Gondolataim

- Vége van - mondta Ádám.
- Ja, jó - felelte Szandra.

Milyen különös milyen sok fájdalmat okozhat ez a pár szó! Ámbár nálam felettébb furcsa érzéseket váltott ki! Megtanított újra kötetlen lenni, újra csábítani, milyen érezni kacérkodó tekintetek sokaságát! De még is nekem valahogy az az egy kell! Az ő tekintette! Lángoló szerelmem iránta már félbe hagyott...bár olykor-olykor még életre kel. Az az egy év, ami oly felemelően telt el, bár néhol voltak kisebb nagyobb bukkanok még is hiányzik! Gyakran eszembe jut egy-egy pillanat, amit együtt éltünk át! Nem tudok emlékezni a rosszra! Még mostanság is elmerengek igéző tekintetén és csak szívem legmélyén, reménykedem, hogy egyszer talán nem most, de később újra átélhetem azokat a pillanatokat!

Gondolatmeneteim nem mindig csak a romantikusabb gondolkodás meneteken agyalnak! Sokszor elkalandozva figyelmem, esetleg valamelyik kívánatos testrészére kalandozik! Amikor ajkain lassan végig sétál pajkos nyelve, aztán huncutul felnevet, avval szinte az őrületbe kerget! Mintha tudná, evvel mennyire kínoz! Ilyenkor egy gyors mondat fut végig az agyamon: "Te még egyszer az enyém leszel!" Aztán egy ördögi kacaj hagyja el ajkamat! Mit ne mondjak, volt élvezetes kalandunk együtt! - annak ellenére, hogy nem közeledtünk egymás felé örült tempóba erotika terén! Bár egyszer ennek is eljött az ideje!

Történt, hogy egyik délután egy nagy veszekedés után átmentem hozzá. Irtóra össze voltunk melegedve! Üres volt a lakás, beszélgettünk... aztán elkezdtünk csókolózni... Nem tudtam mi lesz belőle. Persze nem is lett belőle sok csak egy kis petting. Érezni lehet a kettőnk között lévő érzelmek kicsapódását, ja és persze a tapasztalatlanságot is. Ügyetlen mozdulatok és buta kérdések hagyták el számat. Ő még is türelmesen segített és válaszolt kérdéseimre. Bár, hogy ne segített volna?! Féltem, hogy nem fogja élvezni, ügyetlenkedésem ellenére azonban sikerült maradandó élményt nyújtanom neki! Aztán később rohanom kellett... haza kísért... hosszú csók a kapuba... és elváltunk egymástól. Utána persze napokig fájt a szám a sok csókolózástól, meg minden félétől. De nem bántam meg! Most már ez is egy szuper élményként szerepel emlékeim között!

Mostanság elég gyakran esik az eső éjszaka. Este, mikor lefekszem aludni, gondolatok cikáznak a fejembe. Az eső vadul dübörög a tetőn, és olyan érzések tőrnek rám, amik talán ezelőtt nem sokkal nagy fájdalmat okoztak. Most viszont, hogy nem az enyém, nem jut más eszembe, csak a vágy... és hogy mennyire jó volt vele! Fura, hogy nem fáj… biztos mások is éreztek rajtam kívül már ilyet, még is olyan hihetetlen! Nem fáj egy cseppet sem... bár ha azt mondaná, hogy "Gondolkodtam, hiba volt! Kérlek, bocsáss meg!". Futnék vissza hozzá, nem is gondolkodnék! Talán legbelül még szeretem egy nagyon picit, de az említésre nem méltó!

Minden hétvége után várom, hogy láthassam... egy mosolyt vethessek rám! Aztán egy két gyors szóváltás... néhány fura pillantás esetleg érintés... és minden ugyan olyan szürke marad! Pedig hányszor elhatároztam már "Na jó, lehet, hogy szakítottunk de azért egy kicsit talán lehetne valami bensőséges...." Valahogy még is félek, hogy evvel talán elijesztem. Minden nap reménykedem, hogy sikerül vissza édesgetnem. De ki tudja… ez már csak a sorson múlik, nah jó, meg egy picit rajtunk is - vagy is rajta!