Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 3.

A titok

Marvin hazautazott, én pedig közeli értelemben szólva, egyedül maradtam. Atesz és Viktor ugyan ott voltak a szomszéd szobában, de nem úgy viszonyultam hozzájuk, mint korábban. Ezt ők is észrevehették, mert általában szótlanná váltam, ha egy helyiségbe kerültünk. Nem vádolhattam őket azért, amit tettek. Nem is tudhatták, hogy nekem rosszul esett, mégis nehezteltem rájuk.

A videót már azelőtt bedigizték, hogy a kamerát visszaadták nekem, és azt tervezték, hogy felrakják az Internetre. www.megbasztuk.minda4et.hu - Kapkodni fogják.
Már végképp nem bánom, hogy a péróm nem lesz a világökörség része, ettől függetlenül nem lettem boldog. Délutánonként találkozgatta, Dinával, beszélgettünk, semmi különös, semmi olyan nem történt, ami említésre érdemes.
Semmi.
De tényleg semmi.
Abszolúte...
Nulla.

Talán igaza volt Boginak. Hiába foglalkoztam vele, a csajt éppannyira hidegen hagytam, mint zacskós tejet a hűtőszekrény. A legjobb formámat adtam, nem a nyomulós fajtát, hanem a barátot. Egyszerűen nem hittem el, hogy tényleg létezhet ember érzelmek nélkül. Hogy létezhet ember érzelmek nélkül?
Az Equilibrium című film jutott az eszembe. Egy egész társadalom, elnyomva egy drog által, amely háttérbe szorítja az emberi hormonháztartásban az érzelmi hatások kialakulását. Büntetendő minden kultúrális megnyilvánulás, mint például az olvasás, zenehallgatás, valamilyen emlékhez kötött tárgy megtartása, háziállat nevelése, vagy épp esetleg egy naplemente megtekintése, mert mindez érzelmeket kelt. Érzelmeket, amelyek ráveszik az embereket irigységre, vágyakozásra olyan dolgok iránt, amelyek nem képezik a tulajdonát, bűnözésre, hogy képességeik ellenére is elérjék azt.

Érzelmek nélkül nem jelent fájdalmat a tudat számára egy barát elvesztése, a kisgyermeknek a szülő halála, vagy a szülőnek a gyermeké. Szürke világ fekete katonái mechanikus mozdulatsorokkal dobálják halomra, és égetik el a könyveket, festményeket, mindazt az értéket, amellyel a történelem megajándékozta az utókort, hogy végül a semmibe vesszen.
A film nagy kérdése, hogy vajon megérte feladni azt, ami emberré tesz bennünket, hogy a civilizáció ne pusztuljon? A válasz csak azok számára igen, akik a drog hatása alatt élnek.
Megmutattam Dinának ezt a filmet, de ő csak vállat rándított rá. Akkoriban pont vállig érő, szőke haja volt, és úgy öltözött, mint egy tipikus deszkás csajszi.
- Ez is egy elmélet, de még csak nem is hasonlít arra, ahogyan én élem az életem. Már ha lehet ezt egyáltalán életnek nevezni.
- Ezt mondom én is! Így nem lehet...
- Mert én nem elnyomom a bennem rejlő érzéseket, - vágott a szavamba, és rájöttem, hogy még be sem fejezte. - hanem belőlem ki sem akarnak törni. Nincs mit kiengednem magamból.

- Nincs semmi, amit szeretsz? - kérdeztem.
- Szeretek dugni. Szeretnék végre kielégülni rendesen, hogy lenne már végre egy olyan pillanatom, amikor nem vágyom többre. - felelte, és egy pillanatra láttam, hogy tényleg felcsillannak a szemei.
- Talán eleve rossz irányban próbálkozol. - ugrott be valami, még a pszichológusom egyik analíziséből.
- Hogy érted? - kérdezett vissza, mint akinek sosem volt pszichológusa.
- Miből gondolod, hogy mindenáron a szex vezethet csak el arra a pontra? Úgy értem, ha már átélted volna azt, amiről beszélsz, akkor tudnád, hogy miről beszélsz, mi több, már elérted volna, és egyáltalán... nem lenne miről beszélned.
- Az IQ-m még engedi, hogy kövesselek, de térj a tárgyra, mielőtt még tényleg összezavarsz.
- Te egy célra vágysz! - böktem ki.
- Tesé’?

Láttam rajta, hogy nem érti.
- Neked egy cél kell. Valami, amiért érdemesnek tartod, hogy küzdj. Valami, ami értelmet adna az életednek, mert lássuk be, mégiscsak egy rühes, letargikus cafka vagy.
- Tesé’? - ismételgette.
Felháborodásnak viszont nyoma sem volt.
- Bocsesz! Meg kellett próbálnom, hátha legalább a sértegetésnek van valami haszna, de a te szíved tényleg kőből van.
- Na idefigyelj, ADIDAS-fiú! Nem kell nekem cél, jól elvagyok magamnak. Veled is, nélküled is, társaságban is, egyedül is, és nem kellenek érzelmek ahhoz, hogy tudjam, a sértegetésed akkor sem segítene, ha szimulálnék. Sajnos van egy rossz hírem. Nem szimulálok.

- Akkor most nem is húztad fel magad? - kérdeztem leleplező vigyorral az arcomon.
- Csak jó színész lenne belőlem. Belőled viszont pocsék pszichológus. - válaszolt, miközben lerántotta magáról a felsőjét, és ettől a kedves gesztustól a leleplező vigyorom a pofámról lesült bőrrel együtt koppant a padlón.
- Mégis mit csinálsz? - kérdeztem fentebb említett meglepetten.
- Készülök a randimra. - felelte, és felkapott egy szexi, harmatgyenge anyagú, közel átlátszó topot melltartó nélküli testére, gondosan ügyelve rá, hogy a dekoltázsa többet engedjen látni, mint amit a ruha el tud takarni. - Itt találkozok velük a koliban, csak egy másik szobában. Ti főiskolások egészen jók vagytok gruppenben.
- Tesé’? - Úgy látszik, ragályos. - Azt akarod mondani, hogy házhoz mész a koliban bárkihez, aki csak egy kis szexre vágyik? Fizetnek érte, vagy mi?
- Dehogy! Pénzem van elég. De ha adnak, elfogadom. - Már megszólalni sem tudtam. - Nekem csak a dugás kell. Mindegy kivel, hol, miért, a lényeg, hogy minél többször.
- Elkísérlek. - mondtam, és tényleg vele is tartottam.

Látni akartam, hogy kifélék azok, akikkel egy házban lakom, és ennyire ki tudnak használni valakit. Még akkor is, ha az a valaki hagyja. Meg akkor is, ha az a valaki akarja. Még akkor is, ha... más már nem jut eszembe.
A 802-es szobában Bill és Ted voltak azok a degeneráltak. Közelről a bugyuták, távolról a bunkók családjába tartoztak. Olyan figurák, akiknek a felmenői közt erősen gyanakszik az ember vérfertőzésre, vagy egyenesen beltenyészetre.
- Ezekkel akarsz közösülni? - fakadtam ki. - Inkább veszek neked egy rücskös, elektromos vibrátort.
- Az nem ugyanaz. Már próbáltam. De ha akarod, "közösülök" veled helyettük, bár a szó még mindig túl lágy a valósághoz képest.
- Nemá’! Mi má’ úgy rákészűttünk a haverral. - mondta az egyik.
- Ja, vettünk kottontot is, meg minden. Redőzöttest. Nem jó? - folytatta a másik.

- Most kuss! - szóltam rájuk, aztán folytattam Dinának a bajaimat. - Nem fogok csak azért lefeküdni veled, hogy megmentselek ettől a két moderált száradó szalámitól (löttyedt fasz), miközben holnap úgyis megtennéd.
- Mi lefekszünk, ha kell, akármié’. - mondta az egyik.
- Meg akár hónap is. - folytatta a másik.
- Most kuss! - szólt rájuk Dina, aztán lehurrogott a bajaim miatt. - Ebben az esetben tégy, amit akarsz, nekem jól fog esni az ő farkuk is. Négyünk közül ez csak téged zavar.

Azzal becsapta az ajtót, egy mozdulattal lekapta a nadrágját, és letérdelt a két srác elé. Esetlennek éreztem magam, viszont megmozdult egy csavar a fejemben. Nem hagytam ott őket a maguk szórakozásában, hanem az ágy végében lévő asztalnak dőltem, és keresztbe tett karokkal, valamint összeszorított fogakkal, ráerőltettem magamra, hogy végignézzem. Nem zavartam senkit.
- Hú, apám, micsoda bula! - mondta az egyik.
- Akkó jók vagyunk hónapra is? - folytatta a másik.
- Megmondtam, hogy kuss! - szóltam rájuk. Az, hogy még az ő süket baromságaikat is hallgassam közben, már sok volt.
- Hé, öreg, ez itt a mi szobánk, oszt mi lakunk itt! - mondta az egyik.
- Ha nem teccik valami, húzzá’ el! - folytatta a másik.
- Csak azért nem rúglak seggbe, hogy meg ne fulladjon a csaj a farkadon. A röhögéstől mondom, nem a méreteidtől. Nem dicséretnek szántam. - szóltam vissza, és utána viszonylag csend volt. Csak néha hallatszott egy "Hö, te láttad ezt?", aztán általában egy "Csinádd má’ mégeccer!".

Az egész jelenet úgy zajlott a szemeim előtt, mintha Dina direkt nekem mutogatta volna az aktust. Talán provokálni akart. Közbeszólni a legkevésbé sem volt kedvem. A végefelé keresztben térdelt az ágyon, így az egyik oldalt a Ted gyereket cumizta, míg a másikon Bill igyekezett elélvezni. Szerintem az a két barom korábban még csak filmen látott ilyesmit, mert Bill kikapta a farkát, ledobta róla a gumit, és ráélvezett Dina hátsójára.
El kellett fordítanom a fejem, annyira taszított, hogy ezt láttam. Mire visszafordultam, Ted beállt Bill helyére, és ott folytatta, ahol a másik abbahagyta. Közben Dina felém közelített, Ted meg nagy nehezen követte. A csaj egyik kezével az asztalra támaszkodott, míg a másikkal lehúzta a nadrágom. ADIDAS melegítővel könnyű művelet.
Nem hazudok, már állt a farkam, és nagyon jó érzés volt, amikor a szája körülfonta a makkom. Fenséges volt érezni, hogy szív, miközben a nedves ajkai tövig elrejtik magukban a...

Csoda, hogy nem harapott rá véletlenül, amilyen hirtelen kirántottam a szájából a kicsi Davie-t, immár másodjára, és rohantam ki a szobából.
Ha a Mátrixban lettünk volna, már be lettek volna betonozva az ablakok.
Visszarohantam a szobámba, bezártam az ajtót, rágyújtottam egy cigire, és közben elkezdtem tekerni egyet a nevetős fajtából. Próbáltam másra gondolni.
A lajhár, a legkirályabb állat a világon! Csak nézze meg az ember, mennyire be van lassulva! Mintha születésétől kezdve egész életében olyan totál be lenne tépve, hogy már fűre sincs szüksége hozzá. Milyen lehet állandó jelleggel beállva lenni?

Marvin mesélt arról, hogy aki naponta szív, és nem is csak egyszer, annak néhány hét után úgy megváltozik a világszemlélete, hogy már semmi sem érdekli. Mindegy, hogy apróság, vagy létfontosságú dolog, mert mindig ráér később. Még tartósabb ideig THC hatás alatt élve kialszik már a szexuális vágy is, arról nem is beszélve, hogy örülhet az ember, ha rendesen feláll neki.

Mindenki azt hiszi, hogy az ő szervezete ellenállóbb, akárcsak a tudata is, úgyhogy nyugodtan tolhatja, neki nem árt. Nem véletlenül hívják azonban tudatmódosító szernek. Amikor rájönnek, hogy tévedtek, és a szervezetük mégsem olyan ellenálló, de még a tudatuk sem, akkor pedig már mindegy. Legalábbis a szer hatására úgy érzik, hogy mindegy.
Marvin is megijedt, amikor ezt olyasvalakitől hallotta, aki átélte az abszolút közöny állapotát, ezért hagyta abba.

Nem voltam még kész, és félbe is hagytam. Meggondoltam magam. Nem fogok zöldségek mögé menekülni, gondoltam, de mielőtt még elpakolhattam volna, valaki kopogott. Gyorsan letakartam a félkész terméket, és ajtót nyitottam. A normál cigiről meg is feledkeztem, ami nagy balhét jelentett volna, ha szobaellenőrzés van.
Szerencsémre Bogi volt az.
- Szia, kislány! - köszöntöttem.
- Szia! Ne szólíts így, lécci! - mondta. Volt egy tippem, hogy miért.
- Hiányzik Marvin, igaz? - kérdeztem.
Akár tévedhettem is volna, de én is éppen róla gondolkodtam.
- Ő szokott így szólítani.
- Ugye, hogy nem is bunkó?
- De igen. Ez a baj. Tetszik, hogy olyan gyerekes.

- Te Bogi... - kezdtem bele, amire már egy ideje nagyon kíváncsi voltam. - Mi volt köztetek?
- Semmi. - felelte. Ezt utálom.
- Nem úgy alakultak a dolgaid, mint a többi lánynak. Te senkivel sem mentél el hancúrozni, csak vele.
- Ez nem igaz! Nem mentem el vele. De azóta, hogy őt megismertem... - egy pillanatra elakadt, mint aki átgondolja a mondanivalóját. - hogy őt IS megismertem, nem "hancúroztam" senkivel.
- Hogyhogy?
- Csak egyvalakire vágyom azóta.
- De Marvin nincs itt. - vígasztaltam, és át is karoltam.
- Nem rá, - mondta, és felemelte a fejét, hogy a szemembe nézve fejezze be. - hanem rád.

Mielőtt feleszméltem volna, már megcsókoltam. Én őt! Akkora hatással volt rám, amit mondott, és ahogyan mondta, hogy nem tudtam megállni. Jó volt. Nyugodt érzéssel szorítottam magamhoz, nem volt bűntudatom, amiért nem Dinával teszem ezt. Nem is vágytam arra, hogy bárcsak ő lenne.
Leültünk az ágyra, és közel egy órán át egymáshoz sem szóltunk csak faltuk a másik nyálát. Végül mégis Dinára terelődtek a gondolataim.
- Bogi! Kérdeznem kell valamit.
- Tessék.
- Előtte el kell mondanom valamit.
- Tessék.
- Rájöttem, hogy nem akarok Dinával járni.
- Ennek örülök, de...
- Nem azért mondom, mert ezt akarnád hallani, bár biztos vagyok benne, hanem mert erre én is most döbbentem rá. Talán veled akarok járni, talán nem, ez majd kiderül... - akadtam el.
- Csak? - kérdezte. Rögtön rájött, hogy nem véletlenül hagytam félbe a mondatot.
- Tudnom kell, hogy mi történt Dina múltjában, amiért ilyen.
- Nem. Ezt nem mondhatom el.

- Értsd meg, ő nem mondta el, és attól, mert én nem lettem a barátja, ő nekem az lett. Muszáj segítenem, ha tudom a módját.
- De ez miben segíthet neki?
- Nem tudom. Lehet, hogy semmiben. Lehet, hogy mindenben.
Láttam rajta, hogy küzd magában az ígérete ellen, de azt is megértettem, hogy megváltozott, amióta azt az ígéretet kötötte. Tudta ő is, hogy segíteni akarok.
- Rendben. De figyelmeztetlek, ezzel engem is, és magadat is megutáltathatod vele. - mondta, aztán egy nagy sóhaj után belekezdett.
- Három évvel ezelőtt az apja megerőszakolta. A vér szerinti édesapja, aki azóta börtönben ül érte. Az anyja ahelyett, hogy a védelmére kelt volna, nem hivatalosan kitagadta, így teljesen magára maradt. Család és barátok nélkül. Az iskolában mindenki torzszülöttként kezelte, az addigi barátai elhagyták, Dina pedig teljesen összetört. Sokkal jobban, mint amennyire bárkit össze tudott törni azóta. A délutánjait kocsmákban töltötte, seggrészegen, nem ritkán kidőlt valahol félúton hazafelé. Azt kell mondjam, nem az apja volt az utolsó, aki megerőszakolta.

Elfogadta ezt az életet így, de ez minden érzésének elvesztésével járt. Csak képzeld el, hallomás után, milyen lehetett akkor. Egyszer ott kocsmáztunk a lányokkal, ahol ő, és vele maradtunk, védelmeztük. Nézd meg, milyen most! Nem értem, miért pont a szex iránti vágy maradt benne az egyetlen érzés, de nem mindegy? Úton van a megmenekülés felé, nekünk lányoknak csak ez számít.
- Nekem is, hidd el! - mondtam, és átöleltem. - Nekem is.
Bogi története felkavart, és nem rohanhattam egyenesen Dinához, hogy megbeszéljem vele a hallottakat. Fel kellett dolgoznom, és különben sem vághattam volna csak úgy a fejéhez, hogy "Nesze, de te ezt úgyis tudod!". Valójában fogalmam sem volt, miben segíthet az, hogy tudok a történtekről, de legalább a kíváncsiságom lecsillapodott. Nem akartam meggondolatlanul felhasználni az információt, még kevésbé megbántani vele. Emlékeztem, amikor először rákérdeztem, majdnem faképnél hagyott.

Ez lehet az érzékeny pontja. Ördögi kör. Valami, amivel kapcsolatban érez, és pont azért nem említhetem meg, mert ez már túl intenzív. Ebben az egy sztoriban sűrűsödik fel minden más iránti érzése is. Trauma-szindróma. Áldom a pszichológusom, és azt, hogy negyvenöt évesen olvasta az X-ment.

Teltek, múltak a hetek, Bogival titkos viszonyt folytattunk. Általában a középsulinál vártam Dinát, hogy végezzen, és ott csak biccentettünk egymásnak, majd miután végeztem "érzéketlenkével", mert ő elment valakivel dugni, kezdődhetett Bogival a hancúr. Szinte csak mi hárman léteztünk a világon, és közben sosem töltöttünk együtt közös időt. Életem egyik legérdekesebb időszaka volt.
Hamar lezárult, mikor Marvin megüzente, hogy a vizsgaidőszak elején ismét meglátogat. Persze nem miatta ért mindez véget, de ezt előre nem tudhattuk.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Piros Pille ·
Ez tetszett a három közül a leginkább. Hibát sem találtam, bár nem is kerestem, lekötött az olvasás:).
Egyre kíváncsibb vagyok. Ugye, kitaláltad ezt a lányt? Remélem! Nem vagyok meggyőződve, hogy a "traumatizáló esemény":) ilyen személyiségtorzulást okozna.
Ha nem tüntél el te is, mint Marvin a történetből, világosíts fel!:))
MARVIN ·
Úgy mondanám, hogy visszatértm, mint Marvin a történetben. :)

A lány kb. 50%-ban kitalált. Mondhatni, némely részleteiben pont az ellentéte a valódinak. A traumát találtam ki én teljesen, de az a következő részben kerek.

Mit magyarázgatom neked? Már úgyis elolvastad. :)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: