Furcsán ragyogtak a csillagok…Mintha valami átlátszó masszán keresztül nézte volna őket, folyt a fényük, akár a tűzcsóváknak, akárha leszakadt volna az ég… Lassan jött csak rá: a könnyei teszik olyan szokatlanná a képet. Kimondhatatlanul rég nem sírt már, és most, mintha minden, ami benne lakozott, sós folyadékká akart volna válni, és kispriccelni belőle, úgy törtek elő nagy kék szemeiből a könnyek. Nem volt túl öreg, sőt, külseje alapján fiatalnak is mondhatnánk akár, csak a nagy szemek pocsolyás zavarában látszott, hogy élt, többet, mint kellett volna…Arca olyan volt, mint a görögök szobrai, melyeket annyian másoltak már azóta, életről árulkodó pajkos vonásai a kemény márványarcba zárva félelemmel töltötték el a szemlélőt…- bár most csak a csillagok látták, s az ég, mely mintegy együttérzését kifejezendő maga is elmorzsolt néhány könnycseppet…
Újra és újra emlékeibe idézte a gúnyos szavakat, a lenéző kacagást, és nem hitte el…nem merte elhinni. Ő jó ember!- kiáltotta az egyre maszatosabb csillagoknak- nem mondhat ilyet, lehetetlen! Pedig: de. Nagyonis lehetséges, és ésszerű dolog volt az, amit kikényszerített a férfiból…nevezetesen, hogy nem kell neki. Miért is? Talán mert fiatalabb volt, talán mert tapasztalatlan, talán mert látványosan porrázúzták korábban mások…Ezt csak a csillagok tudják, mint annyi mindent…- nincs isten. – szűkölt a lány a hold felé- és nincsenek angyalok, és ördög sincs. Csak emberek vannak…pfujj minek!- sokadszor merült már fel benne ez a kérdés…eddig mindig úgy zárta le a témát, hogy igenis van isten, és valami okkal megteremtette az embereket, ezért létezniük kell, ahogy neki is…de most nem volt effajta dilemmahelyzetben. A szituáció egyértelműen meggyőzte arról, hogy nem illik bele az emberiség nevű undorító masszába…nem azért, mert ő kevéssé undorító, mint a többiek, egyszerűen csak ezért, mert a massza kidobja magából újra és újra.
Kelj fel! - Ragyogtak rá barátságosan a folydogáló fények. De már nem volt kedve hozzá. Csak azért felkelni, hogy újra visszalökjenek? Nem ésszerű…Meghalni? Az sem ésszerű…de sokkal kellemesebb. - gondolta a lány, majd a barátságos csillagoknak búcsút intve beleugrott a szakadékba, amit a férfi épített kettejük közé, hogy bármennyire kedveli is a lányt, ne tudjon a közelébe kerülni…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-12 00:00:00
|
Történetek
Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama "franciába". Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a "lovagló" választ kaptam...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-13 00:00:00
|
Történetek
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Hozzászólások
Örülök, ha tetszett...
:flushed:
A lány egész életében hidakat épített. Amiket mások felrobbantottak (persze, bizonyára megvolt rá az okuk, és ne is haragudott rájuk ezért.). Egy idő után kérdésessé vált, hogy érdemes-e egyáltalán fákat ölni a hidakért...és hát...úgylátszik, arra jutott, hogy nem...:)