BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az Anna előtt felbukkanó vörös hajkorona végül nappali világosságot gyújtott koponyámban: az...
A szálloda ötcsillagos volt és ez a lakosztályon is meglátszott. Két szoba és egy fürdőszoba. A...
Egy elég érdekel helyzetben egy elég érdekes előadást láthatnak a borozgató és jól szórakozó úri...
Frissen vágott fű illatát hordozza az őszi szél. -Vajon most nyírtak füvet utoljára...
1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.
Friss hozzászólások
Deakjanika: Igaza volt a férjének teljesmé...
2017-12-11 02:33
Deakjanika: Jooó!
2017-12-09 21:37
Deakjanika: Nagyon jó!
2017-12-09 21:13
gemmaarterton: Hát... benedvesedtem ettől El...
2017-12-09 13:47
Pavlov: https://www.smashwords.com/boo...
2017-12-08 15:37
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

G.O.D 19-20

19. (Le)bukott angyal

Mia tárcsázni kezdte a szülei számát.
- Haló!
- Kicsim, nem hívtál pedig azt ígérted hogy…
- Anyu lemerült a telefonom, és egész nap úton voltam.
- És jó kint?
Soulness felnézett Miára.
- Tökéletes… - Dadogta a lány, miközben merően Soulnesst figyelte.
- Van veled valaki?
- Nem senki! –Mia zavartan leemelte a tekintetét a fiúról, a szülei nem tudhatják hogy a G.O.D gitárosával jár. De hiszen az ellenkezőjét mondta Soulnessnek.
- Kicsim itt vagy még? Olyan szétszórt a hangod…
- Itt, itt persze! –Mia behunyta a szemét. –Anyu…
- Igen?
- Összejöttem egy fiúval…
- Na, gratulálok… És?
- Hát semmi… Együtt vagyunk és kész… És… - Soulnessre nézett. Azt hiszem komolyan gondolom ezt a kapcsolatot.

- Kicsim! Elhamarkodod a dolgot! Nem gondolod?
- Régebbről ismerem mint gondolnád!- Miának hirtelen kicsúszott a száján. A szája elé kapta a kezét.
- Tessék? Mit mondtál?
- Semmit semmit… Kopogtatni kezdte a telefont.- Anyu nem hallak! Nagyon recseg a telefon! Na mindegy, nagyon szeretlek titeket, és hiányoztok! Adjö!
- De Mia…
A lány idegesen letette a telefont. Majdnem lebukott.
- Én ezt nem értem! Ez a lány mostanában olyan szűkszavú! –Mia anyja visszatette a kagylót a helyére. Pakolászni kezdett. Hirtelen kiesett egy újság a többi közül. A nő felsóhajtott, és lehajolt a papírért. Egy régi Bravo volt. Mivel Mia anyja nem emlékezett arra hogy látta ezt az újságot, leült és lapozni kezdte.

A következő pillanatban megkövülten pillantott a címlapra.
„A Svédek szerint is szépek a magyar lányok!
Legalábbis erre utalt az egyik lesifotósunk által készített képek tömege. Néhány nappal ezelőtt a világhírű G.O.D együttes buliján tombolhattak a rajongók. A csapat több fellépést is szervezett, de ez a terv sajnos meghiúsult, mivel a turnébuszt, amiben az együttes átmenetileg lakott valaki eddig ismeretlen okokból felgyújtotta. Az egyik tag kórházba is került szerencsétlen módon, bár valakinek ez hasznára vált. Soulness az együttes gitárosa, úgy látszik kikezdett az egyik nővérkével, és bár nem nagyon örvendezett egyikőjük sem a fotózásnak, sikerült készítenünk néhányat! Még hogy a svédek nem forróvérűek?!”
A nő ránézett a képekre, az ismerős haj, az ismerős ruha.
- De hisz ez Mia… És ez az a srác, aki… Akire Mia azt mondta hogy Sandrának a valakije!

Aurél, drágám, gyere ide gyorsan! –Azt hitte a következő pillanatban elájul. Mia apja besietett.
- Mi van?
- Mia benne volt a nyári BRAVOban egy rocksztárral…!
- És?
- És?! Mia még túl fiatal!
- Dehogy! Barbara már tizennyolc éves!
- De akkor is!
- Mi van vele? Eddig az volt a bajod, hogy nincs fiúja…
- De… De… De.. egy svéd rocksztár? Ki tudja hogy mire használja…
- Mire használná? Add ide azt az újságot! –Aurél kitépte a felesége kezéből a lapot. –Az se biztos hogy Mia…
- De én ezt a férfit, láttam! Mia azt hazudta hogy Cassandrának a valakije…
- Mert tudta mit szólnál ahhoz, ha bemutatta volna, szegény fiút, aki mellesleg egy mukkot sem ért a nyelvünkből…
- Ez meg a másik! Honnan tudjam mit tervez Miával, ha nem tud magyarul?!
- Nem kell neked mindenről tudnod drágám, engedd, tudja ő intézni a saját dolgát is.

Barbara megvetően nézett Aurélra.
- El tudja intézni?! Egyedül egy ilyen idegen városban ezzel az idegennel, aki mellesleg bármikor…
- Barbara!
- Holnap felhívom, és kérdőre vonom! Haza kell jönnie mihamarabb!
- Legalább a karácsonyt engedd meg hogy együtt töltsék! Az a szeretet ünnepe!
- Én is szeretem! Itt hagyott, egy fiúért! Nem erre neveltem!
- Arra nevelted, hogy azzal legyen akit szeret, Mia most ezt teszi!
- Jövő héten repülőre szállsz, és megkeresed a lányodat! Nem értem hogy lehetsz ennyire nyugodt mikor a lányod egy idegen férfinál van, aki azt csinál vele amit akar!
- Barbara… Mia szerelmes…
- Nem az!
- Honnan tudod…?
- Onnan hogy ez csak egy olyan szerelem amit, minden egyes tinilány érez egy sztár iránt!

Mia nem tudja ki is ez a férfi…
- Aki mellesleg húsz éves és Soulnessnek hívják… - Aurél ismét belepillantott az újságba…
Eközben Mia mit sem sejtve omladozott szerelme karjaiban, filmnézés közben. Mia sosem volt ennyire boldog, és ennyire szerelmes. Lassan lement a film, már késő este volt, de sem Soulness sem Mia nem akart aludni.
- Nem is meséltél még a szüleidről… - Mia Soulness ölébe hajtotta a fejét. Soulness zavartan Miára nézett.
- Mire vagy kíváncsi?
- Hogyhogy nem láttam őket?
- Mia… Vannak olyan dolgok az életünkben, amik nem mennek gördülékenyen…Vagyis legalábbis nem annyira mennek jól mint amennyire az ember számított rá. Ez az egész onnan kezdődött…- Keresni kezdett egy cigit, de Mia megfogta a kezét, felemelkedett és megcsókolta. Soulness elmosolyodott. –Onnan hogy Micha tett nekem egy ajánlatot… A lányra nézett, aki a pólóján lévő mintán húzta végig az ujját. –Azt akarta, hogy én is száljak be az akkor még Mirror Men nevű csapatba, egy görbe este után. Amikor elújságoltam másnap, hogy milyen ajánlatot kaptam, a szüleim kiborultak… Azt mondták nem zenebohócnak neveltek, hanem normális embernek… Igazuk is volt, elvégre normális szülő óvja a gyerekét a nyilvánosság elől… Akkor viszont rendíthetetlen voltam, és másnap rohantam a próbára. Egy tinédzser kissrác voltam, tele vággyal, azt akartam hogy az emberek felnézzenek rám… Friol persze rögtön leállított, azzal kezdte, hogy ide pisisek nem lépetnek be, ezért kérdéses a helyem a csapatban. Gondold el Friol ezzel indított, esetleg ha egy kicsivel fiatalabb lett volna, majdnem tíz év van köztünk, és óriási különbségek… Aztán Micha ellopott egy dalszöveget, és megmutatta neki. Friol csodált, a maga módján, és ezek után nyájasan viselkedett egy ideig, aztán amikor eljutottunk odáig, hogy új név kell robbantam mint egy bomba… Miért nem lehet G.O.D? Mivel én írtam a szövegeket úgy éreztem több jogom van az együttes irányításához, mint bármelyik más tagnak a bandában… Ezzel persze nem mindenki értett egyet. Aztán amikor megjelent hivatalosan a G.O.D lemez, és sikerszagunk lett, a szüleim eltávolodtak tőlem… Azt mondták sikerült, szórakoztathatom a közönséget, úgy hogy közben tartom kezemet a pénzért… Én erre elköltöztem nem bírtam hogy otthon meg voltam bélyegezve. Egy kis mocskos házat vettünk ki Michával, majd amikor már a banda rendesen kapott pénzt megvettem ezt a lakást. –Körbepillantott. –Anyám keresett néhányszor, vele azt hiszem jóban vagyok, apámmal semmi, annyit tudok róluk, hogy átköltöztek Norvégiába valahova…

- Szomorú egy sztori… - Mia elérzékenyülten pillantott Soulnessre, igazából most értette meg a szövegeinek a valódi értelmét.- Sajnálom… És azt is ami a barátnőddel történt…
Soulness kegyesen elmosolyodott.
- Ne rágódj rajta… Én már régen túltettem magam… - Ásított egyet. –Most pedig menj fürödj le, mert én itt alszok el…
- Jó, de most ne lopózz be, mint a múltkor… - Mia beindult a fürdőbe, gyorsan végzett is.
- Megvársz?
- Siess!
Mia bement, és lefeküdt az ágyba. Várta Soulnesst. Már majdnem leragadt a szeme, mikor a gitáros bejött.
- Kösz.
- Ha öt perccel később jössz, már aludtam volna...

Soulness lekapcsolta a villanyt, és lefeküdt a lány mellé. Gyöngéden a karjaiba vette, és ettől úgy érezte, mintha ringatná. Érezte a fiú bőrén a tusfürdő lágy illatát. Nem volt nehéz elaludnia a karjaiba. Vele együtt Soulness is az álmok birodalmába került... Másnap egyszerre ébredtek. Egy nyújtózás után Soulness álmatag csókkal köszöntötte szerelmét, ami Miát nem zavarta most nagyon, jólesett, újra őt "éreznie". Soulness sem hagyta annyiban, az éppen kiszálló lányt visszarántotta, az ölébe. Ekkor hirtelen megcsörrent a Mia mobilja.
- Várj! –Felugrott, és mobillal a kezében kiloholt. - Igen?
- Meséljek egy történetet? Egy lányról szólt, aki kiment Svédországba egy fiú miatt. –Miának földbegyökerezett a lába a rémülettől, és a meglepetéstől.
- T- tessék? –Remegett a hangja.
- Mia tudom hogy az a fiú nem más, mint a kedvenc együttesed gitárosa! Azonnal pakolj össze! Apád jövő héten érted megy! Légy a reptéren!
- De anya!
- Semmi de! Hazudtál nekem! Itthon még beszélünk! –Azzal letette a telefont.

Mia azt se tudta, hogy mi történet hirtelenjében. Soulness ébresztette fel, mikor visszahúzta. A lány könnyezni kezdett.
- Mia, mi a baj? –Soulness azt hitte hogy a lány az ő hibájából sír.
Mia átölelte.
- Szeretlek...
- De mi a baj?
- Mindennek vége…
- Hogy mi? –Soulness semmit sem értett.
- Mindennek, de mindennek vége… - Mia a vállán zokogott.
- Cssss… - Soulness megsimogatta a lány hátát. –Nyugi… Mia… Higgadj le…
- Deh…nehm…nem tu..tu…dok… - Mia úgy érezte megszakad a szíve.
- Naaa… Ne sírj már…

Simogatni kezdte a lány arcát, közben letörölte róla a könnyeket.
- Most pedig mondd el, lassan, minek van vége…
- A szüleim mindent tudnak, jövő héten jön értem apu a reptérre…- Mia a gitáros nyakához bújt.
- Nem lesz semmi baj… - A fiú megrendülten súgta a fülébe. –Előbb utóbb rájöttek volna…
- De én nem… nem akarlak itt hagyni…
- Vannak kötelességek, amiket az embernek teljesítenie kell. Hidd el én lennék a legboldogabb ember, ha itt maradnál velem, de akkor nem tudnék a szövegeimre figyelni és akkor lőttek a G.O.D- nak…

Miát ez egy csöppet sem nyugtatta meg, inkább még jobban kétségbe volt esve, hogy itt kell majd hagynia Soulnesst.
A fiú ugyan titkolta csalódottságát, hosszú idő óta ez volt ez az időszak volt a legeslegjobb az életében. Bár még nem ment el a lány, már nem érezte azt a bársonyos illatot, amit Mia lénye árasztott.
Már hiányzott neki. Engedte hogy Mia ujjai lassan elmerüljenek a fürtjeiben.
- Úgy volt hogy ma be kell mennem… - Suttogta szomorúan, majd hangja eltökélté vált. –De együtt akarok lenni veled, és holnap után úgyis karácsony lesz, nekem meg nincs semmim itthon… Szeretném, ha segítenél…
Mia feltehette volna a kérdést, kinek van kedve, ilyenkor a karácsonyhoz, aztán rájött hogy Soulness csak ki akarja törölni a fejéből az előző pillanatokat.
- Jó ötlet, menjünk… - Hazudta.
Soulness felvette a kabátját, nem volt kedve neki sem semmihez, főleg azok után hogy tudja Mia nemsokára elmegy, de el akarta a lánnyal feledtetni hogy el kell válniuk, és valószínűleg jó sokáig ismét nem láthatják egymást. Vagy talán soha többet?

20. Fájó tények

Soulness nem szólt senkinek a vizsgálatról. Úgy érezte jelentéktelen. De most valahogyan úgy nehezült a vállára ez a titok, mint egyfajta ólom. Megborzongott, az emlékeiben felidézte az orvosi szobát, az illatokat, hogy azt képzelte hogy nincs semmi baja. De ez a hit egy perc alatt porrá hamvadt, amikor megpillantotta az orvos kicsit sem derűs hangját. Ahogyan ránézett, és belekezdett a beszédbe. Azokba a mondatokba amiktől Soulness félt, nem alaptalanul.
- Mikor jelentkeztek a tünetek?
- Pár hónappal ezelőtt… De…- Soulness elhalkult. Mit is mondhatna még? Hogy már régebben jelentkeztek ezek a jelek, csak azt hitte a stressztől van?
- Szeretném ha most rám figyelne…
Soulness idegesen helyezkedni kezdett, aztán rémülten csillogó zöld szemeivel nézte az orvost.
- Egy elég ritka betegségben szenved… Amint mondta vért köhög… Ez a betegség kiszárítja az ember szervezetét…Azért köhög vért, mert már annyira mardossa a torkát a gyomorsav, hogy ott egy seb keletkezett, ami nem képes behegedni. Bár még a seb nem fertőződött el, félő hogy bekövetkezik, és a fertőzés ráterjedhet a tüdejére, majd a szívére.

- Egyszóval, ez a betegség halálos… - Soulness hitetlenkedve mosolygott. Ő, aki majdnem minden influenzát megúszott, most halálosan beteg?
- Ha nem segítünk magán teljesen kiszárad… Szétbomlik a szervezte…
- Tökéletes… És lehet gyógyítani?
- Nos felírnék magának néhány gyógyszert. Mivel még nagyon kezdeti fázisban van. Ha erősödnek a tünetek viszont azonnal jöjjön vissza…Ha nem sikerült a gyógyszeres kezelés, kemoterápiához hasonló kezelést javasolok…
- Ki fog hullani a hajam?
- Nem mindenki szervezete reagálja így le…
- És az esélyeim hogy…
- Nyugodjon meg! Maga fiatal, és erős a szervezte! Nem lesz itt semmi baj! Általában öregeknél okoz halált… Higgye el nem mondanám ezt ha nem lennék biztos benne…
- Soulness jól vagy? –Mia kérdőn nézett a fiúra, egy nagy bevásárlóközpontban.
- Igen, persze… - Soulness halkan válaszolt. Mia azt hitte hogy a telefon törte le ennyire, nem is sejtette hogy Soulness a legendás kérdés a „Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés…- közt lebeg.

A bevásárlás, majd a karácsony is ilyen fancsali hangulatban telt, Soulness zárkózott volt, nem árulta el Miának hogy lehet hogy ezek a napok az utolsó pillanatok hogy látják egymást. A karácsonyt bár a többiekkel együtt töltötték, akik persze csak a hazaútról tudtak. Lassan eljött az utolsó nap. Soulness reggel elment elintézni valamit, azt mondta amíg Mia összepakolt. Nem volt semmi elintéznivalója, csak egyedül akart lenni. Kiment egy parkba leült, és bámult maga elé mint egy koldus…
- Hát te meg mit keresel itt? –Hirtelen valaki leült mellé. Micha volt az. Soulness elcsigázott mosollyal üdvözölte, és rágyújtott egy cigire.
- Csak pihenek…
- Agyadra ment a kiscsaj? Soulness én megmondtam…
- Nem… Miával minden rendben… Sőt… Csak én vagyok hülye…
- Miről beszélsz?
Soulness eldobta a cigit.
- Ezek vagyunk mi… - Suttogta. –Egy csikk, amit az élet elszív majd eldob, és eltapos. –Rátaposott a füstölgő cigarettára.
- Még mindig nem értem…
- Az élet egy elillanó pillanat, egy percig érzed csak azt hogy élsz… Ezt csak érted nem?
- De… - Micha igyekezett nyugodt lenni, de megrémítették barátja kísérteties immár dalszövegbe illő szavai. –Most dalszövegeket elemzel?

- Nem dalszöveg ez… Ez maga az Élet…
- Ennyire letör hogy Mia elmegy?
Soulness sóhajtott. Ismét előtört az a fura érzés, mintha fojtogatnák, ez pedig a sírás volt.
- Igen… - Akadt el a hangja.
Még sohasem láttam ilyennek- Gondolta Micha, komolyan megijesztette Soulness sápadt arca. Eddig mosolyogva tekintett a világra, most viszont egy összetört fiatalembert látott.
- Soulness eléggé ziláltnak látszol…
- Pedig nem vagyok… - Soulnessen látszott nincs jól. Felállt, de megszédült.
- Hé! –Micha karon fogta a barátját.
- Jól vagyok, jól vagyok! –Soulness kábán a barátjára nézett. Micha érezte a fiú bordáit…
- Úristen! Soulness! Mikor fogytál ennyit?! –Micha rémülten simította végig barátja oldalát. –Soulness! Soulness!

- Igen? - Soulness alig volt magánál. Ez volt eddig a legerősebb rosszulléti rohama. Most megint az ájulás, és a hányinger kerülgette. A következő percben ájultan omlott Micha karjaiba. A fiú ijedten felsikoltott, de elkapta Soulnesst. Nem volt nehéz megtartani a gitáros szinte pillekönnyű testét. Ami először Micha eszébe jutott hogy kórházba viszi Soulnesst, majd úgy gondolta hátha nincs olyan nagy gond…
Mia persze nagyon meg volt rémülve mi történt a fiúval, aki falfehér volt, és eszméletlenül feküdt. Micha hamar rájött ez nem a lány hibája, látszott Mián nagyon nem akar elmenni, főleg most a szerelme rosszul van.
- Orvost kéne hívni.. –Miának könnyes volt a szeme, közben erősen szorította kedvese jéghideg kezét.
- Evett reggel?
Mia úgy nézett Michára mintha kést szúrt volna bele.
- Direkt előttem evett! Nem is keveset!
- Akkor hogy- hogy ennyire vékony… - Micha elgondolkodóan érintette meg a gitáros oldalát.
- Mondom! Hívjunk orvost!

- Igazad van… - Micha tárcsázni kezdte az egyik orvos számát, valamit mormolt neki svédül, aztán letette. –Te nem indulni készültél? –Itt volt az alkalom hogy megszabadítsa a barátját Miától.
- Azt képzeled, hogy ilyen állapotban itt hagyom?! Micha egy állat sem hagyja magára ilyenkor a párját! –Ismét leomlott Soulnesshez.
- De te nem vagy a párja! Te csak egy G.O.D rajongó vagy! És szerintem ezért is te vagy a hibás! A legjobb lesz ha békén hagyod Soulnesst… Mindkettőtök érdekében…
Mia elakadt. Lehet hogy Soulness miatta esett össze? Ő lenne az oka? Rémülten pillantott Michára, majd Soulnessre.
- Miből gondolod hogy én voltam…? Lehet hogy a cigi…

- Mia ne hülyéskedj már, mióta az eszemet tudom dohányzik, pont most lenne belőle baja?! –Michának teljes mértékben igaza van… - Állapította meg keserűen Mia. –Soulnessnek nem igazán tesz jót, ha egy rajongóval kavar… És lehet hogy ő is összekeverte a rajongást a szerelemmel? De hisz lefeküdtek! Miának eszébe jutott amit a fiú mondott. Szomorúan elmosolyodott, ismét könnyek gyűltek a szemébe. Leült, kitépett egy lapot, és remegő kezekkel írni kezdett. Közben csurogtak a könnyei, le a lapra, a tinta teljesen elfolyt… Mikor végzett vett egy mély levegőt, és amikor Micha nem vette észre Soulness zsebébe csúsztatta. Micha meggyőzte őt, semmi kétség, de nem akarta hogy Soulness haragudjon rá, nem bírta volna, hogy az a férfi, akiért mindezidáig rajongott megvetéssel gondol vissza rá.
- Akkor azt akarod hogy menjek… a fenébe…

Micha bólintott, Mia nyelt egyet, még egy utolsó pillantást vetett az eszméletlen kedvesére, és végleg kilépett az ajtón. Eddig bírta visszafojtani a sírását. Nem bírta a tovább óriási könnyek hullottak a szemeiből. Most már tudja, ő tényleg szereti Soulnesst, és ha szereti elengedi a fiút, mert mindkettőjük számára bajt szülne ez a kapcsolat, ami bár gyönyörű, de nagy árakat követel.
Lassan elindult könnyes arccal a reptér felé…
Soulness kinyitotta a szemét, és mint aki most ébredt fel nyújtózkodni kezdett.
- Mia… - Motyogta.
- Soulness jól vagy? –Nem az lágy hang válaszolt, mint amire számított. Felemelkedett és körülnézett.
- Hol van Mia?
- Ha nem megy el lekési a járatot…
- Mia elment?!- Soulnessbe tűket szúrtak volna. Nem tudott elbúcsúzni Miától! Felállt, és kóvályogni kezdett. –Mikor ment el?
- Nemrégen… De nem mész utána igaz? Mindjárt itt az orvos!
- Szarok az orvosra! –Soulness idegesen vette fel a kabátját, Micha megfogta a karját.
- Soulness ne csinálj őrültséget…
- Nem fogok hidd el… - Soulness feltépte az ajtót, és futni kezdett, amennyire erejéből futotta. Micha utol se tudta volna érni. A másodpercek óráknak tűntek. Bevágódott az ismerős helyszínre ahol nem is olyan még nagy izgatottsággal várta Miát. Futni kezdett és az óriás kijelzőre pillantott. Stockholm - Budapest 12:10. Ránézett az egyik órára, pont tizenkettő volt.

Rohanni kezdett, de mint elsőnek Miát nem lelte.
Mia még mindig könnyezett a barátnői istápolták, hogy nem lesz semmi baj, mikor feltűnt az apja. Mia még csak nem is mosolygott, ezt az apja is észrevette hogy nem pusztán nem akarok hazamenni hajlamról van szó, ezek a könnyek már többek annál.
- Mi a baj?
Mia nem válaszolt a többieknek kellett beszámolniuk mindenről…
„Figyelem, figyelem a Budapestre tartó gép percek múlva indul, kérjük legyenek szívesek felszállni!” Erre a zord recsegő gépi hangba Miának és Soulnessnek is egyaránt összeszorult a szíve.

A fiú loholni kezdett, mint egy őrült, egy csomó embert fellökött, átverekedte magát a jegyellenőrzőig, aki viszont már nem engedte át.
- Sajnálom ide jegy nélkül nem jöhet…- Az ellenőr mosolygott a fiúra.
- Fontos! –Soulness erejét, és tulajdonságait meghazudtolva robogott tovább arrébb lökve az őrt így néhány vigyázó üldözni kezdte. A következő dolog amit látott hogy kint van a szabadban, és körül van véve óriási madarakkal. Futni kezdett, reménykedett benne valahol meglátja az éppen felszálló lányt, és elkapja az utolsó pillantását. Hirtelen megpillantotta az összetéveszthetetlen lobogó szőke fürtöket, ahogyan beszáll a gépbe.
- Mia! –Üvöltözve rohant fel a lépcsőn, de az őrök elkapták és visszarántgatták a talajra.
- Mit képzel maga?- Erősen szorították, de Soulness továbbra is kétségbeesetten üvöltötte a lány nevét.
- Mia, nem téged szólongat valaki?- Cassandra kinézett az ablakon de nem látott senkit.

Mia szomorú könnyes arccal kitekintett, és megkövült. Egy dulakodó őrcsoportot látott, mindegyikőjük egyetlen egy fiút próbált leszorítani: Soulnesst. A gitáros is észrevette az aggódó szempárt, odarohant a géphez, és felnézett a lányra.
Mia rálehelt az ablakra, és vékony ujjaival kifirkantotta az ’I love you’ feliratot, mire Soulness búsan elmosolyodott.
- Én is… Szeretlek… - Tátogta elveszetten.
Mia ezt pontosan értette. Aztán Soulness hátrálni kezdett engedte, hogy ismét közrefogják őt. Mia érezte hogy a gép lassan megindul a lába alatt, gurulni kezd. Felpillantott. Már nem látta Soulnesst, már felszálltak.
Soulness tanácstalanul meredt a távolodó gép felé, úgy érezte hogy Miával együtt az élet minden értelme a reményei is elszállnak, valahova. Belenyúlt a zsebébe, érezte egy papírgalacsin lapul benne. Kivette és szétnyitotta. Könnyes volt a papír, még nedves a lány könnyeitől.

„Talán nem most kellett volna találkoznunk, nem ebben az időben, nem ebben az életben. Nem most kellene hogy itt hagyjalak, amikor bizonyára a legrosszabbul vagy. De értsd meg két külön világban élünk, és erre Micha ébresztett rá. Te egy sztár vagy, én pedig csupán egy lány a tömegből, akit kiemelt a szerelemre szomjas szíved. Bocsáss meg, hogy nem vártalak meg!

Örök szerelemmel: Mia”

Soulness lelkében először fájdalom dúlt. Mia nem neki adott igazat. De igaz, amikor nem volt magánál minden a lány ellen szólt, Michára sem lehet mérges. Csakis ő a hibás, ha szólt volna a betegségéről akkor nem veszítette volna el a lányt. Micha nem kötött volna alaptalanul Miába. Soulnessnek egyetlen vágya volt, hogy ne éljen többé. Elvesztette a hitet a bizalmat, a szerelmet. Nem volt miért élnie ezen a rideg földön…
- Mindennek vége… - Suttogta.
Hasonló történetek
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
Most zuhanyozzál le, aztán irány a szülői ház. Utólagos engedelmeddel haza telefonáltam, hogy előkészítsem a terepet. Csak azt mondtam, hogy összevesztetek Adammal és te, ott hagytad...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Lady Gwen ·
Csatlakozom az előttem szólóhoz!
Oda vagyok meg vissza!

Francisco ·
Egy érdekes szófordulat:
"megpillantotta az orvos kicsit sem derűs hangját" :o))
Davidx ·
szerintem meg egyszerűen csak baki

Violence ·
Hehe^^tényleg baki de az eredetiben már ki van javítva

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned