Forró a Veronai éjszaka

A holdfény halvány ezüsttel vonja be Rita fekvő alakját. A takarója mellette, fehér hálóingéből érzékien villan combja, a majdnem átlátszó szövet redőiben homályába vész öle. Álmában a hátára fordul, lábai kissé szétnyílnak, és végre mintha látni engednék szemérmét.


Őrjítő, de csupán felzaklat, mivel teste karnyújtásnyira, mégis elérhetetlenül hever mellettem. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet az enyém.
Ritához képest fordítva fekszek, közvetlenül a szemeim előtt édes kis térde domborodik. Egy pillanatra sem tudom pillantásomat levenni puha combjairól, szívem hevesen ver, ujjaim szinte maguktól akarnak a selymes bőr felé indulni. Mégsem tehetem, pedig a vágy rettentően kínoz. Már akkor elemi erővel tört rám, amikor először megláttam. Testhezálló szoknyájában, mellei közének mély vonalát kiemelő pólójában, ahogy nevetőn csillogó szemekkel, telt ajkaival szólt hozzám:


- Rita vagyok! Ő pedig Gina! – mutatott a mellette feszítő, vékonyabb és magasabb, fekete hajú nőre, de én már az első pillanatban csak őt csodáltam. Egész lénye vibrált az érzékiségtől. A nyaka vonala, ringó csípője, kézmozdulataira hullámzó melle, combjai asszonyos íve, mind bujaságot sugároztak, s csábító vonzása alól nem tudtam kivonni magam. Pedig akkor még üdítő boldogsággal töltött el látványa. Hálát adtam cimborámnak, Jocónak, amiért Veronába vezérelt, ehhez az istennőhöz, mostanra azonban annyira kínoz a beteljesületlen vágy, hogy azt kívánom, bárcsak soha ne találkoztam volna vele.


Jocó ajánlotta fel, hogy aludjak egy éjszakát a húgánál, amikor átutazóban jártam Olaszországban. Addig azt sem tudtam, hogy van húga. Pláne, hogy ilyen bombázó. De azért a cimborám jobban tette volna, ha elárulja Rita titkát… bár nem hinném, hogy vágyakozásomat csökkentette volna.
Szemeim szivacsként tapadtak a derűsen csevegő ajkakra, a minden lépésnél finoman rengő fenekekre, rövid pólója alól kidomborodó hasára, amíg a vasútállomás épületéből a parkolóba értünk. Közben végig magamon éreztem a mellette lépdelő, vékony, fekete nő szúrós pillantását. Gina olasz volt. Egy mukkot sem beszélt magyarul, mégis éreztette valahogy velem: nem kívánatos személy vagyok náluk. Ő vezette az apró Fiat Cinquecentót, amibe belepréseltük magunkat a mediterrán melegben. Szinte állandóan dudált a körforgalmakban, idegesen váltogatta a sávokat, és sokszor ingerülten szitkozódott, ha valaki elé vágott. Én a hátsó ülésről előrehajolva hallgattam dallamos beszédét, figyeltem pergő nyelvét, heves gesztikulálását, de pillantásom állandóan visszatért Rita kerekded vállára, mély dekoltázsára.


- Most mit mondott? – tudakoltam az olasz nő egyik hangos kirohanása után, hogy eltereljem figyelmemet a kívánatos idomokról.


- Szó szerint akarod, biztos? – kérdezett vissza az istennő, majd mikor beleegyezően bólintottam, fordított: - Menj vissza anyádba, te kis fonnyadt pöcs! – nevetett, és kezét Gina combjára helyezte.


- Rilassarsi! Abbiamo tempo per – mondta neki, majd rám nézett. – Próbálom csendesíteni, de hiába.


Keze lágyan simult Gina combjára, aki visszamosolygott rá.


Én élveztem az olasz káromkodások hulló özönét, a nők parfümjének bódító illatát, de gyanakodni csak akkor kezdtem, amikor egy szűk utcában megállva kiszálltunk az autóból, és Gina hadarni kezdett valamit olaszul. Ritához intézett szavai simogatóan lágyak voltak, és miközben ujjaival csókot dobott, másik keze társnője hátsóján járt.


A sikátorban sötét volt, mégis meg mertem volna esküdni rá, hogy belemarkolt Rita fenekébe!


Most már biztosan tudom, hogy ez történt, de akkor nem foglalkoztam semmi mással, rettentően örültem Gina dallamos köszönésének, mert azt jelentette, egyedül maradok vágyam gyönyörű nőjével.


- Ciao! – szóltam derűsen én is, és elindultam Rita kerek csípője után a lépcsőkön fel.


- Gina biztosítási ügynök, még el kell mennie pár címre – magyarázott vezetőm.


- Remélem, nem lincseli meg a káromkodásai miatt egy másik autós – jegyeztem meg, mire Rita felnevetett.


- Ugyan, itt ez a szokás! – mondta, és türelmetlen dudaszó, lármás beszéd hangzott fel az utca felől, mintha igazolni akarnák szavait.


Később, egyszobás lakásuk apró erkélyén állva tekintettünk le a málló vakolatú falakra és a kiteregetett ruhákra. Felettük középkori harangtornyok álltak fenségesen, körülöttünk az örökkévalóságnak faragott boltívek néztek vissza ránk.


- Nincs honvágyad? – kérdeztem.


- Dehogy! Állandó bűvöletben tart az olasz városok hangulata – áradozott Rita.


- Meg a macsó olasz férfiak is, gondolom – kacsintottam rá, ő azonban elnézett mellettem, úgy válaszolt:


- Ginával lakom ebben a házban, és már én is olasznak érzem magam – mondta kitérően, aztán rám nézett: - De azért jó végre magyar hangokat hallani – simított el a homlokából egy rakoncátlankodó szőke tincset.


A kis erkélyen alig fértünk el. Olyan szorosan álltam mellette, hogy éreztem lélegzetének páráját. Újra rám tört a vágy. Ajkaim közé akartam szívni forró bőrét, a nyakába és kívánatos mellei közé fúrni fejemet, érezni buja teste melegét. Egyszerűen nem bírtam ellenállni neki, kitört belőlem:


- Engem pedig te bűvöltél meg! Az állomás óta úgy érzem, mintha mágnes lennél, ami engem vonz, de mindennél jobban ezen a világon… mintha olyan lennék, aki pontosan összeillik veled. Egy ellendarab, akit neked teremtettek, és aki csak arra vár, hogy összeolvadhasson a testeddel!


Rita beharapta alsó ajkát. Lassan mozdultam felé, ő azonban felemelte kezét.


- Ne! Ne érj hozzám – tiltakozott csendesen, majd félig lehunyta mandulaszemeit. – Csak mondd el, mit tennél velem.


A pulzusom kétszeresére ugrott. - Micsoda rafinált előjáték! – gondoltam, a vágy még jobban elöntött, és tenyeremmel egy centire megközelítettem édes arcát.


- Két kezem közé fognálak – suttogtam. – Ujjaim a füled tövét, majd a tarkódat simogatnák, aztán az ágyra döntenélek, gyengéden rád nehezednék egész testemmel, arcomat vállgödrödbe fúrnám.


Rita mélyebbet lélegzett, keblei megemelkedtek.


- Mondd tovább – kérlelt.


- Belecsókolnék a nyakadba, ajkaim a bőrödet szántanák, nedves belső felületük már arcodon csúszna, egészen a szádig. Ajkaidba harapnék, beszívnám, finoman nyalogatnám, majd nyelveink is megtalálnák egymást. Mellkasom a melleidhez tapadna, a ruhán keresztül is érezném forróra hevült testedet, alul ágyékodnak szorulnék, és megéreznéd keménységemet. Mélyet, szaggatottat sóhajtanál, combjaid kicsit szétnyílnának, hogy jobban összeérhessünk.


Kezeim remegősbe fordultak, ujjaim arcához értek, mire megragadta a csuklómat, és finoman eltolt.


- Mondtam, hogy ne érj hozzám! – csukta le teljesen a szemét.


Türelmetlen voltam, és kissé csalódott. - Azt nem mondta, hogy nem akar tovább játszani – gondoltam, ezért közelebb hajolva, kezeimet mellének domborulata fölé helyeztem, mintha valami kézrátételes gyógyításba akarnék fogni.


- A ruhádon keresztül dörzsölném a tenyeremmel a mellbimbóidat, előbb finoman, majd mikor megkeményedtek, kicsit erősebben. Markolnám, gyúrogatnám izgató dombjaidat, mialatt nyelvünk vad csatát vívna szájunk felfedezéséért. Lassan szívnám ajkaid, hogy a vér bizsergése felajzza érzékeinket, és rohanva zubogjon ágyékunkba. Forróság öntene el, ami egyre lejjebb és lejjebb húzódna – suttogtam gyorsuló lélegzettel, és Rita pólóján már láttam is szavaim hatását. – Megkeményedtek a bimbóid – jegyeztem meg, ő pedig ijedten kinyitotta a szemét, mintha valami kellemetlen dologra hívtam volna fel a figyelmét.


A következő pillanatban rám vetette tüzes pillantását, szárazon nyelt egyet, majd nyelvével feszülten megnyalta ajkait.


Az árnyékos teraszon jó hűvös volt, engem mégis kivert a víz. Egyre nehezebben tudtam magamat türtőztetni, kezeim minduntalan Rita bőréhez vagy ruhájához értek, de ő ilyenkor remegve hátrább húzódott. Egyszer azonban a fal útját állta, és mintha álomból ébredne, zavartan oldalazni kezdett, vissza a szobába.


- Ne hagyjunk semmit a kíváncsi szemeknek – intett egy közeli ablakból ránk meredő, kajánul vigyorgó vénasszony felé, és én már azt hittem, megtörténik a csoda, végre megérinthetem forró testét.


Követtem a félhomályos szobába, de ő továbbra is a falhoz lapult. A fény körberajzolta formás alakját, megcsillant szája szélén, majd teljesen elveszett a mellei közti mély völgyben. Lélegzete még szaporább lett, amikor ismét megszólalt:


- Nem érinthetsz, csak beszélj! – kérte rekedten.


Azt hittem, nem bírom ki. A farkam úgy állt, mint kamasz koromban, amikor irodalomórán bepillantottam Zsuzsa - az előttem ülő - kivágott ruhája alá, és hónalja alatt felsejlett mellének fehér bőre.


Rita lehunyt szemekkel állt a falnál, mintha kivégzésre várna.


- Mondd el, hogy érnél hozzám! – suttogta mélyen búgó hangon, kipirulva.


Engem is rettentően izgatott a helyzet, azt hittem, ezen a rendhagyó módon kell lefutnom a szokásos köröket, és célba érek. Két kezemmel a falhoz támaszkodva egészen közel hajoltam Ritához.


– Szép és érett mellbimbóid vannak, látom a ruhán keresztül, majd át szúrják az anyagát. Áruld el, kicsi vagy nagy az udvaruk!


Cinkosan rám pillantott.


- Hatalmasak, majdnem akkorák, mint a tenyerem.


- Máris a kedvenceim! – nyögtem fel.


- A bimbóim olyanok, mint két érett kis málna – fokozta Rita a hatást, nekem pedig megroggyantak a lábaim.


- Felhúzom a felsődet, egészen a nyakadig – váltottam át feltételes módról. – Szívogatom málnáidat, kezeimmel egymásnak szorítom buja melleidet, hogy egyszerre nyalogathassam vöröslő csúcsukat. Érzem keménységüket, mélyen a számba szívom őket, hogy ajkaim között cuppanva tűnjenek el. Aztán omlós melleidet szántom, de fogaim nyomán csak az öröm jár.


Ezalatt le sem tudtam volna venni szemeimet a dekoltázsából kilátszó, ingerlően érzéki idomokról, kezeim pedig már leheletnyi közelségben jártak kerek csípője mellett. Rita meg sem mozdult. Mintha szoborrá vált volna, úgy lapult a falhoz, egyedül keblei emelkedtek és süllyedtek szaporán.


- Lehúzom a szoknyád cipzárját – leheltem a fülébe, és valóban lehúztam.


Fátyolosan fénylő szemek nyíltak rám, szőke haj lebbent, amikor Rita megrázta a fejét. Nadrágomban megbújó makkom az égre nézett, de türelmetlenségem még magasabbra csapott. Le akartam tépni róla a ruhát, hogy végre egymáshoz tapadjon testünk, de könyörgő tekintete megállított.


- Miért kínzol? – kérdeztem.


- Kérlek! Ne kérdezz! Csak mondd el, hogyan szeretkeznél velem! – suttogta elfúló hangon. Én mélyet sóhajtottam, homlokomat az övéhez nyomtam, mellkasom kiálló bimbóihoz feszült. Most nem tiltakozott, és én akadozó hangon folytattam a játékot:


- Megszabadulnék a ruháimtól, de neked csak a szoknyádat húznám fel. Rád feküdnék szorosan, ajkunk összetapadna, nedves bugyidon keresztül éreznéd lüktető farkamat. Egyik kezem a hajad tövét simogatná, a másikkal a fenekedbe markolnék… Milyen bugyi van rajtad?


- Egy vörös tanga! – lehelte elfúló hangon.


- Szőke vagy lent is, ugye? – nyomtam jobban a falhoz, miközben éreztem homlokommal, ahogy bólogat. - Borotválod a puncidat? – kérdeztem hevesen, de ő csak zihált a fülembe. – Gyerünk! Mondd meg, hogy elképzelhessem! – szorítottam öléhez meredező farkamat.


- Csupasz! – sikoltotta. – Az ajkaknál teljesen… felettük egy csíkban selymes kis szőröket hagyok!


- Hátul meghúznám a tangádat, hogy belevágódjon a résedbe. Kicsit mozgatnám, játszanék vele, aztán elől félrehúznám, hogy csupasz szemérmedhez illeszthessem felajzott makkomat, majd lassan behatolnék, felsőtestedet magamhoz szorítva, és csúszós, lucskos hüvelyed teljesen magába fogadna…


Ekkor váratlanul eltolt magától, szemei fátyolosan csillogtak. Az ágyra kuporodott.


- Megbántottalak valamivel? – ültem mellé. Átfogtam a vállát, de Rita felállt.


- Nem. Nagyon is jót tettél velem… már rég éreztem ilyen izgalmat. De Ginát nem csapnám soha be – mondta egyszerűen, és a fürdőszoba felé indult. – Rendbe szedem magam – húzta fel szoknyáján a cipzárat.


Leforrázva ültem. Totál leszbi a csaj, vagy mi van? Akkor miért játszik velem? Mérges lettem rá, kimerülten dőltem az ágyra, és amikor Rita visszajött, még akkor is úgy éreztem, mintha nehéz fizikai munkát végeztem volna.


- Bocsáss meg! – gyújtott rá egy cigire, míg a lábát keresztbe rakva leült velem szemben egy fotelba. Láttam rajta, milyen zaklatott, és megsajnáltam.


- Szóval… Ginával élsz. Ő a partnered…


- Ne beszélj így! Ő sokkal jobban szeret, mint eddig bármelyik férfi.


- Á, tehát csalódtál a férfiakban.


- Vele minden olyan könnyű. Nem akar megváltoztatni, önmagam lehetek…


- Hát, ez most nem úgy tűnik…


- Tévedsz! – duzzogott Rita, amikor lármás kulcscsörgéssel kinyílt a bejárati ajtó.


Gina vidáman szökellve lépett be, üdvözlőleg intett nekem, puszit nyomott Rita homlokára, majd hosszan karattyolt valamit olaszul. Az ablak előtt álló íróasztalnál beszélgettek egy darabig, majd Rita visszajött hozzám.


- Még van egy kis papírmunkája, addig cseverészhetünk bizalmasan… nem ért egy szót sem magyarul.


- És ő is csak a nőket szereti?


- Próbálta már férfival, de egyáltalán nem izgatja fel.


- Na, ezt nehezen hiszem el.


- Pedig így van…


- Vagy csak ezt mondja, közben meg a göndör fekete hajú, szőrös ügyfelekkel kefél szabadidejében.


- Ne légy már bunkó! Közöttünk feltétlen szeretet van, és nincs titkunk egymás előtt.


- Az jó – dünnyögöm letörten.


- Ne duzzogj már!


- Ne duzzogjak? Úgy felizgattál, mint még egyetlen nő sem az életemben, és úgy hagytál lógva… vagy állva.


- Minden csajnak ezt a „felizgattál, mint még egyetlen nő sem az életemben” dumát nyomod?


- Miért gondolod, hogy minden férfi hazudik – háborodtam fel.


- Talán, mert csak simlisekkel találkoztam eddig.


- Én komolyan beszéltem! A mi testünk szavak nélkül is beszél egymással!


Rita felnevetett.


- Jó szöveg.


- Engem az izgat fel egy nőben, ha látom rajta, milyen jól esik neki az érintésem. Márpedig te a szavaimra is annyi visszajelzést adtál, amennyit némelyik partnerem egy igazi szeretkezés alatt sem. Értsd már meg! Különleges hullámhosszon vagyunk!


- Sono affamato! – állt fel ekkor Gina.


- Éhes! Ideje ennünk valamit – mondta Rita, és a szexről az este folyamán már egy szó sem esett.


Az egy szobás lakás kicsi volt. Én kaptam egy gumimatracot elalvás előtt, ami hajnalra teljesen leengedett. Nehézkes mocorgásomra Rita felébredt, és mikor látta, hogy mi a helyzet, maga mellé invitált. Erre a szívem újra kalapálni kezdett.


Nagyon széles franciaágyuk volt. Elképzeltem, hogy hancúrozhatnak rajta, és újra merevedésem támadt. Rita elhúzódott Gina felé, így én kényelmesen elfértem mellettük.


Most már legalább egy órája nézem kimeredt szemekkel és farokkal az alvó csajok ki-kivillanó testrészeit, mert nem bírok elaludni. Egyre világosabb van, s a beszűrődő fényben már Rita selymes szőkeségének keskeny vonala is előtűnik felhúzódott hálóinge alól.


Váratlanul felém fordul, és egyik kezem „véletlenül” két combja közé szorul. Mintha áramütés érne, úgy megremegek. Puha bőre forró, jólesően nehezedik rám. Egyszer élünk – gondolom, és dús combját óvatosan simogatni kezdem. Egyenletes szuszogása megakad egy kicsit, majd újra belesimul az álom ködébe. A kezem megmerevedik. Nem is attól tartok, hogy Rita felébred – leginkább azt szeretném -, hanem lelki szemeim előtt Gina összehúzott szemöldöke jelenik meg, ahogy észreveszi szerelme hálóinge alatt matató kezeimet, és éles macskavinnyogással kikaparja a szemeimet.
A vágy azonban mindennél erősebb. Másik kezem Rita szeméremdombját simítja, mutatóujjam a combjai közé rejtett vágásba mélyed. Kínos lassúsággal masszírozom, közben arcommal a combjához tapadok, és a szívem magasabb fokozatba kapcsol, amikor alig hallható sóhajjal széjjelebb nyitja lábait.


Felnézek, a pillantását keresem, de szeme csukva. Felébredt vajon? Már semmi sem érdekel, ujjaim maguktól nyomulnak be szeméremajkai közé, de meglepődésem határtalan. Nedves belül! Biztosan ébren van! Szenvedélyesen a fenekébe markolok, míg ujjaim lágyan siklanak lucskos résén fel és le, majd körkörös mozdulatokba kezdek csiklóján, ő még jobban szétnyitja fenséges combjait, és egy puha kéz simogatását érzem pizsamámon keresztül a farkamon. Bíbor rés tárul ki szemeim előtt, már hozzáférhetnék ajkaimmal is, de Rita keze eltolja a fejemet, és látom, hogy szeme kinyílt.


Most következik egy hatalmas pofon – gondolom beletörődve, de a felajzott nő hátat fordít nekem, majd Ginát kezdi ébresztgetni.


Az agyamban kergetik egymást a sikamlósabbnál sikamlósabb gondolatok: - Most hátulról beléhatolhatok, míg ő szerelmével csókolózik! Vagy talán Gina is beszáll?


Izgatottan ülök fel. Látom, hogy a két nő egymásba fúrja pillantását, suttogó szavak, érzékeny simítások az arcokon, majd Gina hatalmasat sóhajtva elmosolyodik. Hosszú csókban forrnak össze, miután Rita visszafordul felém, és segít lehúzni a pizsamámat. Csábosan a szemembe néz, aztán ágaskodó farkamat fürkészi olyan tekintettel, mint aki rég nem látott barátját látja viszont. Gina egy pillantást sem vet a testemre, bosszúsan combjáig húzza hálóingjét, és fürgén elhelyezkedik Rita lábai között. Ebből megértem: ő egy újjal sem fog hozzám érni. Ezt nem is bánom, de aztán felmerül bennem az is, hogy Rita ölét sem engedi át nekem. Aggasztó gondolataim azonban nyom nélkül elmerülnek, amikor egy forró száj a farkamra szorul. Ülök az ágyon, a harapózó hajnal fényében, és a látvány észvesztő.


Felülről látom Rita nyalakodó nyelvét és ajkait a farkam körül, miközben Gina mohón elmerül szerelme résében. Lassan lekerül Ritáról a hálóing, kezeim végre megtehetik azt, amiről délután csak beszélhettem, és kezdem magam a mennyországban érezni. A bizsergő kéj úgy nyüzsög a testemben, mint egy hangyaboly lakói, mikor megzavarják őket. Rita arca behorpad, erősen szív, mélyen bekapja farkamat, néha végignyalja, mint egy fagyit, majd újra elnyeli, és én a tenyerembe fogom arcát, lehajolok hozzá, hogy végre megízleljem ajkait.


Remegősen felsóhajt, amikor farkam kicuppan a szájából, aztán felnyög Gina nyelvének finom csapásaira. Sokáig csókolózunk, úgy mintha az életünk függene tőle, majd ajkaim elindulnak kecses nyaka ívén, gömbölyű vállán át királynői melleihez. Rita szétveti kezeit az ágyon, szinte vonaglik kényeztető ölelésünkben, majd váratlanul megfogja Gina fejét, kiemeli combjai közül, és maga mellé húzza.


- Gyere! – suttogja felém elfúló hangon, majd hátat fordít nekem. Széles csípője íve magasabbra kerül vállainál, ahogy az oldalára fekszik, Gina fejét újra öléhez szorítja, és combjai szétnyílnak.


„Gyere”; az egyszerű szó mind hangosabban és hangosabban visszhangzik a fejemben. A más körülmények között közömbös invitálás most olyan tüzet olt belém, hogy olvadni érzem tagjaimat. De a tűz már a kezeimben ég, megragadom Rita csípőjét, egészen közel húzódok hozzá, és a farkam magától megtalálja az utat nedvesen tátongó résébe.
Még a bensőmet égető tűznél is nagyobb forróságot érzek, amikor lassan behatolok Ritába. Mikor lüktetve szorító hüvelye teljesen befogad, azt hiszem, forrongó katlan nyelte el farkamat. Nyögve fordítom arcát felém, újra csókolózunk, miközben ágyékom vad mozgásba kezd. Halványan érzékelem, hogy Gina tovább nyalja a farkam lökéseitől remegő puncit, én szenvedélyesen gyúrogatom kezemmel Rita melleit és fenekét, mikor Rita teste ívben meghajlik, nyelvét kiszakítja a számból, fejét a takaróba fúrja, és medencéje lüktetéseire szaggatott nyögések törnek elő torkából.


A farkam tövig benne. Érzem hüvelye összehúzódásait, kéjtől remegő testét, amikor meglátom Gina vicsorgó arcát, ahogy felbukkan Rita feneke fölött. A száját hatalmasra tátja, ragadozóként lapul egy ideig, majd hosszú körmeivel felém kaparászva felemelkedik.


Tehetetlen áldozatnak érzem magam, akinek semmi esélye sincs a menekülésre. Próbálom kihúzni a farkamat Rita lüktető hüvelyéből, de nem enged. Mintha összeragadtunk volna, vagy mintha fogakkal teli száj tartana fogságban, mi több, izzadt testemet sem tudom egy picit sem elszakítani tőle.
Gina vicsorgó arca már nem is nőé, hanem hegyes fülű macskafélének tűnik, karmai a vállamba vájnak, ráadásul Rita is felém fordul, és rémülten veszem észre, hogy az ő ábrázata semmiben sem különbözik társnőjétől!


Két ragadozó szorításában vergődök, akik kegyetlenül rázzák és markolják a vállamat, féktelenül szorítják farkamat, amikor vakító fény csap a szemembe, és a vicsorgó vadállatok eltűnnek.


- Ébresztő, hétalvó! Remélem kellemeset álmodtál, de nekünk indulnunk kell dolgozni! Ha gyorsan elkészülsz, még ki tudunk vinni az állomásra.


Rita ütögeti a vállamat, majd a fürdőszoba felé indul. Fel van öltözve, a földön fekve nézem, ahogy ringó feneke dombjai tömören megremegnek minden egyes lépésére. A hátamba fájdalom nyilall, mikor észreveszem, hogy a matracom valóban teljesen leengedett. A takaróm nagy része a lábaim közé került, és álló farkamhoz szorult. Sóhajtva csukom be a szemem, hátha újra meglátok egy meztelen női testet, de az álom végleg elillant, csak a jóleső bizsergés maradt ágyékomban, és Rita parfümjének bódító illata.