Harcra fel!

3. fejezet: Harcra fel!


Másnap délelőtt, már mindenki a lelátókon ült és izgatottan várta a Bajnokok Csatájának kezdetét. Egész Erathia rajongott ezért az eseményért, emberek és egyéb lények százai nézték minden alkalommal. Nem is csoda, hisz sosem volt hiány színvonalas, látványos csatákban. A sok elhalálozás ellenére egyre több harcost és varázslót ösztökéltek a harcok arra, hogy a legközelebb ők is benevezzenek.
Az uralkodók és az egyéb előkelőségek is helyet foglaltak már a számukra kialakított emelvényen, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a kör alakú harctérre. Az egész „épület” fából és kőből készült. A kör alakra azért volt szükség, hogy mindenki tökéletesen láthassa, mi is folyik éppen a harctéren.

Christian elfoglalta helyét a legmagasabb és legdíszesebbre kifaragott székben. Most is fején viselte koronáját, és mint szinte mindig, ma is kék ruhát öltött magára. Jobbján édesanyja, Caitlin helyezkedett el. Ő is fején viselte egykori koronáját, világos piros talált viselt, a nyakát egy hozzá passzoló sállal tekerte körbe. Arcára kiült az aggodalom. Ezt legidősebb fia is észrevette.
- Anyám! Ne aggódj! Minden rendben lesz!- próbálta nyugtatni édesanyját a király.
- Már hogy lenne minden rendben? Annyian fognak itt meghalni, köztük a mi katonáink is. Ne nyugtatgass, tudod, hogy nem szeretem a harcot. – mondta sértődötten fiának az özvegy királyné.
- Igaza van a férjemnek. Nem kell aggódni. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Christian felesége, Adelaide. Belekarolt férjébe és bátorítóan tekintett annak édesanyjára. A nap sárga ruhájára, világoskék köpenyt vett fel, hosszú, vörös, hullámos haját most kiengedve hagyta ráomlani vállaira. Barna szemeivel szeretett férjére nézett. Igazán jól mutattak együtt.
- Christian! Elkezdhetjük?- kérdezte Rion bátyját.
- Persze Rion! Szólj Loynisnak, hogy kezdhet. - utasította a hadvezért.
- Biztos, hogy jó volt Loynisra bízni ezt a feladatot? – szólt bosszankodó képpel Lord Haart. Karba tett kézzel nézett bátyjára. Ma is piros felsőben és barna nadrágban feszített, fején a rubinköves fejdísszel. Még nem kellett harci ruhába öltöznie, hisz ma még nem ők harcolnak.
- Nyugodj meg Öcsém és inkább ülj le! – mondta Christian.
- Rendben, rendben! – puffogott a másik, azzal mérgesen ledobta magát az egyik üres székre.
Loynis már készen állt a nyitóbeszéd megkezdésére. Igazán büszke volt magára. Bár azt meg kell hagyni, hogy az alkalom kedvéért sem vált meg elnyűtt, szürke, rojtos, talárjától.
- Kezdhetsz Loynis. – morogta neki oda Rion.
- Köszönöm, hogy szóltál, nemes hadvezér! – hajolt meg mélyen a tanácsos. Barna szemében azonban semmi alázatosság nem volt. Mikor felegyenesedett, összeszűkült szemekkel vizsgálta a hadvezért. Majd hirtelen megfordult és felsétált a pódiumra.
- Tisztelt közönség! Örömmel jelentem be, hogy kezdetét veszi a 202. Bajnokok Csatája! Már mindnyájan nagyon vártuk eme napot! Hát most itt van, élvezzük ki! A harcosoknak sok szerencsét, a nézőknek pedig jó szórakozást kívánok! – mágikusan felerősített hangja bezengte az egész építményt. A nép megtapsolta a férfit, aki időközben már elment ki tudja hova. Most Rion vette át a helyét, a hölgyek nagy örömére. Hát igen… mindenki szívesebben pihenteti szemét a Castle hadvezérén, mint Loynison.
- A szabályokat mindenki ismeri, de itt, mögöttem megtalálhatjátok a táblán kifüggesztve! A mai napon a birodalmak varázslényei mérik össze erejüket! Elsőként láthatunk egy gargoyle-t, aki egy baziliszkusszal mérkőzik meg! Kérem a harcosokat, fáradjanak a küzdőtérre! – a birodalmak lényei ki kérték maguknak a harcos elnevezést, így kénytelen voltak így nevezni őket. Ezzel akarták kivívni maguknak, hogy ők is vannak olyan jók, mint a királyok vagy a hadvezérek.
Először a baziliszkusz totyogott be. Igen nagyra nőtt állat volt, zöld, pikkelyes testét több helyen vágások árnyalták. Sárga szemével igyekezte a földet bámulni, mert nem akart semmi „ártatlant” kővé dermeszteni. Ha szerencséje van a gargoyle hosszan a szemébe néz és akkor különösebb sebesülés nélkül megúszhatja a küzdelmet. Vaskos lábaival elég nehezen mozgott a száraz talajon, de remélte nem fog odaveszni.

Ekkor a gargoyle is berepült a küzdőtérre. Friss húsnak tűnt, világosszürke testén nem lehetett sebeket látni. Vörös szeme csak úgy szikrázott, elszánt tekintettel pislogott körbe. Mind a ketten elhelyezkedtek és ekkor Rion felszólította őket, hogy kezdődhet a küzdelem.
Pár pillanatig még egyikük sem mozdult, majd a szürke repülő ráugrott a baziliszkuszra. Éles karmaival karmolta, ahol érte ellenfelét, mellé visító hangot hallatott. Ám a kígyók királya sem volt rest, pillanatok alatt leteperte áldozatát és próbálta elérni, hogy a gargoyle hosszabb ideig a szemébe nézzen. A toweri harcos annyira kapálódzott, hogy a baziliszkusz karmai több helyen felhasították vékony bőrét. Sajnos ezek az állatok nem rendelkeztek vastag bőrrel és erős csontokkal sem.

Voy, a Fortress királynője erőteljesen markolta széke támláját. Kék gyík pofájával izgatottan figyelte az eseményeket. Mikor a harcosát megsebezték, éles fogaival vicsorgott és morgott maga elé. Ám úgy tűnt felesleges az aggodalma. A gargoyle egy idő után feladta a harcot, így a baziliszkusz könnyen megfoghatta fejét. Ellenfelét megbűvölte egy kicsit, hogy az nézzen sokáig a szemébe. Pár másodperc múlva a toweri harcos kővé dermedve feküdt ellenfele alatt. Voy örömében felugrott és táncra perdítette a mellette gubbasztó Lord Haartot. A férfi eléggé meg volt rémülve. Ne minden nap vicsorog a képébe egy lizard. Rémült tekintettel figyelte karját, nehogy a királynő karma sebet ejtsen rajta.
Közben a harctéren az immár gargoyle szobrot felállították, és a baziliszkusz megadta Rionnak a lehetőséget, hogy kardjával lecsapja a fejét a vesztes harcosnak. Annak feje becsapódott a földbe és apróbb darabokra esett szét, majd a hadvezér taszított egyet a fejvesztett testen is így az egész lény egy nagy kőkupaccá vált. A tömeg és a Fortress népe ujjongott, a Tower székeinél viszont nem volt ekkora az öröm.
Solmyr, a király gyilkos tekintettel meredt az ünneplők felé, arca egészen eltorzult. Így is féltek tőle, tudták mire képes, de ezzel a fejjel még félelmetesebb volt. A kék dzsinn felemelkedett székéből, majd levezetésképp egy villámot hajított a harctérre, ami kis híján eltalálta Riont. Christian felordított.
- Solmyr! Ne az öcsémen akard levezetni a haragod! Nem ő a hibás! – mondta.
- Igazad van Christian! Ráér akkor megölni az öcséd, amikor az ellenfelem lesz! – kiabált vissza a Castle királyának. A férfit teljesen elborította a méreg. Sebesen megindult a dzsinn felé, de Haarty megállította.
- Nyugi bátyám! Tudod, hogy mindig jár a szája. – nyugtatta bátyját a fiú. Többen meglepődtek a gesztuson, hiszen mindig Lord Haartot kell csitítani, hogy maradjon nyugton.
A két király még sokáig nézett farkasszemet, de aztán annyiban hagyták a dolgot.
A nap további részében még lefolytattak több párharcot is. Többek között egy ork-vámpír párosítást, amit a vámpír nyert meg, kisebb vérfürdőt rendezve a pályán. Aztán még láthattak egy cerberus-minotaurusz harcot is, ami a minotaurusz győzelmével végződött. Az első napokban lezavarják a lények harcát, aztán következnek az igazán izgalmas csaták. A harcosok vagy fegyverekkel vagy varázslással vívhatják csatáikat. Ilyenkor láthatunk igazán látványos varázslatokat is.

Aznap este Tamika épp a szobájában pihent, amikor kopogtattak az ajtón.
- Ki az?- kérdezte idegesen. Nem szerette ha megzavarták.
- Xsi vagyok.- sipákolták odakintről.
- Oh, miért nem ezzel kezdted! – torkolta le tanácsosát és telekinézissel kivágta az ajtót látogatója előtt. A nekromanta kicsit megszeppent a heves mozdulattól, de végül belépett a szobába.
Tegnap este Tamika egészen átalakította vendégszobáját. Az eddig még barátságos szoba most úgy hatott, mintha egy kriptába lépne az ember. A gyertyatartón denevér és koponya minták díszelegtek, az ágynemű és a kanapé is feketében pompázott. Emellett a királynő személyes tárgyai is keltették a kriptahangulatot.
- Mit szeretnél?- zökkentette ki bámészkodásából Xsit.
- A Tower jósának látomása volt és ezt szeretné mindenkivel megosztani. – közölte a tanácsadó félénken. Félelmetes külsejét erősen kompenzálta sipákoló hangja és személyisége. Neki kifejezetten jót tett, hogy újraélesztették.
- Mi lehet olyan fontos? – bosszankodott Tamika. – Mindjárt megyek. – mondta végül.
Gyorsan magára kapta fekete köpenyét és elindult a nagyterem felé.
Mire odaért már mindenki ott ült. Ezek szerint már csak rá vártak.
- Áh, végre a nagy királynő is megérkezett! – nyájaskodott Loynis.
- Fogd be Loynis, nem kérdeztük a véleményed!- folytotta belé a szót Rion.
Tamika helyet foglalt a számára előkészített széken. Astral, a Tower jósa szólásra emelkedett. Fehér, aranyszegélyes talárja, tekitélyt kölcsönzött neki. Fehér szakálla már a hasáig is leért.
- Nos. Mivel a törvény úgy szól, hogy ha valamely birodalom jósa meglát valamit és az elég fontos, közölnie kell a többi birodalommal is. Amit ma láttam, az úgy vélem elég fontos…a Grál felfedte magát.

A teremben néma csend lett. Mindenki kidülledt szemmel meredt Astralra. A Grál a leghatalmasabb kincs, ami valakinek a birtokában lehet. Ám nem csak rengeteg aranyat ad annak, aki birtokolja. Aki megszerzi a Grált, segítségével képes lehet uralkodni a többi birodalom fölött. Már évszázadok óta várják, hogy felfedje magát és most végre megtörtént.
- Biztos ezt láttad Astral?- kérdezte Christian.
- Igen királyom, biztosan.- szólt a férfi.
- Akkor induljunk megkeresni! – indítványozta Ivor, a Rampart királya.
- Ugyan már Ivor! – ordította Solmyr.
- A Bajnokok Csatáját nem fogjuk félbeszakítani! – kiabált túl mindenkit a Castle királya.
- Igaza van! – szólalt meg Tamika. – Azt sem tudjuk hol keressük. Nem rohanhatunk csak úgy a vakvilágba!
- Úgy van!- helyeseltek többen is.
Egész nagy hangzavar kerekedett a teremben. Mindenki próbálta megvitatni a dolgot a mellette ülővel, de csak összeveszés lett belőle. Végül Christian felállt és így szólt:
- Mindenképpen folytatnunk kell a Bajnokok Csatáját! Ha vége, csak azután gondolkodjunk el mihez fogunk kezdeni. Egyezzünk meg ebben! – mondta határozottan. Páran bólogattak, majd elindultak vissza a szobájukba.
Tamika is visszavonult, közölte, hogy senki ne merje zavarni. Gondolkodnia kellett, mit is fog ezek után csinálni. Egy óra fel-alá járkálás után végre megszületett a terve. Eldöntötte, hogy hamarosan közli is az illetővel tervét…