Forever Young 35.rész

35.    A vonzódás nem elég
A vendégek elkezdtek haza szálingózni, mindenki gratulált, és végül csak heten maradtunk. Byron és Steve, Biby, Pam, és Meg, valamint én és Pat. Ebben a társaságban már megengedhettem magamnak, hogy levegyem a magas sarkút, és Patric ölébe fektessem a lábam. Ő gyengéden masszírozta a talpam, annak ellenére, hogy egyre idegesebb lett amiért Megan-ék, és Steve-ék még nem szívódtak fel. Kíváncsian figyeltem, ahogy elvétve célozgatott, hogy menniük kéne.
- Szegénykéim, már biztosan nagyon álmosak vagytok. Nem sértődünk meg, ha nem akartok itt maradni! Ugye Brooks? – kérdezte, furfangosan elrejtve hátsó szándékát.
- Nem bizony! Bár engem nem zavar az sem, ha maradtok! Hadd főjön egy kicsit Patric a saját levében! – buktattam le.
- Ó, vagy úgy! Ez esetben én már itt sem vagyok! Miért nem szóltatok hamarabb? – mondta Meg, azzal kitessékelte a másik két lányt a bejárati ajtón. Steve és Byron is összeszedték a holmijukat, és el is mentek. Patric amint bezárta az ajtót mögöttük kiéhezett szemmel közeledni kezdett felém, én pedig komoly riadalmamban hátrálni kezdtem.
- Nem menekülsz tőlem! – mondta kissé ijesztő, Darth Wader hangon. Elkapta a derekamat, de a vad tekintete lágyabbá változott.
- Csak vicceltem! Ugye nem vettél komolyan? – kérdezte félig nevetve.
- Őszintén? Egy kicsit.
Nevetett és megcsókolt. Az egyik tenyerét a nyakamra tapasztotta, a másik kezével a hajamat babrálta. Egy váratlan pillanatban a karjába kapott, és felvitt az emeletre. Mint ahogy Brian tette a szülinapomon. Lefektetett az ágyra, majd mellém ült. Kisimított egy tincset az arcomból, majd újra megcsókolt. Arrébb tolt az ágyon és mellém feküdt. A következő pillanatban pedig már alatta voltam. Ha most izgatottnak kellett volna ettől lennem, akkor csalódást kell, hogy okozzak. Nem lettem az. Az öltöny már nem volt rajta, csak a nyakkendő meg az ing. Kilazította a sötétkék nyakkendőjét, és kigombolta magának a legfelső inggombot. Én csak feküdtem ott, mint egy darab fa. Ez eleinte nem is zavarta őt, de aztán feltűnt, hogy nem vagyok valami lelkes.
- Brooks, kérlek, megy ez neked jobban is! – bíztatott, és én meg is próbáltam hozzásimulni, de a testem ellenállt. A térdemmel toltam el magamtól Patric-et.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Semmi. Miért? – tettem úgy, mintha semmi nem is történt volna.
- Csak mert úgy tolsz el magadtól, mint ha menekülni akarnál.
- Nem, dehogy, csak képzelődsz! – erősködtem.
- Hát, jó! – mondta, és mindent ott folytatott volna, ahol befejezte. Hátra nyúlt a ruhám cipzárjához, és komótosan lehúzta, nehogy becsípje a hajamat, vagy a bőrömet. Lejjebb húzta a ruhám pántját, és a nyakamat, és a dekoltázsomat kezdte el csókolgatni. Csakhogy mikor be akart feküdni a lábam közé, akkor a testem megint nem engedelmeskedett. A térdem összeszorult, és nem hagyott alább a szorítás.
- Na jó, áruld el végre, hogy mi a fene folyik itt! – emelte fel kicsit a hangját követelőzően. Felültem az ágyon, és felhúztam a vállamon a ruhát.
- Patric! Már két hónapja készülök ezt elmondani neked, de sosem volt jó az alkalom. Ma reggel is erre készültem, de elfeledkeztem a hónapfordulónkról. Nem tehettem meg veled, hogy ennyi barátod előtt kellemetlen helyzetbe hozzalak, és le kelljen fújnod a bulit.
- Miről beszélsz? – rázta meg a fejét értetlenkedve.
- Patric, ez nem működik. És nem benned van a hiba. Te nagyon rendes vagy, és azt hiszem, a legjobbat hoztuk ki egymásból, de... Nem tudom elfelejteni Brian-t. Lehet, hogy ez lesz életem legnagyobb baklövése, de most mégis úgy érzem, hogy ezt meg kell tennem. Nagyon kedvellek, és vonzódom hozzád, de Brian-t szeretem. Akkor is, ha ő már nem...
- Ugyan már! Brooklyn! Brian még mindig fülig szerelmes beléd!
- Honnan veszed? Nem is érdeklem őt... – mondtam szomorkásan.
- Dehogy is nem. Van valami, amit nem mondtam el. A döntőn, mikor összeverekedtünk Brian-nel, akkor igazából én provokáltam őt. Nekivágtam a labdát, és azt mondtam neki, hogy ha már téged nem tudott megtartani, akkor legalább egy labdát próbáljon meg. Tudom, butaság, de ez alatt a két év alatt megtanultam, hogy ha valaki nem szeret, az nem keveredik miattad bunyóba. Éppen ebből láthatod, hogy én is szeretlek. És egyáltalán semmi esély nincs, hogy... – kezdett bele, hogy „mentsük meg a kapcsolatunkat”, de félbeszakítottam.
- Patric, megpróbáltam! De a vonzódás nem elég! Nekem szerelem kell! Szerelmet kell éreznem az iránt, akivel lefekszem! Ráadásul nekem ez lesz az első!
- Akkor sok szerencsét! – mondta csalódottan. Nem bírtam nézni, ahogy szenved.
- Pat, te egy olyan lányt érdemelsz, aki sokkal jobban szeret téged, és értékelni tudja azt a sok szeretetet, amit te adsz! – mondtam, és eszembe jutott a nyaklánc és a gyűrű. Hátranyúltam, hogy kikapcsoljam a nyakláncolt, de Patric megállított.
- Rendben, az oké, hogy elhagysz, de legalább ne sérts meg! Ezt a nyakláncot és a gyűrűt én neked vettem, és ha ez nem emlékeztet majd rám, akkor mi? Kérlek, ne add vissza! És ne felejts el!
- Elfelejteni úgysem foglak, Pat! Nem kell nekem semmi féle drága ékszer ahhoz, hogy emlékeztessen olyasvalakire, mint te! Patric! Nem azt mondom, hogy nem jelentettél semmit! Csak nem vagyok beléd szerelmes! A legszörnyűbb az, hogy tudom mit vesztek.
- Akkor meg miért? – szinte már sírt, de azért megtartotta férfiúi büszkeségét.
- Nekem... valami más kell! Valami különleges. De semmiképpen sem akarok rosszban lenni veled! Nyerő páros vagyunk, csak nem ilyen formában!
Patric elmosolyodott. Megtört a jég!
- Azért a nyakláncot, és a gyűrűt kérlek, tartsd meg! Fontos lenne – kérte, és meggyőzött. Bólintottam.
- Akkor most mi legyen? – kérdeztem tanácstalanul.
- Hazaviszlek. Úgy is lesz a városban némi elintéznivalóm.
- Ilyenkor?
- Felkeresem Carly-t. Elég csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, mikor szakítottunk. Te? Esetleg nem akarsz elmenni Brian-hez? – gúnyolódott. Összeszorult a szívem. Rossz volt ilyennek látni őt. De ekkor beugrott, hogy elmehetnék a Brian-nel való közös helyünkre, és ott tölthetném szabadságom első perceit. És ha szerencsém van, lehet, hogy Brian is ott lesz
- Brian-hez nem, de van egy olyan érzésem, hogy a fűzfaligetbe kell mennem. Kivinnél a külvárosba?