Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Hana Yori Gravitation (negyedik fejezet) - Kaiji side-story I.

MEGJEGYZÉS: A fejezet erotikus fiúXfiú jelenetet tartalmaz! Csak saját felelősségre olvasandó!



Negyedik fejezet


Üdv a Hong-kong-i maffiában!


I. rész



Nos, bizonyára mindenki kíváncsi rá, hogy hogyan is függ össze Aichi Kaiji és a Liu-család. Ez a történet még hónapokkal azelőtt játszódik, hogy Kaiji betette volna picinyke lábát a Seiran Akadémia kapuján.

Hideg, január eleji este köszöntött aznap New York-ra. Sötét volt, az utcán szinte senki sem járt. Aki pedig mégis, az is sietett haza, hogy a jó meleg nappaliban letelepedjen a kandalló elé, és egy bögre forró teát, kakaót kortyolgasson. Hideg szél fújdogált, amely áthatolt a meleg kabátokon is, megreszkettetve az embereket.
Egyetlen ember volt, aki nem törődött a hideggel. Egy fiatal kölyök, aki a járókelőket figyelembe sem véve vágott keresztül mindenen és egyenesen a Central Park felé vette az irányt. Első látásra bárki lánynak nézhette volna fekete haja, porcelánfehér bőre, kecses alakja és ruházata alapján, amely egy hosszú szoknyából, fekete bakancsból, és egy fekete hosszú ujjú felsőből állt. Pedig fiú volt. Egyedül az arca nem látszott, azt egy fekete maszk fedte a kíváncsi szemek elől. Úgy tűnt, céltalanul sétál, és valóban így is volt. Nem érdekelte, hová visz az útja, csak ment előre egyenesen. Gondolatai teljesen máshol jártak, ráadásul, nem akart oda visszamenni, ahonnan eljött. Nem akart, de tudta, hogy muszáj lesz, mert halálra keresik. Próbált nem gondolni arra, ami rá vár, ha megtalálják. Kissé fázott, de nem érdekelte a hideg. Inkább meghalt volna, nem törődött a fagyhalállal. Hiszen úgysem hiányolná senki, őt soha nem akarták, eldobták, miután megszületett. Azután is csak egy tárgy volt, aminek soha nem lehettek érzelmei, gondolatai, vágyai, szabadsága.
Csendesen baktatott, néhányan megfordultak utána, megbámulták, de gyorsan tovább is mentek. Azonban a járókelők pillantásai elárulták, furának és természetellenesnek tartják a fiút. Ez őt nem érdekelte, fel sem vette a pillantásokat, már megszokta őket, elégszer volt része bennük.

Csak bandukolt, senkire sem nézve, mígnem az egyik sétányon fura dologra lett figyelmes. Egy barna hajú fiúra, aki talán néhány évvel lehetett nála idősebb. Az úton állt és egy pisztolyt tartott a kezében. Ez még nem érdekelte volna, de ekkor vette észre, hogy valaki a fiúra céloz. Mint az őrült ugrott meg és rohant a fiú felé, majd elkapva ledöntötte a földre. Érezte, hogy egy golyó süvít el a füle mellett, majd futó léptek zaját hallotta. A támadó elmenekült, valószínűleg miatta. Még fel sem ocsúdott, mikor egy pisztolyt pillantott meg az orra előtt. A barna hajú pontosan a két szeme közé célzott. De nem félt. Ha meg kell halnia, hát legyen, ez van.

- Elrontottad a munkámat, kölyök! – sziszegte a földön fekvő. – Mégis, miért?

- Mert lelőtt volna – válaszolt egyszerűen a fekete hajú.

- Neked ahhoz semmi közöd! – mordult fel a másik és felállt.

- Ha nincs, akkor megyek – rántotta meg a vállát amaz és indulni készült, ám a barna visszatartotta.

- Hogyan akarsz kárpótolni? – kérdezte hidegen.

- Mennyiért? – hangzott a kérdésre a kérdés.

- Kurva vagy, mi? – a srác leengedte a pisztolyt és kissé megvetően nézett a másikra – Legyen, háromezer egy órára.

- Legyen.

- A nevem Nariyama Hikaru – mutatkozott be a barna – Te ki vagy?

- Aichi Kaiji. – válaszolt a fekete – De miért érdekel?

Hikaru vállat vont és elindult. Kaiji szó nélkül követte. Nem érdekelte, mi fog vele történni. Végül is, csak azt fogja csinálni, amit eddig mindig.





Elég sokáig bandukoltak a már kihalt utcákon. Hideg volt, ráadásul a szél is egyre erősebben fújt. Nem volt kétséges, vihar készülődik. Kaiji reszketett, és ezt a mellette haladó Hikaru is észrevette. Már rég elrakta a pisztolyt a farzsebébe, így nem kellett aggódnia. Levette kabátját - amely alatt vastag, sötétzöld pulcsi lapult -, és a fekete vállára terítette. Az megdöbbent, de nem mutatta ki. Nem érdekelte különösebben a dolog.

Jó egy óra séta után értek el egy hatalmas házhoz. Kaiji egyből megállapította, hogy a lakók baromira gazdagok lehetnek. Már megszokta, nem csinált belőle ügyet, holott még soha nem járt ilyen házban. Hikaru előrement, ő követte. Bementek és egy előcsarnokba jutottak. Sötét volt, de a barna hajú nem kapcsolt villanyt, lerúgta a cipőjét és elindult. Kaiji ugyanígy tett, rábízva magát vendégére, aki úgy tűnt, fény nélkül is pontosan tudja, merre kell mennie a kacskaringós folyosók labirintusában. Végül Hikaru megállt egy ajtó előtt, majd benyitott és villanyt kapcsolt. A fekete hajú szó nélkül lépett be mögötte. Körülnézett és megállapította, vendége tényleg gazdag család fia. A szoba hatalmas volt, halványsárga falakkal, melyek kiemelték a sötétbarna bútorok kontúrjait. Az egyik falnál franciaágy terpeszkedett, rajta frissen vetett fehér lepedő, halványkék párna és takaró. Az ablaknál egy íróasztal, melyen néhány könyv, egy laptop és pár CD kapott helyet. Az ablakon világoszöld sötétítő függöny. Ezen kívül könyvespolcok, egy ruhásszekrény és rengeteg szabad tér. A szoba ízlésesen volt berendezve, nem tűnt túlzsúfoltnak. Kaiji megállapította, hogy ellentétben a legtöbb gazdag vendéggel, Hikaru-nak van stílusa. Hikaru hagyta, hogy a fiú körülnézzen, látszott rajta, még életében nem járt ilyen helyen. Ő az alatt kényelmesen helyet foglalt az ágyon és várt. Soha nem sietett el semmit, tudta, hogy milyen fontos a türelem.
Végül Kaiji szemei megtalálták a fiút és várakozóan nézett rá. A kabát még mindig rajta volt, így mikor ezt észrevette, zavartan vette le és fogta, nem tudva, mit kezdjen vele.

- Akaszd fel a fogasra! – mutatott Hikaru az ajtón függő fogantyúra. – Aztán gyere ide!

A fekete így tett, majd lassan, csípőjét rázva odagrasszált vendégéhez. Hikaru élvezettel nézte a vékony kis testet, ahogy az egyre közelebb ér hozzá, míg végül megáll előtte. Kaiji egyetlen szót sem szólt, várt, hogy a másik tegye meg az első lépést. Ő csak eszköz volt, nem irányíthatott, tette, amit követeltek tőle.
Hikaru átkarolta a fiú derekát és lassan az ölébe húzta. Nem volt oka, hogy bántsa a fiút, bár eléggé haragudott rá, amiért miatta szalasztotta el a zsákmányt. Viszont ez a gyönyörűség most kárpótolni fogja mindenért. Na és persze, óránkénti háromezer amerikai dollár nem is sok pénz egy éjszakáért.

- Minek ez a maszk? – kérdezte halkan.

- Miért akarod tudni? – nézett rá Kaiji.

- Mi lenne, ha levenném?

- Vedd, ha akarod – vont vállat a fekete -, csak utána nehogy csalódnod kelljen.

Megremegett, mikor Hikaru hátranyúlt, hogy kioldja az álarcot rögzítő szalagot. Nem attól félt, mi fog történni, ha leveszi, de idegesítette a fiú ujjainak mozgása. Nem szerette, ha hozzáérnek, de tűrnie kellett. A maszk lekerült, és Hikaru végre megláthatta a fiú arcát. Bájos volt, lányos vonásokkal, de arcát a szemei alatt lila véraláfutás csúfította el. Hikaru megérintette, mire Kaiji halkan felszisszent. A barnahajú tudta, hogy a másikat megverték. Más sérülés nem okozna ilyen nyomot.

- Ki tette ezt veled? – kérdezte gyengéden – Ki bántott?

- Kit érdekel? – Kaiji lehajtotta a fejét, gyűlölte, ha az arcát nézik. – Nem ezért vagyok itt.

- Ez igaz – Hikaru felemelte a fiú fejét és gyengéden megcsókolta. – Hanem ezért.

Kaiji beleremegett a csókba. Nem volt vad és erőszakos, mint a többi vendégéé, inkább… nem tudta megfogalmazni, de más volt. Hikaru lassan leemelte a fiút az öléből, az ágyra döntötte és tovább csókolta, amit most már Kaiji is viszonzott. Nem bízott meg a barna hajúban, de annyit érzett, hogy nem akarja bántani. Ez némiképp megnyugtatta, ugyanakkor készen állt arra, hogy ha kell, megvédje magát. A csók mélyült és Hikaru nyelve már Kaijiét simogatta, eközben elkezdte vetkőztetni a fiút. Aztán megszakítva a csókot, a fekete hajú nyakát vette birtokba, nyalogatni, csókolni kezdte, édes és halk nyögéseket csalva ki az alatta fekvőből. Hikaru elégedetten mosolygott magában, hallgatva a fiú hangját, mely zene volt füleinek. Lassan lefejtette róla a fekete vékony felsőt és felfedezőútra indult áldozata felsőtestén, bejárva annak minden milliméterét. Kaiji hagyta magát, mást nem nagyon tehetett és őszinte meglepetésére, még élvezte is. Legalább is, nem érezte azt a félelmet és rettegést, mint máskor.

Hikaru végigcsókolta, végignyalta és simogatta a fiút, további sóhajokat csalva ki belőle. Ha nem is akarta élvezni, a teste reagált az érintésekre. A barna hajú egyre lejjebb haladt, már a fiú hasánál tartott, azt nyalta, kényeztette, közben lassan megszabadította őt a szoknyától és a már feleslegessé vált alsóneműtől is. Kaiji így már teljesen meztelenül és kiszolgáltatva feküdt az ágyon, tudva, mi fog történni, de ez őt a legkevésbé sem zavarta. Tudta a dolgát és már tárta is szét a lábait. Hikaru elmosolyodott és felemelve Kaiji csípőjét, egy ujját lassan belevezette a fiúba, mire az összerándult. Annyira nem fájt neki, de már ösztönösen mozdult. A barna hajú ezt megérezte, de nem tulajdonított neki jelentősséget. Egy ujját hamarosan követte egy második és egy harmadik is, ami Kaiji-nak már nagyon fájt, de nem mutatta ki, hiszen a jó host nem mutat fájdalmat. Mikor már elég tág volt, Hikaru kibontotta a nadrágját, elővett egy óvszert – első a biztonság -, majd azt feltéve lassan Kaiji fölé hajolt és belé hatolt. Lassan kezdett mozogni a fiúban, hogy hozzá tudjon szokni, közben ismét a nyakát csókolgatta, két ujját pedig a fiú szájába tette, mire ő készségesen tette a dolgát. Szabad kezével átölelte Kaiji-t és kissé gyorsabb iramra váltott. Kaiji tűrt, nem szólalt meg, készségesen nyögött, bár a fájdalom egyre erősebb lett. Ezt Hikaru is észrevette, mert bár a fiú nem szólt, az arcára kiült, mit érez. A barna felhúzta magához, így a fiú az ölében ült és ütemesen mozgott, mialatt Hikaru átkarolta és suttogott neki. Mindenféle hülyeséget suttogott, ami az eszébe jutott, közben egyik kezével Kaiji hátát simogatta, a másikkal lenyúlt és a fekete hajú férfiasságával kezdett játszani. Ki akarta őt elégíteni, remélve, az élvezet miatt talán kevésbé érzi majd a fájdalmait. Kaiji-t két érzés kerítette hatalmába. Egyfelől a szex nagyon is fájt, másfelől Hikaru érintése ott lent, nagyon is jólesett neki. Még soha nem érzett ilyet, de valahogy tudta, ilyen lehet az, amikor valaki benne van. Mármint a vendég részéről. Ő azonban nem volt erre méltó.

- Ne! – suttogta halkan, mintha félne, bárki meghallja. – Nem kell! Nem vagyok rá méltó.

- Ne beszélj! – válaszolta Hikaru és egy csókkal minden további ellenkezést belefojtott partnerébe.

Kaiji ezek után legfeljebb nyögött, mikor néha pár pillanatra levegőhöz jutott. Hikaru keze egyre gyorsabban járt az ágyékán és a fájdalmat is kezdte felváltani egy elég kellemes érzés. Ő maga is gyorsított a tempón. Hikaru később már nem csókolta, csak simogatta a hátát, a vállát, a haját, közben a nyakát borította csókokkal. Ő egyre hangosabban nyögdécselt, zilált, sóhajok törtek fel torkából, érezte, közel a vég, el fog menni. Aztán néhány perccel később teste megfeszült, forró magja kilövellt, egyenesen vendége ruhájára, pillanatokkal később pedig Hikaru is követte. A barna hajú hátra vágódott, Kaiji pedig egyenesen rá. Ziláltan feküdtek, teljesen kimerülten, túl fáradtan ahhoz, hogy szóljanak, vagy mozduljanak. Végül Hikaru kihúzódott a fiúból és maga mellé fektette, és csak nézte őt. Kaiji még mindig kimerült volt, nem nagyon bírt mozdulni, de valójában nem is mert. Nem tudta, szabad-e tennie bármit is. Szemei csukva voltak, de végül kinyitotta őket és meglátta a mellette fekvő Hikaru-t.

- Nagyon jó voltál – szólalt meg Hikaru. – Most menj, zuhanyozz le, addig én szólok, hogy húzzák el az ágyat.

- Mennem kell – ült fel tétován Kaiji. - Vissza kell mennem.

- De nem ebben az időben – mutatott a fiú az tomboló hóviharra. – Fél méterre sem jutnál a háztól. Az éjszakát itt töltöd, és nem ellenkezel!

Kaiji némán bólintott, elfogadva a döntést. Elvégre, Hikaru a vendége volt, ő pedig teljesíti a vendég igényeit. Azzal tisztában volt, jó nagy verést fog kapni, ha visszamegy, de nem érdekelte. Felállt és ingatag léptekkel elindult, aztán rájött, nem tudja, hová kéne mennie. Tétován hátranézett Hikaru-ra, aki fogta magát és rádobva egy köntöst a fiúra, elkalauzolta egy ajtóig.

- Menj be és maradj, amíg jólesik. Aztán gyere vissza a szobámba! – mondta, mire egy bólintás volt a válasz.





Együtt töltötték az éjszakát. Illetve, egy ágyban. Hikaru hamar elaludt, de Kaiji szemére nehezen jött álom. Ő nem volt hozzászokva a luxuskörülményekhez, a hatalmas ágyakhoz, a fényűzéshez, a selyemtakarókhoz. Számára az ilyesmi felesleges pénzkidobás és magamutogatás volt.
Másnap reggel korán ébredt, jóval korábban, mintsem bárki is felkelt volna már. A mellette levő még aludt, így ő halkan felkelt, felöltözött és kisurrant a szobából. Azzal nem számolt, hogy el fog tévedni, pedig a ház hatalmas volt, így néhány perccel később Kaiji azon vette észre magát, hogy nem tudja, hol van. Körülnézett, de sehol semmi ismerős dolog. Kezdett pánikba esni, miután jó negyed óra séta után sem jutott sehová. A ház kész labirintus volt, erre ő is kezdett rájönni. Egyre jobban kétségbe esett és kezdte elveszíteni a fejét. Tudta, hogy inkább várnia kellett volna, míg Hikaru felébred, de most már a szobába sem talált vissza. Rohanni kezdett, nem érdekelte hová, csak el innen, hátha talál egy ajtót, ami kivezeti innen. De ajtó helyett beleszaladt egy nagydarab valamibe. Mire felfogta volna, mi is az, egy kéz ragadta meg a grabancánál fogva és ő hamarosan egy háromajtós, kétméteres hústoronnyal nézett farkasszemet. Kapálózott, rúgott, ütött, karmolt, idegileg teljesen kivolt, de ez nem igazán használt, mert a hústorony ellentmondást nem tűrően cipelte őt végig a folyosón, majd le egy lépcsőn. Kaiji nyüszített, sikított, harapott, rúgkapált, de ez fogvatartóját nem érdekelte különösebben. Helyette benyitott egy ajtón, amely mögött egy szoba rejtőzött.

- Mi ez a kiabálás? – hallatszott bentről egy hang.

- Elnézést, Asszonyom, de illetéktelen betolakodót fogtam – azzal a férfi letette Kaiji-t, aki azon nyomban elhallgatott.

- Rendben van, Robert, majd én foglalkozom vele. Elmehet!

Robert meghajolt és távozott. Kaiji körülnézett. Egy ízlésesen berendezett szobában találta magát. De nem egy hálószobában. Inkább valami társalgóban. A falak fehérek voltak, az egyik falnál puha, mélyvörös plüsskanapé terpeszkedett, a másik falnál egy hatalmas könyvszekrény, tele könyvekkel és apró csecsebecsékkel. A szoba középét egy asztal foglalta el, két oldalán egy-egy puha karosszékkel. Az egyikben egy alak ült, egy nő. Kaiji becslése alapján, a negyvenes éveiben járhatott, de sokkal fiatalabbnak látszott. Korát mindössze néhány ősz tincs engedte kikövetkeztetni. Haját kontyba csavarta, ruha gyanánt hagyományos, kínai ruhát viselt. Első pillantásra látszott, hogy nem japán, de nem is amerikai. Lassan Kaiji félé fordult, aki kissé félszegen és meglepetten álldogált az ajtóban. Az előbbi pánik már elmúlt. Az asszony halványan elmosolyodott.

- Szóval, ki vagy te, kölyök? Mit keresel a házamban?
Hozzászólások
További hozzászólások »
No0oB ·
nem is rossz ez
bogumil ·
Az írás az jó,csak a japánokat nem csípem,mióta látogatást tettem náluk 1987 - ben. Kiábrándítóan sivár életük van. Munkamániájuk szerintem szexuális elfajuláshoz fog vezetni és az íróasztalon fogják egymást segbedugni... :smiley:

tutyu ·
A japánok kimonóban tatamin szeretnek szeretkezni.Szerintem a szakétól jól bekáfolva megadják a módját sz élvezeteknek. Tetszett.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók!A tortenetek csapata új oldalt nyitott a meleg emberek számára: WWW.BOYSXX.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: