzát. Ellenőrizte, hogy mutat a fenekén a szoknya, de nem látszott rajta semmilyen folt. Még.
A zsaru is felvette a nadráját, megigazította az övét, ellenőrizte derekán a fegyvert és a rádiót. Aztán az ablakom mellé jött, és beszólt:
Bonnie szerint te jó arc vagy - mondta. - Bocs a kábítóért.
Aha - nyögtem válaszul. A zsaru otthagyott, és visszament a fényszórók bűvkörébe, a kolléganőmhöz.
Akkor legközelebb ugyanekkor, ugyanitt, hölgyem? - kérdezte Bonnie-t.
Ki nem hagynám - vágta rá Bonnie. Megpaskolta a rendőr ágyékát, aztán beszállt mellém a kocsiba. A zsaru is beült a járőrautóba, és kikapcsolta a villogót, majd elindult.
Elviszlek hozzánk - markolt bele Bonnie a volánba. - Van pár dolog, amit meg kéne beszélnünk.
Beindította a motort, én meg a kinti sötétségbe bámultam. Igen, jócskán van megbeszélnivalónk. Hosszú volt ez a hét - tapintottam meg sajgó vállamat. Úgy éreztem, az első arra alkalmas ágyban álomba fogok zuhanni.