Felújítás

Nyár van, nyár volt volt és nyár lesz. A nyár nem csak egy szó, ami egy évszakot jelent tavasz és ősz között. Annál sokkalta több. Én ezt pár nappal ezelőtt még nem tudtam, de a megtörtént dolgok megváltoztatták a nyárról alkotott sablonos véleményemet. Mert minek is hisszük valójában ezt a pár hónapot. Melegnek, ami a kékvérűek ellen szól, pihenésnek, ami csak görcsölést hoz és nem lazulást, esetleg a szabadságok miatt egy kis plusz munkának, vagy egyáltalán munkának. És valójában az egyszerű embernek igaza is van. De nekem immár több a nyár. Egy soha el nem múló emlék, mely az örök forróságot tette szívembe. Nem szerelem, oh nem kötöm magam efféle eszmei béklyókkal. Azon a nyáron történt az egyszeri és megismételhetetlen, 20 éves voltam akkor Azt mondják, ha valami után nagyon vágyódunk, akkor azt előbb-utóbb megkapjuk. Ha mindennél jobban vágyunk rá, akkor viszont elfelejtjük észrevenni a mellettünk elsuhanó eseményeket.

Amikor ránéztem egy lányra-nőre, csak azt láttam bennük, hogy vajon milyen lenne az első alkalom. Nem láttam ilyeneket, hogy szem, száj, nem halottam hangja élénkségét, sem mozgása kecsességét. Egy test kebelből állt, ha háttal állt, akkor pedig fenékből, esetleg combokból.
Voltak lány ismerőseim, velük nem nagyon találkoztam, vagy ha mégis, akkor szemem és tudatom elkalandozott más irányba, amit nem nagyon toleráltak egy idő után. A mai világban, ha valaki túl sokáig marad szűz, akkor Őt lenézik a többiek, mintha muszáj lenne elveszteni. Addig nem volt még barátnőm se. Voltak, akik tetszettek, de valahogy sehogy sem ment az ismerkedés. Úgy voltam vele, amikor eljön az ideje úgy is meg fog történni. Lakásfelújítás volt nálunk, ezért általában elkéstem mindenhonnan. Nem mondhattam a szüleimnek:
- Most mennek kell, a többit lefestjük holnap. Egyik nap beállított hozzám egy kedves hölgy ismerősöm. Látogatása váratlan volt, de mint utóbb kiderült 20 perccel előtte lett volna találkozónk. A szobám nem igazán volt abban az állapotban, hogy bárkit is fogadni tudjak. Bár ez akkor is jellemző volt, amikor nem borította tapéta és hungarocell a padlót. Épp a létrán voltam amikor belépett a szobába. Szinte tökéletes rálátás volt rá. A meleg miatt nem rejtette véka alá azt, amivel a természet megáldotta. Egy pillanatra keblein felejtettem a tekintetem.
- Szia! Hát Te?
- Szia! Szerinted mennyi az idő? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Passz. Mint látod a szobám most nem alkalmas arra, hogy órát tegyünk a falra.
- Akkor válaszolok én. 20 perccel ezelőtt lett volna találkozónk.
- Tényleg?
- Igen. De most már mindegy.
- Ha már itt vagy, nem akarsz segíteni? - kérdeztem behúzott nyakkal. Teljesen elfelejtettem, hogy nekem bárkivel is találkoznom kellett volna.
- Neked aztán van bőr a képeden.
Édesapa jött be a szobába.
- Meg se kínálod a hölgyet semmivel? Milyen házigazda vagy Te?
-A jelek szerint rossz. Hozhatok valamit inni, vagy enni?- kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Köszönöm nem kérek semmit.
- Csak bejöttem szólni. Édesanyáddal most el kell mennünk. Ezt a részt is magad is be tudod fejezni. Vagy ha mégsem, akkor pár óra és itthon vagyunk. Sziasztok!
- Szia!
- Viszontlátásra.
Édesapa távozása után pár másodperc csend következett. Most már tudom mi volt az. Zavarban voltam, mint első bálozó a terembelépés előtt.
- Ha megbocsátasz, akkor én viszont innék valamit.
- Csak bátran.

Zavaromat Ő már látta. Kellemetlen helyzetbe kerültem, és azt ott és akkor nem tudtam kezelni. Kicsit tovább voltam a konyhában, mint szükséges volt.
- Bocsánat!
- Egészen pontosan most melyikért?
- Hát... ööö... a késésért, a nem kellő fogadtatásért.
Ott állt velem szemben. Fejemet lehorgasztottam, azzal próbáltam még jobban rájátszani a megbánásra. Olyan magas volt - még most is-, mint én. Így szememmel pont a melleire láttam. Teljesen beléjük feledkeztem. Pár másodperc és néhány „öhöm-öhöm” után felkaptam a tekintetem.
- A szemem húsz centivel feljebb van.
Zavaromat nem is lehetett volna jobban fokozni. Hibából-hibába estem.
- Igen, persze... tudom én azt...
- Zavarban vagy. Miért?
- Nem, nem vagyok...
- Az nem kérdés volt.
- Én... én.... Elfordultam. Nem álltam tekintetét. Olyan volt, mintha átlátna rajtam. A vágyaimba látott. Eljött a beszélgetésben az az a rész, amit magamban nagyon sokszor lejátszottam, de a gyakorlati megvalósítása nem ment. És akkor jött a kegyelemdöfés.
- Szűz vagy még?
A kérdés meglepett. Háttal voltam neki, így nem láthatta az arcomat. Haragot erőltettem rá és harciasan megfordultam.
- Egész pontosan mi közöd hozzá? De ha annyira kíváncsi vagy rá, akkor tudd, hogy nem. Már voltam nővel... nem is eggyel.... sokkal … és sokszor...
Élvezte a helyzetet, látszott rajta. Szája széle egyre közelebb került a füléhez. Csodálatos mosolya volt. Egész lénye csodálatos volt. Amikor az ember egy nőt angyali manifesztációnak hív, akkor csak mosolygok. De megértettem. Ha Isten a maga képmására teremtette az embert, akkor az akaratának képviselőit – az angyalokat – is saját képmására teremtette, ergo úgy néznek ki mint egy ember. Endorfin öntötte el a testem. Ha valóban léteznek angyalok, akkor Ő volt valamennyi közt a legszebb. Testét, kinézetét leírni ugyan lehet, de semmilyen jelző nem lenne méltó és a puszta szavak jelentésükkel eltörpülnének mellette.

- Igen és mikor?
- Hát... hát... soha, még nem voltam nővel.
Akkor végképp megsemmisültem. Lelkileg magamba zuhantam.
- Miért hazudtál?
Menekülni, ez jutott eszembe.
- Minek faggatózol, az ilyenekhez semmi közöd.
- Ne félj! Vegyél egy mély lélegzetet és válaszolj a kérdésre. Egyet ne feledj. Nem karom ellened felhasználni.
- Jól van. A barátaim közül és már majd mindenki elvesztette. Akik még nem, azok meg legalább két-három évvel fiatalabbak, mint én. Ha megkérdezik, nekem milyen volt az első, meg mikor és én azt válaszolom, hogy semmilyen és soha nem történt meg. Utána meg csak nevetnek rajtam. Mintha ez valami muszáj dolog lenne. Kis szűzike, mondják. Nagyon bosszantott. Nem akartam, hogy te is azt hidd egy szerencsétlen lúzer vagyok.
- Azért, mert valaki szűz, még nem lesz vesztes, és hazudni sem kell emiatt, főleg, ha valaki nem is tud. És meddig akarsz még az maradni.
- Ez egy hülye kérdés. A tehetném, akkor már most elveszteném.
- Kérdezd meg!
- Mit?
- Ne legyél már ennyire sötét.
- De ha egyszer nem tudom, mit akarsz.
- Nem az a lényeg, hogy én mit akarok, hanem, hogy te. El akarod veszteni a szüzességed?
- El.
- Most?
- Micsoda! Te lefeküdnél velem?
- Kérdezd meg!
- Öööö …. nos... szóval, volna, kedved, illetve... akarom mondani....
- Ne gondolkodj, csak mond!
- Akarsz dugni?
- Te egy reménytelen este vagy. Erre nincs időm. Szia!
- Ne, várj! - kaptam a keze után. Én nem úgy gondoltam, csak....
- Tudom, egy szerencsétlen lúzer vagy, hogy a szavaiddal éljek.
Vettem egy mély levegőt.
- Tamara, nézd, annyira már ismersz, hogy tud a finom modor sosem volt az erősségem. Nem értem mézes- mázas szavakhoz sem. Ne haragudj, ha megbántottalak.
- Folytasd!
- Tudom, hogy csak segíteni szeretnél, és már többször vétkeztem a mai napon, a mostani órában. Nem tudom miért vagy ilyen megértő velem szemben, de köszönöm. És megtisztelve érezném magam, ha abban a tudatban élhetnék tovább, hogy egy olyan csodálatos lánnyal…. nővel lehettem elsőnek, mint te.

- És ezt annyira nehéz volt kimondani?
- De mégis hol. A lakás nem a legösszkomfortosabb.
- Nincsenek problémák, csak megoldásra váró feladatok. Szeretkezni, nem csak ágyban és fekve lehet.
- És védekezés meg ilyenek. Nekem nincsen gumim.
- Nálam van. És kivett a táskájából egy csomag óvszert.
- Miért van nálad gumi. Sűrűn csinálsz ilyet?
- Gázspray is van nálam, mégse akarok vele lefújni mindenkit. Pedig néha nem ártana. És most csókolj meg.
- Tessék?
- Nem lehet csak úgy durr bele, ruha le, aztán had szóljon. A testnek is éreznie kell a vágyat, nem csak a léleknek. Amikor szeretkezel valakivel, akkor összeolvad a testetek és lelketek. Egyiket sem lehet kihagyni, mert akkor csak szexről beszélünk. A szeretkezés egy öleléssel kezdődik, amikor testek egymáshoz érnek. Az ajkakon keresztül tudatjuk a másikkal, hogy kívánjuk Őt és kezünkkel meg is mutatjuk hol. Az első érintéstől az utolsóig figyelni kell arra, hogy a másik is megkapja azt az örömöt, amit én. Nem lehet csak magamra gondolni. A szó a lélek dicsérete, az érintés a testé. Tedd az érintést is olyan ünnepélyessé, mint minden dicsérő szavad. A simogatást vedd úgy, mint egy kis bókot, a csókot, mint egy dicséretet, az ölelés pedig, maga a vallomás. Amikor úgy szorítasz magadhoz valakit, mintha soha nem karnád elveszteni, akkor őszintébb vallomást tettél, mintha szóra nyitottad volna a szádat. És maga szeretkezés. Két test összeolvad a fizikai világ felett. A vágyat nem lehet kierőszakolni, de szenvedély nélkül mit sem ér az egész. Csukd be a szemed. Ne gondolj semmire. Teljesen ürítsd ki az elméd. Nyugtasd meg a tested. Nem léteznek gondok. Nincsen szoba, se lakás. Csak két ember létezik a számodra. Te és én. Csak mi ketten legyünk az elmédben. Engem láss is, magadat csak érzékeld. Na arra gondolj, ami ezután lesz, hanem arra, ami eddig volt. Ne engedd befolyásolni magad a múlt halójától, de engedd, hogy átjárjon.

Elhallgatott. Csak annyit halottam, hogy megemeli egyik lábát. Egy kéz érintette a derekamat, egy másik pedig a vállamat. Puha ajkak csókolták az enyémet. A kezeim automatikusan indultak. Azt hittem rögtön a melleit fogom megfogni, mert eddig szinte csak azon járt az eszem. A tudatom megértette, amit mondott. A derekán kötöttek ki. Hosszú percekig maradtunk így. Csókja édesebb volt a legfinomabb vörösbornál, amit addig ittam. Érintése kellemesebb volt, mint egy nyári hűsítő szellő. Jobb lábával átkulcsolta a bal lábamat és elkezdte csókolgatni a nyakam. Én elkezdtem csókolni a jobb karját. Bőröm érdesnek tűnt az Övéhez képest. Lassan levette mindkét kezét rólam és a pólóm alá nyúlt. Egyszerre éreztem forróságot és hűvösséget. Kezei minden érintés után égető nyomot hagytak. Én hasát kezdtem simogatni. Mindig úgy képzeltem, hogy leendő barátnőmnek betonkemény hasa lesz. Tamara nem volt, sem túl vékony, de fölösleg sem volt rajta. Alakja formásnak formás volt, de nem tökéletes. A legkevésbé sem számított. Kezem felcsúsztattam egészem a hónaljáig, utána ismét vissza a hasához.

Amikor melleit éreztem ruhán keresztül, egy pillanatra megrémültem, és ideg lett a gyomromban. De csak kósza pillanatig. Minden mozdulat új volt. Egy számomra teljesen új területen voltam. Előttem egy hús vér nő volt. Levette a pólóm, és Ő is feltette a kézét. Ezzel jelezte, hogysem kívánja tovább viselni a toppot, ami addig rajta volt. Meglepően konstatáltam, hogy nincsen rajta melltartó. Mellei formásak voltak és teltek. Ilyen közelről látni teljesen más volt, mint elképzelni, vagy ruhán keresztül megbámulni.
- Ne gondolkodj, csak csináld amit jónak látsz!- suttogta fülembe, majd nyomatékosítás címét kissé bele is harapott. Megéreztem, de tetszett. Lenyúltam és megfogtam a combját. Elkezdtem a melleit csókolgatni. Szokatlan volt. Ugyan olyan bőr borítja, mint a testünk többi részét, valahogy mégis mi férfiak előnybe helyezzük ezeknek a bőrfelületeknek az érintését.

Fejét hátrahajtotta, és az én fejemet a mellei közé szorította egy kurta pillanatra. Utána ismét csókolgatni kezdte a felső testem. A mellkasom, a hasam, a nadrágom feletti rész. Két kézzel megfogta a nadrágom két szélét, és egy rántással lesegítette a térdemig. Ment vele a boxer is, ami rajtam volt. Pornón nevelkedett fantázián azt hitte, hogy azonnal kezelésbe veszi a férfiúi nem egyik ékes jelét mit testemen viselek. De nem tette. Lesegítette rólam azokat a ruhákat, amik rajtam voltak. Most már tudom, hogy a vetkőztetés is egy külön művészet, de akkor még sejtelmem sem volt. Maga vette le a ruháit és helyezte kellően messze tőlünk. Ott álltunk egymással szemben teljesen meztelenül. Rajtam látszott, hogy már alig várom az aktus kezdését, de én én nem tudtam megállapítani ránézésre, hogy Ő is készen áll- e. Szemét körbehordozta szobát. Kinyújtotta kezét és elvezett a takarófóliával letakart ágyamhoz. Remegni kezdtem. Régóta vártam már ezt a percet, de hogy ott álltam megijedtem. Nem igazán értettem, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogyan történtek.
- Csak tedd, amit jónak látsz!

Nem vártam tőle olyan határozott mozdulatot, amivel szabályosan letépte a fóliát az ágyról. Gyengéden - mintha hímes tojás lennék – lefektetett az ágyra. Az óvszert felhúzta az akkori férfiagyamra. Fölém térdelt, és mielőtt rám ült volna, egy kicsit elkezdte dörzsölni a szeméremhéjait. Kisvártatva beengedett a földi gyönyörök kapuján. Felnyögtem. Nem számítottam, hogy már az első bent lét is ennyire élvezetes lesz. Lassan mozogni kezdett rajtam. Nem sietett, hisz hová is rohant volna. Amennyire rajtam lévő teste engedte, felültem. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Megcsókoltam. Éreztem magamban szenvedély erejét. Szorítottam magamhoz. Érezni akartam nem csak ott ahol testünk részei eggyé lettek, hanem mindenhol máshol is. Egy kis ideig csak a szánk mozgott. Mindkét kezemmel megfogtam a fenekét, és én kezdtem el mozgatni. Annyit azért tudtam, hogy nem ajánlatos gyorsan elmenni, mert az neki biztosan nem ad valami nagy élményt. Ismét lefeküdtem, Tamara meg jött utánam. Ő is rám feküdt. Nem volt valami kényelmes, de ilyen aprósággal nem foglalkoztunk. Nem halottam az utca zajait, nem éreztem a kintről bejövő illatokat. Nem figyeltem az ágy nyikorgására. Csak Tamara volt nekem. Azt akartam, hogy Neki jobb legyen, mint nekem. Helyet cseréltünk.

Ráfeküdtem, és csak én mozogtam. Minden egyes mozdulat külön élvezet volt. Mint egy vers, melynek minden sora önálló mondanivalóval bír, de az egész egy nagyobb, egy teljesebb tudást ad. Éreztem, amikor már Ő is teljesen átadta magát a testi örömöknek, amikor elértem a legbelső pontot, amit elérhettem. Szuszogtam és ziháltam. Testem forró volt és a levegő sem enyhítette ezt a forróságot. Nem is tudta, nem e világról származott. A lelkem hevességének volt egyfajta kivetülése. Ránéztem. Szeme csukva, szája nyitva. Meg akartam ismét csókolni, de valahogy éreztem, Ő most nem arra vágyik. Az élvezet egy magasabb fokára hágott. Amikor már nincs visszaút. A lejtő, ahol nem tudsz megállni. A szakadék, ahol nincs kapaszkodó. Forró lávaként söpört végig testemen a teljes katarzis. Lüktettem, éreztem, ahogy távozik belőlem a szüzesség utolsó magva. Ráfeküdtem, de hogy ne nehezedjek rá, térdeimmel és két kezemmel tartottam magam. Megsimogatta az arcom. Nem bírtam ellenállni a késztetésnek. Megcsókoltam. Abba az egy csókba tettem bele minden hálámat, minden köszönetet. Óvatosan leszálltam róla, és amennyire tudtam, melléfeküdtem. Percekig csak néztük egymást. Simogattuk a másik testét. Olvastunk egymás lelkében. Néha mikor szóra emeltem volna számat, egyszerűen odatette egy ujját és csendre intett. Teltek a percek. Testem és lelkem kezdett megnyugodni.
- Köszönöm.
- Ne köszönd, nem szívességet tettem.
Az első és egyetlen együttlétnek nem volt semmilyen folytatása. Megmaradtunk abban a felszínes barátságban, amiben voltunk. Nem említettem, hogy vele volt az első. Amikor kérdezték, voltam- e már nővel, csak ennyit mondtam.
- Voltam.
Látszott rajtam, hogy igazat mondok.