Férfi szemszögből

2005.

Eléggé bekattantam; sok mindent el lehet mondani rólam, de azt, hogy a munkámat hanyagul végezném, nem. Még csak pár éve voltam annak a fiú kollégiumnak az egyik felügyelője, de a srácok csípték a fejemet, nem voltam túl szigorú, megértettem velük a hangot, elvégre én is világ életemben kollégista voltam. Volt kollégistákkal még ma is eljárunk fesztiválokra, bulikra, sokszor együtt iszunk, kocsmázgatunk, szórakozgatunk.
De aznap éjjel nem nekem, hanem a srácoknak kellett volna szórakozni. Koli-buli volt, dedós kis esemény, de persze lányok-fiúk ellógtak a buli előtt, hogy jól becsípjenek, aztán spiccesen táncoljanak. Mivel az iskola magas színvonalat nyújt, nem csapunk mi nevelők nagy hepajt az ilyen esetekből, a kicsiknek is kell élni; most fiatalok, elvezzék ki. A lány- és fiúkollégium külön-külön épület, ezeket a bulikat pedig a nagy étkezőben szoktuk tartani, mennek a fények, a hangos zene, minden, ami kell.

Én a piás pult mellett álltam, ahol szigorúan alkoholmentes cuccot lehetett inni, így kicsit sem volt fura, hogy a diákok fele szinte holt-részegen vergődött a parketten, már így, fél tizenegy felé. A kicsik sosem tudják mértékkel kiélvezni a pillanatot.
A lánykolesz két felügyelőjével beszélgettem, negyvenes, férjezett asszonyok voltak, az egyikük alacsony, kissé kövérkés, a másik pedig legalább ötvenötnek nézett ki, ráncos, mélyen ülő szemekkel. Mindketten besavanyodott nők voltak, akiknek csak nyűg volt egy ilyen bulin felügyelni. Nem volt nagy élmény velük a bájcsevej – akármikor ellőhettem egy poént, ők néha nagykegyesen maximum elmosolyodtak.
Olykor odajöttek a srácok is, de nem róttam szemükre, hogy inkább a spicces kislányokkal foglalkoztak, akik rendesen megmutattak magukból, amit csak kell. Voltak itt már igen fejlett lánykák, akiktől nekem is zúgni kezdett a fejem, ezért inkább néztem a földet, de nem akartam, hogy egy diáklány látványától felizguljak, az eléggé morbid dolog lett volna.
Az iskolában egyébként tanítottam is, de csak egy osztályban, nem volt rám nagy szükség, de azért mégis benyomtak, hogy legyen tennivalóm, amiért a fizetésemet kapom. Abba a tizenegyedikes évfolyamos osztályba járt az a kislány is, Panni, akit rendkívül csendesnek, magába zárkózottnak ismertem meg.

Sokat olvasott, nem nagyon volt benne a nagyhangú banzájokban, olyankor inkább elmaradt a többiek mögött, és elmerült a gondolataiba. Nem sokat beszélt, a jegyei átlagosak voltak, nem is nagyon tanult, inkább csak a könyveit bújta, és a maga kis dolgaival foglalkozott. Volt néhány barátnője, de ők is a csöndesebb stócból, bár annyira egyikük sem zárkózott el, mint Panni. Egy csöndes, jelentéktelen kislány volt, kedves, bár talán kicsit túl félénk.
Külsőre sem volt feltűnő látvány, nem olyan gyönyörű, akitől az embernek egyszerre feláll a zászlórúd, de nem is csúnya. Nem sminkelte nagyon magát, és nem is öltözködött úgy, mint a többi lány; nem járt mély dekoltázsú felsőkben, és a szoknyát is ritkán hordott, alá viszont mindig vett harisnyát. Alkatra csinos, az arca kedves, semmi extra.
Az addigi bulikon egyszer sem vett részt, ezért is lepődtem meg kicsit, mikor most megláttam. Két lánnyal jött, akik osztály- és szobatársai is voltak, mindketten részegek voltak… de ez a kis csöndes lányka is! Panni nem hangoskodott, mint a többiek, még csöndesebben, ha lehetséges, az eddigieknél, az egyik sarokba húzódott, és csukott szemekkel hallgatta a dörömbölő zenét. Nem is törődtem vele, arra gondoltam, csak a többi lány beszélte erre rá, hogy egyszer végre leitassák és lássák kőkeményen bulizni. Hát, ez nem jött össze, úgy látszik, ez a lányka részegen még tompább, mint eredetiben.

Egyszer csak, mikor véletlen épp felé néztem, láttam, hogy tágra nyílt szemekkel bámul rám. Nem törődtem vele, részegen sok marhaságot csinál az ember, ezt tapasztalatból tudom, de ő olyan kitartóan bámult, hogy aztán visszabámultam rá. Mikor legalább egy perce néztünk egymás szemébe, ő ajkába harapott, és elindult felém.
Na, rögtön azt gondoltam, itt jön az első részeg kislány, akit majd el kell támogatnom a kolesz ajtajáig, hogy ott a többi lány hánytassa meg, és ápolgassa tovább. Majdnem teljesen elért hozzám, mikor az egyik nagyobb darab táncoló lány hirtelen ellökte, és felém zuhant, épp idejében kaptam el, majd felállítottam, de nem lépett el tőlem, sőt, hozzám préselte kis testét, ami valósággal remegett. Finom sampon és tusfürdő illata volt, alkohol nem is érződött rajta, de azért tudtam, hogy az ilyen jó kislányoknak már a kevés is megárt.
- Minden oké? – kérdeztem, túlkiabálva a zenét, de úgy, hogy csak ő hallja meg.
- Tanár úr…
Alig bírt beszélni, fel sem emelte teljesen a fejét, arcát nyakamhoz nyomta, éreztem a bőrömön ajkainak érintését.
Na, itt már tudtam, hogy most egy mocsok fura szituációba keveredtem. Még mielőtt bárki megláthatott volna minket, gyorsan karon ragadtam, és kivittem az étkező elé, ahol épp senki nem volt rajtunk kívül. Ő nekem támaszkodott, apró kezeivel a vállamig nyúlt fel, és hozzám préselte magát.
- Jól vagy, Panni? Hánynod kell?
- Tudja a nevemet?

A lány végre felnézett a szemeimbe, és láttam, hogy sötét tekintete könnyektől csillog. Na, gondoltam, ennek rendesen megárt a pia, elindultam volna azonnal a lánykolesz felé, de ő belemarkolt a pólómba, és mikor lenéztem rá, ő lábujjhegyre állva ajkaimra nyomta sajátjait.
Olyan hirtelenül ért ez a támadás, hogy másodpercekig nem is tudtam mit tenni ellene. Azt hittem, hogy csak a részegsége miatt csókol úgy, ahogy; ajkai alig mozogtak, szinte csak hozzányomta őket az enyéimhez. Éreztem, hogy egész testében kirázza a hideg, de ugyanabban a pillanatban én is megborzongtam.

Aztán megjött az eszem, és óvatosan eltávolodtam tőle, de ő egy tapodtat sem mozdult a közelemből, szorosan hozzám préselődött, éreztem, ahogy egyre melegebb kis teste szinte rátapad az enyémre, és hogy ez engem nem hagy hidegen, elvégre élő férfiember vagyok.
De a fejem tiszta maradt, és megfogtam Panni karjait, eltoltam kissé magamtól, majd lenéztem a szemeibe. Most vettem csak észre, milyen szép duzzadt, rózsaszín ajkacskái is vannak, és hogy most sem sminkelte ki magát, mégsem csúnya. Sőt.
- Panni, jobb lenne, ha most lefeküdnél aludni. Gyere, elkísérlek a…
- Én tanár úrral akarok lenni – alig hallottam szavait, de éreztem, hogy a tenyerét mellkasomra tette, majd vékony ujjacskáival felfelé haladt, egészen a nyakamig, ott pedig simogatni kezdett. Finom, lágy érintések voltak ezek, amik rendesen megtették a hatásukat.
- Részeg vagy? Pedig belőled pont nem néztem volna ki.
Panni tekintete kétségbeesetté változott, és egyre több könny hullott az arcára.
- Életemben először ittam, pár pohárral, a lányok hívtak meg, és én… én nem tudtam, hogy a tanár úr…
- Jól van, semmi baj, gyere.
Megpróbáltam a lánykolesz felé vinni, de ő ismét hozzám préselődött, éreztem, hogy egész testében reszket, mintha zokogna. Alacsonyabb volt nálam, legalább tizenöt-húsz centivel, meg aztán én elég nagytestű egy ember volnék, így aztán nem furcsa, hogy Panni teljesen eltűnt az árnyékomban.
- Kérlek… - suttogta, áttérve tegező formára. – Kérlek, menjünk valahova, ahol ketten lehetünk.
- Neked aztán megártott a pia, igaz? – próbáltam nevetve témát változtatni, eléggé kínos volt számomra ez a helyzet. – Gyere szépen, menjünk a…
- Menjünk a fiú kollégiumba – nézett rám tágra nyílt szemekkel. – Ott nincs senki, igaz?
- Nem, nem hinném, de…
- Kérlek!

Éreztem, hogy finom kis teste hogy hozzám préselődik, és ajkait halk nyögdécselés hagyta el. Egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy a kurva életbe is, de itt ez az egyik diákom, egy tizenhét éves kislány, aki az én felelősségem is, hogy rendben visszaérjen a lánykoleszba, és próbáltam tisztán tartani a fejemet.
Azelőtt, isten a tanúm, de még csak észre se vettem, hogy ez a kislány, Panni, ilyen hatással tudna rám lenni. Jó, azelőtt még csak a szemembe sem mert nézni, mindig egy rettentő félénk lányka volt, aki folyton lesütve tartotta szemeit, most meg mindenét nekem préselte. Finom volt és aprócska, és, a pokolba is, de felizgatott.
De nem vagyok olyan nyomorék, hogy ennyi elég legyen, ezért próbáltam óvatosan eltolni magamtól. Panni viszont egyre csak hozzám préselődött, karjaival átölelte a nyakamat, és éreztem, bassza meg, de éreztem, hogy nem volt rajta melltartó, csak egy egyszerű, vékony blúz, ami mögött apró, megkeményedett mellbimbóját is megéreztem.
Úgy összeszorítottam erre az állkapcsomat, hogy majdnem kitörtem a saját fogaimat. Mély levegőt vettem, és eltoltam magamtól, mire ő hangosabban felnyögött. Pont ekkor nyílt az ebédlő, azaz a buli színhelyének ajtaja, mire ismét magamhoz húztam a lányt, és a falhoz lapultam; elvégre nem lenne túl jó ötlet, ha így meglátnának. Szerencsére csak négy spicces lányka jött ki, vihogva, kezükben cigis dobozzal, elhúztak az épület mögé, hogy kedvükre füstölhessenek.

Felsóhajtottam, de ekkor éreztem, hogy Panni belemerült a cselekvésbe; kis ujjai egészen sliccemig siklottak, és már le is húzta a zipzárt, ki is gombolta, és épp benyúlt volna bokszeralsómba, mikor odanyúltam és megállítottam.
- Mi a fenét művelsz, Panni? – hangom egészen berekedt az idegességtől és izgatottságtól, bár szigorúan próbáltam rászólni.
- Akarod – nézett fel rám csillogó szemekkel. – Te is akarod. Kemény vagy.
- Mocskosul berúgtál, igaz? Hagyd ezt… - megfogtam a másik kezét is, mert azzal is megpróbált az alsómba nyúlni. – Figyelj, most magadról sem tudsz, jobb lesz neked a koleszban.
- Nézd csak…
Kiszabadította egyik kezét, megfogta az enyémet, és nadrágjához irányította. Gyorsan felnyitotta saját sliccét is, én meg felnyögtem meglepettségemben, mikor fehér kis bugyijába irányította kezemet. Voltam akkora nyomorék, hogy teljesen ledöbbentem, és hagytam, hogy odavezesse a kezemet. Mocsok nagy nyomorék voltam.
Éreztem, hogy nem nagyon szőrteleníthet ott, de ez kicsit sem érdekelt, mert egy pillanat múlva már éreztem, amint forró, nedves kis punciját érinti két ujjam. Ő halkan, hosszan felnyögött, édesen csengő hangon, aztán ismét hozzám préselődött, én pedig ledöbbenve dőltem a falnak. Ujjaim öntudatlanul simogatni kezdték a nedves kis puncit, Panni pedig ott nyöszörgött az állam alatt, szorosan hozzám bújva.
Újra nyílt az ebédlő ajtaja, én meg akkor kattantam be teljesen; megragadtam Panni egyik karját, és elkezdtem a kolesz felé húzni.
A fiúkolesz felé.
Az ilyen bulik idején jó pár lány marad a koleszban, mert nem bulizósak, vagy épp nincs hozzá kedvük, de nincs olyan hülye fiú, aki kihagyná a lehetőséget, hogy kavarhat egy-két spicces lánykával, így a fiúkollégium teljesen üres volt. Amint benyitottam, Pannit a falhoz nyomtam, szorosan átöleltem a derekát, és megcsókoltam. Teljesen elment az eszem, már fel sem fogtam, mit teszek, csak a forró, nedves kis puncija járt az eszemben, amit pár pillanattal ezelőtt érinthettem.

Panni nem akarta kinyitni ajkait, mintha nem is értette volna, miért dugom ki a nyelvem, így csak duzzadt ajkacskáit nyalogathattam, amik istenfinomak voltak. Mikor felnyögött, ismét karon ragadtam, és a felügyelőszobába vittem, ahol az éppen aktuális felügyelők szoktak időzni; most ez a helyiség is üres és sötét volt. Nem is kapcsoltam fel a villanyt, egy pillanatra sem akartam elszakadni a lánytól, gyorsan lesöpörtem az asztalomról a cuccaimat, aztán felkaptam Pannit, és ráültettem. Ő nyöszörgött, amitől meg nem éppen jött vissza a józanságom.
Próbáltam kigombolni blúzát, de nyomorultul aprók voltak rajta a gombok, ezért egyszerűen szétszakítottam, és pár gomb le is jött róla, halk koppanással estek a földre. Az ebédlőből egészen eljutott idáig a zene, halk morajlást hallottam belőle, még mindig. Panni arcát nedvesnek éreztem, minden bizonnyal még mindig hullatta a könnyeit, de nem akart visszavonulni, finom kis ajkacskáival mindenütt csókolgatott, és ujjaival egyfolytában lágyan simogatott.

Amint viszont lekerült róla a blúza, azonnal lenéztem, és a sötétben épp csak kivettem melleinek körvonalát, egy az ablakon beszűrődő lámpa fényénél, a sötétítő ugyanis csak félig volt elhúzva. Nagyon világos volt a lány bőre mindenütt, és abban a pillanatban nagyon tetszett nekem. Egy ártatlan kis csábító. Bár, ha ilyesmire vetemedik, akár részegen is, már nem lehet ártatlan; biztos voltam benne, hogy nem szűz, ezért is folytattam.
Mellei megduzzadtak izgalmában, kis mellbimbói rózsaszín udvarukból pedig hívogatóan emelkedtek ki. Azonnal beindult a nyáltermelődésem, és nem is haboztam, a bal mellbimbójára tapasztottam ajkaimat, és nyalogatni, szívogatni kezdtem. Panni nyöszörgött és lábait a csípőmre fonta. Vékony kis ujjaival a hátamat simogatta, amitől újra és újra meg kellett borzonganom, én meg vékony derekát és lapos hasát jártam be kezeimmel. Szinte eltűnt a fogásomban, pedig a többi lányhoz viszonyítva sosem láttam különösen aprócskának; átlagos magassága volt, nem is volt cérnavékony.

Ott az asztalon tökéletes volt. Lehámoztam róla farmerját, és láttam formás, gömbölyded combjait is; kezeimmel rögtön ott kezdtem simogatni, igazi, markolnivaló kis combocskái voltak, amiket már szétterpesztve akartam látni. Éreztem, hogy egyre csak fenyeget egy kitörés, erekciómat az asztalhoz nyomtam, de már eldöntöttem magamban, hogy Panniba fogok élvezni. Bele akartam élvezni abba az édes punciba, amit nemrég érinthettem meg.
Lehúztam róla fehér bugyiját, ő pedig reszkető kezeivel hátul megtámaszkodott az asztalon, és nyögve hátrahajtotta fejét; haja így egészen az asztal lapját simogatta, azonnal bele is markoltam, majd megcsókoltam, egyre lejjebb nyalogatva végig a testét. Átkozottul kívántam már azt a lágy, fehér kis testet.

Végignyalogattam melleit is, majd tenyereimbe zártam őket, és lejjebb haladtam. Lapos hasánál megálltam, óvatosan széttártam lábait, ő pedig minden ellenvetés nélkül hagyta. Egy-egy kezemmel átöleltem egy-egy combját, és úgy merültem el a rózsaszín, csillogó punci látványában, ő pedig nyögve ledőlt az asztalra. Még egyszer felnéztem rá, feje oldalra hullott, haja szétterült az asztalon, vékony hattyúnyakára libabőr ült ki, mellei szaporán emelkedtek le-fel, valami angyali látványt nyújtott ott előttem, teljesen kitárulkozva.

Rózsaszín ajkacskái elnyíltak, szemeit pedig lehunyta, aztán felnyögött egyet, mire én lehajoltam, hogy megkóstoljam azt az elbűvölő kis puncit; az enyhén sós íz szétáradt a számban, Panni pedig, amint megérezte a nyelvemet, felsikoltott. Édes kis sikoly volt ez, meglepettségről, egyben élvezetről árulkodott, aminek hatására én még hevesebben folytattam a nyalogatást, körbejártam megduzzadt csiklóját, és kisajkait is, majd közéjük férkőzve megpróbáltam mélyen a szirmok közé dugni nyelvemet, de valami eszméletlenül szűkös járatra találtam.

És amilyen nyomorék voltam, ez nem hogy észhez térített volna, csak még jobban felizgatott. Még mindig nem gondoltam, hogy szűzzel van dolgom; ugyan, már, hogy lenne még szűz? A mai korabeli lányok vihogva mesélik egymásnak a szexuális élményeiket, agyba főbe dugják őket, és ez a kislány sem viselkedett valami szégyenlősen előttem.
És nem is akartam arra gondolni, hogy részeg, most életében először. Ez a gondolat teljesen elkerült.
- Ádám – szólított nyöszörögve a keresztnevemen, mire én csak még szaporábban nyalogattam. – Édes istenem… Ádám, ha tudnád…
- Hm?
- Annyit, de annyit ábrándoztam erről!
- Hogy? - felemeltem kissé a fejem, de csak annyira, hogy még érezzem a puncija illatát.
- Már talán kilencedik óta… iszonyatosan vonzódom hozzád.
Ez meglepett. Nem voltam valami jóképű, túl jó testű férfi, bár a diákok csíptek, mert többnyire jófejkedtem velük, de azért tudtam, hol a határ. Soha nem is gondoltam volna, hogy egy kis diáklány vonzódna hozzám, valahogy nem voltam olyan típus, akikhez fiatal kislányok vonzódnak.
- Mindig… - folytatta suttogva, pihegve Panni. – Mindig féltem a szemedbe nézni, mert olyanokat gondoltam.
- Milyeneket?
- Hogy szerelmeskedünk. Hogy a magadévá teszel.
Valami olyasmire vártam, hogy „szexelünk” vagy „megdugsz”, de ez még jobban tetszett. Ez az édes lány vágyik rá, hogy a „magamévá tegyem”. Ez igen. Az erekciómmal már alig bírtam.
- Ádám, kérlek…
A könyökére támaszkodott, mire tudtam, mit kell tennem.
Lehúztam magamról a pólómat, aztán a gatyámat is az alsómmal együtt. Panni felé hajoltam, akinek édes ajkai halvány mosolyra húzódtak, és fél kézzel átölelte a nyakamat, egyik ujjával éreztem, hogy tarkómat simogatja.

Lassan felült, és arcát a nyakamhoz nyomta, hogy ott csókolgathasson olyan édes lágysággal, amit eddig még csak tőle tapasztaltam, de baromira bejött. Lenézett, gondolom, hogy felmérhesse, mivel is fogok beléhatolni, és mikor meglátta meredező férfiasságomat, szemei tágra nyíltak, és még szaporábban kezdett lélegezni. Nem, mintha valami gigantikus szerszámom lenne, vagy akármi, de mivel már teljesen beindultam, kőkeményen meredt fölfelé, ami gondolom Pannit is még jobban felizgatta.
Egyik kezével reszketve, félénken lenyúlt, hogy megérinthesse, de nem hogy keményen a markába zárta, és megkönyörült volna rajtam, csak a maga kis finom lágyságával simogatta. Ettől teljesen kész lettem.
Megragadtam csípőjét, másik kezemmel pedig saját férfiasságomat, és nedves kis puncija felé irányítottam.
- Azért vigyázol majd? – kérdezte a fülemhez hajolva, két fehér kezével finoman simogatva mindenütt a testemet.
- Nagyon gyöngéd leszek.
- Köszönöm – láttam, hogy szemei ismét megtelnek könnyekkel. – Mert ez lesz az első.
Már épp beléhatoltam volna, és enyhítettem volna őrjítő kínomon, de erre az utolsó mondatára megdermedtem.
- Mármint első mi?
Panni csak mosolyogva csókolgatott, az ajkaimra nyomta sajátjait, én pedig hirtelen rájöttem, hogy nem azért csókol így, mert részeg, hanem mert ő még nem tud máshogy.
- Panni, ki érintett meg téged így először életedben?
- Te.
- Szóval még soha senki nem…
- Nem.
- És a csók?

- Te vagy az első. Köszönöm. Nagyon finom.
Panni édes mosollyal csókolt tovább, én pedig kővé dermedtem. Szóval épp most akartam a magamévá tenni egy kis szüzet, aki életében először berúgott, és részegségében lett hozzá elég bátorsága, hogy kikezdjen nálam, akiről, mint említette, kilencedik óta fantáziálgat.
Mintha csak hideg zuhanyt kaptam volna, egyszerre elöntött a józanság. Erekcióm még mindig fájdalmasan lüktetett, de elvittem Panni kis puncijának közeléből, viszont ő nem hagyta abba a csókolgatást. Finoman csókolt; mint egy tapasztalatlan kislány, aki kezdi megérteni, milyen is az a vágy.
Merthogy kétség sem fért hozzá, hogy kívánt ez az érintetlen kis édes ott az asztalon; a puncija nedves volt és meleg, és csak rám várt. Kilencedik óta? Jézusom…
- Panni, mond csak, igazán kilencedikes korod óta vonzódsz hozzám?
- Igen.
- És miket fantáziálgattál?
- Ó, nagyon sokat.
- De én a tanárod vagyok. Panni, tizenhárom év van köztünk. Ez bűncselekménynek számítana.
- Engem nem érdekel. Az sem érdekel, hogy nem szeretsz, hogy sosem fogsz szeretni… - a lány ajkai lefelé görbültek, és ismét könnyezni kezdett szeme, mindene reszketett. – Én sosem vonzódtam más fiúkhoz, vagy férfiakhoz. Azt szeretném, hogy vedd el a szüzességem. Nem bánom, hogy aztán nem lesz semmi, ki se kell tudódnia.
- Ha józan lennél, nem mennél bele ilyesmibe – kis arcát tenyerembe zártam, mire ő szomorúan elmosolyodott.
- Nem érdekel. Kérlek, tegyél a magadévá. Mások nem kívánnak, de te igen. Kérlek szépen, Ádám…

Szinte belefacsarodott a szívem abba a szomorú mosolyba, azokba az édes kis könnyekbe, amiket aztán sorra lecsókoltam Panni arcáról.
Dehogy tettem magamévá. Annyi biztos, hogy rohadtul vágytam rá, de rájöttem, hogy ez lenne életem egyik legrosszabb döntése. Ez az édes kis Panni remek kislány, és egy nap valaki mocsok szerencsés lesz, hogy majd a magáévá teheti. De nem én; ő a diákom, tapasztalatlan, részeg, sebezhető. Másnap, mikor józan lesz, ő maga is utálná magát, ha ez megtörténne. És talán engem is.
De arra gondoltam, még kihozhatok a helyzetből valami jót. A teste érett volt, a puncija pedig nedves és meleg; ajkaira tapadtam, rendesen csókolni kezdtem, fél kézzel átöleltem, másik kezemmel pedig a lábai közé nyúltam, és simogatni kezdtem. Ő reszketve ölelte át a nyakamat és meglepődött, mikor ajkai közé férkőztem nyelvemmel. Faltam, nyalogattam ajkait, aztán közéjük préseltem a nyelvem, megcsókoltam Pannit rendesen, ő pedig egészen belemerült az új érzésbe. Örültem neki, hogy én adhatok neki először ilyen érzéseket.

Odalent lassan simogattam a nedves kis punciját, aminél talán még soha nem vágytam jobban azelőtt semmire. Meglepő intenzitással vágytam erre a lányra, de képes voltam magamra parancsolni. Belé akartam hatolni, akartam érezni a kis szűkös járatot, ahogy teljesen körülölel, aztán mindent beléengedni, de nem tettem.

Ehelyett szorgalmasan simogattam és csókoltam, ő pedig pár perc múlva visszatartott lélegzettel várta a rátörő gyönyört. A csiklóján köröztem, még az ujjammal sem hatoltam belé, biztos voltam benne, hogy ilyesmit még ő sem kísérelt meg saját magán. Mikor egyszer megpróbáltam, éreztem, hogy olyan szűkös, hogy még egy ujjam is alig fért volna belé. Ez persze rohadt izgató volt, de türtőztettem magam, bár én sem tudom, hogyan.
Éreztem, ahogy Panni kis teste megfeszül, aztán szorosan hozzám simul, és felsikolt, ahogyan eljut az orgazmusig, aztán pedig folyton a nevemet ismételgette, amíg el nem múlt a gyönyöre. Miután mindent kifacsartam belőle, ő erőtlenül hanyatlott volna az asztalra, de én megfogtam, és óvatosan lefektettem. Felszedtem a ruháit, és mellé tettem, majd gyorsan felöltöztem, alig bírtam belegyömöszölni álló szerszámom a nadrágomba. Tudtam, hogy még vár rám egy tusolás, ahol magamat is lekezelhetem, de még gondoskodnom kell Panniról.
Óvatosan őt is felöltöztettem, ő pedig teljes kábulatban motyogott valamit, miközben néha egy finom kis csókot nyomott ajkaimra vagy nyakamra. Mikor teljesen kész volt, már csak a gombokat szedtem össze, azokat kidobtam, hogy semmi nyom ne maradjon. Támogatva Pannit, kivittem a fiúkoleszból, és nagy szerencsémre, a lánykoleszhez sietve épp találkoztam az egyik nevelővel. Azt mondtam neki, ezt a kislányt az ebédlő előtt találtam, mire ő idegesen elvette tőlem, és visszavitte a lánykolesz felé.
Gyors visszarohantam a fiúkoleszba, rendet tettem az asztalomon, nehogy valaki kérdezősködjön, és rögtön ezután felmentem zuhanyozni. Azzal se törődtem, hogy talán keresnek a bulin, és észreveszik, hogy nem vagyok a helyemen.
Lehetetlennek tűnt fel ez az egész. Egyfolytában felrémlett előttem Panni édes kis fehér teste, a vallomása, és nem is volt elég egyszer magamhoz nyúlnom. Eszembe jutott, vajon mit fog hinni, ha majd felébred? Végül is, majd álomnak hiszi; én úgy fogok viselkedni, mint eddig, észre sem veszem majd őt.

Az elkövetkezendő napokban, ez be is jött. Bár ő nem tudott róla, minden bizonnyal az egész történetet álomnak hitte, én azért néha mégis rajta felejtettem a tekintetem. Pár napig, akárhányszor csak összetalálkoztunk, ő mélyen elvörösödött, az óráimon egyszer sem nézett fel, de aztán minden visszatért a rendes kerékvágásba. Csakhogy most már észrevettem, ha néha elnyílnak ajkai az órámon, és csillogó szemekkel néz fel rám. Biztos voltam benne, hogy még mindig vonzódik hozzám.
De én veszteg maradtam. Teltek az évek, elballagott az osztály, Panni Szegedre ment egyetemre. Az utolsó napon nagyot sóhajtottam; főként, mert az óta a buli óta én is rengeteget gondoltam rá, újra és újra megjelent a lelki szemeim előtt. Meg se tudom számolni, hányszor vertem ki az ő kis fehér testének és édes hangjának emlékére.
De teltek az évek; már szinte el is felejtettem. Hat éve lehetett, hogy elhagyta ezt a sulit. Én harminchat, ő huszonhárom éves volt.
Mint kiderült, magyartanár lett belőle. Hogy honnan tudom? Visszajött tanítani ugyanabba a gimnáziumba, ahol ő is tanulhatott.
Amikor megláttam, rögtön felismertem, be se kellett mutatnia az igazgatónak. Még ma is fehér és félénk és édes. Ahányszor csak meglátom, feláll tőle.
És rohadtul nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy fenntartsam az egyszerű, munkatársi viszonyt.