Győzelem II.

Hát akkor azok kedvéért akik túl misztikusnak tartották az előző történetem.

Ma gyertyát gyújtottam. Azokért akik ártatlanul és kiszolgáltatva elhunytak a tavalyi szeptember 11- e terrortámadás miatt és magamért. Mert az én történetem összefolyt avval a történelmi szomorú nappal.

Augusztusban az egyik társkereső honlapon összeismerkedtem egy kedves fickóval, akivel a sok-sok email váltás és telefonbeszélgetés után baráti viszony alakult ki. Amely sürgetővé tette mind kettőnkben a vágyat arra, hogy végre személyesen is találkozzunk. Levelezéseink hangvétele a mély barátságot és rokonlelkűségeket leszámítva egyre forróbbá vált, elmeséltük egymásnak az erotikus vágyaink. A sorokból sütött a szenvedély és a mély vágyakozás. Elmondtam neki, hogy még nem volt részem a szerelem testi csodájában, tinédzserkoromban egy fickó haza fele menet az utcán meg akart erőszakolni. Félelmem és gátlásom belém rögzült, igaz könnyen barátkozom és sok a fiú haverom, de a testiségtől nagyon féltem. Főleg a kiszolgáltatottság miatt.

Gyuri erről is tudott és teljesen megértett, de kettőnk közt olyan nagy mértékű érzelmek és felfokozott vágyakozások alakultak ki, hogy tudtuk ha sor kerül a várva várt találkozásra, hát az ágyig biztos nem állnánk meg. Épp Pesten jártam suliba marketinget tanultam, és az évzáróra mikor megkaptam a bizonyítványt értem jött. Mindketten másként képzeltünk el a levelezés alapján kialakult személy képét, de zavarunk oldódott a beszélgetés során. Kisétáltunk az Árpád-hídon a Margitszigetre. Elkezdett esni az eső mi beültünk a vízeséssel szembe a padra és hallgattuk egymást, már a telefonok alkalmával kiderült, hangja iszonyúan izgató. Rám ugyanis egy izgató mély hang jobban hat, mint bármilyen szépség vagy vonzerő. Az idő nagyon gyorsan elszaladt. Elbúcsúztunk egymástól, ő egy osztálytalálkozóra rohant én meg haza (vidéken lakom). Telefonon megbeszéltük, majd keressük egymást.

Kivett két nap szabadságot, hogy végre együtt lehessünk. Felhívott szeptember 10-én, hogy szeretne már az éjszaka lejönni hozzám, de másnap dolga van a városban. A Balatoni nyaralónkban vártam Rá, finom étellel, hideg pezsgővel. Míg vártam a rádiót hallgattam. Úgy tűnt mintha rádiójáték lenne, de olyan érthetetlen a téma… Bekapcsoltam a Tv-t és megdöbbenve láttam a tragédiát, sikoltozó menekülő embereket, mint egy akció filmben. Hihetetlen volt az egész, de a folyamatos élő adás, kommentátorok meggyőztek ez nem egy beugratás, hanem a valóság. Elszabadult a pokol ezen a Földön arra napra. Sírtam és féltem, hogy lehet, hogy ez megtörténhet… Gyuri este 8 fele érkezett, ő is halotta már a híreket. Néztük a Tv-t, de kérte most zárjuk ki a szomorúságot az életünkből. Zavarom egyre jobban nőtt, és ezt látta rajtam. Beszorított kedvesen az ágy és asztal közé, hogy nyugodjak meg, üljek az ölébe. Ringatott és próbált megnyugtatni. Zaklatott voltam és ideges.

Megvacsoráztunk, pezsgőztünk és felmentünk a manzárdba, ahol az én szobám van. Felvitte az elektromos radiátort, mert a lakás már nagyon lehűlt. Zavaromba ki-be rohangásztam a fürdőszoba és a szobám közt, szívem szerint azt mondtam volna neki, inkább hagyjuk… A gyertyákat meggyújtotta, és kérte menjek oda hozzá. Magához húzott erősen és ringatott, mint egy gyermeket az anyja. Érezte a remegést bennem. Kantáros farmer volt rajtam, a ruha alá nyúlt és simogatott, ringatott kedvesen. Csókolóztunk és éreztem innen már nincs visszaút, és nagyon akartam legyen úgy, ahogy csak akarja. Nagyon szenvedélyesen lehúzott a szivacsra, amin aludni szoktam, egymás mellett térdelve simogatott és minden ruhámtól megszabadított nagyon gyorsan. Közbe ledobálta a ruháit, szerte széjjel a pici szobába… Csókolt, ahol csak ért, a nyakamtól lefele, a nyakába vette a lábaim és elkezdett kinyalni. Olyan csodálatos volt, ahogy a szenvedélyessége és gyengédségével megismertette velem a gyönyört. Teljesen kivoltam készülve, már és a félelemnek sehol nyoma…

Mikor már nagyon izgatott, lassan belém hatolt. Óvatosan figyelte minden reakcióm, ujjaink összekulcsolva eggyé váltunk. Nem fájt annyira, mint gondoltam. Szeretkezés után becézve játszottunk simogatva és csókolgatva egymást. Beszélgettünk, még énekeltünk is. Olyan boldogság töltött el amilyenről álmodni se mertem volna. Majd elhalkultunk, élvezve a gyönyör utáni békességet. Már nővé érve érzékeltem, ahogy a csendben újra felbúgnak a motorok és megkívánt. Sokáig tanítgatott és engedtem, vezessen ezeken az új ösvényeken. Utoljára hátulról (nem análisan) lettem övé, és az fájt, hisz teljes férfiassága kitöltötte a puncim. Kérdezte hogy fáj-e, sírva-nevetve csak annyit mondtam –picit. Miután belém élvezett, rám hajolt és azt az ölelést az utolsó percemig nem fogom elfelejteni.

Szeretkeztünk egész hajnali fél 6-ig, kipróbálva sok-sok csodát. Köszönöm neki, hogy legyőzte a félelmeim és megtanított asszonyként szeretni.

Hát így talán érthetőbb a történetem. Most egy hasonlatot se használtam.

Üdv!

Ja és egy vers ui:

Amikor a világ lángokban hevert

csak sírás és nyögés hallatszott
égtek a szívek fájdalmas szóba
hullott minden sóhaj, könyörgés
anyák kutatták fiaikat
a kemény arcokon is csak könny csorgott
mi csak öleltük egymást fáradt lázban.

Amikor az őrület kacagásban folyt át
népek ünnepelték a vad gyáva kegyetlen halált
mikor mindenkibe belefagyott az összes szó
és keresték de nem találták rá
azt mi kifejezi
leírhatatlan
táncolt az ördög lakhelyén
mi csak öleltük egymást fáradt lázban.

Egyszerre lépett színre a halál és élet viaskodtak
lelkekért azon a távoli földrészen,
mi csak öleltük egymást.

Amikor kinyitódott az a rég bezárt ajtó
kulcsot nem találtam hozzá hosszú
fájdalmasan magányba borult éjszakákon
az a fény letörte vaskapuit.
Forgó széllel érkezett, ringatott selymesen
felröppentett egekig vitte a ki sose ejtett hangokat
mi csak öleltük egymást fáradt égő megújuló lázban.

Amikor elakadt a világ lélegzete, görnyedve a fájdalom alatt
vér a vérrel találkozott igazi tűzben elrejtve egy sejtelmes
fénnyel borított illatos szobában, ahol
ketten ölelték egymást
avatva a lányt asszonnyá.

2001.09.17 –szeptember 11- emlékén.