Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
kaliban: Ez nagyon jó lett! Gratulálok!
2024-04-24 16:25
kaliban: A sztori jó, megért volna egy...
2024-04-24 16:00
kaliban: Továbbra is tetszik! Várom a f...
2024-04-24 13:37
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

G.O.D 53

53. Több mint egy kaland

Dél volt, és nagyon meleg. A beton szinte gőzölt, és mindenhol szenvedő arcokat lehetett látni. Stockholmban rekordhőmérsékletet mértek. A férfiak félmeztelenül járkáltak az utcákon, ez látszólag senkit sem zavart. Feltűnt egy kisebb fiúcsoport, akik szintén megváltak a felső ruharaboktól.
- Merre van Soulness? –Laus türelmetlenül toporgott, nem volt tanácsos ebben az időben egy helyben maradni, ha csak az illető nem akart beleragadni a betonba.
- Ott van… - Krisma az út másik végére bökött, ahol egy sötét inges férfi közeledett feléjük.
- Egy bundát még ne adjunk Soulness! –Kiáltotta Moila, a gitáros puszta látványától is hogy felsőbe van elfogta a röhögő görcs.
- Nagyon vicces Moila, mindjárt eldobom az agyam, és megfulladok a röhögéstől… - Morogta feléje Soulness.
- Jól van na, most meg mi bajod van…?
- Semmi, csak ne csinálj belőlem bohócot… - A fiú előrement.
- A kis szégyenlős… - Nevetett fel mindenki, mire Soulness mérgesen megfordult.
- Ha ennyire jót mulattok rajtam, akkor mehetnénk esetleg a cirkuszba is gyakorolni nem?
- Ne legyél már ennyire melankolikus… - Akaszkodott Laus a nyakába, mintha nem történt volna semmilyen incidens köztük. Soulness pedig nem felejtett, már a nézésétől is az embernek fel kellett öltöznie egy óriási bundába. –Csurog rólad a víz… Miért nem akarod levenni…
- Mert én bírom a meleget, és amúgy sem szeretném mutogatni magam…

A dobos a többiekre nézett, akik gonoszul elmosolyodtak. Soulness nem tudta hogy Micha szervezett egy kisebb kiruccanást a természet lágy ölébe, ahol nyugodtan meg tudják beszélni a banda további életét.
- Most merre megyünk? –Soulness gyanakvó volt mint mindig, a fiúk csak mosolyogta, és intettek. A gitárosról is csurgott a víz, majd meg veszett a melegtől, de még mindig iszonyatosan vékony volt, nem akarta, hogy az emberek megnézzék, és sajnálkozzanak miatta.

Soulness elgondolkodva lépkedett, nem is ügyelve a többiekre. „Vajon hogy fog viselkedni Micha… Így a többiek előtt már nem teheti meg azt amit hajnalban…” A gitáros lelépett az útról, de észre sem vette. „A csók…” Ismét remegés rázta meg, ekkor viszont óriásit dudáltak, őt pedig hátrarántotta egy kar.
- Mondd normális vagy?! Mit keresel az út közepén? –Micha felháborodott hangját hallotta. A fiúra nézett, ott álltak egy óriási úttest közepén, a billentyűs keze a vállán pihent.
- Minden rendben… - Ismételte kókadtan, és visszaindult a többiekhez, akik meglepetten figyelték.
- Az istenit Soulness vedd már le ezt a szart! –Micha megmarkolta a gallérját.
- Eszedbe ne jusson… - Utasította a gitáros, ekkor a fiú hátrarántotta egyenesen magához, és megszorította a karját.
- Most miért vagy ilyen? Ha nem veszed le én szedem le rólad… Esküszöm hogy nem nyúlok hozzád egy ujjal sem…
- Engedj már el! –Soulness válasz helyett felkiáltott megpróbált kiszabadulni.
Erre mindenki megfordult.
- Hagyd csak Micha, ha ennyire ragaszkodik ahhoz a felsőhöz, hát hordja…
- Végre… - Sóhajtott fel a fiú, mire Micha elélépett.
- Nem érdekel mit mondanak a többiek, vedd le!
- Ne légy ilyen erőszakos… Ha meg akarok sülni akkor meg akarok sülni…
- Csak miattam van az egész ugye? –Micha keserű kérdésére megrázta a fejét. –Dehogynem… Vedd le és békén hagylak…
- Nem miattad van, és szállj le rólam…! Itt ne…
- Itt mit ne?!
- Semmi Micha hagyjuk már, és inkább menjünk… Engedj el végre…! –Soulness majdnem megint Micha lelkébe tiport, kicsi választotta el attól, hogy tényleg válaszoljon a kérdésre. „Attól hogy megcsókolj, és megölelj…”

Előrement, inkább a többiekkel társalgott, Micha meg hátramaradt Laussal.
- Tudod hogy mi a baja?
- Hiányzik neki a barátnője… - Vetette fel gúnyosan Micha.
- Akkor miért nem hagyod békén?
- Békén hagytam… - Rántotta meg a vállát Micha.
- Most is őt nézed… Mi van Micha… Tetszik, amit látsz?
- Ne hülyéskedj nem vagyok én buzi! –Micha sötéten Lausra nézett. –És ha az lennék se tartozna rád…
- De, mert akkor nem jönnék ide…
- Miért?
- Mert…. Nem tudom… nem ítélem el a melegeket…de furcsák…
- Furcsák? –Micha érdeklődve nézett a dobosra.
- Ha meg akarod tudni miért furcsák menj el egy bárba…
- Hülye vagy? Nem vagyok rá kíváncsi, hogyan élnek ezek az abnormálisak…! –Michát belülről felemésztette a fájdalom. Itt is meg kell tagadnia az érzéseit, itt sem mutathatja ki szerelmét, mert ezek szerint ő „furcsa”. Mást mondott a szája és mást a szíve. Laus pedig igazat mondott, most is Soulnesst nézte, a nedves fürtjeit, ahogyan magyaráz, közben finoman ring a dereka a menéstől. Egészen elgyengült, mire leért a pillantása, a gitáros vékony lábaiig. Ott tartott, hogy szétfolyik, mint az aszfalt, ami alattuk bugyorog. Legszívesebben elkapta volna a fiút, magához rántotta volna, és hevesen megcsókolta volna, hogy Soulness többé mozdulni se tudjon.

- Komolyan úgy nézed, mintha nő lenne… - Bökte oldalba Laus.
- Ha én így nézek egy nőt, akkor ott már komoly gond van Laus… - Micha minél előbb le akarta koptatni a fiút, hogy egyedül legyen az ő kis álomvilágában, ahol csak ő létezik, és a gitáros.
- Jól van, ne vedd annyira a szívedre… - Morogta a dobos. –Soulness!
- Hm? –A gitáros megfordult, és a két lemaradt fiúra nézett.
- Te nem vagy normális! –Micha fejbe húzta Laust.
- Aú! Most meg mi bajod van…? Bambuld itt őt… Komolyan olyan furcsák vagytok… Nem lehet hogy elraboltak a földön kívüliek…?
- Túl sok tévét nézel Laus… - Soulness szórakozottan felnevetett.
- Nem is igaz!
- Fogadok! –Micha is csipkelődni kezdett, de a szeme sarkából csak Soulnesst nézte, utána vágyakozott.
- Mi lenne ha jönnétek? –Sürgették meg őket a többiek.
- Egyáltalán azt se tudom hogy merre megyünk… - Visszakozott Soulness.
- Egy jó hideg medencéhez, ahol jól belevágunk a vízbe…
- Hogy engem? –Soulness elmosolyodott. –Előbb kell ahhoz nektek felkelnetek hogy engem megfürdessetek…
- Már úgy sincs messze, ideje elkapnunk… - Néztek össze a tagok, és elkezdtek a gitáros felé közeledni, elzárva az utat.
- Hééé… ugye ez csak egy rossz vicc? –A fiú nevetni kezdett, és meghátrált. –Miben megyek haza…? Fiúk nem erről volt szó! –Mikor látta hogy ennek a fele sem tréfa ő is futásnak eredt.
- Pont jó irányba fut… - Nevettek fel a többiek. –Aki hamarabb kapja el és belevágja a medencébe, annak Soulness fizet egy sört…! –Mondta Micha, és a többiekkel együtt Soulness után iramodtak. Gyermekded játék volt, de mindegyikőjüknek tetszett, főleg a játék utáni pihenést várták a legjobban.

Soulness hamar észrevette, hogy nem ez lett volna a helyes irány, de késő volt már visszafordulnia, ezért befutott a medencéhez, és a következő pillanatban megkövült.
- Ez… ez… a francba…! –Ismét megiramodott egyenesen az öltözők felé. –Ha az ellenőr elkap, hogy nem fizettünk jegyet iszonyat nagy bajban leszünk… - Kuporodott le az egyik sötét hűvös helyen. –De legalább itt nyugtom lesz egy kicsit… - Döntötte hátra a fejét, mikor valaki megfogta a vállát.
- Hol a söröm? –Laus kihúzta a rejtekhelyéről.
- Milyen sör? – Soulness szabadulni próbált, de Laus nem engedte. Odaértek e többiek is.
- Vagy bemész egyedül vagy belerepülsz…
- Ne… - a gitárost menthetetlenül felkapták mint egy zsákot, és a medence felé vitték. –Ne csináljátok már, csurom vizes leszek! –Mondta kétségbeesetten Soulness, mire a medence szélénél letették.
- Egy… vigyázz be ne repedjen a fejed… Kettő ne felejtsd el milyen fontos a levegő… Három… - Krisma egy ügyes csellel, kibuktatta Soulnesst, aki megkapaszkodott Micha vállaiba.
- Kettőn áll a vásár! –Mondta Laus, és megbillentette a két fiút akik egyenesen beledőltek a vízbe. Laus, Krisma és Moila csöndben figyelték a történéseket. A vízben látszott a két alak, ahogyan nagyban harcol egymással, végül feljött Soulness. A haja mintha hínárnövény lett volna úgy tekeredett kócosan a fejére. Prüszkölt egy nagyot.
- Ez klóros…

A fiúk nevetni kezdtek. Soulness hirtelen elemelkedett, mire a gitáros csapkodni kezdett és salapálni.
- Elég! –Kiáltotta nevetve, alatta pedig feltűnt Micha, vele a vállán.
A tagok egy percig meredten nézték a vizes párost, majd óriási kacagásban törtek ki, percek múlva, mindenki szeméből csurgott a könny a nevetéstől.
- Nem vagyok nehéz? –Soulness aggodalmasan lenézett barátjára.
- Nem… Egyáltalán…- Micha örömtől teli szemekkel megrázta a fejét, vizes haja lecsapta Soulnesst. –De még korán sincs vége…! –Nevette.
Soulness megingott az a vállain, majd ismét eltűnt a víz alatt.
- Gyertek ti is…! –Bíztatta őket Micha, kicsapta a vizet a tagokra, erre ők is bemásztak. –Akkor ahogyan megbeszéltük… - Nézett komolyan Micha mindenkire. Körbeállták Soulnesst, hogy mire feljön meglephessék. Néhány perc múlva a gitáros pihegve emelkedett fel a medence aljáról.
- Azh ohromm… - Kezdett el köhécselni, és szipogni, erre Laus megpaskolta a vállát.
–Majd én segítek… - A következő pillanatban egy ügyes mozdulattal levette Soulnessről a felsőt, és odadobta Krismának.
- Nohrmális vagyh?! –Soulness orra még mindig nem tisztult ki, ez elég fura hangot kölcsönzött neki. Nyakig visszaereszkedett a vízbe, és a felső után kapott. Micha, és Laus, újra akcióba lendült, elkapták Soulnesst a vállánál, és hátragördítették. Egymásra néztek majd Laus egy mozdulattal levette Soulnessről a nadrágot is. A gitáros kiáltozott, salapált, de ez sem menthette meg sorsától. Ti fogjátok le előröl… - Utasította Micha, Laust, és Krismát. –Moila, te megsemmisíted a ruhákat…!
- Nem fog megfulladni?
- Most nem de mi a röhögéstől biztos… - Mosolygott Micha, azzal felhúzta Soulnesst a vízből.
- Hülye barmok… - Köhécselte a gitáros, csukott szemmel… - Hol van a felsőm és nadrágom?!
- Mindjárt megkapod… - Laus, és Krisma, gyöngéden Soulness karjaira fonta a kezét, és megbillentette egy kicsit. –Micha most!!!!!!
- Micha! Ne! Mit csinálsz!? –Soulness levegő után kapkodott, majd érezte a két kezet a csípőjén. –Ne légy ennyire kegyetlen! Ne!

Micha nem könyörült halkan nevetve, megfosztotta Soulnesst az utolsó ruhadarabtól is, majd a fiúk végleg elengedték, és mint akik jól végezték a dolgukat Kiültek a medence szélére, elégedett vigyorral a képükön.
Soulness ismét feljött, mérgesen közeledni kezdett feléjük mire a fiúkat elkapta a röhögő görcs.
- Most meg mi van? –Soulness nem értette, azt hitte, csak a nadrágot, meg az inget kobozták el a fiúk, de amikor lenézett, fülig vörösödve tűnt el a vízben.
A fiúk pedig csak röhögtek rajta, mire eszébe jutott egy gonosz gondolat, és odasiklott hozzájuk a vízbe. Megfogta Micha lábait, és kíméletlenül behúzta.
- Soulness csak vicceltem… - Mentegetőzött, mikor észrevette a fiú szemében a gonosz csillanást. A következő pillanatban már ő is meztelenül volt a vízben.
- Adtad vissza?! –Ugrott Soulness után, de elvétette, és végig kellett néznie hogyan tűnik el a nadrág a szűrőberendezésben.
- Te szívtelen dög…! –A gitárosra vetette magát.
- Soulness nevetve menekülni próbált, de Micha könnyedén felemelte, és beledobta a vízbe.
- Szerintem jól el vannak… - Mondta Laus.

Krisma, és Moila egymásra néztek és a következő pillanatban belelökték a dobost is a vízbe.
Egész nap itt voltak nem törődve azzal hogy az emberek bámulják őket. Soulness, és Micha, nem jött ki a vízből, nem akartak még nagyobb felháborodást kelteni, ezért inkább nekitámaszkodva a medence szélének társalogtak a többiekkel. Szinte mindent megbeszéltek, egy kisebb turnéra szerettek volna a fiúk menni, és már csak Soulness beleegyezése kellett hogy elsimítsák a dolgokat, és a fiú örömmel velük tartott. A találkozás viszont tartogatott még egy két meglepetést számára.
- Új menedzserünk lesz… - Szólalt meg Micha, nem messze mellőle. Soulness úgy tett mintha nem is érdekelné, hogy meztelen, amíg Micha nem közeledik felé, addig örömmel tart barátjával a nap további részében is.
- Hogyhogy? Mármint nem mintha a régi olyan sokat egyengetett volna az együttes életén… Csak dumált a média előtt, és bezsebelte a pénzt… hogyhogy kilépett?
- Friollal „közös” vállalkozásba kezdtek, és végleg kiszálltak a G.O.D- ból… - Magyarázott Krisma.
- Jellemző…. –Morogta Soulness, és a vízre nézett.
- Tehát rajtad a világ szeme… - Emelte fel az állát Laus. –Készen állsz rá?
- Miért is ne?
- Soulness az együttes jövője függ tőled…
- Tudom nem vagyok már kamasz… - A fiú lebukott a víz alá, hogy lehűtse egy kicsit magát. - És amúgy is dög lusta vagyok az utóbbi időben…
- Nem látszik meg rajtad… - nevettek fel a fiúk.
- Adjátok vissza ruháimat…
- Nehogy visszaadjátok neki! Pucéron megyünk haza…!
- Megyünk?
- Akkor mész… Most mi van? Én is hazamehetek nem?
- De…
- Na fiúk mi lassan megyünk… Holnap beszélünk…- Tápászkodott fel Laus…
- És a ruhám…?
- Az inged az itt van! –A dobos odadobta.– A nadrágod, és az alsód, szerintem azóta már a Jeges- tengernél jár!
- Hogy mi?! –Soulness elfelejtette hogy nincs rajta semmi, és felugrott, de Micha gyorsan visszarántotta, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten elestek a vízben. - Álljál már le! –A gitáros hadonászva úszott arrébb. Micha áttörte a határait, túl közel merészkedett hozzá. –Inkább odaadom az ingem és keresd meg a nadrágom…!

- Mit kezdjek én az ingeddel…,?
- Kösd a derekadra…!
- Nem is rossz öltet…. –Micha ügyetlenül babrálni kezdte az inget.
- Így mindened kilátszik, és szart sem ér… - A gitáros közelebb lépett hozzá, félbehajtotta az inget, és csomót kötött rá. –Így valamivel jobb… nem szoros?
- Nem… - Micha gyönyörködve figyelte ahogyan szerelme gondosan megköti az inget, majd hátralép, majd egy elégedett mosollyal visszasüllyed a vízbe. „ Bárcsak megcsókolhatnám… De rögtön mindenkinek feltűnne a dolog…”
- Micha mennél? –Soulness sürgetően az álmodozó fiúra nézett. –Én még mindig egy szál semmiben vagyok vízben…
- Jó… - Micha kimászott, és eltűnt.

A gitáros komoran süllyedt a vízbe, és felsóhajtott. Ő is észrevette azt a vágyakozó nézést, de nem engedhette hogy ez az érzelem közéjük álljon.
„Miért csinálod ezt velem…?! Oh, mondd Micha miért?!
- Soulness… itt a nadrágod… - Nyújtotta oda neki Micha, ő zavartan elvette, és felvette a víz alatt.
- Köszönöm… - Nyöszörögte.
- Látom hogy zavarban vagy… Van valami gond?
- Semmi… - Soulness éppen kiszállni készült, de megcsúszott, és ha Micha nem kapja el visszaesik a vízbe. A billentyűs szorosan magához húzta.
- Ezt miért csináltad? Úgyis vizes vagyok…
- Hidd el jobb hogy elkaptalak…
- Kinek?
- Ne pimaszkodj… - Micha Soulness lelapult hajára nézett, és nevetni kezdett.
- Most miért nevetsz… ?
- Mert aranyos vagy ezzel a hajjal… - Susogta Micha, vizes homlokát Soulnesshez dörgölte.
- Ne, kérlek… itt ne… Micha… - Soulness egy karlendítéssel eltolta magától a fiút. –Már így is mindenki minket bambul… Inkább menjünk… Nem akarok megfázni…
Már egészen besötétedett mire a két fiú útra kelt. Soulness jó előre ment, de a víz kiszívta minden erejét, így Micha hamar beérte.
- Mi a baj? –Nézett Soulnessre aggodalmasan, de a fiú felé se nézett.
- Fáradt vagyok… - Sóhajtott a gitáros, hátradobta fekete haját. –És mindjárt elájulok a klórszagtól, ami ebből a lobboncból árad…
- Szegény… Nagyon fáradt lehetsz… - Mosolygott Micha, őt látszólag nem merített ennyire ki a fürdőzés.

Soulness kábultan ránézett, alig volt nyitva a szeme, szinte már félig aludt.
„Olyan aranyos vagy, látszik mennyire kimerült vagy… Bárcsak a karjaimba vehetnélek… Bárcsak… Bárcsak tudathatnám veled mennyire szeretlek, hogy mennyire szükségem van rád… hogy mennyire szükségem van a bőröd ízére…Szeretlek…” –Micha egy hirtelen fellángolástól vezérelve, átölelte Soulnesst, a fiú fejét a vállára tette, és várta hogy a gitáros ridegen ellöki magától. De nem történt semmi, Soulness fekete borzos haja csiklandozta az orrát, de a fiú meg se moccant. „Mennyire fáradt vagy… Meg se tudsz moccanni…”
- Soulness…?! –Micha megsimogatta Soulness sima arcát. –Hát alszol…?
Semmi válasz nem érkezett.
- Állva elaludtál szerelmem? –Micha körülnézett az utcán. –Tudom hogy most fel fogsz képelni, de nem tudlak máshogy hazavinni… - Ismét felemelte a fiút. –Nem változtál hajnal óta még mindig pille könnyű vagy… Egy kicsit híznod kéne nem gondolod?! Nem voltál ilyen vékony régebben… Csak mióta… - Itt elcsuklott a hangja. –Szeretnélek olyan boldognak látni mint régen… - Sétálni kezdett Soulnessel a karjaiban, a gitáros otthona felé. Mikor megérkeztek Soulnesshez, Micha gyöngéden lefektette a fiút, és olyan gondosan vette le róla a vizes nadrágot mintha a saját gyermeke lenne. –Úgy alszol mintha soha nem akarnál felébredni… Talán könnyebb lenne neked… De nekem semmiképp… És azt is tudom hogy jobb lenne ha elmennék… De… - Becsavarta Soulnesst egy plédbe. –Szeretlek… és meghalok ha nem láthatlak… érted?

Soulness meg sem moccant. Aludt, és nem szólt semmit.
- Az én hibám, hogy ennyire kimerültél… Meg az is hogy nem vagy jól… Gyenge vagy… biztos hogy hajnalban egy szemernyit sem aludtál miattam… - Micha lassan Soulnessre hajolt, és finoman megsimogatta a fiú ajkait. Ekkor megdörrent az ég. –Na ne! –Micha kifutott az ablakhoz, és körülnézett. –Teljesen beborult az ég… Hogy megyek így haza…?
- Sehogy…! –Hallotta maga mögött Soulness kába morgását.
- Te…te mindent hallottál?
- Mi mindent kellett volna hallanom? –Soulness értetlenül nézett rá. Villámlani kezdett és kiment a villany.
- Szuper… - Sóhajtott fel a gitáros. –Hogy találom meg így a kávét…
- Nem iszol te kávét, hanem visszafekszel…
- Nem szeretek vihar idején aludni…
- Majd én vigyázok rád…
Micha érezte a sötétben hogy Soulness megvetően néz rá.
- Tudok én magamra is vigyázni…
- A karjaimban aludtál el…
- Mi?
- Soulness állva aludtál el az utcán… A karomban…
- Az meg hogy lehet…? - Soulness utolsó szava elfulladt egy ásításban.
- Pedig ez így igaz… És jobb lesz ha most megyek…
- Hova akarsz te ebben az időben menni?
- Haza… - Abban a pillanatban kiverte a biztosítékot a vihar. A két fiú ijedten nézett fel a sötétben, az elhalt fényeket keresték.
- Szerintem te ma este nem mész sehova…
- Dehogynem! –Micha megindult, de a következő pillanatban felbukott egy székben.
- Jól vagy?
- NEM! –Micha mérgesen könnyekkel az arcán húzódott meg Soulness konyhájában.
- Segítek… - Érezte a karját Soulness jeges vékony ujjainak fogását. Ő pedig egyre csak tüzesedett, érezte verítékezni kezd. Hevesen szedte a levegőt, és igyekezte visszatartani a vulkánszerű érzelmeit, de Soulness érintése az utolsó porcikáját is megrezegtette. Szíve egyre hevesebben kalapált, tenyere vizessé vált, és ezt a gitáros is észrevette.
- Minden oké?
- Igen, igen … - csikarta ki magából Micha. „Istenem menj már a fenébe! Nem akarok hülyét csinálni magamból megint…Menj…. El… könyörgöm…”
- Meg fogsz fázni…
- Nem… velem ne foglalkozz…
- Na, Micha… - Soulness megpróbálta felhúzni barátját, aki magára rántotta őt.
- Gondoltam hogy minden egyes adandó alkalmat kihasználsz… - Tápászkodott fel rögtön a billentyűsről közben észre sem vette, hogy lecsúszott róla a pléd. Micha viszont teljesen elvesztette a józan eszét is…. Érezte Soulness forró teste az ő bőrén pihen, szorosan egy centi sem választja el őket, egy pamutszál sem. Soulness karja végigsiklott az oldalán, mire Micha bőre rögtön libabőrös lett.

- Na mi van?
- Szállj le rólam Soulness, ha jót akarsz…
A billentyűs érezte megint hideg levegő uralja a bőrét. „Nem, nem maradj még! Maradj itt örökre… Örökre magamon akarom érezni ezt az illatot… Soulness… kedvesem… érezni akarom az illatodat…!
- Ahogyan akarod…
- Direkt kivívod hogy visszafogjam magam!
- Ezt csak te látod így! Nem vívok ki semmit…
- Tényleg?! Akkor mi volt az előbb…?
- Mi lett volna…? Nehogy azt vágd a fejemhez, hogy én feküdtem rád!
- Nem… Dehogy is, mert te egy szent vagy..!
- Ezt sohasem állítottam magamról!
- Pedig úgy viselkedsz…! Te nem tudod hogy én mostanában min megyek keresztül! És te még csak nehezíted a dolgomat!
- Nem áll szándékomban megnehezíteni a dolgodat…! Próbálom tudni hogy min mész keresztül, de nem voltam olyan helyzetben mint most te…!
- Úgy beszélsz mintha beteg lennék! Nem vagyok az!!! Te vagy a beteg!
Villant egyet az ég, Micha épphogy csak látta Soulness arcát, de az mélységes megrökönyödést és fájdalmat tükrözött. Ő is érezte, hogy ezt nem kellett volna.
- Soulness… én…én…
- Kösz Micha… - Hallotta a elszomorodott hangot, majd halk lépteket. –Juss el valahogyan a kanapéig… Én bementem…
- Nem akartalak ennyire megbántani…
- De sikerült… - Már a szobából szólt Soulness. Felemelte a hangját mintha mondani akart volna még valamit, majd a mondat másik felét elfújták a könnyek.

Micha lelkét a lelkiismeret- furdalás ölelte, bágyadt szomorú arccal ült le a kanapéra, és merőn bámult maga elé.
„Hogy milyen érzékeny is vagy… De ez sem jogosít fel arra hogy kérdőbe vond az érzéseimet veled kapcsolatban… Szeretlek… És te ezt megtagadod… Látod mi lett belőle?” Testét nem hagyta el a hevesen lüktető vágy, lassacskán mindenhová elért, és szinte bekebelezte a billentyűs gondolatait…
Soulness görcsösen markolta a párnát, csupán egyetlen egy könnycseppet ejtett. Fáradt volt, de nem tudott aludni. Az elmúlt pillanatok rágalmai fájdalmasan kongatták a szívét. Hiányzott neki, hogy valaki átölelje, hogy szeresse. Miára vágyott, és szeretetére. Ő képes vele elfeledtetni az elmúlás vészesen közeledő pillanatát.

- Tényleg nem te vagy a beteg… Hanem én… - Morogta fájdalmasan, és még jobban magához szorította a párnát. Észre sem vette hogy billentyűs ott áll az ajtóban, és őt figyeli, osszan, csöndesen. Micha lassan Soulness ágyához sétált, és leült rá.
- A kanapé nem itt van… - A gitáros próbált zord lenni, de nem tudott. Mereven feküdt az ágyon.
- Tudom… - Micha lassan végignézett Soulnessen. Látta hogy sötét haja eltakarja a párna tarka huzatát. Mi lenne ha az a hajfüggöny az ő arcát simogatná? Lejjebb pillantott. A fiú felöltözött, egy hosszujjú felső volt rajta, és rövidnadrág, ami alatt nem volt semmi, és ebben Micha is biztos volt. A következő pillanatban Soulness mögé mászott, és tovább nézte a fiút.
- Mi a fenét keresel itt?
- Téged…
- És miért? –A fiú kérdésére Micha elmosolyodott, a gitáros vállának támasztotta a fejét.
- Mert szeretlek… - Súgta a fülébe, közben karjai Soulness derekán lecsusszantak. –És ezt te magad sem akadályozhatod meg…

- Mit művelsz?! Micha ha meg mered tenni… - Soulness a betolakodó felé fordította a fejét, Micha rögtön észrevette a csillanást, ami végigfutott a szemétől és a fekete hajában tűnt el.
- Te könnyezel… Ennyire zavarlak…? - Micha kihúzta a kezét, de ahelyett hogy felállt volna és kifelé vette volna az irányt, megfogta Soulness állát, és az ajkai felé húzta, mire Soulness összepréselte a száját. –Kis bolond… - Micha elmosolyodott, elengedte az állát, és végigsimította a könnycsepp vékony vonalát. Megfogott néhány szál fekete hajat, majd az övéiből is vett, és összefonta a kettőt. –Most már hivatalosan is hozzád vagyok bilincselve…És te is hozzám… Mit szólsz ehhez?
- Azt hogy elvette az eszed a szerelemem…
- Nem ... A viszonzatlan szerelem vette el az eszem…
- Jobb volt amikor nem tudtam…
- Nekem is hidd el…
- Akkor…
- Maradjunk csöndben jó? –Micha megcsókolta Soulnesst. A keze ismét beférkőzött Soulness oldalához, közben lefogta a gitáros karjait.
- Micha… neeee…. –Soulness előre hajtotta a fejét, elfordította az arcát, hogy a billentyűs még csak véletlenül se tudja megcsókolni.
- Nem bántalak… - Micha az összefont fürtöt figyelte, közben a keze besimult a felső alá, és végigsimította Soulness feszes hasát. –Nem szándékozom tovább menni… De viszont te így maradsz…

- Azt mondtad, hogy szeretsz… akkor miért kínzol…?
- Mert ha elengedlek, vagy felpattansz, vagy ellöksz…
- Szóban is elküldhetlek a francba…
- De nem ellenkezel kézzel lábbal kedvesem…
- Mert úgysem hagysz békén…
- Biztos vagy ebben?
- Ahammm…
- Milyen puha forró bőröd van… - Micha elengedte Soulness karjait, de ő mint aki ígérethez tartaná magát nem moccant. –Hmmm, ez a beszéd…Nyugi…
- Reggel meg leszel halva…
- Azt te is megbánod…
- Nem én nyomulok… Azelőtt nem csináltál ilyet… Hova tűnt a legjobb haverom…?
- Hova tűnt a kedvesem…? - A billentyűs feljebb csúsztatta a kezét.
- Mi lesz ha Mia megtudja?
- Nem fogja… - Micha megcirógatta az állával Soulnesst. –Biztos vagyok benne hogy nem fogod neki elmondani, hisz megígérted…

- Micha hagyd abba… Nem csinálhatjuk ezt… - A gitáros rémült pillantásokat vetett Micha felé, majd megszívta a saját ajkait. Micha körmei belemélyedtek a hasába.
- Fáj ugye? Még ennél is nagyobb fájdalmat érzek… amit te okozol…
- Nem direkt! És ha nem hagyod ezt abba, isten látja lelkemet kilépek a G.O.D- ból, és Magyarországra költözöm…
- Itt hagynád a fjordokat? A Malärent?
- Igen… - A fiú a párnába temette az arcát, erre Micha végleg kihúzta a kezét.
- Akkor jó éjt… - Megfordult, és letette a fejét a párnára.

Soulness összeszorította a szemét. Még mindig fájt neki Micha markolása, de meg sem mert mukkanni. Azt hitte Micha kihasználja a helyzetet, és továbbmegy… De ennyi is elég volt számára a szőkeségből.
- Nagyon fáj? –Hallotta a fiút félálomba.
- Legszívesebben szétrúgnám a segged… - Dühöngött Soulness.
- Tedd meg…
- Hülye! - A gitáros felpattant és kiment a fürdőszobába.
- Tegyél rá vizes ruhát…
- Azt csinálom… Mondd miért kell velem ezt…megtenni? Elég szarul érzem magam már így is…
- Sohasem fogsz annyira szenvedni mint én…
- Van villany…
- És az neked minek kell?
- Teszek valamit a hasamra… Fáj…
- Bocsánat…
- És kint alszom a kanapén…
- Megyek én ki…
- Akkor meg siess… Komolyan mondom Micha… látni sem bírlak…!

- Ha komolyan mondod… - Micha benézett a fiúhoz, a következő pillanatban viszont egy pofonnal lett gazdagabb.
- Soha, de soha ne nyúlj még egyszer így hozzám, és soha ne csókolj meg! Mondtam sajnálom, nem akarlak bántani, de amit te csinálsz az már nekem is sok! Te használsz ki engem, hogy gyenge vagyok, hogy nem vagyok képes neked nemet mondani! Ez a pofon is régen kijárt volna neked! –Soulness úgy rontott ki mint egy vad a ketrecből, majd hirtelen megfordult, és kitárta a karjait. –Mondd Micha, teljesen tönkre akarsz tenni? Azt akarod hogy haljak bele a szerelmedbe? Mondd csak nyugodtan! Mert most pont afelé haladok! Egyszerűen idegölő amit csinálsz! Látni sem bírlak! –Omlott össze a szoba közepén. Mélyeket lélegzett, és a következő pillanatban eleredt az orra vére.
- Soulness… - Micha rögtön félretette a pofon okozta sérelmet. –Jól vagy?
- Igen tökéletesen…! Ez is miattad van! –A gitáros letörölte a vért az orráról, közben mélyen szegte a levegőt, a tüdeje már szinte sípolt.
- Megrémítesz… Soulness… Mosd le a vért…
- Talán már nem is vagyok annyira gyönyörű mint amilyenek beállítasz?! Szemét érzéketlen vagyok, de nem fogok visszacsókolni, és lefeküdni veled, csak azért mert állításod szerit szerelmes vagy belém!
- Most már elég legyen! –Micha is kitört. - Azt csinálod mint egy hisztis kis picsa, közben meg majdnem megfulladsz, és szinte úszol a vérben! Térj észhez te is, ne csak rajtam köszörüld a nyelved! Eszem ágában sincs veled lefeküdni!!!!

Soulness öklendezni kezdett, és visszarohant a mosdóba feldöntve Michát. Ennél fájdalmasabb rohama hosszú idő óta nem volt, most viszont üvölteni tudott volna a fájdalomtól. Fekete hajáról hideg veríték csurgott le, miközben engedte, hogy a színtiszta borvörös vér távozzon a szervezetéből.
- Gyűlöllek… - Hörögte. –Menj a picsába… Tünés! –Markolta meg még jobban a porcelánt. –Menj, és ne is keress soha többet!
- Nem érdekel mit mondasz! Nem megyek sehova! –Micha szemeiből is ömlöttek a könnyek. Soulness még soha nem üldözte el. Most ment volna, a méreg, és fájdalom az ajtó felé húzta, a szerelem viszont azt sugallta neki hogy maradjon Soulness mellett. A gitáros rohama lassacskán abbamaradt, csupán egy zokogó férfi maradt. Micha lassan odasétált, felemelte Soulnesst, és átölelte.

- Gyűlöllek… - nyöszörögte a gitáros, de nem ellenkezett. –Gyűlöllek Micha!
- Tudom… - Micha beletúrt Soulness hajába, és magához húzta fiút. –Csssss…
És Soulness ott zokogott az ölében, ott sírta álomba magát a karjaiban. És meg se moccant mindaddig míg Micha végleg le nem fektette az ágyra.
Hasonló történetek
6145
Kedves Olvasó! Ezt a regényemet 1999-ben írtam. Azóta Saddam Hussein hatalma megdolt. Sajnos nem olyan kevés vérrel, mint ahogy az ebben a regényben történt.

Kedves Olvasók!
Fogadjátok sok szeretettel Letíciától ezt a folytatásos regényt, mely 42 részes lesz!
Jó olvasást! Anita, anita@mellesleg.hu
4249
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások
További hozzászólások »
FoGoLY ·
nekem nagyon tetszett a történeted addig a pontig ameddig nem kavartál be ezzel az undormánnyal az hogy az egyik fiú vonzódik a másikhoz tisztára lelombozta a képzeletemet :angry: :smiley: nem tudom valami más így az agész történtetben és elveszett a varázs .......mert tényleg nagyon jó..........voltak olyan pontok ahol a sírás kerülgetett ....de ezzel az utolsó pár résszel szerintem nagyon elrontottad....
Violence ·
Őszintén szólva nem tudom mi neked az undorító...
A srác-srác közti szerelem, vagy az ahogyan leírom...
Az egyiken tudok változtatni, a másikon is lehetne de nem szeretném, mivel ez így fog majd egy egészet alkotni... ha egyszer kész lesz... :hushed:

anonym06 ·
Szerintem nagyon jó volt ez a rész. Ha valaki nem tudja elfogadni a TELJES ÉLETET, akkor az az ő baja. Ilyen a való életben is előfordulhat, nem csak egy leírt történetben. Szerintem így még hihetőbbé vált a sztori. Köszi.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: