Hagyd békén a tarisznyarákot!

Nos, egy újabb személyes élményemet osztanám meg a tisztelt publikummal. Ez már egy elég régi eset, de napjainkban is van tanulsága, az erotikus vonulat pedig szájíz szerint ízlelendő.
Szóval úgy indult a dolog, hogy még gimnazistaként nagyon bulizós arcok voltunk. 1999 áprilisában épp bukásra álltunk haverommal, Mátéval matekból. Aztán írtunk egy dogát, s lám mit hoz a sors, kaptunk mindketten egy kettest. Ezen teljesen fellelkesültünk (persze ez szart sem számított igazából hét-nyolc piros egyes mellett – meg is buktunk év végén), ezért úgy döntöttünk, elmegyünk inni. Be is rúgtunk, aztán egy helyen szívtunk is, szóval így fél tizenegyre fullkészek voltunk. Mentünk az utcán és hangosan Hammerfall dalokat üvöltöttünk. Aztán egy udvarból kiszóltak hogy fogjuk be a pofánkat. Máté elkussolt, de én nyomtam tovább a himnikus vokálokat, és ennek az lett a következménye, hogy négy izmos csávó elkapott, és lezúzta az arcomat, meg még meg is rugdostak.
- Nem mondtuk, hogy kussójá! – fröcsögte az egyik, és beakasztott egy balhorgot. Totál szopás volt az egész, de nem sokat éreztem, mert szint alatt voltam, értik.
A verés után – Máté is kapott, de kevesebbet – arrébb bóklásztunk, és a híd alatt a patakparton leültünk. Haverom akkor belehányt a patakba, én meg tisztogattam a szemüvegemet, ami fura módon nem tört össze. Aztán csak ültünk és hallgattuk a tavaszi éjszaka donogását-dönögését.
Akkor jött arra a lány. Rocker volt, fekete pólóban és zsíros hajjal, de jó alakja volt. Hangosan énekelt, valami ilyesmit:

„Hát hogy higgyek a szűzi szerelemben,
ha egy nagy fasz cuppog a fenekemben?”

Mint később kiderült, tényleg ez volt a szöveg, egy csupán alter körökben ismert debreceni punkbanda írta a dalt.
- Hé kislány - mondtam neki. – Fogd be a szádat, mert téged is megvernek.
- Engem? – vihogott. – Engem legfeljebb megbasznak.
- Azt mi is megtehetjük – mondtam neki, és felálltam.
- Jaj fiúk. Szerintem nincs is pöcsötök. Amúgy Nórinak hívnak, mint a babaházat.
- Helló Baba. Akarod látni?
A lány – mivel tarisznyarák volt (baggercancer – napjaink jellegzetes nőstényördöge, fő jellemzője a szőrős táska, ami az oldalán lóg, fakulatíve kiegészítve lecsüngő plüssállatokkal), előhalászott egy kis üveg vodkát, és meghúzta.
- Nem érdekel a farkatok.
- Mibe?
A lány tűnődve szopogatta az üveget.
- Adsz belőle?
- Nóri vagyok – nyújtotta át az üveget a csaj, és mi Mátéval meghúztuk.
- Szóval titeket megvertek?
- Igen – feleltem.
- Mért érdekelne engem két ilyen nyápic alak fasza, akit az erősebb hímek kedvükre aláznak?

Odaléptem a lányhoz, és megragadtam a kezét, és az ágyékomra szorítottam. Ott már pulzált iszonyú vastag szerszámom. Ezt a lány is megérezte, elismerő hümmögést hallatott.
- A barátomé nem ilyen vastag – mondtam. - De hosszabb, mint az enyém.
Nórinak vége volt. Vadul megcsókolt, szinte bekapta a számat.
- Fiúk, nagyon régen basztam, köszönöm, hogy itt vagytok, elégítsetek ki.
Nem kellett kétszer mondania. A híd alatt sötét volt, az éjszaka úgy gubózott be alá, mint döglött légy a pók hálójába. Zárt mikrozkozmosz jött létre ottan, amiben lehetőség nyílt egy csoportos közösülésre.
Mivel Máté részegebb volt nálam, és bizonytalanul állt a lábán, meglehetősen kétséges volt, hogy meg tudna e felelni egy koitusz elvárásainak. Ezért – átvéve a parancsnokságot – megtudakoltam Nóritól, mit szólna, ha lecummantaná a barátom még szájbarát vastagságú farkát, miközben én nagyobb kaliberű löcsömet hátulról a sunájába plántálnám. A kis elázott csipicsirke lelkesen fogadta az ötletet.

Öt perc elteltével már rusztikus látvány fogadta volna az odalátogatót, ha nem lett volna vérsötét. Máté a hídfalának dőlt lehúzott nadrággal, Nóri pedig előrehajolva hangzatos cuppogással cidázta a faszát. Én a magam részről már lehúztam a lány fekete naciját a bugyival együtt, az én nadrágom is letoltam, és kemény farkamat dörgöltem a seggéhez. Ez jó móka volt egy ideig, de amikor a makkom már nedves lett, kellemetlen kérdések kezdtek megfogalmazódni bennem. Például, hogy nincs-e a csajnak kandidája vagy micsodája – mert hát istenkém, nagy ribannak tűnt, kétségtelen, nálam meg nem volt gumi. Az szóba sem jöhetett, hogy kinyaljam, vagy ilyesmi, hát úgy döntöttem, megbaszom, mielőtt meggondolhatnám magam. Megmarkoltam Nóri pináját, jó nedves volt. Aztán odaillesztettem tíz centi átmérőjű dákómat, és bevágtam neki. Atyám! A csaj majdnem félrenyelte Máté faszát megrökönyödésében. Kiköpte a félig ernyedt kukit, és a karjába harapott.
- Tényleg baszott vastag a farkad – sziszegte.

Elöntött a büszkeség. Kecses hímpózba görnyedtem, kezem a hátára helyezve, kisujjamat eltartva kézfejemtől, mint angol úrikurvák teázáskor, és döngölni kezdtem a csajt. Nóri csendesen hörögött, s közben kezével verte tovább Máté faszát, ám nem sokáig. Barátom horkolni kezdett. Elaludt.
- Hű – mondta a lány. – Ez mindig ekkora lúzer?
- Nagyon bebasztunk – feleltem és mozogtam tovább a puncijában.
- Ó. De te jól csinálod.
- A te suncid is remek.
- Köszi.
Dugtunk tovább. Nóri egyre erősebben lihegett.
- Lassíts… még nem akarok elmenni – mondta.
- jó, de akkor dobj be egy témát, mert már lüktet a faszom, nem tom’, meddig bírom.

Lágy ringatózás közben beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy lelkesedik a vitorlás hajókért. Úgy esett, hogy véletlenül én is. Így aztán a következő tíz percben megtárgyaltuk a teaklipperek vitorlázatát és a 16. századi hajóskoszt silányságát, s közben rájöttem, ez a csaj egy igaz zseni a témában. De mindhiába. A pina forróságával az intellektuális kihívások nem vehetik fel a versenyt hosszú távon. Ez a kemény faszra is igaz, hiszen végül is kérte, basszam már szét, élvezni akar. Így aztán begyorsítottam csípőmmel, és hamarosan éreztem, feltör a magvam a gerincvelőmből.
- Igen! Igen! – kiáltozta Nóri, selymes bőrű kis segge ficánkolt a kezem alatt, és végül egy hosszú, kitartott nyögéssel elélvezett.
Kirántottam a faszom a lyukából, és megkértem tisztogassa meg a nyelvével. A lány eleget is tett kérésemnek. Roppant elégedett voltam.
Nóri megcsókolt.
- Jó pasi vagy – mondta.
- Te is jó kis csaj vagy. De valamit meg kell kérdezzek. Ugye… nincs valami betegséged?

Hirtelen hatalmas pofon csattant az arcomon, akkora hogy csillagokat láttam. Megráztam a fejem. Mire kinyitottam a szemem, a csaj már nem volt sehol.
- Hüüüülye picsa – motyogtam dühösen, aztán Mátéhoz léptem, hogy talpra állítsam.
- He? – motyogta a barátom. Láthatóan nem nagyon volt magánál. – Pisálnom kell.
- Pisálj a patakba – mondtam neki.
Máté odatántorgott, aztán, mielőtt még fegyverét csőre tarthatta volna, beleesett a vízbe, ami meg volt áradva a tavaszi olvadástól.
- ÓÓÓÓ a kurva életbe – mondtam, és rohanni kezdtem a patak mentén. Mátét kurva gyorsan vitte lefelé az ár.
Egy kilométerrel arrébb tudtam végül kihúzni. A faszom tele volt mindennel. Neki is.
Másnap nem mentünk iskolába.

Egy héttel később egy nap arra ébredtem, hogy nagyon kell vizelnem. Kislattyogtam a fürdőszobába, és egy hólyagot vettem észre a pöcsömöm. Ez még hagyján, de valami fehér váladék is csöpögött a húgycsövemben, és rohadtul fájt, amikor pisáltam. Délután rossz érzésekkel elteltem elmentem orvoshoz, ahol a háziorvosom fejét csóválva megvizslatta a farkamat.
- Ez kankó, fiam. Meg sem kérdezem, hol szedted össze. Megkezdjük a kezelést, de nem lesz leányálom.

Később…

A nyár kifejezetten kellemesen telt. Gennyedzett és fájt a farkam, viszketett a seggem és nyákos volt a székletem, sorban kaptam az intravénás antibiotikumokat, és mindeközben még a matek pótvizsgára is tanulhattam.

Mindenesetre jó lecke volt. Bár a ringyókat azóta sem kerülöm, gumi már mindig van nálam.
Férfitársaim: önöknél is mindig legyen.