Fiúk a bárból 1.
Szilveszter éjjelén néhány folyékony kenyér hatására, beteljesítettem rég vágyott álmomat és elmentem egy pesti meleg bárba. Évek óta interneten nézelődtem és személyesen kívülről méregettem ezeket a helyeket, de a bátorságom általában elillant, amikor lehetőségem lett volna belépni egy ilyen helyre. Szexuális életemet a lenézett és ótvarosnak kikiáltott ligetben, illetve a rock and roll királyáról elnevezett parkban oldottam meg. Családom sokat nem sejt eme „perverzióimról” (legalább is ebben ringatom magam). Van egy lányom és egy menő közalkalmazotti állásom.
A bár, amit sikerült kinéznem a netről, két x-et visel a nevében. Talán azért fogott meg a hely, mert a honlapjukon virtuális sétát is tehettem a belső terében, így egy kicsit megismerhettem a „járást”. Kb. fél órát sétálgattam a bejárat előtt, mire bátorságot merítettem a belépésre.
Lesz, ami lesz gondoltam, innen nincs visszaút.
Csáó!- köszöntött a bárban egy ötven körüli feminin vonásokkal megáldott férfi-, mint később kiderült ő a főnök.
Kezembe nyomott egy kartonlapot és sok sikert kívánt. Mivel sok lehetőség nem volt elindultam lefelé a lépcsőn. Szívem az ágyékomban dobogott. Lent igazi bár hangulat fogadott, magas székekkel és hosszú pulttal. A bárasztaloknál fürtökben lógtak a férfiak, többségében fiatal és középkorú srácok. Az enyhe hajnövésű pultos srác idegesen kattogtatta golyóstollát miközben mosolyt erőltetve kérdezte, hogy mit innék. Lökd ide a sört.-próbáltam leplezni zavartságomat. Beindult a golyóstoll és 600 Ft felírásra került a kartonlapomra.
Na, innen hova tovább? Gyorsan felmértem, hogy mindenki sörrel, kólával a kezében járkál folyamatosan. Beálltam a sorba és követtem az előttem nyomulókat. Közben hátulról valaki a fenekemet nyomkorászta. Inkább nem fordultam hátra.
A gyalogvonat hátra vitt a kabinok és sötétszoba enyhén izzadságszagú és sűrű dohányfüstös helyiségei felé. Megálltam a sötétszobával szemben hátamat a falnak támasztva. Kicsit sörgőzös állapotomat próbáltam visszafogni. Magamban az árpádházi királyokat sorolva évszámostul, hátha józanná válok. (III. Istvánnál elakadtam)
A srácok, mint valami búcsúban, vonultak előttem és mélyen az arcomba néztek, mert a sötétben szinte semmit sem lehetett látni. Voltak, akik nézés helyett rögtön alám nyúltak és így mérték fel az „intelligenciámat”. Hát nem túl nagy az „IQ-m”, ezért hamar tovább csúsztatták a kezüket a mellettem sorjázó többi kiéhezett felé.
A bal fülem a dübörgő zene (Mintha azt énekelték volna, hogy montezuma, bár fél év alatt sem sikerül rálelnem erre a számra) mellett némi meleg leheletet is érzékelt, arab beütésű angol szavak kíséretében. Szelim vagyok suttogta (Vagy üvöltötte?) a hang. Nem szoktam seggre ülni egy-egy sráctól, de Szelim láttán tátva maradt a szám. Enyhén borostás, rövid hajú barna szemű, közel két méteres feszülő farmeres, pólós ember állt velem szemben. Már nyomta is a nyelvét a fülembe és harapdálta cimpástul. Keze az ingem alatt motoszkált és a mellbimbóimat kereste. (Megtalálta) Megindultunk egy éppen kiürült 1x1 méteres kabin felé.
Kb. egy fertály óra telhetett el és még mindig csak öleltük egymást. Mindenáron csókolni és azon nyomban dugást akart az algír harcos. A helyi dugási szokásokat nem ismerve (és némi félelemmel a torkomban, megrémülve a saját merészségemtől, hevességemtől) eltaszítottam magamtól, mutatóujjamat a szájára téve, intettem nyugalomra. Igyunk egyet!- kértem Szelimet.
Kint a bárpultnál éreztem a tekinteteket melyek felénk irányultak. Sajnos hamar észlelnem kellett, hogy nem nekem szólnak. Bár kétségtelenül elismerő pillantásokat begyűjtöttem én is, a trófeámat illetően.
Némi sörözgetés és tapizás után, ismét elvonultunk. Ekkor már nem volt visszaút, Szelim és az én „IQ-m” kiszabadult és szemtől-szemben köszöntötték egymást. Én megemeltem a kalapom a nagysága előtt. Erre Szelim „megsértődve” hátat fordított nekem és még le is hajolt, ezzel is jelezve mit gondol a folytatásról. Tanár úr én készültem, vettem elő az esőkabátot, majd elindultam Arábiába. Voltak már előttem itt elég sokan- jegyeztem meg tört angolsággal. Földrajzból nem vagyok jó, ezért az algériai gejzírek működéséről nem sokat tudok, (vannak-e egyáltalán) de én kitörtem és kedves arabomat megtömtem, úgy magyarosan. (Nesze .azd meg kiáltások közepette)
Szelim átölelt és sokáig így álltunk a kijárat előtti fertőtlenítő szagú mellékhelyiségben. Számot váltottunk és megbeszéltünk egy találkozót is. Jól éreztem magam, vártam a következő találkozót. Cuppanós puszival váltunk el.
Két nap múlva találkoztunk. Elment mellettem köszönés nélkül.
Szilveszter óta heti rendszerességgel járok az xx-es helyre, sok élménnyel, csalódással, érzékiséggel lettem tapasztaltabb. Kicsit megismertem ezt a világot. Most már úgy megyek le, hogy tudom érdemes megmerítkezni a pokolban, de csak akkor, ha nem szerelmet, biztonságot és kiszámíthatóságot akarok. Hanem kalandot, pezsgést, bizsergést, kielégülést. Így póriasan, csupaszon, vadul.
