Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 4. - Befejezet

Menekvés

Már csak a füléig ért a haja. Az a szép, hosszú, fekete haj lassacskán elfogyott, és miután Dina kiszívatta, a hidrogén már meg sem látszott rajta.
Fehér volt.
Hófehér.
Azt kell mondjam, jól állt neki, illett a karakterhez, amit eljátszott. Színes hajpánt tartotta szögegyenesre változtatott, "természetellenes" fizimiskáját, de a külső jegyek mégsem ott voltak a legszembetűnőbbek. Színes volt rajta a lenge póló, és bár a rózsaszín volt domináns, mégis volt benne kék, sárga, vörös, fekete, amit akarsz. Bő, világos térdnadrágját lenge, kendőszerű szoknya takarta, természetesen színes, elsősorban babakék és narancssárga keverékében. Tele volt aggatva karkötőkkel, nyakláncokkal, gyűrűkkel, amelyeket az indiai áruk boltjában lehetett kapni. Orrában, nyelvében, köldökében piercing, a füleiben talán négy is, és még azt a tetoválást sem láttam korábban a szeméremdombja felett, ami egy széttárt, fekete szárnyú angyalt ábrázolt.

A gondolat, hogy miből mivé lett, elborzasztott, és egyben csodálattal is töltött el. Ha így ismertem volna meg, akkor így is tetszett volna.
Értettem már, miért nem láttam egyszer sem az utóbbi egy hétben. Most sem miattam került sor a találkozásra, hanem Marvint köszönteni jött össze a társaság a már megszokott kocsmában, a kolival szemben. Délután már összefutottam a sráccal, mikor a dohányzóban összekerült a négy, régi jóbarát, Atesz, Viktor, ő, meg én.
- Végre, csakhogy visszatértél, testvér! - köszöntöttük egymást öleléssel.
Megható az ilyen gesztust látni férfiak között. Semmi buzulás, csak igazán mély, baráti üdvözlet a rég nem látott társnak.
- Én is örülök, hogy újra itt lehetek. - mondta Marvin.
- Jöttél, hogy megint megdöngesd azt a bulát, mi? Amelyiknek Bogi a neve. - heccelte Viktor.

Én még akkora csattanást nem hallottam egy pofon által, mint ami akkor megremegtette a helyiséget. Az ablakok is kitörtek volna, ha nincsenek nyitva.
Marvin végignézett a társaságon, és a megfagyott hangulat úgy szilárdult meg a tekintetében, mint ereszen a jégcsap. Csak azért tudott újra felolvadni, mert a szemei Viktor felé barna tűzben égtek.
- Még egyszer meg ne halljak egyetlen rossz szót se róla! - mondta. - A többi lányról olyan hímsoviniszta módra beszéltek, ahogy akartok, benneteket minősít, de Bogi az én szívügyem. Értve vagyok?
- Hé, öreg, mire fel... - próbálkozott Atesz.
- Értve vagyok?! - kérdezte ismét, sokkal egetrengetőbb hangerőn.
- Rendben van, de... - folytatta volna Atesz.
- Akkor oké. Na, meséljetek, mi történt itthon, amíg távol voltam? Fogadjunk, még semmire sem tanultatok, csak trógerkodtok a vizsgák között...

Egy csendes pillanat után minden úgy ment tovább, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna. Egy nyugisabb percben Marvin és én le tudtunk ülni, bizalmasan beszélgetni.
- Te, Dave, tudom, mi történt itt az elmúlt hetekben. Nagyon tisztellek azért, ahogy segíteni próbálsz Dinának, de ez a cipő túl nagy még a te lábadra is, Hamupipőke.
- Nem tudsz mindent, bár azt gondolom igen, hogy mi van köztem, és Bogi közt.
- Miért? Mi van köztetek? - kérdezte, és már megint emelte fel a hangját, mint az előbb is.
- Semmi, csak... - habogtam, közben arra készültem, hogy elhajoljak, ha fel akar pofozni.
- Csak vicceltem! Srác, mit gondolsz, kiről beszélgettünk mi annyit, hogy egy egész éjszakán át fenn voltunk? Ne mondd el neki, hogy visszamondtam, de én meséltem el neki, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy megszerezzen.
- Megszerezzen? - kerekedtek el a szemeim, mintha összeállna a kép.
- De a csaj elszúrta. Szerencséjére pont egy megfelelő időpontban kapott el. Nem bírta elrejteni az érzéseit. Azt akartam neked mondani, hogy ha megbántod, kicsinállak.
- Ilyesmiről szó sincs. - feleltem. Nem is mertem volna. Láttam rajta, hogy mennyire komolyan gondolja. - Különben meg miért véded ennyire? Ha ilyen sokat jelent neked, miért nem te jársz vele?
- Bogi egy angyal, ez kétségtelen. - sóhajtott nagyot. - De mit tehetnék, ha egyszer első látásra úgy belédzúgott, hogy egy egész éjszakán át hiába fűztem?
- Miva’...? Az előbb azt mondtad...

- Azt "kérdeztem", hogy szerinted kiről beszélgettünk annyit? Azt hitted, hogy rólad? - elégedett vigyor jelent meg az arcán. Mindig szívesen zavart össze másokat. - Minek képzelsz te engem? Bogiról beszélgettünk. Róla, meg az érzéseiről, többnyire irántad. Másról nem nagyon volt hajlandó csacsogni. Hiába erőltettem volna rá magamat. Élvezd, ami neked megadatott!
Ez a srác olyan ellentmondásosan kétszínű, hogy még az is lehet, hogy nem az. Hogy szeretett volna engem, ha ezt akkor a szemébe mondom. Imádta az ilyen kusza mondatokat.

* * *

A kocsmában mind rá vártunk, meg Bogira, bár Viktornak annyira vörös kéznyom maradt az arcán, hogy nem akart emberek között mutatkozni. Dina végül mégiscsak odajött hozzám, és leült velem szemben.
- Nem láttalak már hetek óta itt, mi történt veled? Hiányoltalak. - mondta.
- Semmi különös. Épp csak... - válaszoltam volna, amikor leesett, hogy mit is mondott. - Mit csináltál?
- Ne nézz már így! Mondtam, hogy jó színész lennék. - nyugtatott le.

Megint átrázott. Ugratott azzal, hogy minden szavában, minden cselekedetében érzelmeket kerestem. Tudtam, hogy ott vannak, de nem volt használható bizonyítékom. Jó színész? Ezt aláírom.

- Tényleg. Elfelejtettem. - játszottam magamat én is. Ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból. Akkor jobban, mint bármikor. - Te mondd csak, honnan tudod, hogyan kell játszani az érzésekkel, ha benned nincs semmi?
- Nem voltam mindig ilyen. Tudom, hogy milyen volt érezni, csak belőlem ez már kiégett.
Könnyeden beszélt róla, de a tekintete körbejárt, nem az enyémbe fúródott, mint korábban annyiszor. Már közel jártam.
- Képzelem. De ez valami traumától van? - kérdeztem. Azt hittem, elég burkolt vagyok.
- Miért kérdezed?
- Folyton ezt kérdezem.
- Nem, ezt még sohasem kérdezted. Érzelmeket akartál tőlem, de sohasem kutattad az okokat.
- Most megkérdeztem. - mondtam. Izgatottá vált. Ilyennek még csak egyszer láttam.
- Miért?
- Csak úgy! Megkérdeztem.

Már én voltam izgatott. És egyre rosszabbul lepleztem. Pillantásai végigmértek, szemei mintha a tudatomat röntgenezték volna. Lebuktam, ebben már nem volt kétség.
- Gyere velem! - mondta.
Felrángatott az asztaltól, aztán átsétált velem a koliba. A liftből éppen akkor szállt ki Bogi és Marvin, de még mielőtt szót válthattunk volna velük, Dina berángatott a fülkébe, és elindultunk fölfelé.
- Ki mondta el? - kérdezte. - Nem, nem is érdekel! Nem érdekelhet! Miért kellett megtudnod? Miért volt jó neked kutatni utánam?

Már legkevésbé sem leplezte valódi önmagát. Kiszabadult a dzsinn a palackból, és most tombol. Ha lett volna három kívánságom, már az első az lett volna, hogy bújjon vissza.
- Segíteni akartam.
- Ez neked segítség?! - kiabálta, közben többször is a lift falának lökött. - Tönkretenni mindazt, amiért éveken át küzdöttem?!
- Nem kell, hogy így legyen! Élhetnél úgy, mint bárki más. - próbáltam rá hatni. Lehetetlen volt.
- Azt hiszed?! Mit tudsz te?! - ordította. Szemei könnyekben áztatták le azt a rengeteg szemfestéket.
- Tudom, mit tett veled...
- Nem tudsz te szart se! - ütötte a mellkasom. Nem fájt, pedig erősen ütött. Úgy éreztem, megérdemlem. - Szart se!

A lift megállt. Kirohant, egyenesen a szobám felé, és mikor utólértem, az ágyamon feküdt, arcát a párnámba temette. Zokogott. A világ legkegyetlenebb emberének tartottam magam abban a pillanatban azért, mert akaratlanul is ilyen helyzetbe hoztam. Ez tényleg nem segítség volt.
- Ne haragudj! - szólaltam meg nagy nehezen, de magam is hallottam, hogy milyen szánalmasnak hatott.
- Nem... nem akarok. - mondta olyan halkan, hogy alig lehetett érteni. - Erre volt jó az egész.
- Hogy érted? - kérdeztem.
- Nem akarok haragudni senkire. Gyűlölöm magam azért, hogyha valaki iránt negatívan érzek. Gyűlölöm magam, de mást többé nem akarok.
- De ne tedd! - találtam meg a hangot. - Ne gyűlöld magad! Egy csodálatos, különleges lény vagy. Többet érsz, mint a legtöbb ember, akit ismerek.
- Ez nem igaz! - kontrázott. - Senki sem lenne képes arra, amit én tettem.
- Nem okolhatod magad azért, ami akaratod ellenére történt.

- Még mindig nem érted. - mondta, és felemelte a fejét a párnáról. - Senki sem érti, csak anyám. Ő gyűlöl, és teljesen igaza van.
- Nincs! - erőltettem, pedig már tényleg kezdtem elveszteni a fonalat. - Olyasmiért haragszik rád, amit nem te követtél el.
- De igen! - kiáltotta, aztán visszatemette az arcát a párnába. - Én voltam. Apám nem erőszakolt meg. Vagyis nem a szó szoros értelmében. Kiskorom óta úgy kezelt, mint egy hölgyet, illemtudóan, mint a századeleji udvarlók. Amikor anyám nem volt jelen, sokkal intenzívebben tette ezt. Valóban elnyerte a szerelmemet. Érted? A szerelmemet! Kislányos szerelem volt, de az apám iránt, aki ezt kihasználta, és végül le is feküdt velem. De én egyáltalán nem ellenkeztem. Én akartam őt. Jó volt vele. Ez tizennégy éves koromban történt, majdnem egy évvel a letartóztatása előtt. Nyolc hónapon át tartott a kapcsolatunk titokban, és nem csak szexuális értelemben. Anyám háta mögött mi... azt lehet mondani, hogy jártunk, amíg rá nem jött. Mindenre. Nem tudom hibáztatni azért, mert meggyűlölt, én sem tettem másként.
- Ez szörnyű. - mondtam.

Nem is tudtam másképpen reagálni, ilyen esetről még nem is hallottam. Erőszakról családon belül igen, de érzelmi kötődés?
Érzelmi... Kezdett derengeni.
- Ez még nem minden. Miután ez megtörtént, és apámat elvitték... - elakadt a szava. Újabb zokogó roham tört rá. - El kellett mondanom mindent a bíróság előtt. Annyi emberrel meg kellett osztanom ezt a szégyent, akik csak szörnyűlködni tudtak, meg elhordani mindenféle szajhának. Az is vagyok, és nem volt nyugtom tőlük. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Az addigi barátaim a közelembe sem jöttek, mert ciki voltam. Az egész iskola szégyenfoltja lettem, és még csak akkor kerültem oda. Nem fordulhattam senkihez, hogy másik iskolába kerüljek, mert anyám szóba sem állt velem, a tanárok pedig szintén nyilvánosan utáltak. Gondolnád ezt tanárokról?

- Nem. - mondtam. - Ha nem ismernélek, el sem hinném mindezt.
- Pedig így volt. Anyám kezei közül nem vett ki senki, és a nagyszüleim az egyik ágon azért gyűlöltek, amit a lányukkal tettem, a másik ágon azért, mert a fiuk börtönbe került miattam. A botrány ellenére gazdagok maradtunk. Létrehozott számomra anyám egy bankfiókot, és havonta hetvenezret utal nekem egy számlára azóta is, csak hogy ne forduljak hozzá semmiért. Hogy ne kelljen szóba állnia velem, érted? Az első ilyen utalásnál ötezer forintot ittam el egyedül egy kocsmában. Semmire nem emlékszem. Egy padon ébredtem, nem messze a kocsmától, de már másnap este volt, így hát visszamentem, és kezdtem elölről. Kevesebb pénzt költöttem piára, de csak mert olcsóbb szeszeket ittam. Az alkoholszintem ugyanaz maradt. Egy este elkiáltottam magam, hogy "Kúrjon már szét valaki végre! Basszatok halálra, hogy dögölnék már meg!". Nem emlékszem, csak mesélték azok, akik kisegítettek onnan, hogy ne bent ordibáljak. De hozzátartozik, hogy meg is tették. És másnap is. És mások is. Mikor viccből a számba pisáltak, miközben szoptam, csupán azért, mert hagytam, már meg sem mozgatott a dolog. Volt eddig két abortuszom, de engem már az sem érdekelt, csak dugjanak, és ez így megy azóta is, némileg kultúráltabb formában.

- Khmm... - köszörültem meg a torkom. Meg sem tudtam szólalni, csak bámultam magam elé, és hagytam a könnyeimet a padlóra zuhanni. Soha olyan szánalmat, és sajnálatot nem éreztem még senki iránt, mint amit Dina története kiváltott belőlem. Hiába, hogy menekülés, amit csinál, mégis erősebb, mint akárki, mert még mindig itt van, életben. Az ő helyében én biztosan nem bírtam volna ki mindezt, és régen megtalálták volna a szétázott hullámat valahol a Dunában. Csak békét, és nyugalmat szerettem volna adni neki, de a leghalványabb fogalmam sem volt, hogyan. Értettem már, hogy a gyűlöletét az érzelmekre irányította, mert így el tudott viselni minden mást. - Miért csinálod ezt még most is? Hiszen erősödtél!
- A legkevésbé sem. Önző vagyok, és élvezem a dugást. Magát az aktust, mindegy kivel. Nem érdekel.
- Pedig az érzéketlenséged csupán álca!

- Tévedsz! - szólt közbe, mielőtt még folytathattam volna. - Tényleg nem érdekel semmi. Egyedül a múltam képes felkavarni, és egyedül kúrni szeretek. Egyedül te vagy az, aki iránt megmozdult bennem valami.
- Hogy mi? - kérdeztem, és még szerencse, hogy az ágyon ültem, mert még így is majdnem ledőltem róla. - Mit mondtál?
- Te vagy nekem tűz és jég. Az egyetlen, aki meg tudott érinteni undor nélkül, szeretettel, mindazok ellenére, ami én vagyok. Sosem azt láttad bennem, hogy velem bármit megtehetsz, mellettem álltál, mégsem az utamba, akkor sem, ha ez elviselhetetlen volt számodra. Az egyetlen olyan ember vagy, akiben megláttam, hogy tudja, hol a helye a világban.
- De hiszen nekem fogalmam sincs... - ellenkeztem, azonabn nem hagyta, hogy befejezzem.
Megcsókolt.
El akartam lökni magamtól, de szorosan tartott, és nem voltam képes rá, hogy eltaszítsam őt. Hogy én is eltaszítsam, mint mindenki más. Óvatosan szabadítottam ki magam, mintha ez a csók része lett volna.
- Nem lehet. Ezt nem lehet. Nekem Bogi...
- De igen, ADIDAS-fiú! Csak most az egyszer, érzelmekkel, hogy tudjam, milyen lehetett volna... - mondta, és többé nem tudtam ellenkezni.

Lehámozta rólam a melegítőmet, majd a saját ruháit is. Nem kapkodott, mint szokott, hanem óvatosan, érzékien csinált mindent. Nyelvével lassan haladt végig a nyakamon, a mellkasomon, a hasamig. Kezébe vette kicsi Davie-t és húzgálni kezdte, közben hozzáérintette melleit, majd benyálazta, és köztük mozgatta. Csak annyi időre vette a szájába, amíg újra, meg újra megnyálazta, majd hátradöntött az ágyon, és rámült. Mérhetetlenül lassan mozgott, mégis jobban élveztem, mint valaha. Végig csukva voltak a szemei, aztán átölelt, és egyre gyorsabban mozgott. Nem volt az a pornosztatikus szeretkezés, mint amit tőle elképzeltem, mégis sokkal jobb volt, mint amit remélni tudtam volna. Csupán pár perc lehetett, nekem óráknak tűnt, és ahogy beleélveztem, meghallottam, hogy szipog.

Nem éreztem, hogy ő is elment volna, mégis abbahagyta, és csak hallgattam, ahogy a vállam mögött sírt. Nem tudtam, mit kezdjek vele.
- Ennél többre nem vágyhatok. - mondta végül, és felkapta a ruháit, majd úgy, ahogy volt, kirohant a szobából.
Nem volt időm felöltözni, csak a lepedőt csavartam magam köré, és utána rohantam, de mire a lifthez értem, az már elindult lefelé. Visszarohantam a szobába, és az ablakon át láttam, hogy még lent is szaladt, miközben a pólóját húzta fel éppen, aztán eltűnt a ház sarkában.
Hiába kiabáltam volna utána.

* * *

Marvin bulijába már nem tudtam lemenni. Nem volt hangulatom. Elterültem az ágyon, és értetlenül bámultam a plafont, mint egy kisiskolás, aki azt reméli, hogy a magyarázat oda van felírva. Képtelen voltam elengedni a gondolataimat, csak arra tudtam emlékezni, amit Dina mondott. Szerettem volna tudni, hogy mi vár rám. Mi lesz, amikor legközelebb találkozunk. Mit fogok mondani Boginak, akit szerettem, mégis megcsaltam?
Fogtam a telefonom, és a következőt írtam Dinának:
"Most hogyan tovább? Mihez kezdesz, és mit jelentek én ezek után neked? Segíthetnék. Miért rohantál el így?"

A válasz perceken belül megérkezett:
"Mert benned megvan élet és halál egyaránt. Mert tűz & jég vagy te nekem. Mert úgy, ahogy te, én soha nem élhetnék. Többé ezért ne keress!" - Ez jelent meg a telefonomon, mint utolsó sms, és hiába kért meg, nem fogadtam szót. Mégsem tudtam többé elérni.
Legalábbis... mintha nem is találkoztunk volna.
Pedig találkoztunk, mert elmentem az iskolájához, amikor véget értek az órái, mint általában, de elsétált mellettem, mint aki nem is ismer. Hiába szólítottam meg, rám se nézett. Ráordítani nem lettem volna képes, és különben is megértettem, hogy haszna sem lett volna.
A mi korszakunk ezzel lejárt.

Bogi ugyanúgy biccentett akkor is, mint korábban szokás volt. Utoljára. Még semmiről nem tudott. Délután mondtam meg neki, miután beszéltem Marvinnal.
- Tudom, mit tettél. - jött oda hozzám, mielőtt még magam mondhattam volna el neki. - Mit kezdjek veled?
- Amit akarsz. - feleltem. - Nekem már mindegy.
- Ne ess ugyanabba a hibába, mint Dina! Neked még rengeteg lehetőséged van.
- Honnan tudsz ennyi mindent? - kérdeztem.

- Egyszerű! Válaszolj a kérdésre, amit szerinted fel akarok tenni! - mondta. Nem értettem a viselkedését, de furcsamód, tudtam, mire gondol.
- Igen, szeretem Bogit!
- Akkor mit fogsz tenni? - kérdezte.
Erre a kérdésére azonban már nem kellett felelnem.

Vége.
Hozzászólások
További hozzászólások »
ciko ·
Hello Marvin!
Megragad a témaválasztásod,engem is mindig foglalkoztat szinte hihetetlennek tünö helyzetek megoldása.Illetve ábrázolása,mert megoldás nem
mindig van.Érdemes elgondolkodni dolgokon,és a történeted ezer dolgot felvet amin érdemes elgondolkodni.
Két apró negativum:az egyik a 4. részben a fiúk beszélgetését,az eseményeket szerintem igen nehéz követni,többször el kellett olvasnom,hogy ca képbe legyek ki mit is csinál.
A masik,hogy miért az erotikán jelentetted meg.Ez mondjuk mellékes,a történet hatásán nem változtat,
legfeljebb a megitélésén....
(Bár pár hires semmitmondó mintha eltünt volna!!!)
MARVIN ·
Végre valaki, aki látja, hogy ez egy valóságba helyezett mese. :)
Különben meg csak ezért került az erotikára, mert van benne némi (elhanyagolható), és mert azt remétem, hogy így többen olvassák majd.
Nem is! Inkább, hogy többen hozzászólnak. :)
Nem jött be. :(

De legalább az öreg harcosok (ha valaki magára veszi, megharapom) kitartanak mellettem. :)
Piros Pille ·
Még, hogy én öreg!!!!:)))))) meg harcos?????:):)
Meg ne harapj:)

libido ·
Marvin, végigolvastam történeted, kellemes perceket szerzett 4 napon át, és elgondolkodtatott.

Nem is tudom ki írta, azt hiszem Sze@sze, hogy kicsit érződik rajta valamiféle indulat, vagy magadból való kiírás kényszere. Ezt én is megfigyeltem, a főhős emiatt kissé megszállottnak tűnik, agya ciklikusan jár körbe-körbe, és nem érti meg, Dina miért olyan, amilyen. Hát igen.

Az jutott eszembe, hogy sokan nőttünk fel úgy, hogy a nőket valami eszményképnek tekintettük. Nem akarok belemenni generációs dumába, hogy a mai fiatalok milyenek, és mi milyenek voltunk (nem mintha én idős lenék). Sok mindentől függ, de mindegy. Szóval hogy a nők puhák, gondoskodók, hűségesek, nem mindig azt akarják (azt a pasik), és stb, stb. Én is így voltam ezzel, azt hittem, a szerelem egyszerű, tiszta dolog, ahogy a mesekönyvben, juppi. Vagy ha nem is az, legalább a nők úgy viselkednek, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

Aztán? Látni, ahogy a 14 éves csajokon vég megy a fél suli, bazdmegelnek, 100 pofára rágják a rágót, és olyan üres, kifejezéstelen szemekkel bámulnak, hogy még. Megkérdem magamtól: mi ez? Megkérdem tőlük: mért basztok minden héten más pasival? Megkérdik: mi van, impotens vagy? Te is akarsz? Jöhetsz. És közben semmi szégyent nem mutatnak, nem is értik, min akadok fenn.

Ilyenkor elveszettnek érzem magam. Úgy érzem, valaki becsapott. És megrendül hitem valamiben, ami pedig az alapja mindennek.

Jelen időben írtam, bár ez inkább a múlt. Ma már elfogadtam mindezt, találtam olyan csajokat is, akik beleillenek a világképembe. De agyam néha ugyanúgy körbejár a téma körül, mint ebben a történetben. Emiatt közel került hozzám a sztori. Kösz, Marvin.
MARVIN ·
Neked mit mondjak?
Így van. Előttem is létezik nő, mint eszménykép, már amelyikben megfog valami, ellentétben a kislányos, buta libák tömkelegével, akik közt felnőttem. Te jól látod, az erkölcstelen csitrik világa nem kitalált. Sajnos. (sajnos?) Ilyen is van, ha nem olyanok vagyunk, akkor nem velük közösködünk. Legfeljebb közösülünk, nemde?

Félre a tréfával, persze, hogy saját élmények is benne vannak, függetlenül attól, hogy az egész, összességében nem igaz. Azt nem értem, hogy ezt azért mondod te is, meg Szesze is, mert baj, vagy csak mert kiérződik a sztoriból?

U.i.: Nem akkor a legérdekesebb egy nő, amikor a férfi nem érti őt?
Sze@Sze ·
Dehogy baj!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: