Gondolatok...

Gondolatok

Neveket nem, fogok említeni, mert ez egy igaztörténet
és nem szeretném, ha ráismernének az érintek! Bocs!

Ülök a gép előtt, megnézem postaládám - szokás szerint - üres. Bár, kitől is várhatnék levelet, az egyetlen ember, aki szóbajöhet, most nagyon elfoglalt, dolgozatokra kell tanulnia! Nekem is kéne, de valahogy nincs hozzá "lelkierőm". Tudom, ez fellengzősen hangzik, de majd mindjárt elmesélem miért.
Ez az egész helyzet egyetlen, villanásnyi hibából fakad. Azelőtt éltem világom, ahogy egy kamaszhoz illik: A nyarat végigdöglöttem, néha a haverokkal szórakoztunk egy kicsit, talán egyedül az olimpia rázott fel egy kicsit.
Emlékszem, ha akkor nem kapcsolok a ping-pong mecsre akkor az életem egy nagy fordulóval lenne szegényebb!

Az öcsém szereti utánozni, amit csinálok, így leült mellém, együtt szurkoltunk a magyar csapatnak. Bennem volt a késztetés:
- Mozdulj már! Az egész nyarat így akarod tölteni?! -
De nem, Én csak ültem és néztem a képernyőt! Ekkor az öcsémre jött rá a mehetnék, noszogatni kezdett, menjünk le ping-pongozni. Rendben, beleegyeztem. Úgy gondoltam ez is olyan lesz mint máskor: Örül ha eltalálja a labdát, Én meg vigyorogjak hozzá!
Legurultunk a művházba, nálam az ütők, meg két labda. Be megyünk: Bent pár srác break-kel, köztük ráismerek a basseball edzőmre és jó haveromra, lekezelünk, szokásos:
- Hogyvagy,éste?- párbeszéd. A ping-pong asztalt két csaj foglalja, így én az egyik asztalnak támaszkodom, az öcsém követi a példámat.
Figyeltem a két lányt, az egyik kicsit kövérebb, szőke rövid hajú, pirulva nézelődött az egyik breakes csávó felé. A barátnője próbálta észhez téríteni, Ő szeretett volna tényleg játszani - bár így kevés sikerrel. Volt benne valami, ami megfogott: hosszú barna haj, csillogó kék szemek, szép idomok, valahogy szimpatikus volt.

Mikor végeztek, ügyetlenkedtem egyet az öcsémmel, majd - Én sem tudom hogyan -
odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem játszanánk-e. Ez azért volt nekem különös, mert ilyen dolgokban nem vagyok a tettek embere, főleg nem ilyen hirtelen! Játszottunk, a szőke nem nagyon tudott koncentrálni a fent említett srác miatt, de a barna igencsak leizzasztott!
Úgy fél hat körül, azt mondták menniük kell, Én bántam a dolgot el is kísértem volna őket, de az öcsikém, látva hogy felszabadult az asztal nem engedett kibontakozni! Mire magamhoz tértem már ismét vele ügyetlenkedtem, de arra emlékeztem hogy megígértettem a lányokkal, másnap megint lejönnek!

Állták a szavukat, másnap Én is lementem - már tesó mentesen - és nekiálltunk játszani! Nem emlékszem pontosan a részletekre, arra eszméltem föl legközelebb - immár hármasban - a házuk felé tartunk, majd az anyuka előtt állok(m a kínos kérdéseket)! És jól viseltem ahhoz képest mire számítottam magamtól! Aztán felmentünk a lány szobájába, leültünk az ágyra. Beszélgetni kezdtünk, már nem is tudom miről, végül is pár perc múlva már átöleltük egymást,
Ennél a pontnál gondolta úgy a barátnő, hogy ő már felesleg és angolosan távozott.
Ő, kikísérte a barátnőt és halkan jött fel a lépcsőn, Én ott vártam a szobában, azon gondolkoztam most mi fog történni? Működni a kezdett a fantáziám, - DE ez a valóság! - ordítottam magamban - és elhessegettem a képeket! Leült mellém az ágyra, átöleltem, éreztem a testét, nem szóltunk semmit, csak elmerültünk egymás tekintetében.

Egyszercsak az anyuka rohant fel a lépcsőn - megnézni mit csinálhat szeretett leánya - és teljesen tönkretette a meghitt pillanatot. Ezek után ez rendszeressé vált, úgyhogy az este ugrott. Megbeszéltük, hogy szombaton (két nap múlva!!) találkozunk, bár ez számomra elviselhetetlenül hosszúnak tűnt!
Kikísért az ajtóhoz, ott álltunk. Gondoltam: Ezaz, most! Most csókold meg! De ismét sokáig tétováztam, az erénycsősz anyuka ismét megjelent! Nem tehettem semmit, mélyen belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik azt sugallták: Ne menj!! - de nekem mennem kellet.

Ráérősen sétáltam hazafelé, hihetetlenül jó érzésekkel telve. -Igen!! - gondoltam - Ő az igazi! - mondtam magamnak. Mikor hazaértem nem csodálkoztak, anyu kérdezte merre voltam:
- A haverokkal lófráltunk!- mondtam. Nem akartam elmondani neki, egyenlőre,hátha rosszul sül el a dolog. Leültem a tévé elé, de az nem tudott lekötni, így bementem a szobámba és benyomtam az egyetlen gyógyszert, ami ilyenkor segíthet: Feltekertem a hangerőt, hadd üvöltsön a rock, sodorjon magával a pörgés! Sajna ez nem tarthatott sokáig, mert ugye kint tévézni szeretnének egyesek! De akkor már éppen elég volt, belül pörögtem, nem tudom ez kívülről mennyire látszott!

Folyamatosan Rá gondoltam! Arra a csodás szempárra, amit sugallt, és arra hogy milyen balfék voltam már megint! -Miért nem csókoltad meg te marha!! - üvöltöttem magamban, de nyugi, szombaton újra látod!! Szombat!!- gondoltam, a francba is az nagyon sok!

Másnap, az utolsó meleg nyári nap címén, indulás a Balatonra. Más körülmények közt tényleg örültem volna,
mert tényleg nem hittem, hogy lesz még rá alkalmam, De Én akkor egészen máshova vágytam és akik ezt nem tudták azoknak legfeljebb annyi tűnt fel hogy: - Na tessék, már megint csak morog mindenre! Naná hogy morogtam, ők nem ilyenek lettek volna?!

Na mindegy, valahogy eltelt a nap és mire észbekaptam már újra Vele voltam! Isteni volt! Leültünk filmet nézni és akkor elhatároztam magam, megcsókoltam. Nem olyan volt, mint amit vártam, kicsit nyálasra sikerült, de elöntötte a testem valami leírhatatlan érzés! Csodás volt, úgy láttam Ő is élvezi, mert igencsak megkövetelte a folytatást! Besétáltunk a szobájába és egymásnak estünk! Lehuppantunk az ágyra, faltuk egymást! Úgy gondoltam leülünk az ágyra, aztán meglátjuk, de ő lágyan eltaszított és hanyatt döntött az ágyon. Beleült az ölembe, majd óvatosan véginyúlt rajtam! Csókoltuk, faltuk egymást, elmerültem a lány szenvedélyében. Felültem, ott volt az ölemben Ő, akit minden ízében kívántam és szerettem! Ez így ment hosszú órákon át.

Már kezdett elfajulni a dolog, de akkor bekapcsolt az önkontrolom, mondván: -Hülye vagy!? Itt helyben akarod a csajt!? Nincs nálad semmi, a szülei bármikor hazaérhetnek!! - Ez visszarángatott a valóságba. Tényleg, ez egy nagyon merész helyzetté alakulhatott volna! Ekkor már késő volt, a szülei hazaértek. Szépen a tudtomra adták, hogy örülnek nekem, de mostmár jobban teszem, ha távozom.

Egy búcsúcsókkal hazaindultam, de szinte repültem! Végre megtaláltam az igaz szerelmet! Ezek után szinte minden napot amit csak lehetett együtt töltöttünk. Sajnos időközben beindult a suli is. Ő ott helyben, Én Kváron tanultam. A hetek nagyon lassan vánszorogtak, csak az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam: A hétvége a miénk! Számoltam az órákat.

Viszont egy szombat este egy hangyányival érdekesebbre sikerült a kelleténél! Nem álltunk meg a csóknál, kiszívtuk egymás nyakát és a vetkőzés lett volna soron, mikor az anyuka -mintha megérezte volna mi zajlik - felkiabált az emeltre, közölve az időt, és azt, hogy engem már bizonyára nagyon várnak otthon. Egyszerre áldottam és átkoztam, mert ha nem rángat ki a valóságba, ki tudja, mit teszünk. Mondjuk, élveztem volna, de akkor szinte bizonyos, hogy ránk nyitnak a furcsa zajok miatt ;)
Szóval ugrott a dolog, de láttam a szemében a vágyat és szinte némán súgta a szavakat: -Holnap folytatjuk, ígérem! - és kajánul elmosolyodott, majd megcsókolt. - Érdekes holnapunk lesz! - gondoltam, de csak bólintottam majd visszacsókoltam!

Lekísért a lépcsőn, az ajtóban búcsú, majd indultam haza. Otthon vettem észre a nyakamon a foltot, nem nagyon törődtem vele. Más annál inkább! Ez volt a bizonyítéka és támasza a szülők képzelgéseinek és a másnapi folytatásból semmi sem lett. Nagyon bepörögtek, de velem ezt nem közölték nyíltan, csak Ő mondta el, hogy még tegnap este mi minden történt.
Amíg én örömmámorban úsztam, Őt itthon irtózatosan lehordták, elmondták mindennek, a fejéhez vágták hogy hogyan tehetett ilyet, szóval szörnyű volt! Nagyon felhúztak azzal, hogy nem mondák a szemembe egyszer se, pedig ami történt nem csak rajta múlott!! Egyszer még hallottam is amikor felemlegették neki!

Innentől fogva nem nagyon hagytak minket kettesben, folyton figyelt valaki. Ezenfelül megtiltották, hogy bárhova is elmenjen, a sulin kívül! Ez sokáig így ment, majdnem egy hónap telt el, amikor elérkeztem addigi életem legnagyobb fordulóponzjához!
Pedig már úgy látszott rendeződnek a dolgok, de a sors és egy figyelmetlen autós közbeszólt....

Folyt. köv...