Gyorshajtás I.

Meghökkenve rebbentek szét a szép számban összegyűlt, éppen sziesztázó, egyébként a helyi nagymennyiségű lószar kapcsán idetelepült legyek is.

- Hmmm… Meggyütt a pösti vonat… ezekkel mindig csak a zaj, meg a sietség van… Ejh… - vetette oda az egyik lovászkinézetű a szemben ülő, feltehetően a vasúttársaságnál, jelentős odaadással szolgáló társának, aki felhorkanva szunyókálásából konstatálta a történéseket.

Az autóhoz egy a környezetébe feltűnően nem illő vörös nő lépett oda céltudatosan, s nyúlt az ajtó felé. Nyilvánvalóan nem szokva az udvariassághoz, hogy a pasik az autóból kiszállva tiszteljék meg az üdvözléssel, hogy Nőnek tekintsék, s hogy ajtót nyissanak neki.

- Várj! Kiszállok! – szólt az éppen megálló, porfelhőbe burkolt autóból Noé, és lehalkította az üvöltő zenét.
- Szia! Noé vagyok! Örülök, hogy végre láthatlak! – mosolyodott a vonattal éppen csak most érkezett ismeretlenre.
- Szia! Amanda.

A fiú átkarolta a lányt… egy puszit adott neki… majd egy csók következett… a két idegen test összesimult. Noé átfogta karcsú derekát, a szemébe nézett… majd lassan újra, kissé hosszabban, szótlanul megcsókolta… miközben keze lesiklott a lány kicsi, feszes fenekére. Mindketten érezték a vágyat, tudták, nem tévedtek a kevés internetes levelezés alapján, le akarnak feküdni egymással!

A vidéki szállodát egy baráti társaság bérelte ki. A tulajdonos felcicomázta minden széppel, s jóval, hogy kitegyen a díszes vendégseregnek, s hogy italban senki ne szenvedhessen hiányt! Noé az előre eltervezett partnerével szakított, így egymaga bitorolta a dupla ágyas szobát. Körbejárta az esti ereszdelahajamat előtt a gyönyörű parkot… halastavat, medencét, spotpályákat… hiányzott neki a gyengédség, az ölelés, a szex… Régóta küzdött szex függősége ellen, de úgy érezte, ma nem akar egyedül maradni! Úgy tűnt, a társaságban nem lesz potenciális áldozat, így más után kell nézzen. Egy csendes padon, a vadkacsa családban gyönyörködött, miközben kezében telefonját forgatta. Beszélgetett mostanság a neten pár lánnyal… volt, aki szóba jöhetne… eszébe jutott egy chatelés pár napja egy vörössel…
- Nekem régóta tetszel Noé, csak azért nem léptem, mert úgy gondoltam, Te komolyabb kapcsolatot keresel, vagy hogy van valakid!
- Ezt hogy érted?
- Van egy szeretőm! Nem komoly! Nem vagyok szerelmes, nem élünk együtt! Igazából ő nős is, és hétvégente nem is ér rá, de tuti nem dobnám addig, amíg el nem veszteném a fejem a szerelemtől valaki iránt! Addig bizton megtartom!
- Tehát ha jól értelek, Te azt szeretnéd, hogy fogadjam el, hogy van szeretőd, és mellette legyek neked! Aztán Te majd beosztod, hogy melyik nap ki!?
- Most miért beszélsz így velem? Ez nem így megy! Egyszerűen csak nem vagyunk egymás nyakán, de ha vagyunk, akkor csak egymásnak örülünk!
- Végülis nem ítéllek el… magam is így éltem! Konkrétan hosszú éveken keresztül mindig két-három barátnőm volt párhuzamosan, és szépen beosztottam őket. Pusztán logisztikai kérdés, de már nem akarom ezt!

Úgy tűnt, soha nem is lesz meg a közös hullámhossz közöttük, de ebben a pillanatban úgy érezte Noé, hogy itt, és ezen az estén, le akar feküdni ezzel a lánnyal. Tudta, hogy karcsú, tudta, hogy szexuálisan túlfűtött, és most pont ez kellett neki! Háttérbe szorult minden más szempont. Kikapcsolta a ribanc vészjelzőt agyában. Tudta, hogy ha belemegy a lány… akkor MINDKETTEN azok lesznek, ismét…

Hívta Amandát, és Amanda jött! Kényelmetlenül, sietve, ugorva, utolsó fillérjeit vonatra költve, döcögve, legyeket hessegetve, porfelhőben fürödve, majd az ismeretlentől, az állomáson lesmárolva…
Amanda jött… alig látott… aztán, talán győzött.

Az ötletként átvillant romantikus délután terve a koraestébe fulladt, s kihunytak lassan az effajta remények, mire a szállodához értek. Noé a szobába vitte a lányt. Majd elsietett a társaságához. Nem akarta, hogy találkozzanak. Gondolta, kicsit még mulat részeg cimboráival, majd az éjszakát remélhetően vad szexszel tölti, a karcsú vöröskével. Kis idő múltán visszatért, s igyekezett a lányt kárpótolni az általa olyannyira vágyott, nagymennyiségű vodka tonik és kávé beszerzésével. Visszatértekor Amanda kissé, jogosan, már morcos volt… Ittak jó pár kortyot, majd vetkőztetni kezdte a lányt. Halvány fények, szállodaszoba fíling, egy hatalmas öltözködő tükör…
A lányt hátulról karolta át, s csókolta a nyakát. A tükörben mindketten a lassan lemeztelenedő testüket csodálták! Előbukkantak a lány kicsiny mellei… a fiú válla, a karja, ahogy ölelte… kigombolta a nadrágját is, és már csak egy tanga volt rajta… Noé is kigombolta a nadrágját, és hagyta lecsúszni…

- Kívánlak! – súgta érzékin a fülébe.
- Érzem! – válaszolta szinte a profik öntudatával a lány, ahogy nekifeszült a fenekének Noé férfiassága, majd kicsit kiesve ebből a szerepből, kissé ellágyulva ezt mondta – Olyan szépek vagyunk így!

Amanda nem volt szép, de teste kislányosan szexi, törékeny és feszes, ami éppen megfelelt a fiú ízlésének. Noé a tangájával játszott, végig cirógatva széleinél, majd összehúzva középen, figyelve a lány rezdüléseit. Mindkettőjüknek tetszett a látvány, a játék, még ha sokkal messzebb is jutottak már ennyi ismeretség után, mint kellett volna. Csókolózni kezdtek, és az ágyra vetették magukat felhevülve. Noé gyakorlott mozdulattal irányította partnere fejét, ami nem is volt a lány ellenére. Szorgosan szopni kezdte a kemény szerszámot, majd nyalogatni a golyókat, miközben a felizgatni kívánt fiú meglepő módon éppen távolodni kezdett tőle… Talán a túl sok partner, a túl sok ott járt fej, amit már maga mögött tudhatott… nyilván nem lett volna szabad, szabadjára engedje gondolatait! Most csak a jelen van, most csak egymásra kell figyeljünk, ahogy korábban Amanda mondta is neki!

Kis idő múltán a lány a hátára vetette magát, és magára húzta a fiút, egyértelműen jelezve, hogy szeretné magában érezni. A behatolás csodálatos érzés volt! Ritkán érzett az oly sokat megélt fiú ilyen szűk, ilyen finom puncit. Kefélni kezdte a lányt, követve annak vágyát, irányítását! Egyre vadabbul, közben beleharapva vállába, mire a lány felhördült… végig karmolta oldalát, s ekkor még inkább… Kezdte felfedezni erogén zónáit, titkos vágyait, hogy a kéjek csúcsára repíthesse…
Aztán… megint jöttek a gondolatai… Nem kéne, hogy itt legyek, hogy itt legyünk! S megállt… a lány megremegett, és mohón húzta vissza magába a lassan távozó férfit…

- Mit csinálsz? Miért hagyod abba?

A fiú csak ült némán.
- Mi a csuda van?
Noé kis mélázás után, minden magyarázat nélkül a ruhái után nyúlt.
- Most meg mi van? Nem hagyhatsz így itt? Basszus ez szemétség! Mi van veled? – kérdezte.
- Öltözz fel te is… kimegyünk kicsit friss levegőt szívni!
- Basszus! Ez szemétség! Most komolyan itt hagysz engem kilenc és félnél?!
- Van kint egy medence! Akarsz úszni? Nekem most muszáj!
- Dehogy akarok! Rá kell gyújtanom! Tiszta ideg vagyok!
- Hát kapj fel valamit! Kimegyünk, én úszok, Te meg bagózhatsz addig!

A lány lassan magára rángatott egy fekete mini ruhát, cipőt… bugyit nem vett.

Kisétáltak a romantikás nyárestébe, nem kicsit feszülten… csendben mentek az alig kivilágított ösvényen a medencéig. Hűvös volt úszni, a víz pedig még hidegebb. Noé ezt hamar konstatálhatta, mivel a benne felgyülemlett feszültséget, remélve egy megváltó szívinfarktust, egy gyorsan és meztelenül intézett fejessel a hideg medencébe, igyekezett kompenzálni. A lány a parton rágyújtott, és nem hitt a szemének… a fiú elkezdte róni a hosszokat… majd gyönyörködött a csillagokban… kicsit elemében volt… kicsit lerázta a kényszereit. Nem volt már a kényszer hogy lefeküdjön valakivel, s nem volt már az a kényszer sem hogy ne tegye! Egy pár pillanatra elmerült, elszakadt, visszatért valami ősihez, valamihez, ami a mélyében rejtőzött, amit nagyon régről hozott magával, s igazi természetét soha ki nem ismerhette, csak néha, lágyan, foszlányait érezhette…

Mikor kijött a vízből, a csillagok fénye alatt, szerette volna folytatni egy napozóágyon a lánnyal, amit félbehagytak, de Amanda megmakacsolta magát. Dacból elutasította a közeledést, így némán mentek vissza a szobába. Noé átöltözött, és elment mulatni a társaihoz, ahol a hangulat már a magasba hágott, s már eltűntek mind a nyelvi, mind a kulturális korlátok, a patakokban folyó ungarischen pálinka áldásos hatásának köszönhetően. Pár perc multán, váratlanul, hívatlanul, felbukkant Amanda. Noé próbálta nem kellemetlenebbé tenni a helyzetet, ezért megkínálta itallal, és beszélgetni kezdett vele. Kis táncot és mulatozást követően, nyoma veszett partnerének. Rövid keresgélés után, meg is találta, amint egy seggrészeg angol úriemberrel flörtölgetve ölelkeztek az udvaron. Pár udvarias szó után, félrevonta a lányt.

- Figyelj! Akárhogy is van, de ha együtt vagyunk valahol, nem csinálhatod ezt másokkal!
- Nem csináltunk semmit!
- Ez is sok volt!

Elkapta, és a falnak szorította… bentről tombolt a zene, de kint csak ketten voltak. Csókolni kezdte, harapni a száját! Egyre jobban érezte, hogy a lány szereti a durvaságot, hogy izgatja, ha keményen bánnak vele! Erősen odaszorította, hogy hozzá nyomja merev farkát, s kezével a mini ruha alá nyúlt, ahol bugyi nélkül várta a forró nyílás. Feldugta ujjait, és Amanda felnyögött… csókolta, és egyre erősebben hatolt belé, harapta a fülét, és érezte, ahogy a lány megvonaglik a kéjtől, hogy még nagyobb forróság önti el az ujjait, s végül összerándulnak izmai… átöleli Noét, s kicsordulnak könnyei.