Az egész tegnap kezdődött. Egész nyáron erre vártunk, hogy végre eljöjjön a közös nyaralás, és alig hittük el, hogy itt lehetünk, amikor leszálltunk a vonatról. Szeged - olvastam a táblát, s megint eluralkodott lelkemen az a nyugalom, és boldogság, amit mindig éreztem ebben a városban. Nellivel és Fannival összemosolyogtunk, majd fogtuk a mázsás cuccainkat, és a szállás felé vettük az irányt. Közben vidáman csevegtünk arról, hogy milyen szuper napok állnak előttünk.
A szállás elfoglalása simán ment, hisz a tulaj már ismert minket, minden évben az Ő lakását béreltük ki. Barátságos mosolyt villantott ránk, kellemes nyaralást kívánt, majd magunkra hagyott minket a három szobás lakásban. Egy gyors átöltözés után elmentünk bevásárolni az egyik hipermarketbe és közben az este részleteit tárgyaltuk. Csabi, egy régi barátunk házibulit rendezett, s mivel tudta, hogy ma érkezünk, hát minket is meghívott. Kedves gesztus volt tőle, hisz csak évente egyszer találkoztunk. Fanni szokás szerint kikötötte, hogy sem inni sem ismerkedni nem akar - s habár Nelli és Én nagyon jól tudtuk, hogy ő lesz az első, aki majd megismerkedik valakivel - egy szót sem szóltunk csak csendesen elmosolyodtunk. Elgondolkoztam, vajon én szeretnék e ismerkedni, vagy még friss a seb a szívemen. Az agyam azt mondta, hogy lépjek tovább… de ez nem volt könnyű. Zsoltival több, mint két évet voltunk együtt, s mikor a nyár elején szakított velem, úgy gondoltam, hogy vége mindennek. Nelli mintha csak a gondolataimban olvasott volna, hozzám fordult és így szólt:
- Kata, te hogy gondolod? Készen állsz, hogy végre teljesen tovább lépj?
- Nem tudom… Sokszor úgy érzem, igen, de aztán mindig eszembe jut Ő...
- Óóó kicsikém - mondta Fanni. - Ez természetes, de egy kis flört nem árthat!
Halkan felnevettem, hisz barátnőim tudták, hogy nem erősségem a flörtölés. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy tényleg ideje tovább lépni. Úgy döntöttem, nem rágódom tovább, majd meglátjuk, mit hoz az este.
Néhány órával később csinos ruhákban és tökéletes sminkben, de ami a legfontosabb jókedvűen indultunk a buliba. Csabi Újszegeden lakott, így kb. 15-20 percet sétálnunk kellett, de nem bántuk. Mikor odaértünk, láttuk, hogy már javában tart a buli. Becsöngettünk, és pár másodperc múlva már hallottuk is, hogy jönnek. Csabi nyitott ajtót, és hatalmas mosollyal köszöntött minket.
- Csajok, végre! Örülök, hogy eljöttetek, több mint egy éve nem láttalak titeket. Gyertek be!
Nelli hatalmas vigyort küldött felé köszönésként, majd átölelte, és két puszit nyomott az arcára. Fannival úgy láttuk, meglesznek ketten is, úgyhogy elindultunk lepakolni az italokat, és valami frissítőt keresni.
A buli javában folyt, fogyott rendesen a pia. Találkoztam még néhány emberrel, akit Csabi révén ismertünk meg, és dumáltunk is pár szót, de valahogy mégis furcsán éreztem magam. Fanni - ahogy az várható volt - elbűvölte a srácok többségét, és most egy magas, raszta sráccal táncolt, Nelli pedig Csabival beszélgetett, és jól látszott, hogy nem vágynak nagyobb társaságra. Na jó gondoltam, elég ebből, nincs értelme a múlton merengeni! Gyorsan felhajtottam az italom maradékát, éreztem, ahogy a vodka szinte végig perzseli a nyelőcsövem, majd sétálni indultam a kertben. A medence nagyon hívogató volt, legszívesebben ledobáltam volna a ruháimat, és nyakig merültem volna a langyos vízben, de beláttam, hogy ez talán mégsem olyan jó ötlet, így beértem a víz látványával.
Kicsit közelebb léptem a medence széléhez, ám a következő pillanatban meg is bántam a dolgot, mert valaki mögém állt, és egy halk sziát suttogott a fülembe, én azonban a rémülettől majdnem a vízbe zuhantam. Kalapáló szívvel néztem hátra, ám a látványtól csak nem megint beleestem a medencébe. Lassan fogtam csak fel, hogy ki áll előttem, és azt hiszem jó pár perc eltelt, mire meg tudtam szólalni. Akkor is csak ennyit nyögtem ki:
- Hát te meg hogy kerülsz ide?
- Csabi a csoporttársam az egyetemen, Ő hívott meg. Az előbb alig mertem hinni a szememnek, mikor megláttalak bent ácsorogni. Hiszen évek óta nem találkoztunk.
- Valóban nem…
Olyan volt, mintha nem is én válaszoltam volna, hangomon még mindig érződött a meglepetség. Az elöttem álló srác évekig nagyon jó barátom és szomszédom volt, de néhány évvel ezelőtt meghalt az apukája, ők pedig elköltöztek Budapestről, és ezek után nem láttuk egymást. Néhányszor még leveleztünk ám lassan ez is megszakadt közöttünk. Ennek ellenére örültem, hogy láthatom Őt. Magas volt, az izmai jól látszottak fekete pólóján át, sötét haját zselével formázta tökéletesre, mosolya azonban a régi mosoly volt. Most vettem csak észre, hogy a kezében két ital van. Az egyiket felém nyújtotta, majd miután elvettem, megfogta a kezem és a hintaágy felé húzott, hogy ott folytassuk a beszélgetést. Nagyon jól esett vele beszélgetni, örültem, hogy belül ugyanaz a kedves srác maradt, aki volt. Közben odabent egyre vadabbul folyt a buli, és szemlátomást literszám folyt a pia. Nelliért nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy Csabival biztonságban van, de reméltem, Fannival is ez a helyzet.
Egyre több ember érkezett a buliba, s lassan ellepték a kertet is. Néhány srác úgy döntött itt az ideje a medencézésnek, és hangos kiáltásokkal kisérve ugráltak a vízbe. Ez általában nem zavar, de most jó lett volna kettesben lenni Ivánnal. Valószínűleg Ő is erre gondolt, mert megszorította a kezem, és halkan megkérdezte, hogy nincs e kedvem sétálni kicsit a Tisza parton. Nem válaszoltam, csak őt is magammal húzva felálltam, és a kapu felé indultam. Tudtam, hogy szólnom kellene a barátnőimnek, de arra gondoltam, hogy csak egy rövid séta lesz, és valószínűleg észre sem fogják venni, hogy eltűntem. Tovább beszélgettünk séta közben s egymás kezét sem eresztettük el, de ez egyáltalán nem zavart, s úgy tűnt őt sem. Annyira természetes volt, hogy kézen fogva sétálunk, s a külön töltött évek ellenére remekül elbeszélgettünk mindenről. Időközben egy csendes partszakaszhoz értünk, ahol aztán leültünk.
Egész este azon gondolkoztam, vajon van-e valakije, ám a megérzéseim azt súgták, hogy nincs. Valószínűleg Ő is ezen gondolkozott, mert pár másodperc múlva a szemembe nézett, és megkérdezte, hogy mi a helyzet a pasikkal. Fura, de talán Ő volt az egyetlen, akinek úgy tudtam Zsoltiról beszélni, hogy nem fájt... egyáltalán nem. Tudtam, hogy Iván is ismeri őt, és azt is, hogy sosem voltak jóban, de mégsem kezdte ócsárolni a volt barátomat, és ezért nagyon hálás voltam neki. Miután befejeztem a sztorit, úgy éreztem, sokkal könnyebb a lelkem.
Miközben fejemet a vállán nyugtatva figyeltem a folyót, éreztem, hogy az egyik kezével az állam alá nyúl, lassan felemeli a fejemet, és egy könnyű csókot lehelt az ajkaimra. Csak egy pillanatra dermedtem meg, majd először óvatosan visszacsókoltam. Nyelveink lassan ismerkedtek egymással, óvatosan fedezték fel a másik száját, ám mozdulatainkban érződött a sürgetés is, be akartuk pótolni ez elmúlt éveket. Kezei közben a hátamat simogatták, s éreztem, ahogy a karomon felállnak a szőrszálak. Akartam ezt a fiút, és tudtam, hogy Ő is ugyanezt érzi. Lassan elváltam az ajkaitól, szemébe néztem, amiben a saját vágyaimat láttam visszatükröződni. Megfogta a kezem, felhúzott, és rekedten a fülembe súgta:
- Gyere, öt percre lakom innen.
Az út így is 20 percesre sikeredett, mert lépten-nyomon megálltunk csókolózni. Alig akartam elhinni, hogy megérkeztünk, amikor végre beléptünk a lakásába. A karjába vett, majd a hálószobába vitt. Finoman az ágyra rakott, és fölém hajolva csókolgatni kezdte először a szám, majd az arcom, utána pedig a nyakam. Egyre hangosodó sóhajaimból valószínűleg érezte, hogy jó úton jár, de egy pillanatra sem hagyta abba a csókokat. Közben a kezeivel lassan a ruhám cipzárjához nyúlt, és lassan centiről centire lehúzta. Óvatosan felállított, amíg teljesen kibújtatott a ruhámból, majd térdre ereszkedett, hogy a cipőmet is lesegítse. Érintéseitől éreztem, ahogy a vér száguldozik az ereimben. Miután a cipőket is levette rólam, ujjait beakasztotta a bugyim pántjaiba és lassan azt is lehúzta rólam, így ott álltam előtte anyaszült meztelenül. Ez kicsit feszélyezett, a karjaimmal megpróbáltam takargatni magam, ám Iván elhúzta a kezeimet és a fülembe súgta:
- Ne takard el magad, hisz gyönyörű vagy!
- Nem gondolod, hogy kicsit túl vagy öltözve?
- Ha te mondod, lehet - válaszolta vigyorogva, majd villámgyorsan elkezdett kibújni a ruháiból.
Mikor lehúzta feszes boxerét, és megláttam a keményen ágaskodó szerszámát érzetem, hogy ha lehet mégjobban elönt a nedvesség. Több időm nem maradt a gondolkodásra, mert Iván az ágyra nyomott, és folytatta a nyakam ostromát, miközben kezei a hasamat becézték. Ahogy ajkai lejjebb vándoroltak ordítani tudtam volna, hogy végre érjen a meredező bimbóimhoz, de ő csak a melleim szélét csókolta. Halkan nyöszörögtem, mire megkönyörült rajtam, és erősen megszívta az egyik bimbóm, miközben ujjaival a másikat morzsolgatta. Lassan, szinte centiről centire elindult lefelé a hasamat csókolva, kezeivel pedig simogatva. Egy hatalmas csókot nyomott a vénusz dombomra, majd a combjaimat becézgette tovább. Éreztem, hogy olyan nedves és forró vagyok, mint még talán soha, és hogy nagyon közel az első orgazmus, s nem tévedtem.
Éreztem, ahogy ajkai közé veszi a csiklómat, az ujjával pedig szűk barlangomba hatol, és tudtam, hogy végem van. Testem megfeszül, puncim pedig még szűkebb lesz a hirtelen gyönyörtől, a szemem előtt csillagok milliói táncolnak, és érzem, ahogy még több nedv folyik ki a barlangomból. Percekig csukott szemmel levegő után kapkodok, miközben Iván lassú nyelvcsapásokkal ingerel. Folyamatosan csókolja a hasamat, mellimet, a nyakamat, amíg felmászik hozzám. Hálásan pillantok rá, viszonozni szeretném az átélt gyönyört, de esélyem sincs szólásra nyitni a számat, mert már érzem is, ahogy a kemény, előnedvektől síkos farkát elnyeli a csöpögő puncim és hallom, ahogy egyszerre sóhajtunk fel. Lassan kezd mozogni bennem, én pedig a hátát karmolászom, és a fülébe súgom, hogy mennyire kívánom őt. Úgy tűnik, meg van a hatása, mert érzem, ahogy gyorsít, és a farka egyre keményebb bennem. Nem akarom, hogy máris vége legyen, így finoman elkezdtem őt letolni magamról. Érti a célzást, a hátára fordul, és csillogó szemmel figyeli, ahogy lassan bele ülök a szerszámába.
Zavartalanul gyönyörködik a kilátásban, csípőjével segíti a mozgásomat, a szájával pedig a mellemre hajol, és vadul szívni kezdi a bimbóm. Érzem, hogy ez már sok, hüvelyem ritmikusan összehúzódik, ahogy elragad a gyönyör és ez neki is elég, velem együtt élvez. Lihegve a vállaira borulok, Ő a vállamat simogatja. Lassan legördülök róla, megfordulok, fenekemet az ölébe fészkelem és lehunyom a szemimet, hagyom, hogy elragadjon az álom.
Mikor felébredek, még sötét van odakint. Egy pillanatig nem tudom, hol vagyok, de amikor meglátom Iván karjait a derekamon világossá válik hogy mi történt. Ugyanakkor azt is érzem, ahogy farka ismét tetrekészen a fenekemnek feszül, és nem tudok ellenállni, hogy megkóstoljam. Nyelvemmel a makkját becézem, míg kezeim a heréin kőröznek
Iván meglepett nyögéssel veszi tudomásul ténykedésem, de látom a kéjes mosolyt arcára kiülni. Nyalakodásomat mindketten élvezzük, érzem, ahogy nedveim kicsorognak a combomra. Először csak finoman nyalogatom a farkát, élvezettel hallgatom közben a nyögéseit. A szemébe nézve lenyalogatom a kéjcseppjeit, majd az egészet néhányszor a torkomra engedem. Ez megteszi a hatását, Iván remegve, nyögve löveli tele a számat magjával és hitetlenkedve nézi, ahogy az egészet lenyelem. Felhúz magához, könnyű csókot lehel a számra, és a fülembe súgja:
- Még nem végeztem veled, reggel befejezzük, amit most elkezdtél.
Mosolyogva bólintok, bár belül már kavarognak az érzelmeim. Hagyom, hogy fejemet a vállaira húzza, és hallom, hogy pár perc múlva már alszik is. Én azonban óvatosan kibújok mellőle, halkan felöltözöm, és bár vérzik a szívem, de kilépek a házból.
