Furcsa lányka 1.rész

Sziasztok!
Megszeretném veletek osztani a történetemet, mely rólam és egy lányról szól.
A nevem Nagy András. Rólam annyit kell tudni, hogy elég magas vagyok és mivel már évek óta űzom az imádott sportomat a boxot ezért igen erős felső testre tettem szert,szőke szinte már arany színű hajam és sötét viharos tenger kék szemem van.Ezért is hívnak a barátaim úgy, hogy "Prince" azaz herceg. Magyar ember létemre Amerikába száműzött a sors. Igazából nem hittem, hogy a "szabadság" országába valaha is kijutok majd, hát még, hogy ott kell majd éljek. De mostmár lassan 3 éve van ez így New York városában, és kezdem megszokni "Amerika szívének" eszeveszett forgatagát. A 18 évemmel már végző gimnazista vagyok és sajnos iskolámnak igen elneveztelt rosszfiúja is, mivel sokat verekszem. Főleg magamért. Nem szeretek hőst játszani aki megvédi a gyengébbeket, de ebben az évben muszály volt azzá váljak.
Iskola kezdésnél történt minden.Nagyon meleg volt ezért csak egy inget es rövid farmert vettem fel, meg a kedvenc nyakláncomat ami egy box kesztyűt ábrázolt.(ugyanis nem egyenruhás gimnaziumba járok) Emlékszem, hogy már késésben voltam de mégis felugrottam Mr Lopez-hez, hogy megnézzem hogyan áll a motorom amit még nyáron részegen össze törtem. Nem mondom Mr Lopez szépen kikupálta,de munka az még volt vele bőven. Majd a Gimi felé vettem az irányt és 20 perc késéssel betoppantam a termünkbe.
Andriiis! Hol a fenében voltál?!-:üvöltötte a nevemet Mrs.Watson tanárnő mérgesen.
Ott ahol maga nem! -:mondtam közömbösen, miközben a szemem megakadt az új jövevényen és azon gondolkoztam, hogy túl fiatalnak látszik hogy a mi osztályunkba járjon,de ekkor Mrs.Watson megszólalt.
Te szemtelen! Figyelj ide!-:mutatott a kezével a melette álló lányra.
Ő itt Spencer.Alig van egy fèl éve, hogy kijött Amerikába, segítségre lesz szüksége! Rád bízom őt!
Rám?!...:-kérdeztem vissza értetlenkedve, miközben nem tudtam levenni a lánykáról a szemem.
Igen! ..Te is magyar vagy fiam akár csak ő, szóval elvárom, hogy segíts neki!...Vezessd körbe őt!:-mondta Mrs.Watson idegesen.  Én vigyorogva bele egyeztem és kimentem Spencerrel a teremből. Ahogy végig mentünk a hosszú kissé ijesztően üres folyosón, egy szót se szólt csak jött mögöttem pár méterre. Spencernek rövid szőkére festett torzomborzos göndör haja és normàl mérete volt,habàr körülbelül a vállamig ért. Vastag és nagy pulóvert hordott. Nagyon irritált, hogy sokkal jobban hasonlított egy fiúra, mint egy lányra, de ami még jobban idegesített az, az volt, hogy egy árva szót sem szólt.
Elvitte a cica a nyelved?!:-mondtam neki magyarul, miközben megálltam és megfordultam, hogy rá nézzek.
N..Nem! :-dadogta megijedten.
Ezek utáncsak szimpla dolgokat kérdeztem tőle mint,hogy :-Miért van itt?,Hány éves?,...meg ilyenek.
Eleinte nem akartam neki segíteni, ezért az első pár héten nem is igazán törődtem a létezésével, ugyanis mint kiderült, még csak egy osztályba se járunk, hanem épp most kezdi a gimit és nekem felsősként semmi kedvem nem volt egy alsóssal lógni. Egyszer Oktòber közepén Mr.Lopeztől megkaptam a motorom, amit egyből kiakartam próbálni, ezért elmotoroztam a gimihez másnap reggel és a haverjaimmal ellògtuk az órákat csak, hogy egész álló nap motorozhassunk.Csak este fele kezdtem el haza venni az irányt mikor hirtelen valaki felsikított.Gondolkozás nélkül a sikítás irányába motoroztam és láttam két férfit hátulról ahogyan éppen kiakarnak rabolni valakit.Mivel a két srác korombeli lehetett, vettem a bátorságot, hogy közéjük gázoljak és leverjem őket.Az egyiket hamar kiütöttem, a másiknál kés volt amivel megvágta az öklöm, meg a vállam, de kivettem a kezéből a kést és nekicsaptam a földnek.Ezek után csak úgy zùgott a fejem. Ideges voltam és vérző vállal üvöltöztem a két eszméletét vesztett gazemberrel. Szinte elfeledkeztem arról, hogy mögöttem valaki ezt végig nézte. Megfordultam és nem akartam hinni a szememnek. Spencer ott üllt, a táskáját magához szorítva könnyes szemekkel. Ekkor hatalmas bűntudatot éreztem, hisz nem mondtam el neki, hogy New York milyen város, hogy mimyen emberek élnek itt és, hogy vigyázzon. Úgyéreztem mint hogy ha egy tört döftek volna a szívembe és hirtelen hányingerem lett... És, hogy mitől?... Egyszerűen felfedeztem, hogy mekkora barom vagyok.