Gyengédségre vágyva

Jéghideg szél fújt.
Mariah ziláltan, fogvacogtatva kopogott a járdaszegélyen tűsarkú, szűkorrú párducmintás csizmájában. Szája belilult a hideg, csípős, téli időtől, keblei megfeszültek a szűk fekete topp alatt, arca teljesen kipirult, szinte marta a farkasordító hideg. Az utca sötét volt és kietlen, egyedül két pislákoló utcai lámpa szórta meg némi fénnyel. E között a két oszlop között járkált idegesen fel-alá a harmincnyolc körüli, kihívó kiállású asszony. Tenyereit dörzsölgette, majd szorította oda fedetlen pontjaihoz, felhevülést találván. Fáradtan az egyik lámpaoszlopnak dőlt, bal lábát kecsesen felhúzta, így pihentette magát. Miniszoknyájából kilógó hosszú, formás combjain átnyilallt a didergés, de egy kis idő múltán az oszlop felvette a testhőmérsékletét.

A távolban kerekek csikorgása hallatszott. Mariah ijedten felkapta a fejét. A közeledő kocsi lámpájának fénye, majd megvakította. Hunyorítva figyelte a járművet, s ahogy közelített a nő szíve egyre hevesebben vert. Az elegáns, fekete BMW lefékezett mellette, egy darabig állt, majd legördítette elsötétített fekete ablakait, Mariah elé tárva, a kormány mögött feszítő tulajdonosát. A sofőr egy sármos, negyven körüli fekete hajú, öltönyös férfi volt. Az anyósülésen aktatáska hevert, s amennyit látni engedett magából, a hátsó ülések is rendesen teli voltak halmozva papírokkal. A férfi végigmérte a nőt hatalmas barna szemeivel és lágyan rámosolygott. Két aprócska gödör jelent meg ránctalan, sima arcának két oldalán. Tekintete tiszta volt és barátságos, de Mariah nem hitt ebben. Tudta hogy az ilyen besavanyodott üzletemberek mire képesek. Egész napokat, van, hogy heteket töltenek a légkondicionált irodájukban, papírkötegek között bujkálva és telefonzsinórokba csavarodva. Egyetlen jó szórakozásuk a titkárnő kidomborodó idomait figyelni, s lesni mikor hajol le egy hölgy kolléga, és mikor villan elő az aprócska miniszoknya alól egy falatnyi tanga -már ha van. Aztán hazamennek, azzal a reménnyel, hogy az asszony - már ha van - erotikus táncot lejt majd nekik egy szál harisnyakötőben, vagy nyuszis mamuszban a kandalló fénye mellett.

Ezt a csalódásba torkollott reményt másnap egy újabb titkárnő "mellfigyelő" akció, majd este a piroslámpás negyed követi, ahol főhősünk kielégítheti potenciális vágyait - már ha van. Márpedig sajnos van. Mariah-nak nem egy ilyen kiéhezett illetővel volt már dolga.
- Mennyibe kerül? - kérdezte az, mély férfias orgánummal.
Mariah gyűlölte ezt a kérdést, de hősiesen kihúzta magát és dacosan elhadarta az árait. Szégyellte magát, mindegy egyes ilyen után, de szemei előtt egyetlen cél lebeget: elég pénz hogy három kisgyermekének megélhetést biztosítson.
- Hideg lehet odakint - mosolygott a férfi és már nyitotta is az anyósülés ajtaját. - Pattanj be kislány.

A nő engedelmesen beült a kocsiba és keresztbe rakta a lábait. Odabent lágy jazz zene szólt, és Mariah érezte hogy a jármű kellemes melege, és a fülbemászó dallamok másodpercek ezredrésze alatt felmelegítik átfagyott testét. Érezte, ahogy szemei lassan lecsukódnak, majdhogynem álomba merítette ez a bódító szeme. Aznap már ötödszörre csinálta ezt végig. Bármennyire is szimpatikus volt neki a fiatalember, taszította ez a szituáció. Bágyadtan figyelte a mellettük elsuhanó házakat, a kirakatok fényeit.
- Hogy hívnak?
- Engem? - kérdezte megszeppenve Mariah, rácsodálkozva a férfi kérdésére. Eddig egy kuncsaftja sem volt kíváncsi a nevére.
- Látsz itt rajtunk kívül bárki mást? - nevetett az. A nő zavartan lesütötte a szemeit.
- Mariah.
- Milyen szép neved van. Én James vagyok. Már ha érdekel.
A nő bárgyún rámosolygott a férfira majd újra kitekintett az ablakon. Legszívesebben kiugrott volna a száguldó autóból, és kifutott volna a világból. Nem tudott mit mondani. Neki nem az a dolga hogy beszéljen.

James hamarosan lefékezett egy hatalmas ház előtt.
- Nos itt is volnánk. - mosolygott, és kisegítette Mariah-t a kocsiból. A házba érve a nőnek a lélegzete is elállt, soha nem látott még ilyen fényűző lakást. Félelmetes nagyságú bútorok tömkelege, csillogó bőrhuzattal bevont fotelek, kivetítő nagyságű plazmatévé. A nő szólni sem mert, ám a szája végig tátva volt, a sok hihetetlen, számára elérhetetlen "csodaholmi" láttán.
- Gyönyörűszép ház. - suttogta önkívületi állapotban. Moccanni sem mert félelmében, nehogy valamit leverjen egy határozatlan, rossz lépéssel. James csak bólogatott és végigsimította a nő hátát.
- Ülj csak le oda - mutatott a kandalló előtt heverő szőnyegre. - Mindjárt jövök. - Mariah szófogadóan letérdelt a tűz elé, élvezte, ahogy a kellemes meleg átjárja a testét. Kényelembe helyezte magát, kinyújtóztatta átfagyott végtagjait, és finoman lerúgta magáról a csizmát. James néhány perc múlva érkezett meg a kezében két pezsgőspohárral. A nő lélegzete is elállt. Ha egy kuncsaft néhány percre eltűnik a tett színhelyéről az vagy jól helybenhagyja vagy egy rakás szexuális segédeszköz kíséretében tér vissza. A fellegekben érezte magát. Egy csodálatos házban egy melegséget árasztó kandalló előtt, egy férfival, aki pezsgővel kínálja. Túlságosan is erőltetettnek, még inkább gyanúsnak vélte ezt a dolgot. De a legeslegjobban szokatlan volt. James letérdelt mellé és a kezébe nyomta a poharat. Mariah rákulcsolta az ujjat és finoman elkezdte kortyolgatni.
- Köszönöm - habogta. - Köszönöm szépen.
- Mesélj magadról - kérte a férfi mosolyogva. A nőt megdöbbentette ez a kérés, s gyorsan elhadarta családi állapotát, korát és származási helyét, remélve, hogy ezzel kielégíti a férfi kérését. Ebben az értelemben. Tévedett. Még mindig nem az volt a dolga hogy beszéljen, de James hajthatatlan volt. Kíváncsi, mint egy óvodás kisfiú. Hosszasan beszélgettek, majdhogynem egy órán keresztül. Mariah élvezte a társalgást a férfival, nem ismerte ezt az érzést, de nagyon tetszett neki hogy gondoskodnak róla, érdeklődnek felőle. Minden egyes lehetséges hely megtelítődött a testében. Agya teli volt gondolatokkal, a gyomrában a pezsgő bugyogott, hasában mintha megannyi pillangó járt volna násztáncot.
- Sajnállak - sóhajtott fel a férfi egy hosszabb csendet megtörve.

Mariah nem egészen értette mire irányul ez a sajnálat de talán nem is igazán akarta tudni. A férfira nézett. Nem tudta mi jön most. A hatalmas őzike szemeivel, kedves, lágy ábrázatával, barátságos tekintetével nem úgy festett, mint egy vérbeli kiéhezett nimfomán alak. De Mariah mégis félelmet érzett. A gyanús alak négykézlábra ereszkedett, hogy közelebb férkőzzön hozzá és lágy csókot lehelt az ajkára. Ez a csók túlságosan is gyengéd volt, a nő nem volt hozzászokva az ilyen bánásmódhoz, de mégis engedte, hogy a gyomra tovább bizseregjen. James megfogta a kezét, ujjait összefonta az övével és végigfektette a szőnyegen. Mariah tudta mi a dolga. Végigsimította a férfi mellkasát és megpróbálta kibontani az ingjéből. Minden gombot precízen, egyesével pattintott ki, lágyan csókolta, ami izmos testéből éppen kilátszott. James a pólója alá nyúlt, kezei finoman végigsiklottak a formás idomokon.

Percek teltek el, s Mariah ott feküdt mellette meztelenül. Fekete hajfürtjei a keblére omoltak, bal lábát kecsesen felhúzta, látni engedte a fényben megcsillanó borotvált vénuszdombját. Mellkasa máris fel-le járt az izgalomtól, telt ajkaiból időnként halk sóhajokat bocsátott útjára. A férfi nem értette, miért kínálja fel magát mindenkinek egy ilyen tökéletes test. Nem értette mit keresett ez a gyönyörű nő az utcán, minden veszélynek, fájdalomnak kitéve. Csodálta egy darabig, ezeket a mindenütt páratlan formákat. Tekintélyes méretű alteste odalent a hölgy felé ágaskodott, mintha jómaga is el akarná érni, érezni akarná. De James váratta még. Odahajolt Mariah-hoz, s játszani kezdett formás kebleivel. Ajkai közé szorította aprócska mellbimbóit, forró érintésével a combját perzselte, nem győzte simogatni, az agya másodpercenként üzeneteket küldött neki, hol nem barangolta még be a nő gyönyöreit.

Mariah teste lüktetett. Jobb lábát is felhúzta, s teret kapva James megérinthette a picike "örömhozó csomócskát." A lány hangos sóhaján felbuzdulva, fürge ujjai kíváncsi felfedező útra indultak a szentélyben. Nyugodt csókot lehelt az ajkára. A kéjtől csillogó ujjait végighúzta a lány hasán, mitől megborzongott, szinte feszült a bőr a testén. Mariah kezét a férfi hímtagjára kulcsolta. Az engedett a csábításnak. Felült partnere mellett, s megvárta míg az megbarátkozik tekintélyes méretével. Halk sóhajt bocsátott ki magából amint a pufók ajkak férfiasságát érintették.

S mintha csak játékot adtak volna egy tapasztalt kisgyermek kezébe, olyan vehemenciával, élvezettel kalandozott a nyelve a hatalmas darabon. Hol teljesen a torkáig merült, hol kiengedte szájának édes bilincséből. James kérte őt hogy ne hagyja abba, a nő pedig engedelmesen folytatta tovább, hol lassan, hogy gyorsan. Mariah soha nem csinálta ezt még ilyen szívesen, tudta hogy ez sem más, mint a többi, ennek is egyszer vége szakadt, de kívánta: álljon meg az idő. A férfi kedvesen végigsimította az arcát, büszkén, bíztatóan mosolygott rá. Kihúzta biztonságot nyújtó ajkai közül, és végigfektette a lányt a szőnyegen.

- Akarlak – suttogta Mariah magán kívül. Soha nem mondott még egy kuncsaftjának sem ilyet.
- Türelem kicsilány – mosolyogta a férfi és gyengéd csókot nyomott a lány hasára. Ajkai pajkosan kalandoztak egyre csak lefelé, finom csókokkal borítva be a lány altesti részeit. Majd elétérdelt és közelebb mászott hozzá. A lány száját újabb csókok rohamozták, egyre szenvedélyesebbek, bensőségesebbek. Halk sóhajok, nyögések fűszerezte álomszerű percek következtek. Hús a hússal egybevált, egyé válásuk gyönyörű pillanatait semmi sem szakíthatta félbe. A férfi a hátára feküdt, Mariah kényelmes helyet talált magának, biztonságot nyújtó ölén. Hullámzott, teste szinte rángott a gyönyörtől, a finom érintésektől , James minden egyes mozdulatával csodákat tett vele. Teste feltöltődött energiával, agya boldogságtól csattant ki. Majd eljött a forróság édes pillanata. Mariah már arra sem emlékezett, mennyire didergett ezen a fagyos téli estén. Minden belső szervét elöntötte a kellemes melegség, boldognak, felszabadultak érezte magát. Gyönyörteli aktusuk végén James háttal feküdt Mariah mellé és bárgyún mosolygott a plafonra.

- Gondolkodtam – motyogta a férfi.
- Aljas – nevetett fel Mariah.
- Miért?
- Együtt voltál velem, és Te még gondolkodtál? Nem tanítottak rá hogy szex közben tilos gondolkodni?!
Ezen mindketten jót nevettek.
- Engem másra tanítottak – sóhajtott fel a férfi komoly hangsúllyal. – Mégpedig hogy a nőket meg kell becsülni.
- Kamatoztathatnád a tudásodat. Vagy válthatnád jótékony célra. Megtaníthatnád más férfiaknak is.
- Téged nem zavar hogy senki nem néz igazán nőnek? Nem szeretnél végre egy kicsit nő lenni?
- A gyermekeim anyja szeretnék lenni. – sóhajtott fel, szemeibe kövér könnyek szöktek. – Minden áron.
James aggodalmasan ránézett.
- Tudok neked valamit segíteni?
- Nem akarok tartozni senkinek. És senkihez. Magam vagyok.
- És egy rakás szexéhes férfié! – csattant fel a férfi.
- Nem. – szögezte le dühösen. – nem vagyok senkié. Ők csak elősegítik nekem az anyagi körülményeket.
- Kérlek engedd hogy segítsek. – a férfi Mariah fölé hajolt és lágyan megcsókolta. – Szeretlek...


Forró nyári reggelre virradt. Hatot ütött az óra, a felkelő napfény megtörte a sikátoros utca nyomasztó sötétségét. Már most tombolt a forróság, a hideg éjszaka alatt felhevült lámpaoszlopok pattogva olvadtak kifelé. A sikátorba egy kósza hajnali vöröses fény kalandozott be, megvilágítva egy harmincas éveiben járó nőt. Kitűnt volna a tömegből kihívó öltözetével, ha nem lett volna az egész környék üres és kietlen. Lámpaoszloptól lámpaoszlopig toporgott idegesen. Mintha várna valakit?! Talán...