Forradások I.

Elfáradt. Hosszú nap volt a kedd a rendelőben, ráadásul aznap rengeteg beteg állatot hoztak. Egy macska a kezei között pusztult el, nem tudta újraéleszteni, a gazdái hosszan bőgtek a váróteremben. Ezeket a pillanatokat nem szerette, bár szerencsére sok sikeres gyógyulásról kapott hírt. Következő nap szabadnapos, helyette majd szombaton délelőtt rendel. A szabadnap boldog tudatában sétált haza, benyitott az ajtón, és szokás szerint ellátta az állatait, mielőtt vacsorázni kezdett volna. Megetette a halait a szép nagy akváriumban, bolondozott egy kicsit a csincsillapárral, amelyik az előszobában, egy nagy ketrecben lakott, majd vacsorát készített. Előző napról maradt valami főtt étel, azt melegítette meg. Körülnézett a szép, rendes házban. Nem volt, aki rendetlenséget csináljon, minden olyan volt, amilyennek ő tervezte, két szoba, nagy ebédlő konyhával, hatalmas fürdő, amiben zuhanytálcát és egy nagy sarokkádat is elhelyeztetett, kevés modern berendezés, fával vagy sötét kerámiával burkolt terek.
A zuhany alatt Krisztiánra gondolt. Hónapok óta Németországban él, eleinte írtak egymásnak a facebookon, aztán az is elmaradt. Pedig amikor elment, akkor érezte úgy, hogy akár maradhatna is… Rá gondolt, a kisfiús arcra, a karcsú, szálkás testre, mindig nevető szemeire. Mindig kitalált valami huncutságot. Egyszer hozzábilincselte a csaphoz, hátulról kezdte kényeztetni. Letérdelt mögé, kicsit lefetyelt a fenekénél, aztán valamivel bekente a végbélnyílását. Először azt hitte, síkosító, de azán csípni kezdte… megérezve a mentol illatát, rájött, fogkrémet tett rá. De ezzel nem elégedett meg, elkapta a péniszét, és a fogkrémes kezével izgatni kezdte a makkját. Egyszerre volt fájdalmas, izgató, égő és hűs. Pár rántás után akkorát élvezett, hogy beterítette a csempét. Krisztián gyorsan leöblítette a fogkrémet, a friss érzés viszont enyhén megmaradt. Miután eloldozta, úgy vizesen kezdte üldözni a házban, s amikor elkapta, vad szeretkezésbe kezdtek. Aznap éjjel Krisztián ott maradt nála, reggelig tízszer élveztek el, másnap alig bírt bemenni dolgozni. De ez is elmúlt… most csak az emlékekre gondolva simogatta végig a testét a zuhany alatt, duzzadó farkát nem sokáig kellett izgatnia, nyögve lövellte tele a falat.

Tudta, hogy nagyon jól néz ki. Rövidre vágta barnás haját, kifejező, nagy zöld szeme volt, a sok edzésnek, sportnak köszönhetően izmos volt, magas termettel, lapos, feszes fenékkel, átlagos, szép formájú pénisszel. Mellkasán, hasán, lábain meghagyta a göndör szőrt, ágyéktájon csak ritkította egy kicsit. Már gimnazista korában körülvették a lányok, okos volt, kedves és szimpatikus. Akkor még nem gondolta, hogy így alakul… az egyetemen sok hülyeséget csináltak a kollégiumszobában, s amikor egy haverjával ketten kényeztettek egy lányt, s ő csak akkor élvezte igazán, ha a srácra figyelt, nem volt mit tagadni tovább… Egy buliban, kicsit berúgva volt mersze először elvonulni egy férfivel – valamelyik srác apja volt. Majd megfulladt, ahogy szopott, de élvezte, mint ahogy azt is, hogy a nagy, szőrös pasas tetőtől talpig csókolja, és igaz, hogy először fájt, amikor behatolt, a gyönyör kárpótolta. Azóta sem látott akkora kuki… igaz, nem gyakran cserélgette a partnereit, főleg nem Krisztián óta… de Krisztián már nincs.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hálátlan leszel – mondta az anyja, felhúzva az orrát.
- Nem értem. Nem értem, mit értesz hála alatt – felelte, és hátat fordított a csinos, ötvenes asszonynak. – Arra gondoltál, hogy majd unokákkal meg csinos asszonykával öregbítem a család hírnevét…
- Igen, például arra. Itt élsz egyedül ebben a gyönyörű házban…
- És ez miért fáj neked? Az én házam, az én pénzem. Megdolgozom érte.
- Mit mondanak rólad a városban? Mindjárt 30 éves vagy…
- Inkább az érdekel, rólad mit mondanak, nem igaz?

Az anyja minden életkedvét elvette. Pedig szép, tavaszi reggel volt. Igen, egyedül van. Hacsak nem az állatok… de azok csak állatok. Család, gyerek… valószínűleg ez neki már kimarad. Dr. Major Máté, állatorvos. Még jó, hogy az állatoknak mindegy. Nem ítélnek.
Mostanában az interneten ismerkedett. Legtöbben csak dugni akartak, vagy webkamerás szexet, de nemrégen megismert egy srácot, akit szimpatikusnak talált. Beszélgetni is lehetett vele. Úgy volt, találkoznak. Egy közeli étterembe hívta meg, nem akarta azonnal hazahívni, ki tudja. Dél előtt megfürdött, és beszállt a kocsiba. Szerette az autót, nagy volt, fekete és erős. Nem annyira hivalkodó, de tele extrával, egy gyönyörű Honda. Leparkolt az étterem előtt, kereste netes ismerősét, s hamarosan meg is látta, farmerban, pulóverben támaszkodott a falnak. Ez jó jel, azt a fiút látta, akit már képeken is. Ebben nem hazudott. Odalépett hozzá, bemutatkozott.
- Bazmeg, de jól nézel ki! – szaladt ki a száján a srácnak, Máté egy pillanatra vissza is hőkölt. Nem volt ehhez szokva. Különben nem nézett kis rosszul, borostás, fekete, alacsony, zömök fickó.
- Enni akarsz? Menjünk inkább hozzád! – mondta, amikor Máté invitálta az étterembe.
- Na, jó… - felelte Máté, és hazavitte. Már látta, ebből is csak dugás lesz, semmi más.

Alig léptek be az ajtón, a srác nekiesett, tépte le a ruháit, és ott az előszoba kövén szopni kezdte. Durva volt, erőszakos, de Máté nem visszakozott. Elnyomta az ellenkezést, és próbált belefeledkezni a dologba. A srácon – Péternek hívták – még minden ruha fenn volt, de ő már meztelenül állt a házban. Nem sokáig kellett azonban várnia, Péter is ledobálta a ruháit, és keményen megszopatta. Nagy, görbe, kőkemény farka volt, a teste csupa szőr, ami ellen Máténak nem is lett volna kifogása, csak a durvaságot nem szerette. A szobában Péter ledöntötte az ágyra, szopta és ujjazta egyszerre, aztán amikor már nem bírta, keményen megdugta. Máté magának verte ki, míg Péter éledezett. Nem sokkal később újra megdugta, ezúttal hátulról, minden gyengédség nélkül. Elég kellemetlen volt, bár a kemény kuki élvezte a fenekében. 10 percre rá Péter ott sem volt. Felkapta a ruháit, közölte, hogy hívhatja bármikor, és elment. Máté elmentette a számot, pedig nem erre vágyott, nagyon nem. A csincsillák komolyan nézték a pucér gazda tántorgását a házban. Megint lezuhanyozott, majd egy nagyot köpött a tükörre.

A városban ő volt az egyetlen, aki egzotikus állatok gyógyítására is szakosodott, ennek megfelelően gyakran hoztak hozzá papagájt, csincsillát, hüllőket, sőt majmokat is. Két idősebb kollégával dolgozott együtt, velük jól kijött. Úgy egyáltalán jól kijött mindenkivel, mert kedves volt, segítőkész és csöndes. S ami a legfontosabb, mivel nem tett fel kellemetlen kérdéseket senkinek, neki sem tettek fel. Sokat dolgozott, és hármuk közül – már csak a gazdagok különleges állatai miatt – ő kapta mindig a legtöbb borravalót. Elég sok pénzt vissza is forgatott a rendelőbe, amit közösen tartottak fenn, nagy várószobát alakíttattak ki, felszerelt műtőjük, korszerű berendezéseik voltak. Olykor annyi volt a munka, hogy egy negyedik állatorvosra is szükség lett volna. Néha arra gondolt, hogy külön rendelőt nyit, de megnyugtatta a társai jelenléte.

Csütörtök délután, amikor a váróba lépett, a figyelmét egy gyönyörű németjuhász kutya keltette fel. Láthatóan rossz állapotban ücsörgött a gazdája lábánál, lihegett, remegett. Behívta őket, és megvizsgálta a kutyát. Bármenyire is figyelt a kutyára, szemrevételezte a gazdit is. Magas, nála fiatalabb srác volt tiszta fekete öltözékben, több napos borostával, szemén egy sötét szemüveggel. Alig beszélt, csak ha Máté kérdezte, akkor is szűkszavúan válaszolt. Szerencsétlen kutya tűrte a vizsgálatot. Hosszan tartott a vizsgálat, ultrahangot is csinált rajta, mire megállapította, hogy egy hosszas kezelést, gyógyszerezést igénylő betegsége van. Adott neki pár injekciót, majd megbeszélték, mikor viszi újra a kutyát. Nem sok idő volt már hátra a rendelésből, de a kutyát és a gazdáját nem tudta kiverni a fejéből. Láthatóan a srác szerette a kutyáját, és Máté kedvelte az olyan embereket, akik felelősen gondolkodnak az állatokról. No meg a fiú farmerja ágyéktájon szépen domborodott…

Legközelebb a kutya már őt is farkcsóválással fogadta, pedig újra kapott injekciót is. A gazdája – Magyar Alex – segített a vizsgálóasztalra emelni a kutyát, lefogta, halkan beszélt hozzá, hogy nyugtassa. Nem sokat javult, továbbra is sokat feküdt, állandóan ivott és vizelt, lihegett, alig bírt menni. Gazdája Bajnoknak hívta a kutyát, látszott, hogy ragaszkodnak egymáshoz. Viszont Alex a szemüveget most sem vette le. Talán, mert – mint Máté megfigyelte –, egy forradás futott végig az arca bal felén, de így, szemüvegben és borosta alatt alig látszott.