Harry Potter és a Szívbarlang - 1. fejezet.

A kígyó gyermeke:

. . . Ott állt előtte. Harry talán még sohasem látta ennyire tisztán. Nem kellettek szavak, hisz Harry már rég tudta, érezte, hogy megbízhat a lányban. Ezerszer felrémlett előtte Mordon sebekkel teletűzdelt arca,amint szélesre nyíló szájjal üvölti -LANKADATLAN ÉBERSÉG!-, maga előtt látta Lupint, Hagridot,Ront, Hermionét, McGalagony professzort, Siriust és a szüleit, akik mind óvatosságra intik. Ám mégis Dumbledore professzor arca volt a legtisztább és eszébe jutott, hogy Dumbledore mindig bízott az emberekben. Hát miért ne tehetne ő is így?
Itt áll előtte Joan Denem, Bellatrix Lestrange és Voldemort lánya. Vajon Rodolphus tud felesége tövénytelen gyermekéről? Vajon mivel fizetett Bellatrix, hogy Voldemort ne ölje meg születendő gyermeküket?

A lány alig pár héttel lehetett idősebb nála, mégis látszott rajta az elfojtott félelem, hogy Ő, Harry visszautasítja-e. Harry nem igazán tudta, mit kéne tennie. Alig bírta elhinni, hogy ez a lány valóban Voldemort vére. Egyszerűen gyönyörű volt hosszú, lófarokban hordott, fekete hajával, vízkéken csillogó szemével, tökéletes alakjával.
Harry már nem tudott és nem is akart ösztöneinek parancsolni, bár még mindig nem tudta mit kéne kezdenie az előtte álldogáló lánnyal. Eddig csak Ginnyvel volt gyengéd, de még vele sem kerülték ennyire közel egymáshoz, hiszen most úgy érezte, hogy nem egy embert lát, hanem egy nőt. Egy valódi nőt aki mintha magához bilincselné érzékeit, puszta látványával megbénítaná Őt.

Persze már néhány éve tudta, hogy a gyerekek nem a Madam Pomfrey féle javasasszonyok és a Szent Mungó beli gyógyítók bájitalosszekrényéből ugrálnak ki, hisz Dudley mostanság esténként folyton a felnőtt csatornákat nézi a Privet Drive-on. De Harry még sohasem gondolt bele, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerüljön egy lánnyal. Szinte nem is értette, mitől mozog a lába, de egyre közeledett a lány felé.
Aztán hirtelen megtorpant. Mintha jól fejbe csapták volna, olyan érzés kerítette hatalmába. Joan annak a két embernek a gyermeke, akik mindentől megfosztották Őt. Voldemort megölte a szüleit és megölette Dumbledoret, Bellatrix Lestrange pedig a halálba küldte Siriust. Mintha kiültek volna arcára a gondolatai, mert látva megtorpanását, Joan is hátrálni kezdett.
- Sajnálom Harry. Tényleg szeretlek, de tudom, mindenki ellenem van, és ez nem könnyű helyzet Neked. Azt nem tudom, hogy Te szeretsz-e engem, de azt igen, hogy bár tudod, kik a szüleim, ennek ellenére mindig kiálltál mellettem. - azzal lassan elindult az ajtó felé.
Harry nem habozott tovább. Joant elhagyták mikor megszületett. Soha nem volt köze Voldemorthoz. Elkapta a lány karját mielőtt az még az ajtóhoz ért. Joan összerándult a hirtelen érintéstől ijedtségében-vagy talán izgalmában?

Hosszú idő óta először Harry nem tudta mit akar és hogyan. Nem tudta hogyan érjen a lányhoz, akit rövid idő alatt megszeretett. Igen. Beleszeretett Joanbe és már nem is akarta titkolni. Tudja csak meg az egész világ, hogy Harry Potter szerelmes legnagyobb ellensége lányába!
Maga felé fordította Joant és belenézett az elbűvölő szempárba. Látta a vágyakozást a lány szemében, és ettől forróság öntötte el az ágyékát. Nem akart gondolkozni. Szorosan magához húzta szerelme testét és lágy szenvedélyes csókot lehelt a puha, érintetlen ajkakra. Joan átfonta karját Harry mellkasa körül és simogatni kezdte a hátát. Harry egyre melegebbnek érezte a kis szobát, pedig alig jártak még benne a márciusban. Forgott vele a világ. Joan ujjai közé illesztette sajátjait, majd szép lassan az ágyhoz vezette. Közben egy percre sem vette le tekintetét a lány kék szemeiről. Azokban mostmár nyoma sem volt félelemnek. Mindketten tudták, érzeték, hogy mit akarnak, és hogy mit akar a másik.

Harry lágyan az ágyra nyomta Joant, gyengéden elkezdte simogatni, először csak a karját, majd magán is meglepődve olyan helyekre vándorolt a keze, mint női testen még soha. Ismét összeforrtak ajkaik és a szívük is. Harry érezte Joan és a saját vágyakozását, mely mostanra már számára ismeretlen, férfias erővel töltötte el. Észre sem vette, csupán hirtelen rádöbbent, hogy Joan és ő már testileg is eggyé váltak. Ott lüktetett a lányban, finoman mozgott, kissé óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon. Újabb szenvedélyes csók. arry fokozatosan magabiztosabb lett, és egyre hevesebben mozgott, mígnem egyszer csak Joan összeszorította ajkait, összezárta szemhéjait. Harry megijedt, hogy esetleg valamit rosszul csinált, de Joan intett neki, hogy folytassa. Újra elkezdte hát mozgatni csípőjét közben néha szabályos köröket írt le vele, mikor az egyik ilyennél Joan ajkait halk nyögés hagyta el. Harry lassított egy kicsit a tempón és tovább nézte kedvesét.

Hirtelen a lány oldalra borította Őt, mintha le akarná lökni magáról, így most Joan került hatalmi helyzetbe, és Harry ott feküdt, kiszolgáltatva neki. Most a lány kezdett el finoman mozogni és Harry furcsán kezdte érezni magát. Az eddiginél is nagyobb forróság öntötte el az ágyéka környékét, és mintha tüdejének sem lett volna már elég a beszívott oxigén. Egyre hevesebben kapkodta a levegőt, szinte már lihegett, a forróság már átjárta egész testét, úgy érezte, mindjárt meggyullad. Hirtelen földöntúli érzés fogta el. Soha nem érzett ehhez hasonlót. Egyszerre volt megnyugtató és vad. Harry nagyon boldog volt.

Joan a mellkasára hanyatlott. Nem tudta, hogy meddig feküdtek ott így, összefonódva. Hogy órák vagy napok teltek-e el azóta, hogy belépett a Foltozott Üst beli kis szobába, ami most úgy vette őket körül, mintha egy felhőbe burkolóztak volna. Harrynek egyetlen dolog járt a fejében. Egyetlen szó. Ki kell mondania.
- Szeretlek. - Alig hallotta a saját hangját.
- Tudom. -Hangzott a felelet.
- Csak egyetlen napra állna meg az idő - gondolta Harry, és ismét megcsókolta kedvesét. Ekkor kinyílt az ajtó...