Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Féltékenység

Ráérősen autózgattam Debrecenből Nyíregyháza irányába. Aznapra befejeztem a munkát, hazafelé vettem az irányt a kora délutáni kánikulában. A négyes út lassú forgalmában még jól is esett, hogy nem kellett nagyon a közlekedésre összpontosítanom. Sokkal jobban lefoglaltak a gondolataim. Már régen tervezgettem, hogy megállok az egyik örömlánynál, de sosem bírtam rászánni magam a megvalósításra. Örökösen csak halogattam, pedig a vágyam nap, mint nap egyre jobban hajtott ebbe az irányba. No nem azért, mintha nem tudtam volna felszedni egy nőt, csak egyikük sem volt eddig hajlandó teljesíteni bizonyos kívánságomat, ráadásul az utóbbi időben már elég régen egyedül is voltam.




Az elmúlt két évben hetente kétszer jártam végig ezt az útvonalat, így bőven volt alkalmam szemrevételezni az út mellett pózoló társaságot. Arcról már messziről felismertem a szinte mindennap kinn strichelő macákat. Legtöbbször csak délben jelentek meg, aztán késő estig illegették- billegették magukat az arra járó autósoknak. Volt közöttük olyan fekete csaj, mint a szurok. Sokszor el is gondolkodtam, ugyan ki a fene állhat meg neki, de biztosan volt rá jelentkező, mert másképpen nemigen jelent volna meg minden áldott nap, hogy fel- alá sétálgatva kellesse magát az út szélén órák hosszat. Mindenesetre nagyon jó teste volt, és ez sokat nyomhatott a latban.




Az én zsánerem egy húszas éveiben járó, vakítóan fehérbőrű lány, aki a hosszú, bozontosan göndör, fekete hajával mindig egy nádas melletti bekötőút torkolatánál állva csalogatta az áldozatait. Na, ez a nő igazán tetszett. A hófehér bőre és a sötét haja közötti kontraszt ellenére a kerek arca, mélyen ülő, óriás, sötétbarna szemei és az arcán lévő csinos kis gödröcskéi rendkívül bájossá tették. Nem volt kövér, még csak molettnek sem nevezném, de igazán szépen párnázott testrészei erotikus gondolatokat ébresztettek bennem, akárhányszor csak elhaladtam mellette. Eleinte még integetett is, hátha bennem is potenciális vevőre talál, de az idő múltával messziről megismerte az autót, és csak egy unott szempillantásra méltatott. Sokszor gondolkoztam, hogy visszaköszönjek, de sosem vettem hozzá elég bátorságot.




Csak az utóbbi három hétben született meg az elhatározás, hogy bepróbálkozok. Ha nem jön össze, még akkor sem vesztettem semmit, nem vallhatok nagyon nagy kudarcot.




 




 




Találkozásunk napján a megszokottól egy kicsit korábban érkeztem, hogy a lánynál mindenképpen első lehessek. Semmiképpen sem akartam másik férfi után következni a sorban. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a nő még nincs a törzshelyén, hát kicsit megkönnyebbülve tovább haladtam. De az ördög nem aludt. Pár kilométerrel távolabb megfordulásra késztetett. Látnom kellett a lányt! Percről percre nőtt bennem az izgalom. Annyira készültem már az aktusra, hogy minduntalan az anyósülésre dobott síkosítóra nézegettem. Ha ma sem, akkor mikor? Ezt a kérdést már többször is feltettem, de minden alkalommal találtam valami nevetséges kifogást, hogy kibújjak a saját alantas vágyaim alól.




 




Kilométereket mentem visszafelé, mire újra meggondoltam magam. Mit keresek itt? Menjek inkább haza! Hogy miért, vagy miért nem, talán a korai időpont miatt egyetlen lány sem volt ma a közelben, hogy igénybe vehessem a szolgáltatásait. Még a szurokfekete csajt sem állt a megszokott helyén. Szilárd elhatározással fordultam ismét hazafelé, kicsit bánkódva, kicsit csalódottan.




Az izgalom és az idegesség miatt vizelnem kellett, gondoltam a nádas melletti bekötőút tökéletesen megfelel majd a hűtővizem leeresztéséhez. Be is hajtottam az útra, és a kis nádas mögött megállva meglepetten tapasztaltam, milyen jó kis búvóhely rejtőzik a főút közelében. Körbenéztem, de a letaposott fűszálak kivételével semmi sem utalt a hely alkalmi rendeltetésére. Vizelés után még hiányérzetem támadt, a természet lenyűgöző szépségeit nézegetve kisétáltam az út széléig, hogy körülnézhessek. Éppen gyalogoltam visszafelé, amikor egy rozzant Suzuki állt meg az út szélén és kipattant belőle a várva várt örömlány, majd az autó tovább hajtott.




- Szia! Rám vársz? - kapott az alkalmon, hogy ilyen hamar kuncsaftot foghat, és a kis bekötőúton pillanatok alatt utolért, majd csatlakozott hozzám.




- Helló! Hát... úgyis mondhatjuk. - vigyorogtam remegő térdekkel, mert inamba szállt a bátorságom, csak a nő csodálatos mosolya adott erőt, hogy vonakodva beismerjem a jelenlétem okát. Dermedtem álltam, és nagyot nyelve néztem végig a lányon, amíg egészen közel állva beférkőzött az aurámba. A szénakazal hajtömeg alatt feszülő pólójából majd ki buggyantak a dús keblei. A melltartó nélkül is magasan ringó emlői csodás formákkal és apró, kidudorodó bimbókkal kötötték le a figyelmemet. A napfényben szinte világított a lány meztelen köldöke. A két számmal kisebb forrónadrág pedig alig- alig takarta a fanszőrzet vonalát. Csak a zárt, magas sarkú, fekete csizma nem illett a képbe. Bármennyire szexi volt, iszonyú meleg lehetett. A csaj egyfolytában nyalogatta a vérpiros, rúzzsal megnagyobbított ajkait. Egy picit el is gondolkodtam, hogy vajon milyen lehetne egy hétköznapi, szürke kis verébnek öltözve, egyszerű farmerben, szolid felsőben. Valószínűleg úgy is szép lenne, de a foglalkozása eme erotikus öltözéket követelte.




- Üljünk az autóba és megbeszéljük! - Indítványozta, miután a nádas sarkánál észrevette a kocsit. Meg sem várta, mi a válaszom, nagy magabiztossággal foglalta el a helyét az anyósülésen, a síkosítót pedig a kesztyűtartó alatti tartóba dobta anélkül, hogy megnézte volna, mi volt az. Méretes, fekete retiküljét a két ülés közé passzírozta. Elhelyezkedtem a volán mögött és bizseregve bámultam át a csaj hívogató dekoltázsára, amíg közelebb nem hajolt és bizalmasan a képembe nem mosolygott. Azt hittem, rögtön a lényegre tér, de ehelyett mást kérdezett.




- Hogy történt meg, hogy megálltál, te nem is olyan pasi vagy! Évek óta csak bámulsz, majd kiesel a kocsiból és semmi más nem történik. - barátságos hangjából nem szemrehányás, csak egyszerű kíváncsiság érződött ki.




- Már hosszú ideje szeretnélek közelebbről megismerni, de milyen dolog visszaintegetni, ha meg sem állok. még azt hitted volna, hogy csúfolódom veled. - mentegetőztem, miközben éreztem, hogy elönt a pír.




- Gondolod, hogy csak a tejelő pasikkal állok szóba? - nevetgélt a lány a maga könnyed stílusában.




- Ezen nem is gondolkodtam, de ciki itt az út szélén ismerkedni, arról nem is beszélve, hogy nem azért állsz itt... - vontam zavartan vállat.




- Attól még szeretek jóképű, aranyos fiúkkal beszélgetni, de igazad van, ez a hely tényleg nem erre való. - billentette a fejét tréfásan félre.




- Nem gondolnám, hogy örülnél, ha itt zaklatnálak. - magyarázkodtam idegesen a kormányt bámulva.




- Ok, látom, ideges vagy! Ez az első alkalom? - húzódott hátrébb egy kicsit a tolakodó közelségéből, hogy lélegzethez jussak és a nyárfalevélként reszkető kezeim is megnyugodjanak a kormányon.




- Igen. - mondtam alig hallhatóan, valószínűleg meg sem hallhatta, csak a bólogatásomból értette meg az egyszavas válaszom.




- Ne félj, nem harapok, vagy ha mégis, az neked csak jó lehet. - tréfálkozott a lány, hátha azzal oldhatja bennem a feszültséget.




- El tudom képzelni... - mosolyogtam el magam belegondolva a harapásba.




- Tök helyes pasi vagy, mi hozott ide az út szélére? - tette a kezét a remegő kezeimre. A bizalmaskodása megnyugtatóan hatott rám és a kellemes érintése megmozdított végre valamit. Mélyen magamba szívtam a parfümje édes illatát és rászántam magam a fojtatásra.




Valamit szeretnék... de nem biztos, hogy neked is megfelel. - mondtam remegő ajkakkal a mosolygó nőre sandítva.




- Annyira rossz? - kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.




- Nem, tulajdonképpen nem. - vontam vállat, de nem bírtam kinyögni az igazságot. A csaj vigyorogva méregetett, aztán hogy nem szólaltam meg, ismét kérdezett.




- Perverz?




- Talán egy kicsit. - következett megint a vállrándítás és utána a hallgatás.




- Nyögd már ki, ne nekem kelljen kibarkóbázni! - noszogatott kedvesen.




- Szeretném kipróbálni az anális szexet... - nyögtem magam elé meredve. A nő hátravetette magát az ülésben, és most ő maradt rövid időre csendben. Éreztem, hogy mérlegeli a helyzetet és feszülten figyel.




- Azzal lesz egy kis baj, még sosem csináltam. - mondta nagyon komolyan.




- Nem baj, ha nem teszed meg, egy idióta vagyok, hogy ilyet kérek. - szabadkoztam, de a lány ahelyett, hogy távozott volna, megsimogatta a kezem.




- Úgy látom, te egy rendes pasas vagy és nem kell félnem tőled. Megpróbálhatjuk, de abba kell hagynod, ha szólok.




- Persze, persze! - bólogattam sápadtan, de nem mertem a szemébe nézni, a semmibe bámultam.




A lány megint hallgatott, csak a keze mozdult meg, hogy lassan végigsimítson a karomon, majd az arcomon.




- Ne reszkess már, mondtam, hogy nem harapok!




- Ok, ok, mindjárt elmúlik. - húztam ki magam és egy mosolyt erőltettem a képemre, majd felé fordultam. Bíztató szempár nézett vissza.




- És a piszkos anyagiak? Mennyibe fog ez nekem kerülni? - tudakoltam, pedig az ár már az én szempontomból teljesen mindegy volt.




- Nem tudom, egy ötöst szoktam kérni, de majd a végén megmondom. Az is lehet, hogy nem sikerül, akkor megelégszel egy gumis dugással?




- Ahogy akarod! - bólogattam.




- Na és hogy csináljuk? - rebegtette meg csodálatos műszempilláit, és ismét közel hajolt. Tisztán érződött a fogmosás utáni üde lehelete. Vastag ajkai gyönyörűen megcsillantak a napfényben és kellemes borzongással töltöttek meg.




- Arra gondoltam, talán a hátsó ülésen... - kezdtem összeszedni magam.




- Ok, mond, hogy mit csináljak! - szállt ki az autóból, én pedig előkotortam a síkosítót és hezitálva követtem. Lelkileg még mindig nem voltam megfelelően felkészülve a fizikai kapcsolatra. Mire megkerültem a kocsit, a csaj már meg is szabadult a szűk nadrágocskától és a nyitott hátsó ajtón alkalmas helyzetet keresve betérdelt az ülésre. A fejét a kézfején pihentetve, a derekát pompásan homorítva kitolta a fenekét. A teljesen szőrtelen, lehetetlenül kerek félgömbök sokkot okoztak, a rózsaszín punci résében a szeméremajkak sötéten virítottak. Sötétbarna ánusza épp hogy csak kivillant a húsosan ringó farpofák közül. Alig mertem megérinteni. Egészen közel álltam, így a lány hátranyúlva az egyik kezével megpróbálta simogatni a farmeron keresztül a farkam, viszonzásul a tenyerem a puncijára helyeztem. Még teljesen száraz volt.




- Egy kicsit elő kell, hogy készítselek, ha nem bánod! - bátorodtam fel, hogy nem kellett a szemébe néznem.




- Rendben, csináld. - hallottam a választ.




- Voltál ma már pasival? - érdeklődtem, mert tudni akartam, hogy hogyan legyen tovább. Nem szerettem volna bekenni, és durr bele, egyszerűen csak megkefélni. Ha már eddig eljutottam, meg kellett adjam a módját.




- Tegnapelőtt voltam utoljára, ha azért kérded, mert finnyás vagy. - mondta és éreztem a hangjában némi bosszúságot.




- Csodálatos az illatod! - próbáltam engesztelni. És valóban, közelebb hajolva mennyei érzés volt a bőre üdeségét magamba szívni.  Megfogtam a puha és meleg kezét, maga alá irányítottam a nadrágomról.  Magam is oda támaszkodva behajoltam az autóba, és apró puszikat adtam a puncijára.




- A nyalást külön felszámolom! - közölte a legnagyobb természetességgel. El voltam szánva. Kerül, amibe kerül, a vágy sokkal erősebb volt, mint bármikor. Hat lóval sem lehetett volna visszatartani, hogy bele ne csókoljak az egyre jobban megnyíló vagina csodálatos ajkai közé. A csaj enyhe remegéssel és halk sóhajtozással viselte a csiklóján táncoltatott nyelvem érintését. Jó jelnek gondoltam, hát nyomultam tovább, előre. Amennyire csak bírtam, mélyen bedugtam a nyelvem a nedvesedő hüvelyébe. Az izgalomtól a nő puncija rózsabimbóként virágzott ki, megduzzadva, kinyílva fogadta a csókjaimat, nekem meg teljesen megszűnt minden ellenérzésem a lány prostituált voltát illetően.




Egy idő után be kellett vetnem az ujjaimat is, hogy a csiklóját is kezelésbe vehessem. Nem maradt elég hely, ezért a nyelvem följebb csúszott az ánuszra, ami reflexből pár összehúzódással válaszolt, aztán megnyugodva ellazult és a feszülő izmok egyre mélyebbre engedték a furakodó nyelvemet. A mutató és középső ujjaimat szépen bedugtam a lány hüvelyébe, a hüvelykujjammal meg a duzzadó peckét masszíroztam.




Egy darabig azt hittem, hogy nem fogja sokáig hagyni magát, mert ugye az idő neki pénz, de a lány türelmesen és meglepően hosszú ideig viselte a franciás kényeztetésem. Magam is csodáltam, hogy átérezhető volt, mennyire élvezi a játékot, és még jobban meglepődtem, amikor az orgazmus okozta összehúzódások hangos nyögések kíséretében megérkeztek a hullámzó altestében. Megálltam, csak gyengéden simogattam a combjai belső felét, de a puncijához nem értem hozzá. Tétova mozdulattal markoltam a fenekébe, de a lány csak nagyot szusszanva beljebb csúszott, elterült az ülésen. Bozontos haja beterítette az arcát, így tanácstalanul vártam, hogy magához térjen. Nem siettettem, maradtam a simogatásnál és kíváncsian vártam, hogy végre én következzek. Eltelt egy perc, majd még egy, mire a csaj felemelte a fejét és fátyolos szemmel rám nézett. Komoly volt.  Mintha abban a pillanatban határozta volna el magát felpattant, és a nadrágocskát megragadva keresgélni kezdte az elejét, hogy magára vegye. Itt már valami baj lesz, állapítottam meg.




- Ne haragudj, de nem csinálom tovább! - közölte szánakozó képpel, majd belebújt a nadrágjába. Egy pillanatra sem nézett a szemembe, hogy eloszlassa a kételyeimet, csak magával foglalkozott. Láttam, hogy vége az üzletnek, ezért egy kis töprengés után meg kellett kérdezzem:




- Mennyivel tartozom?




A lány csak ekkor nézett rám őzikebarna, fátyolosan csillogó szemeivel. Küldött egy kedves mosolyt, amiből tudtam, hogy nem velem van a probléma, aztán a táskáját előszedve kihalászott egy zsebkendőt, és törölgetni kezdte az arcáról az izzadtságtól elkenődött festéket.




- Nem tartozol semmivel. - mondta halkan, alig érthetően, majd becsapta a kocsi hátsó ajtaját, ezzel is jelezve, hogy mehetek Isten hírével.




- De... - a szavakat keresgélve álltam értetlenül a nő előtt.




- Semmi de, csak tűnj már el! - mondta kicsit határozottabban, aztán elfordult tőlem. Világos volt, hogy nem óhajtja tovább a társaságomat. Álltam értetlenül, mint Bálám szamara a ködben, és bizonytalan voltam, mit is kellene mondanom, vagy tennem. A lány viszont nem foglalkozott tovább velem, hát beültem az autóba és indulni készültem. A motor beindítása után még egyszer hátranéztem az oldalsó tükörben, amikor megláttam a nő figyelő tekintetét. Összenéztünk, és valószínűleg akkor jutott elhatározásra, mert felemelte a kezét, hogy megállítson, majd utánam kiáltott.




- Várj, kérlek! Elvinnél Nyíregyházára?




- Persze, örömmel! - hajoltam ki az ablakon, mert valójában tényleg kívántam a közelségét. Valami megfoghatatlan okból nem az érintése hiányzott, hanem csak kíváncsivá tett az utóbbi pár percben tapasztalt pálfordulása.




A lány megkerülte az autót és a táskájával az ölében visszahuppant az anyósülésre, majd intett, hogy induljak.




- Valami rosszat tettem, vagy megbántottalak? - próbáltam beszélgetésbe kezdeni a komoly képpel elgondolkodva maga elé bámuló lánnyal.




- Jaj, dehogy, inkább túl jó voltál! - engedett el felém egy vigasztaló mosolyt.




- Ezt nem értem, akkor miért... ?




- Pár napja arról beszélgettem a barátnőmmel, hogy ha egyszer valaki végre eljuttat a csúcsra, azonnal abbahagyom a strichelést és jó útra térek. - közölte mosolyogva, és szexi mozdulatokkal az arcába lógó tincseket igazgatva rám vigyorgott.




- Ezt el sem hiszem, elég idétlenül hangzik. Különben azt sem értem, hogy az egészen intelligens beszéded és az ápolt megjelenésed ellenére hogy a csudába kerülsz ide az út szélére. Ránézésre egészen mást vártam, de nagyon kellemesen csalódtam benned.




- Ez úgy hangzik, mint egy vallomás! - játszott a szavakkal és előrehajolt, hogy jobban a szemeimbe nézhessen.




- Akár annak is veheted. Nincs okom mellébeszélni. Emlékszem, amikor először láttalak két éve egy piros mini ruhában és majdnem megálltam, csak a foglalkozásod tartott vissza, hogy megszólítsalak.




- Te most udvarolsz nekem? - suhant át valami pír a mosolygó, fehér arcbőrén.




- Jaja, beszélgetni akarok veled, nem szeretném, hogy kínos csendben üljük végig az utat, még ha csak félóra is.




 




 




A lánnyal töltött idő valahogyan könnyedséggel töltött el. Mivel megszűntek a kötelezettségek és nem tartott nyomása alatt a vágyaim okozta szégyenérzet, valamint a prosti mivoltától sem kellett úgymond tartanom, felszabadultan, jókedvvel ki akartam élvezni a társaságát.




- Komolyan mondtad, hogy ez volt az első orgazmusod? - sandítottam oldalra, hogy belenézzek a meleg szempárba.




- Teljesen komolyan. Még középiskolában volt egy srác, akivel érettségi előtt lefeküdtem. Tapasztalatlanok voltunk, csak szerencsétlenkedtünk mindketten, ezért nem is sikerült valami jóra. Aztán az egyetemen belekerültem egy alkoholista társaságba, és ott két másik lánnyal együtt jó pénzért escort szolgáltatásokat nyújtottunk ismeretlen pasasoknak.  Sikerült úgy elzülleni, hogy két év után abbahagytam a sulit, és mivel a pénz volt az isten, egy alkalmi ismerősöm magával vitt a négyes útra. Ezek után gondolhatod, hogy ez nekem csak munka, és így nem nagyon élveztem. Sosem tudtam igazán élvezni a szexet, emiatt nőként értéktelennek éreztem magamat. Nem volt mentség az sem, hogy a pasik sem bántak valami jól velem. - mesélte a nagy táskáját nézegetve, mintha abból olvasná ki a mondanivalóját.




A lány meglepően rövid, de őszinte története megdöbbentett. Nem látszott rajta, hogy bármennyire is bánná a dolgot, de legbelül valószínűleg mély nyomot hagyhatott az utóbbi pár év a lelkében.




- És a szüleid? - kérdeztem, mert ha másnak nem is, nekik ott kellett volna lenniük a lányuk mögött a megfelelő időben.




- Jó apám kitagadott, és elzavart a háztól. Azóta vissza sem mertem menni, anyám meg nem mert mellém állni. Nagyon elszúrtam, és már nincs visszaút. - mondta szomorkásan fintorogva, és próbált úgy tenni, mintha nem nagyon érdekelné a dolog, de a szemében a csillogás egy könnycsepp megjelenésére utalt.




- Ne beszéljünk most erről, mert úgy látom, elszomorít! - fogtam meg a puha és meleg kezét, amire megrázta bozontos fekete sörényét és egy szemvillantás alatt átalakult mosolygó, szexi angyalkává.




- Inkább azt mond meg nekem, hogy velem mégis hogy sikerült elérned az orgazmust, mikor nem is tettem semmi különöset. - kacsintottam a lány mosolyra húzódó arcára.




- Nem tudom! Valahogy benned jobban megbíztam, tetszett a félénkséged, és ahogyan rám nézel. Persze amit csináltál velem, az is fantasztikus volt. - szedte össze kapkodva a gondolatait.




- Nem is ismersz, lehetnék, mondjuk, egy szatír! - vetettem közbe.




- Ugyan már, itt jársz el mellettem hónapok óta, nem vagyok vak, hogy ne vegyem észre, mennyire megnézel.  És tudod mi tetszik még benned annyira, hogy nem érezteted velem, hogy kurva vagyok! Teljesen leveszel a lábamról. Amúgy is, ahogy elnézlek, egy jóképű, harmincas pasi vagy!




- Huhh......, örülök, hogy tetszem, ez kedves bók egy ilyen szép nőtől! - szorítottam meg a kezét, amit addig bölcsen elfelejtettem elengedni, válaszul a lány a másik kezét is a kezemre tette és megsimogatta a kézfejemet.




- Szépnek tartasz? - nézett kihívóan rám.




- Gyönyörűnek! Ami azt illeti, észbontó tested van, és bájos arcod. Ja és a fekete a gyengém! - intettem a fejemmel a hajkoronája felé.




A lány néhány röpke másodpercre szemezni kezdett velem, de vezetés közben nem nagyon engedhettem meg magamnak, hogy viszonozzam a pillantását, ezért csak némán bámulta a profilomat hosszúnak tűnő másodpercekig.




- Ha egy átlagos csaj lennék, belém tudnál szeretni? - lepett meg az újabb, komolynak tűnő kérdésével.




- Simán! Minden megvan benned, amit egy férfi kívánhat. Azt hittem, hogy csak külsőre vagy csodálatos, de nem esett ki a kapa a szádból akkor sem, amikor szóltál hozzám.




- Mi nem esett ki? - kérdezett vissza.




- Nem beszélsz úgy, mint egy kocsis, mocskosul káromkodva, egészen intelligens vagy! - válaszoltam vigyorogva.




- Köszi! - rebegte.




- ja és ápolt vagy, meg rendezett. Ha főzni is tudsz, egy főnyeremény lehetsz!




- Még két ilyen bók, és beléd szerelmesedek! - közölte felnevetve, de a vihogása ellenére érezhetően komolyan vette a szavaimat.




- Én meg már attól féltem, hogy nem leszel belém első látásra szerelmes. - húztam tovább a lány agyát.




- Első látásra nem is, de most, hogy így udvarolsz, meggondoltam magam.




- Örülök, hogy az érzés ilyen kölcsönös, és a kezdeti parázás után nagyon jól érzem magam... Veled! - nyomtam meg az utolsó szót, hogy éreztessem a lánnyal a jókedvem okát.




- Kedves vagy! - hangzott az igazán nőies, lágy szavakkal kifejezett elismerés.




- Igyekszem!




- Tudod mit, ha most hazaviszel, megteszem neked, amiért megálltál mellettem! - mondta szemrebbenés nélkül.




- Természetesen ingyen, és, csak azért mert nagyon kedvellek. - tette hozzá, hogy komolyan is vegyem a közlendőjét.




Elgondolkodtam. Egy pillanatig teljes nyugalomban voltam abban a hitben, hogy a prosti csak ugrat, de rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolta. A lány várt a válaszomra, én meg ettől annyira meglepődtem, hogy nem mondtam sem igent, sem nemet. Bármilyen csábító is volt az ajánlat, mégsem ugrottam fejest azonnal. Mérlegeltem a helyzetet, csak aztán szántam rá magam, hogy igent mondjak, hiszen mégiscsak egy utcalánnyal volt dolgom.




- Annak van egy komoly feltétele! - sandítottam rá elhatározásra jutva.




- Mi az? - tűnt el az arcáról a vigyor.




- Csak akkor, ha megcsókolhatlak!




- Ahányszor csak akarsz! - virult ki ismét a sötétbarna szempár és az arcán lévő gödröcskék még mélyebbek lettek az elbűvölő mosolyától. Megállapítottam magamban, hogy hihetetlen szép ez a nő. Kicsit túlzó sminkje meg egy megközelíthetetlen domina benyomását keltette, ahogyan vad hajzuhataga két oldalról takargatta hatalmas emlőit, és vastagon, élénkpirosan rúzsozott ajkai kissé cserepesen magukra vonzották a tekintetem. Vajon milyen lehetne talpig bőrben, testhez simuló feketében, vagy pirosban, korbáccsal a kezében...? Álmodoztam. Az elhatározás egy pillanat alatt született meg, miközben sóvárgóan bámultam az ajkait, ő pedig megérezve a gondolatomat rózsaszín nyelvével óvatosan körbenyalogatta azokat.




A közelben volt egy kis földút, ami egy szolid kis nyárfaligetbe vezetett. Már húztam is el a kezem a lány kezéből, hogy a váltót kezeljem, és izgatottan álltam ki a konvojból, hogy megszerezzem a nő első csókját. Biztos voltam benne, hogy buja ajkai mézédesek és puhák, érzékiek lesznek. A csaj egy pillanatra meglepődött, amikor lekanyarodtam és hirtelen fékezéssel megálltam egy nagy fa alatt az árnyékban. Viszont a másodperc tört része alatt felfogta, hogy mit akarok, amint felé fordultam. Engemet is megelőzve felém hajolt és jobb kezével megérintve az arcomat, lehunyt szemmel viszonozta a követelőző csókjaimat. Pillanatok alatt felizgultam. Sokkal jobban csókolt a lány, mint elképzeltem. Odaadó volt és szenvedélyes. Az arcomat simogató keze érzékiséggel töltötte meg a röpke másodperceket, a másik keze viszont határozottan csusszant a nadrágomban dagadozó péniszemre.




- Itt akarod? Nem lenne jobb ágyban? - kérdezte suttogva, amikor mélyet sóhajtva elhúzódtam az ajkaitól.




- Nem, csak nem bírtam tovább várni, annyira csábítóak az ajkaid....




A válasz egy gyors puszi volt és egy vele társított kacsintás. A farkamat megdörzsölő kézfeje azonnal visszahúzódott a combomra, amit elkaptam, és felemelve megpusziltam, mint egy lovag az úrnője kacsóját.




- Olyan bunkó vagyok, még be sem mutatkoztam! Attila vagyok! – nyújtottam a kezem.




- Viktória. - mormolta sűrű pislogás közepette, és csak ekkor tűnt fel, hogy mennyire kipirult az arca. Nem gondoltam volna, hogy az ő szakmájában ilyen előfordulhat, ezért a csókok számlájára írtam a pirosodást.




- Akkor Viki, ne vesztegessük itt az időt, még sok fontos dolgunk van. - mondtam határozottan, és már fordultam is, hogy beállva a sorba minél hamarabb beérhessünk a városba.




 




 




Viki a külváros egyik nagyon csendes utcácskájában lakott, ott is az utolsó ház mellett álltunk meg. A kert végében már csak egy nagy napraforgótábla aranysárga virágai mosolyogtak rám mind- mind felém fordulva, mintha köszöntenének, mint újdonsült jövevényt.




Maga a ház viszonylag kicsi, de takaros, a füves udvar szépen rendben tartva. A ház előtt keskeny virágoskert gondoskodott a hangulatról, ápolt rózsabokrokkal, éppen virágzó égszínkék enciánnal. Le a kalappal a lány előtt, gondoltam. Elmondása szerint ez a szerény, de csinos kis házikó a sajátja volt. Egy barna, szőrmók, korcs kutya üdvözölte az érkezésünket. A lányt azonnal megismerte, farkcsóválva dörgölőzött hozzá, amint a kapun belülre kerültünk. Velem is hamar megbarátkozott, elég volt megsimogatni a buksiját, és máris kitörő örömmel ugrált körbe, hogy a barátságáról biztosítson.




A házikó elrendezése nem volt igazán jó, de Viki azt mondta, neki és a lakótársnőjének tökéletesen megfelel. Véleményem szerint egyetlen probléma volt vele, hogy a belső szobába, ahol az Edina nevű lány lakott, csak a Viki szobáján keresztül lehetett bejutni.




Nagyon tetszett a lány otthona. Ízlésesen berendezett, modern bútorok és elegáns kiegészítők, függönyök, szőnyegek tették lakájossá a régi építésű házacskát. Minden megvolt itt ahhoz, hogy a két lány kényelmesen, nyugalomban élhessen. Jómagam azért egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor körülnéztem a lakásban. Egy kicsit jót is tett, hogy nem estünk rögtön egymásnak, mert ahogyan közeledett a várva várt együttlét, annál jobban nőtt bennem a feszültség. A csaj szerencsére nem viselkedett profi örömlány módjára, teljesen természetes mozdulatokkal vezetett körbe a kis épületben, majd adott a kutyának friss vizet, mielőtt pisilni ment volna. Magam csak álltam és nézelődtem a Viki szobájában a keskeny, egyszemélyes ágy mellett, amíg a lány végre két pohárral a kezében megérkezett a konyhából. Kedvesen kínált nagyfröccsel, ami kellemesen hűvös volt. Tiltakozni akartam az alkohol miatt, de a meggyőző szempár és a kedves unszolás hosszú távú maradás lehetőségével kecsegtetett. Nem volt kétséges, hogy Viki a barátságomra törekszik, nem az alkalmi partnert látja bennem. Még ott csengtek a fülemben a szavai, hogy "abbahagyja a strichelést".




Koccintottunk hát, és persze a lány nyújtotta felém a nyakát, hogy az újdonsült ismeretségünket puszikkal pecsételjük meg. Mivel levette a magas sarkú csizmáját, kicsit le kellett hajolnom hozzá, és ha már ott volt a közvetlen közelemben, át is öleltem a derekát, hogy szorosan magamhoz húzzam, mert azt akartam, hogy a hatalmas mellei lökhárítóként hozzám simuljanak. Pillanatok alatt lágy csókokra váltottunk. A lány kivette a kezemből a poharat, majd elfordult, hogy letegye őket a közelben lévő íróasztalra. Én persze nem akartam elengedni, léptem utána és hátulról átkarolva, a haját féloldalra igazítva belecsókoltam a nyakába. Felegyenesedett, majd a magasba emelte a kezeit, hogy a pólót áthúzhassam a fején és a karjain. Mennyei érzés volt a hatalmas ciciket a karomra fektetni és megemelni. Szabad kezemmel kitanulmányoztam a kidudorodó bimbóudvarokat és az egyre jobban megkeményedő bimbókat. A lágy simogatások megtették a hatásukat, a lány egyre hangosabb szuszogással és mély lélegzéssel reagált. Nem siettetett, nem akart befolyásolni, csak átadta magát nekem.




A melleivel töltött hosszú percek után kigomboltam a picsányi nadrágocska fém gombját és letoltam a cipzárt is, hogy a kezem beférjen a lány meztelen ágyékára. Teljesen nedves, fülledt punci fogadott, de igyekeztem minél kevésbé éreztetni vele a bennem követelőző szenvedélyt. Viki jobbra- balra mozgatta a fenekét, a farkamnak tolatva őrületessé fokozva a vágyamat. A kezei lágyan csimpaszkodtak a nyakamba, és próbálta úgy fordítani a testét, hogy megcsókolhassam. Ez a teljesen odaadó viselkedés gondolkodtatott el azon, hogy ha a lány olyan kedvesen áll hozzám, akkor nekem is legalább annyira úgy kell viselkednem vele. Kicsit persze ott volt bennem egy álomkép, hogy a hányatott sorsú leányzónak én lehetek az első igazán kedves partnere. Ez adott erőt, hogy ne teperjem le, mint egy féktelen bika, hanem türelmesen, megfontolt mozdulatokkal szerezzek neki örömet. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki, és elkápráztathassam.




Végigpuszilgattam a meztelen, hibátlan hátát, a kezeimmel letoltam a nadrágját, majd adtam néhány puszit a fenekére, mielőtt felállva szenvedélyesen megcsókoltam volna mohó ajkait. A csókjaiból és a számba tolakodó nyelvéből ítélve sikerült a megfelelő hangulatot elérnem nála. Viki kigombolta az ingem, végigsimogatta a mellkasom, majd megpuszilgatott a nyakamon, amíg a farkamat is ki nem szabadította a farmerból. A szemembe nevetgélve lágyan húzott néhányat a fitymámon. majd leguggolt, és lefejtette rólam a nadrágot, kiléptetett belőle és még a zoknimat is levette. Én addig ledobtam az ingemet és megbabonázva követtem a nő mozdulatait. Viki felnézett, pár másodpercre belefúrta átható tekintetét a szemembe, majd lecsukta kékre pingált szemhéjait. Rosszkislány módjára hajolt a péniszemhez, mindkét arcával végigsimogatta, mielőtt végigpuszilgatta volna. Majdnem eldurrantam, annyira jó volt a lángoló arcbőrének érintése. Picit felemelkedett, bevette a szájába a makkom, és lefeszítette a farkamat, hogy ismét kinyitva a szemét magába bolondítson. Észbontó látványt nyújtott, és észbontóan kellemes, forró ajkai lágyan szívták magukba a péniszem felét.




Nem akartam még elélvezni, de erre a jelenetre nem voltam igazán felkészülve. Fel kellett emelnem a lányt, ha nem akartam pillanatokon belül befejezni az előjátékot. Hátrébb léptem, felemeltem Vikit és megcsókoltam, majd lágyan terelgetve az ágyra fektettem, hogy mellé helyezkedve, szembefordulva összefonódhassak vele. Nagyon kellemes volt ölelkezni, csókolózni vele. Ha korábban eszembe is jutott, hogy hányan jártak már a lányban, most ez az érzés teljesen elmúlt. Fantasztikusan tudott szeretkezni, szinte elvette az eszem.




Az ölelkezések közepette lágyan nyitottam szét a combjait, hogy simogathassam a punciját. Nyálkás csiga módjára könnyedén csúszott a középső ujjam a lány szeméremajkai közé, hogy többször is végigszánkázva a nedves résben örömet szerezzek. Hiába a délutáni puszik és a nyalás, most mégis ismeretlen területnek számítottak a szeméremajkak és a kitágult hüvely, amit lassan, de aprólékosan mindenütt fel kellett fedeznem. Viki úgy kapaszkodott belém, mintha az élete függene tőle, én meg mámorosan élveztem a reakcióit. Mit sem számított, hogy kurva volt, nekem csak egy nő, és semmi több. Amúgy is csak elképzeléseim voltak a prostikról, Vikin kívül soha, egyikkel sem volt dolgom. Ez a nő viszont abszolút nem emlékeztetett a korábbi mivoltára.




Meg kellett kérnem, hogy ne játsszon a farkammal, mert féltem, hogy elélvezek. Mondta, hogy nem baj, csak annyit szeretne, hogy érezzem jól magamat, de szót is fogadott, a hátam és a nyakam simogatta forró tenyerével.




- Legyél most velem! - kérte. A szapora légzése és hangos nyögései szerint már közel állhatott az orgazmushoz, én meg egy kicsit megnyugodtam, így eleget tettem a kérésének.  Ráfeküdtem, a karommal kinyomtam magam, had lássam az arcát is, amikor belé hatolok.  Összerándult a döfésemre, amikor egyetlen mozdulattal elmerültem benne. Csodás, selymes melegség fogadott. Alig kellett párat mozdulnom, hogy Viki formás testét megfeszítse az orgazmus első hulláma. Aprókat mozdultam csak, hogy ne okozzak a még érzékenyebbé váló nemi szervének kellemetlenséget és ámulattal szemléltem az arcán elterülő boldog mosolyt.




- Ha lehet, ne élvezz belém, megfeledkeztem a gumiról... megfordulok és csináld, amit szeretnél - suttogta érzéki szavakkal, mikor megnyugodni látszott a kéj révületéből.




Meglepett a csaj. Tulajdonképpen nekem is eszembe juthatott volna az óvszer, de olyan önkéntelenül sodródtunk a szexig, hogy egyikünknek sem ütött szöget a fejében, hogy védekeznünk is kellene. Viszont még nem volt késő, nem kellett bűntudatot éreznem miatta, vagy megijedni egy nem kívánt terhességtől. Viki az oldalamat simogatva várta, hogy kicsusszanjak belőle és hasra fordulhasson, de én csak támaszkodtam tovább felette, és az egyik kezemmel a melleit gyötörtem. Na, nem durván, csak megmarkolva, csipkedve. Élveztem, hogy a hatalmas emlők milyen ruganyosan ringanak a kezemben, már amennyire a tenyerem le tudta takarni őket. A lány meg is mosolyogta a játékomat.




- Hogy őszinte legyek, most sokkal szívesebben tenném a melleid közé... - mondtam az emlőinek, mert nem néztem a lány szemébe, megbabonáztak a félgömbjei.




- Gyere kedves! - szólított Viki vigyorogva, és két kezével két oldalról összetolta a dudáit. Még izgatóbb lett a látvány.  Csöppnyi szégyenérzetet sem éreztem, mikor a hasa fölé térdeltem. A lány egy pillanatra megnyitotta az utat, majd a mellei közé fektetett farkamra rázárta azokat.  Pompás érzés volt előre mozdulni.




- Gyere közelebb! - utasított, mert a fejét előre hajtva nem érte el a makkom. Megtörtént az előrenyomulás és egy fürge nyelv érintette meg a péniszem minden előretolásnál.




- Jesszus Mária, rögtön elélvezek! - hörögtem. Viki abbahagyta a nyalakodást, de még szorosabban tartotta a farkam a mellei között. Még két döfés és visszavonhatatlanul megfeszültek az izmaim, hogy elemi erővel préseljék a lány nyakára és spermámat. Hogy mit is élveztem jobban? A nyakon lefolyó, nyelőcső alatti gödörben összegyűlő sperma látványát, vagy magát az orgazmus okozta csodálatos érzést, esetleg a Viki arcán végigfutó káprázatos mosolyt? Nem tudtam eldönteni, de ezek így együtt fenomenálisak voltak.




 




 




Pihegve feküdtem a lány mellé, hogy gyengéden megszorongassam és hogy a kiszáradt ajkaimmal szenvedélyesen, vadul megcsókolhassam. Igazi partner volt ő, nem húzódozott, nem keresett semmire kifogásokat, csak viszonozta a kedvességemet, és határozottan éreztem az örömét. Lágyan, szeretetteljesen megsimogatta a melleire fektetett fejem, mikor pihenésképpen hozzá bújtam, hogy kifújhassam magam.




 




Vagy tíz percet feküdhettünk így, csendben, apró simogatásokkal, mire Viki megszólalt:




- Meggondoltad magad, hogy nem azt csináltuk, amit szerettél volna? - kérdezte halkan.




- Nem erről van szó! Láttam rajtad, hogy jól érzed magad, és nem akartam elrontani a kedved. Ha már sikerült örömet szereznem, azt akarom, hogy ez kellemes emlék maradjon.




A lány picit elgondolkodott, majd tovább kérdezett.




- Miért vagy velem ilyen jó? - és a simogatásai nem álltak meg akkor sem, mikor belecsókoltam a köldökébe, csak még kedvesebben birizgált tovább a puha ujjaival.




- Miért? Milyennek kéne lennem? Imádnivaló nő vagy, aki nagyon tetszik nekem! Alapból sem vagyok senkivel sem rosszindulatú, te pedig aranyos vagy, és kedves, és gyönyörű! - hajoltam a puncijához és puszikat nyomtam a szeméremdobjára. Kérnem sem kellett, mintha automatikusan nyíltak volna meg a combjai, hogy a szétnyíló, rózsaszín szeméremajkai közé is beférjek. Nem is volt kérdéses, hogy ő is akarja, hogy kinyaljam.




Egy órával később már hason fekve félálomban szundítottam az ágyon. Viki elvitte a spermával eláztatott takarót a mosógépbe, és a haját is ki akarta mosni, hogy ne legyen ragacsos, fehér foltokkal tele. Olyan édes puszit adott, mielőtt elment, hogy alig akartam elengedni, de megígérte, hogy hamarosan visszajön, és majd ő fog kényeztetni engem.




 




 




Halk beszélgetésre ébredtem. Egy vékony lepedővel be voltam takarva. Csak dicsérni tudtam a lány figyelmességét. A lakásban nagyon finom ételszag terjengett. Felpillantottam a falon függő tányért utánzó órára, és bosszúsan állapítottam meg, hogy az az egy óra négyre sikeredett.




- Mi az fenét keres itt ez a faszi? Megegyeztünk, hogy nem hozunk ide senkit. - hallatszott egy felháborodott női hang.




- Ne morogj már, ő nem azért van itt. - hallottam Viki megnyugtató szavait.




- Akkor mi a picsának? Megbasz, oszt’ sose látod többet. - erősködött az ismeretlen nő.




- Nem baj, örülök, hogy itt van..., annyira édes a srác.... Úgy bánik velem, mint egy királynővel.




- Na persze, megszopat ingyen, aztán itt hagy, utána meg rinyálsz nekem! - csapódott egy ajtó, amiből arra következtettem, hogy Edina lehet, a lakótársnő. Hihetetlenül jól estek a Viki szavai. Ezek szerint fontosnak tart, gondoltam.  Nem tudtam, mitévő legyek. Meg sem mertem fordulni, úgy tettem, mintha még mindig aludnék. Persze ezt sem játszhattam sokáig, Viki mellém ült az ágyra és a hátamat gyengéden simogatva ébresztgetett.




- Ha nem is vagyok főnyeremény, főzni azért tudok, vacsorázol velem? - kérdezte ellenállhatatlanul.




- Ha megkínálsz, nagyon szívesen! - fordultam felé és elcsattant egy érzéki csók.




- Hallottam, hogy megjött a szobatársad... - intettem a fejemmel az ajtaja felé, mire Viki mentegetőzni kezdett.




- Ne haragudj, nem rossz lány ő, csaj a szája jár, majd lenyugszik és minden rendben lesz!




- Nincs semmi baj. - mosolyodtam el. Csak most néztem meg igazán a lányt. Amíg aludtam, lemosta a festéket, eltávolította a műszempillákat, letörölte az élénkpiros rúzs nyomait és teljesen természetes szépségében tündökölt előttem.




- Te smink nélkül is gyönyörű vagy! - akartam kedveskedni, mert annyira jól esett, hogy a lány a kegyeibe fogadott, és úgy beszélt rólam a másik nővel nem sokkal azelőtt. Nem is beszélve arról, hogy eszméletlenül szépnek találtam.




Válasz nem jött, csak a lány szorosan magához szorított, úgy fejezte ki a háláját, aztán kirohant a szobából anélkül, hogy az arcát láthattam volna. Három perc után viszont visszajött, elment mellettem és megcsókolt, mielőtt bekopogott volna a szomszéd szobába, hogy vacsorázni hívja Edinát, velem egyetemben.




 




 




Félve öltözködtem fel, mert attól tartottam, hogy Edina bármelyik pillanatban rám nyithat. Mégsem olyan szuper ez a lakás, mint gondoltam, de a lelkem mélyén azért kívántam, hogy megtörténjem. Mi van, ha meglát meztelenül? Hát semmi.




Már a konyhában álltam az asztal mellett és az ínycsiklandozó illatokat árasztó pörköltet szemléltem nagyokat nyelve, mikor a lakótárs megjelent. Bárkire számítottam volna, csak erre a nőre nem. Edina a négyes út másik üdvöskéje volt, a szurokfekete. Világosszürke, feszes, rövidnadrágos szabadidőruhában érkezett. Most először volt alkalmam közelebbről megnézni. Erősen csontos, szögletes arca sötéten fénylett, de a szemei még ettől is jobban világítottak a fekete arc mélyen ülő szemgödreiből. Ébenfekete, rövid haja volt, fésületlenül hátranyalva, az amúgy is elég ronda ábrázatát nemigen változtatta barátságosabbá. Valamikor két évvel ezelőtt, amikor először megláttam, rendesen ijesztőnek éreztem, de már valamennyire hozzászoktam a képéhez. Persze egészen más volt így, testközelből, szemtől szemben állva. Az idők folyamán azért szelídült valamennyire a véleményem a lányról. Közelről nézve a bánatos szemek és a gondterhelt arc enyhe szánalmat váltott ki belőlem. Sosem voltam olyan, aki a külső alapján ítéli meg az embereket, de azért nekem sem volt mindegy, hogy egy nő hogyan is néz ki. Nos, ha az arca nem is volt valami megnyerő, a teste fantasztikus volt. Az ágyékába simuló nadrág akaratlanul is magára vonzotta a tekintetem. A csípője rajzfilmfigurára hajazóan lehetetlenül keskenynek tűnt, de az abból kiszélesedő fenék még a Viki csodálatos gömbölyűségén is túltett. Hatalmas lábujjain a lakásban teljesen nesztelenül közlekedett.




Edina meglehetősen hűvösen fogadta a köszönésem, csak kurtán, foghegyről válaszolva foglalta el a helyet az asztalnál. Láthatóan nemkívánatos személy voltam, és ezt éreztette is a hallgatásba burkolózásával. Viki egy darabig még próbálta megbékíteni a lányt, viccelődve, pajkosan bevonni a társalgásba, de sikertelenül zárult minden kezdeményezése. Rajtam igazán nem múlott volna a dolog, de Edina makacsul ellenséges maradt. A vacsorája elfogyasztása után hamar le is lépett, sértődötten vonult a szobájába és hangos csattanással zárta magára az ajtót. Vikit kicsit le is hangolta a dolog, de velem azért nagyon kedves maradt, kínálgatott, a kezével simogatott és megnyugtató örömmel szemlélte, hogyan tüntetem el a remekbe sikerült csirkepörkölt darabjait. Szorosan mellém ült, a vállamra hajtotta a fejét. Azon gondolkodtam, hogy a prosti is csak egy ember, érzésekkel és érzelmekkel tele. Ez a lány pedig most tőlem reméli a kedvességet. Nem volt jogom csalódást okozni neki, és valahol úgy éreztem, hogy olyan ő, mint egy kivert kutya, aki nem kell senkinek, pedig mindennél jobban vágyik a szeretetre. Evés közben azon gondolkodtam, hogy lehetne-e közöttünk valami komolyabb kapcsolat. Persze ehhez is legalább három dolog kellene. Az egyik, hogy a lány tényleg felhagyjon a kurválkodással, a másik, hogy szeressen engem, és a harmadik, hogy én is beleszeressek. Rövid, de annál tartalmasabb ismeretségünk ellenére minden amellett szólt, hogy mindez lehetséges, de nem bírtam rászánni magam, hogy lépjek is ez ügyben.




- Ízlett a vacsora? - kérdezte Viki, miután jóllakottan, elnehezülve hátradőltem a székben. A csaj az asztalon pihentetett kezemre tette a saját, puha és forró tenyerét, úgy várta a visszaigazolást.




- Csodálatos volt, ilyen finomat csak az édesanyám tud csinálni. - fontam az ujjaimat az övéi közé.




- Szép a gyűrűd! - néztem meg a vékony karikán lévő apró kövecskéket.




- Neked meg úgy látom, hogy nincs. Vár otthon valaki? - hallottam a Viki óvatos puhatolózását.




- Nincs senkim, ha erre gondolsz. Nekem még egy kutyám sincs. - néztem mélyen a szemébe. Megéreztem, hogy a lány pont arra gondol, amire én, biztos voltam, hogy tartós kapcsolatot remél tőlem. Mindenesetre nagyon húzódoztam még a gondolattól, hogy megvalósuljon ez az elképzelés. Nehezen emésztettem, hogy a lány délelőtt még kurva volt. Időre volt szükségem, egyrészt, hogy jobban megismerjem, másrészt hogy megbízzak benne. Valahol éreztem, hogy ez a ragaszkodás, amit mutat irányomban nem egy hétköznapi flört, de nagyon korainak találtam elhatározni magam.




- Itt maradnál velem éjszakára? - Viki lényegre törő kérdése minden kételyt eloszlatott bennem. Bújt belém, édesgetett, csábítgatott, amíg csókolózásba nem merültünk. A rövid, de szolid kis nyári ruhájában az ölembe furakodott, és a szenvedélyével gondoskodott róla, hogy eszembe se jusson nemet mondani. Pár perc múlva már az ágyán folytatódott a smárolás, de még felöltözve feküdtem a lány combjai között. Visszatartott a tudat, hogy a szomszéd szobából Edina bármikor ránk nyithat. Vikit ugyanez cseppet sem hatotta meg, mintha csak egyedül lennénk, határozottan irányította az eseményeket. A kellő izgalmi állapotot elérve feltérdeltetett, maga meg felülve kiszabadította a péniszem és valahonnan egy gumit előkotorva másodpercek alatt felkészített az aktusra. Döbbentem néztem le.




- Délután még nem kellett óvszer... - vigyorogtam.




- Mert elvarázsoltál, és túl gyorsan történt minden. Pedig sosem csinálom gumi nélkül.




- Vegyem úgy, hogy kivételeztél velem? - fogtam a kezeim közé a bájos arcocskáját, hogy a szemébe nézhessek.




Viki gondolkodott egy pillanatig, aztán legurította a péniszemről a gumit, és félredobta.




- Megbízom benned! - motyogta, majd közelebb húzott, hogy a farkam megint a mellei közé került és a forró bőr érintésétől egyre nőtt bennem a kéj és lifteztek a heréim.




Igen, a bizalom, gondoltam. Nagyon fontos, de én sem szerettem volna egy nem kívánt terhességgel elrontani egy el sem kezdődött kapcsolatot. Előre eldöntöttem, hogy nagyon vigyázok. Hanyatt akartam dönteni a csajt, de csak annyira engedte, hogy két kézzel megmarkolja a szerszámom és úgy részesítsen örömben. Szándékosan csinálta csigalassúsággal, és közben kiélvezte a képemen átsuhanó örömmámor okozta változásokat.




Próbáltam fülelni, de a vastag falak miatt váratlanul ért a szobatársnő megjelenése. Hirtelen el sem tudtam húzódni, mert Viki fel sem vette a lány átvonulását a szobán. Ő egy mosolyt küldött Edina felé el sem engedve a farkamat, én meg szégyenlősen próbáltam takargatni a nyilvánvalót. A számomra idegen nő megvető pillantása porig alázott, az újdonsült barátnőm meg jót nevetett a reakciómon. Még hallottam, hogy csobog a víz a fürdőben, mikor Viki végre megszánt és a lepedőt magunkra húzva lefektetett. Erősködött, hogy ne törődjek vele, hanyatt fordított, majd mielőtt még ellenkezhettem volna, lovaglóhelyzetbe helyezkedett felettem.




- Hogy te milyen szégyenlős vagy! - kuncogott, közben meg az ágyékával eszelősen körözött a péniszemen.




- Lesül a bőr a képemről... - sóhajtottam a megtörtént eseményen mosolyogva, de amilyen hirtelen történt az egész, olyan gyorsan el is múlt az érzés. Viki félrehúzta a bugyiját és lassan ráereszkedett a péniszemre. Úgy viselkedett, mintha szándékosan provokálni akarná Edinát velem. Már a lepedőt is furcsának találtam utólag, de nem is tartott sokáig, hogy a lovagló lány hátáról az is lecsússzon és félreérthetetlenül látsszon a szex jelenet a szobán keresztül visszasétáló lány előtt. Valahol mélyen éreztem, hogy nem helyes, amit cselekszem, de a partnerem nem mutatott hajlandóságot, hát én sem fogtam vissza magam. Bevallom őszintén, hogy még plusz izgalommal is töltött el, hogy a nő látja a félreérthetetlen testhelyzetet. Összemosolyogtak Vikivel, aztán a fekete nő rám nézett és a rózsaszín nyelvét felém nyújtva eltűnt a szobájában. Az ajtót be sem zárta maga mögött, ebből arra következtettem, hogy mindent hall, és még az a képtelenség is megfordult a fejemben, hogy leskelődik.




Viki bezzeg csak egyre jobban beindult. Áthúzta a fején a ruháját, a kezeimet a melleire vonta és hangos nyögésekkel huppant vissza minden emelkedés után. Nem bírtam tovább. Épp csak annyi időm volt, hogy szóljak, máris a Viki kezei között találtam a péniszem, aki lecsusszanva rólam keményen dolgozott a farkamon azért, hogy nekem jó legyen.




- Ne haragudj, nem bírtam tovább! - sóhajtottam a nyakamba boruló lány fülébe. Ő azonban kuncogva, mégis valami megfoghatatlan gyengédséggel csókolt meg, mielőtt levetkőztetett.




- Így nem mehetsz haza, mutogatta a hatalmas foltokat az ingemen, majd kiszaladt vele, hogy állítása szerint kimossa. Hallottam a mosógép halk morajlását. A lány azt mondta, hogy reggelre biztosan megszárad, és örülne, ha ottmaradnék vele éjszakára. Hát persze, hogy nem volt ellenvetésem.




Még levette a bugyiját a sötétedni kezdő szobában, mielőtt hozzám bújt volna. Én is levetkőztem teljesen, mert biztos voltam, hogy lesz még szex aznap este. Hát nem volt, vagyis nem olyan, amire gondoltam. Csupán igazi összebújás volt, halk suttogások, beszélgetések és egy rövid alvás körülbelül húsz méter mélyen.




Hajnalban ébredtem a telefonomon beállított csengőhangra. A lány meg sem hallotta, én meg nem akartam az édes álmát megzavarni, hát felöltöztem és mentem a fürdőbe tisztálkodni és persze az ingemért, amit akkor vettem ki nyirkosan a mosógépből. Fel sem vettem, gondoltam majd megszárad, amíg Debrecenbe érek. Mielőtt azonban kimentem volna a kis fürdőszobából, halálra ijedtem az ajtóban álló fekete alaktól. Edina állt ott, szexi kis piros babydollban. A nesztelen lépteivel olyan észrevétlenül közelített meg, hogy azt sem tudtam, mióta figyelt. Berezeltem.




- Visszajössz még hozzá? - kérdezte halkan, egy kis nehezteléssel a hangjában.




- Délután szándékomban áll. - válaszoltam, mert tényleg azon járt az eszem.




- Ha átbaszod, kiheréllek! - mutatott az ujjával fenyegetően felém és vészjósló arca erős indulatokról árulkodott.




- Ha egyáltalán hallod, amit mondok, akkor közlöm, hogy sosem játszok mások érzéseivel, vele pedig különösen nem szeretnék.




- Ajánlom is! - állt félre az utamból, hogy elmehessek, de gondoskodott róla, hogy szinte arrébb kellett, hogy lökjem, amíg elhaladok mellette. Nem fogadta a köszönésemet sem.




Pongó, a kutya, aki egy valóságshow szereplőjéről kapta a nevét nem volt ilyen ellenséges. Játékosan körbeugrált és vidáman vetette magát hanyatt, hogy megsimogassam a hasát is távozásom előtt.




 




A munka nagyon nehezen fogott, minduntalan a lányon kavarogtak a gondolataim. Próbáltam beilleszteni az életembe. Nem igazán vágytam kötöttségekre, de valahogy mégiscsak belopta magát a szívembe, kitörölhetetlenül kívántam a közelségét, ugyanakkor óriási ellenérzés volt a lány múltja okozta feldolgozhatatlannak tűnő ellenszenv. Ez a kettős érzés őrölt egész nap. Délutánra majdnem győzött a negatív oldal, már vagy tízszer el is döntöttem, hogy nem megyek vissza. De hiába, a Viki kellemes társasága ismétlést kívánt.




 




A négyes úton ott ált Edina, és fenyegetően felemelt ujjával figyelmeztetett az ígéretemre. Meghatónak éreztem a Viki iránt megmutatkozó féltését. Kicsit még értettem is, hogy hasonszőrű a hasonszőrűvel, meg aztán egyértelmű volt, hogy ha bejövők a képbe, előbb- utóbb a kis lakás szűknek bizonyul hármunknak, így nemcsak a barátnőjét kellett féltenie, hanem a saját egzisztenciáját is. Vikitől tudtam, hogy Edinának a kocsin kívül, szinte semmije sincs. Eddig simán osztoztak, Edina lakott a Viki házában, Viki használta az Edina autóját. Állítása szerint korábban ez a lány húzta ki a bajból, ezért örök hálával tartozik neki.




Első utam persze az albérletembe vezetett, hogy fürödjek, borotválkozzak és átöltözzek. Előrelátóan tiszta ruhát is raktam az autómba, hátha az elkövetkező éjszaka is túlságosan lefoglal ahhoz, hogy hazataláljak. Mivel virágárus nem volt a közelben, egy hatalmas tábla csokoládét szereztem be Vikinek, egy kisebbet pedig Edinának. Sosem szerettem az ellenségeskedést, ezért mindent el akartam követni azért, hogy a feketeség minél hamarabb megbarátkozzon velem.




 




 




Viki egy pléden napozott a ház mellett. A frissen nyírt fű illata kellemes emlékeket idéztek fel a gyerekkoromból, egy pillanatra úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. A lány vidáman integetett, hogy menjek oda hozzá. Apró bikinije alig tartotta össze a ringatózó hatalmas melleit, és egyáltalán, a falatnyi alsórész szebbnél szebb gondolatokat töltött a piszkos fantáziám szövevényes vágyai közé. Hanyatt feküdt mielőtt oda értem volna, és arra bíztatott, hogy feküdjek mellé. Nagyvonalúan félre is húzódott, hogy legyen elég helyem. Megcsókoltam a napon felhevült forró ajkakat, csak utána heveredtem a plédre keresztben, arccal lefelé, a hasát párnának használva.




- Nagyon féltem, hogy nem jössz vissza! - simogatta meg mindkét kezével a fejemet.




- Be kell vallanom, hogy egész nap ezen gondolkodtam. Nagyon nehéz megemészteni a múltadat, de amint látod, itt vagyok, és ha bizonytalanul is, de melletted akarok maradni. Időre van szükségem.




- Tudom. Nem egyszerű neked. Ha tehetek valamit kettőnkért, csak szólnod kell! - erősített meg abban a tudatban, hogy komolyabb kapcsolatot szeretne kettőnk között.




- Azon kívül, hogy nem mész vissza az út szélére, egyelőre semmit sem tudok mondani. Egy tündéri, aranyos lány vagy, de meg kell, hogy jobban ismerjelek. - pusziltam a köldökébe.




- Ez kölcsönös. Részemről bármit megteszek, hogy jobban megismerj.




- Gondolkodtál azon, hogy mit fogsz kezdeni magaddal? - érdeklődtem a terveit illetően, hiszen az az én szempontomból sem volt mindegy.




- Még nem. Ma csak kettőnkről álmodoztam. - kuncogott a lány, a hasa beleremegett a jókedvű nevetésébe.




- Volna esély rá, hogy visszamenj az egyetemre?




- Talán... - gondolkodott el a lány.




- Én szeretném! Ez is valamilyen megerősítés lenne felém, és büszke is lennék rád, mert tudom, hogy okos vagy.




- Ne hízelegj, majd gondolkodom rajta! - legyintett kicsiket a tarkómra, de ezzel csak azt érte el, hogy lejjebb húzódtam. Ráfektettem az arcom a szeméremdombjára és beszívtam a puncija izzadtsággal vegyes, őszibarack illatát.




- Hol jár az eszed? Csak a szex miatt jöttél? - hallottam a Viki doromboló kérdését, ami nem is számonkérésnek hangzott, hanem bíztató kedveskedésnek.




- Azért jöttem, mert nagyon tetszel, és valamit érzek irántad, de mit tegyek, ha ebbe a valamibe a vágyam is beletartozik? - suttogtam a puncijának.




- Kicsit félek, hogy csak a testem miatt vagy velem, de mit is akarhatnék bármi mást, egyáltalán örülhetek, hogy szóba állsz velem.




- Ne légy ilyen szigorú magadhoz, ami volt elmúlt, és azt szeretném, hogy érezd magad nőnek mellettem. Sajnáltalak, amikor azt mondtad, hogy értéktelennek tartod magad. - mondtam határozottan, mert hatni akartam a lelkére. Ahhoz, hogy egyenrangú partner legyen a kapcsolatunkban, szüksége volt a megerősítésre.




- Szóval most csak szánalomból vagy velem! - állapította meg, de éreztem a hangjából, hogy csupán egy kis játékos kötekedésnek szánja a megjegyzését, mert a lábai ugyanakkor szétnyíltak. A mozdulata arra ösztönzött, hogy félrehúzzam a falatnyi bikinit és megpuszilgassam a csiklóját.




- Nem tudom miért, de nagyon kívánlak! Korábban is vágytam a szexre, de sosem élveztem igazán, amíg nem találkoztam veled. Valahogy minden olyan más... igaz, azelőtt sosem voltam kinyalva... - kuncogott a csiklóját birizgáló nyelvemtől mélyeket sóhajtva.




- Akkor a félreértések elkerülése végett ma nem paráználkodunk, csak beszélgetünk. Én kibírom! - húzódtam el és próbáltam a kipirosodott arcából figyelő fátyolos tekintetből kihámozni az érzéseket.




- Édes vagy! Gyere, csókolj meg, ha már így félbehagysz! - húzott magához közelebb.




- Nem akarsz velem napozni? Vetkőzz le! - utasított megrángatva az ingemet.




- Nem vagyok úgy öltözve!




- Na és, ki lát meg, ha meztelenkedsz? - mutatott körbe fülig érő szájjal.




- Ok, ha te is leveszed a biki... - de már ki sem kellett mondanom, mert a csaj felülve lehámozta magáról mindkét ruhadarabot. Keresztbe tett lábakkal, hátrakönyökölve leste, hogyan öltözök le. Szinte zavarba is hozott, mert a korábban elkezdett játék után és a hatalmas mellek láttán nagyon közel álltam az erekcióhoz. Viki barátságosan maga mellé engedett, és egymás felé fordulva szemezni kezdtünk. Kedves, barna szemei igazi melegséget árasztotta, és csak akkor csukódtak le, amikor megsimogattam a kerek arcocskáját.




- Láttam Edinát, hajnalban még meg is fenyegetett, hogy ha kibabrálok veled, nagyon megjárom. Nagyon a szívén visel téged.




- Aranyos a csaj. Majd meglátod, ha jobban megismered. A pocsék kinézete ellenére arany szíve van. Én imádom... -




- Ritka rosszul fogadott tegnap, nagyon ellenségesen. - árulkodtam a nőre, de annyit Viki is láthatott, hogy nyújtogatta rám a nyelvét a bestia.




- Ne bosszankodj, félt engem. Ez is azt bizonyítja, milyen rendes velem.




- Azért sajnálom, hogy ilyen csúnyácska. Egyáltalán megáll neki valaki, mert első ránézésre elég ijesztő szegényke. - próbáltam jópofa lenni és egyben a kíváncsiságomat is kielégíteni.




- Ó, nem kell őt féltened. Azt mondják, a fél országban nem találsz olyan lányt, aki jobban szopna. - nevetett Viki a megdöbbent szemembe.




- Az klassz! - bólogattam elismerően, és az elrévedt tekintetem mögött próbáltam felidézni a sötétbőrű csaj dús ajkait.




- Úgy elmerengtél! Ki akarod próbálni? - lökött rajtam egyet, mintha a vesémbe látna.




- Köszi, nem, csak elgondolkodtam. - bújtam ki a válaszadás alól.




Viki vigyorgott. Szerettem volna a fejével gondolkodni, megérteni a miérteket. Legjobban az ütött szöget a fejemben, hogy nem azt kérdezte, szeretném-e, hanem hogy konkrétan akarom-e. Vajon csak rosszul gondolkodom, vagy mi a fene. Eszembe jutott az is, hogy előző este Edina előtt szeretkeztem, Vikinek meg semmi kifogása nem volt az ellen, hogy a lány keresztül- kasul sétálgasson a szobán eközben. Jó, a foglalkozásukból eredően nem szégyenlősek, de mégis...




- Főztem neked vacsorát! Ha éhes vagy, már mehetünk is enni, vagy megvárhatjuk Edinát, ahogy jó neked. - zökkentett ki a gondolkodásból.




Milyen anyáskodó! Iszonyatosan szerettem volna tudni, hogy ez a kedvesség és szeretet csak nekem szól, vagy a lány alapból is ilyen. Na, ez majd kiderül, ha jobban megismerem.




- Nem, majd este eszünk. Olyan jól tartasz, még elhízok a végén.




- A kedvedben akarok járni! - kacsintott a szemembe, majd megölelt és olyan csókokat adott, hogy az egész bensőmet megperzselte.




- Menjünk be, az ágyon sokkal kellemesebb, nem nagyon bírom ezt a meleget. - kértem a lányt a homlokomat törölgetve. Viki felnevetett, majd segített összeszedni a holmimat és beterelt a hűvös lakásba. Alig léptem át a lógó nyelvű Pongót és a küszöböt, a lány máris hátulról játékosan tolni kezdett a szobába az ágy felé, és addig nem is nyugodott, míg egymáshoz fekve meg nem ölelgettem. Az erős szexuális inger ellenére megnyugtató volt a lány közelsége. Édes csókjai záporoztak a képemen és a forró bőre szinte égetett.




 




 




Két órával később kocsiajtó csapódása jelezte a fekete lány érkezését. Viki kiment innivalóért, nekem meg odadobta a lepedőt, hogy betakarhassam magam. Edina futó pillantást vetett rám, de most sem fogadta a köszönésemet, hanem foghegyről odavetette, hogy látja, rendesen kihasználom a Vikit. Bement a szobájába egy röpke pillanatra, majd a táskáját ledobva megint átviharzott a szobán, hogy kimenjen a konyhába. Rendkívül formás combjai csodálatosan fénylettek a szürke, műbőr mini ruha alatt. Bámulatosan jó teste volt, ami valamennyire feledtetni tudta az arca okozta megilletődöttséget. Egy újabb percen belül már jöttek is vissza a szobába. Viki meztelenül egyensúlyozott egy tálcát, rajta citromos, jeges innivalóval és poharakkal. Az ajtóig csak foszlányokban hallottam a nevetgélésüket, csak sejtettem, hogy nekem is részem van benne. A barátnőm a világ legnagyobb természetességével töltött nekem a hűsítő italból, aztán egy másik pohárral a kezében bebújt a takarónk alá, Edina meg leült az ágy szélére. Valami Géza nevű valakiről beszélgettek, én egy kukkot sem értettem. Annyit sikerült kihámoznom, hogy az a valaki bőszen udvarol az Edinának, de Edina kutyába sem veszi, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem érdekelné. Meghúztam magam a fal mellett. Zavart a feketeség jelenléte, aki néha rám- rám nézett a szúrós szemeivel.




Az este hátralévő részében Edina nem nagyon akart magunkra hagyni. Mint egy utánfutó, rá volt tapadva Vikire. Az volt az érzésem, hogy csak miattam vigyáz a lányra. Nadrágot is alig volt időm húzni, amíg Edina pisilni ment, hogy a vacsorához asztalhoz ülhessek. Rendesen zavart, Viki pedig nem segített ezt a kellemetlen szituációt feloldani.




 




A barátnőm már másodszor bizonyította, mennyire otthon érzi magát a konyhában.  Utánozhatatlanul finom főztje ritka kedves kulináris élvezetben részesített. Dicsértem is rendületlenül a tehetségét, viszonzásul kedves pillantások és röpke, de szeretetteljes puszik pezsdítették fel a véremet.




Edina vacsora után még édesség után kezdett mostatni a lakásban. Nagy dilemmát okozott azzal, hogy előrukkoljak-e a neki hozott csokival, vagy sem. Eleve azért nem vettem ki az autóból délután a táblákat, mert a forróságban megolvadva nem találtam elég gusztusosnak. Hervadt virággal sem állít be az ember vendégségbe. Látva a lány szájhúzogatását, mégiscsak rászántam magam a cselekvésre. Viktória a hasát fogta a nevetéstől, amíg egyenesre simogatta a saját tábláját a hűtőszekrény hideg üveglapján. Edina azonban gyanakodva mért végig, majd egy epés megjegyzéssel beledöfött a szívembe, hogy talán kilóra meg akarom venni a barátságát. Mindemellett viszont egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában, és a csokival a kezében Vikitől várt valami reakciót, mielőtt elmormolt volna egy elharapott köszönömöt. Rajta nem fogott ki a meleg, az ujját mártogatta a folyékony édességbe, hogy legyen mit leszopogatni. Jó volt nézni, hogyan csücsörít a szájával, felidézte a Viki szavait, hogy egy szopótehetséggel állok szemben. Valamelyest meg is nyugtatott, hogy pozitív reakciókat mutatott felém ez a nő, mert nagyon bosszantott, hogy ok nélkül olyan otrombán viselkedett velem.




- Mi a faszt nézel? - kérte számon, de már kezdtem hozzászokni az alpári stílusához. Nála ez alap volt.




Az est hátralévő részében a Viki ágyán keresztben a falnak támaszkodva tv-t néztünk. A kedvesem került középre, hogy minél kevesebb ütközéspontot hagyjon közöttem és Edina között, mert érezte, hogy a lány féltékenysége okozza az irántam érzett ellenszenvét. A társalgás nem működött, csendben élveztük egy krimi nem túl izgalmas jeleneteit. El is ment a kedvem a későbbi bujálkodástól.




 




 




A pénteki, utolsó munkanap abban a reményben telt, hogy talán este sikerül Viktóriával kettesben maradnom, és végre áldozhatunk a testi örömök oltárán, Edina nélkül, édes kettesben. A program nem egészen így alakult. Este nyolcra egy buliba voltak a lányok hivatalosak. Egy volt "kolleganő" tartott a férjhez menése előtti búcsúpartit. No lám, másnak is sikerült ebből a körből kitörnie, gondoltam. Maga az ünnepelt hölgy elég szép, Viki szerint már régen nincs a szakmában, de tartja a régi kapcsolatait, és elég széles volt a baráti köre. A vőlegény egy nagydarab, mamlasz fickó, de szemmel láthatóan rajongott a nőért. Kívülállóként nem is akartam véleményt alkotni róluk. Bulit viszont fantasztikust csaptak. Egy vendéglőt béreltek nagy teremmel, zenésszel, mérhetetlen sok piával. Enni ugyan nem volt mit, de mi legalább vacsora után érkeztünk hármasban.




Edina nem sokat változtatott a prosti jellegén, kihívó szerelésében lazán flörtölt a körülötte lévőkkel. Viki azonban visszafogott, de szexi térdig érő ruhában, lófarokba összefogott sörénnyel akart megfelelni nekem. Nem is találhattam volna semmi kivetnivalót a megjelenésében. Még a festékekkel is alapos spórolásba kezdett.




A mulatság olyan volt, mint egy bál, zenével, hangulatvilágításban táncoló emberekkel. A lányok magukkal is cipeltek egy kis lötyögésre. Azért mondom így, mert amit Edinával műveltünk, az semmi sem volt ahhoz képest, ahogyan Viki mozgott a parketten. Lenyűgözően mozgott, jó ütemérzékkel és fantasztikus repertoárral megáldva vonta magára a körülötte táncolók figyelmét. Szabályosan büszke voltam, hogy ez a remek táncos az én párom, még ha csak halovány kísérője voltam is a balerinámnak. Viktória tudatosan irányította a mozdulatait. Nekem szólt az erotikus testbeszéddel felérő csábító táncmozdulat. Leesett az állam is a lány tudását látva. Hát még amikor felcsendült a „szerelemre születtem” tartalmú melódia, akkor bolondított csak magába igazán ez a kis bestia.




Később megismerhettem Gézát. Edinától egy fejjel magasabb, vékony testalkatú, de szikár alakja ellenére erőteljes megjelenésű. Mosolyogtam azon, hogy milyen hevesen udvarolt a fekete lánynak, de mindvégig esélytelen maradt. Szemmel láthatóan bosszantotta is a fiút a csaj távolságtartása, de néha már nekem is soknak tűnt a levakarhatatlan, kicsit erőszakoskodó tolakodása. Ugyanakkor nem értettem, mi kivetnivalót talál a fiúban. Lehet, az volt a baj, hogy túl hétköznapinak számított az Edinához képest?




Egészében véve ez a buli igazán közelebb hozott minket. Nemcsak Viki nőtt nagyot a szememben a tánctudása és a mozgáskultúrája miatt, hanem örömmel könyveltem el, milyen szerényen tud viselkedni a múltja ellenére. Annak is örültem, hogy az utánfutónk enyhült irányomban, és hajlandó volt táncolni velünk, még néhány trágár mondat erejéig meg is tisztelt a beszélgetésével.




 




 




Az elkövetkező hétvégén végre kettesben maradhattam volna Vikivel. Edina sem ment "dolgozni", mivel állítólag hétvégén nem nagyon megy a „bolt”, de átlátszó hazugság volt csupán a lány részéről, hogy ne kellejen a Vikit velem kettesben hagynia. Nem tudom, mit gondolt rólam, zokon esett a bizalmatlansága. Végül is nem éreztem rosszul magam, mert kezdtem hozzászokni a jelenlétéhez. Nagyon jól játszotta a gardedám szerepét, olyannyira, hogy a várva várt szexből csupán egy éjszakai kis pettingre futotta. Viki bíztatott, hogy nyugodtan lehetünk együtt, de én mereven elzárkóztam az Edina viszonylag hűvös megnyilvánulásai miatt.




Aztán jött a hét, munkába járással, korán keléssel, esti fáradtsággal. Edina képes volt korábban hazajárni, nehogy kettesben maradhassak a barátnőmmel. Ott ült minden este a nyakunkon, unalmas műsorokat nézve a tv-ben, vagy csak hallgatózva szedte az igéket. Viki meg sem próbálta befolyásolni, nekem meg eleve nem volt rá esélyem. Annyira viszont jó volt ez a kényszerű közelség, hogy ezen idő alatt Vikit jobban megismerhettem, és Edináról megtudtam egyet s mást. A közös beszélgetések és az összezártság kezdte megenyhíteni a lány irántam érzett bizalmatlanságát. Egy hét után végre egyszer már rám is mosolyogott nagy nehezen.




A következő szombaton Viki ötlete volt, hogy menjünk sétálni. Odakinn már teljesen besötétedett, az utcák elnéptelenedtek, csak néhány fiatal került időnként az utunkba. Kézenfogva andalogtunk Viktóriával, és ami a lényeg, hogy utánfutó nélkül, mert Edina kivételesen nem akaszkodott a nyakunkba. Bizsergető érzés volt a hangulatos utcai világítás fényeiben kettesben lenni a lánnyal, aki a szúnyogok miatt hosszú szoknyát vett fel és melltartó nélküli, de annál nagyobb kivágású hosszú ujjú felsőt. Imádtam, hogy most sem használt melltartót. Örömmel tapasztaltam, hogy azt csak a különleges alkalmakra aggatja magára. Tűsarkú cipőjében hangos kopogással követte a lépteimet. Az eszem persze minduntalan azt kereste, hol tehetném magamévá a nőt, ha már sikerült kettesben maradnunk.




- Nagyon csinos vagy! - hízelegtem végignézve a nő formás alakján.




- Igyekszem hétköznapi nőnek látszani, nehogy szó érhesse a ház elejét. - nevetett Viki.




- Ha nem sértődsz meg, elárulom, hogy kurvásan öltözve sokkal jobban tetszel, de így is észbontó vagy.  - mondtam óvatosan, de a lánynak eszébe sem volt fennakadni ezen a megjegyzésen.




- Jól érzed magad velem? - kérdezte megszorítva kezem.




- Csodásan, napról napra egyre jobban beléd szeretek! - vontam magamhoz egy csókra. És tényleg. Lehet, hogy ha átszexeljük a hetet, akkor sem kötődtem volna a lányhoz jobban, mint így, hogy alaposabban megismertem. A hányatott sorsát magának köszönhette, de mégis érezhető volt, hogy szüksége van valakire, aki kicsit befolyásolja. Eddig Edina volt ez a valaki, ez a kissé műveletlen, de jó szívű leányzó.




- Azt hittem, hogy tudom, mi a szerelem, de csak most jöttem rá, hogy amit irántad érzek, az sokkal több, mint amit annak hittem. - ironikusan hangzott egy volt prosti szájából, ugyanakkor tisztában voltam a lány érzéseivel. Minden mozdulata, pillantása a szeretetéről árulkodott.




- Nekem is bizsereg tőled minden testrészem, mióta megismertelek.




- Tudod, volt az a srác a középiskolában. - kezdett valamilyen történetbe, de itt a szájára tettem a kezem és félbeszakítottam.




- Kérhetem tőled, hogy ne beszélj ezekről a dolgokról, mert féltékeny vagyok mindenkire? - mosolyogtam rá, és legbelül tényleg nagyon rosszul esett, ha a lány a múltjának ezen részéről mesélt.




- Viki rám nevetett, de el is hallgatott. Szerintem nem értette, mi okozza nálam a féltékenységet, de a kérésemhez híven, a továbbiakban nem adott okot a rossz érzéseknek. A tudatom felfogta, hogy nincs mire önzőnek lennem, mert a lány egyértelműen kifejezte a hozzám való maradéktalan ragaszkodását, mégis bántott, hogy Vikihez másnak is köze lehetett. Nem mintha nekem nem lett volna korábban barátnőm, de ez a párhuzam a ködös gondolkodásomban akkor és ott fel sem vetődött.




Egy irodaépület kovácsoltvas kerítése mellett haladtunk el. Viki játékosan felmászott a beton alapzatra és a kezemet fogva egyensúlyozott a keskeny párkányon. Nevetett, és a csilingelő hangja csábító fűszer volt a lelkemnek. Az enyhén lejtős utca miatt a párkány egyre magasabb lett, míg a lány csípője a fejemmel egy magasságba nem került. Körülnéztem. Az utcában semmi mozgás, gyakorlatilag hosszabb távon még lakóházak sincsenek, csak a csend és a hevesen dobogó szívem, ami arra kényszerített, hogy Vikit megérintsem, hogy valami olyat kapjak tőle, amit egész héten Edina előtt nem lehetett.




Viki le akart ugrani, de nem engedtem, szorosan elé álltam, a kezét pedig elengedtem, meg kellett kapaszkodnia a kerítésben. Ösztönösen megérezte, hogy valaminek történnie kell. Bíztatóan nézett a szemembe, és mosolyogva tűrte, hogy a szoknya alatt a lábain felcsúsztassam a kezem és lehúzzam a bugyiját. Pimasz vigyorral az arcán lépett ki belőle. Tudtam, hogy nincs mitől tartanom, mégis a sürgető vágyaim ellenére lassan emeltem a magasba a vékony virágmintás anyagot, hogy a lábait végigpuszilgassam. A kedvesem, mintha tudta volna, miért itt kezdtem ki vele, egyik lábát oldalra emelve beakasztotta a cipősarkát a kerítésbe és fél kézzel a szoknyát tartva felkínálta meztelen ölét.




Megfeledkezve minden óvatosságról, szenvedélyesen nyújtottam a nyelvem a punci kellemesen puha és hívogató résébe. Még láttam, hogy Viki lecsukja a szemeit és átadja magár az érzésnek, aztán a látványtól megrészegülve még mohóbban fúrtam magam a kedvesem ágyékába, hogy a hüvelybemenetet is elérjem. Édes nyögés és ringatózó csípő kísérte a hevességemet.




Viki majdnem leesett a kerítésről az extázis pillanatában, úgy kellett elkapnom. A nevetés és az orgazmus minden erőt kivett a lányból, a vállamra támaszkodva kapaszkodott belém, míg fel nem ült a párkányra. Csak idő kérdése volt, hogy szusszanjon egyet, és utána olyan édes csókot leheljen a kiszáradt ajkával, amit még életemben nem kaptam a puncija nedvétől áztatott arcomra.




- Már annyira kívántam, hogy hozzám érj! - suttogta az arcomat puszilgatva, közben meg serényen ügyködött, hogy kiszabadítsa a hely szűkében szenvedő péniszem.




- Ne is mond, megveszek a testedért, csak Edina ne lenne... - sóhajtottam kinyomva a csípőm, hogy érezze milyen kemény a kezei között ficánkoló farkam.




- Ne törődj már vele, élvezné, ha látná, hogy szeretkezel velem!




- Ezt honnan veszed? - lepődtem meg az iménti mondatán.




- Naiv vagy! Igaz, hogy vigyáz rám, de imádja a szexet, és még örülne is, ha jelen lehet... Emlékszel, amikor első este átvonult a szobán? Szerintem majd meg ölte a sárga irigység. - lihegte a farkamat egyre szaporábban verve.




- Csak arra emlékszem, milyen megvetően nézett, és nem akarom magam még egyszer kitenni ennek. Örülök, hogy már szóba áll velem és legalább már gecinek szólít. - ellenkeztem nevetve.




- Ne haragudj rá, ő ilyen! De egyre jobban kedvel téged. Ha visszamegyünk, simogasd meg a meztelen fenekét vagy a mellét, meglátod, hogy nem fog tiltakozni. - nevetett Viki a szemembe.




- Persze, hogy tőled is kapjak, ne csak tőle! - vettem tréfára a szavait.




- Ok, adok a farkadra egy puszit, ha megteszed! - ígérte egy fülembe suttogó hang, amitől meghűlt az ereimben a vér.




Viki leszállt a kerítésről, felhúzta a derekára a szoknyáját és kihívó csókkal igyekezett a szexre irányítani a figyelmemet. Nagyot fújva markoltam a két gömbölyű fenekébe, hogy közelebb húzzam.




- Csináljuk azt, amit annyira szeretnél, de még mindig nem volt rá alkalmad! - pördült meg, hogy a farkamhoz dörgölőzzön kerekded fenekével, és fel alá szánkázva kéjes pillanatokat szerezzen. Még azt is megtette, hogy ráhajolt a párkányra és szétvetette a lábait, hogy közéjük nyúlva beigazíthassa a farkam az ánusához. Ritka csábító volt az ajánlat, és megható volt a lány igyekezete, hogy viszonozza a tőlem kapott örömet. Magamhoz is emeltem, hogy a melleit simogatva nekifeszülhessek a száraz ánusának, de eszembe sem volt belé hatolni így, előkészítés nélkül, szenvedést okozva a kedvesemnek.




- Mondtam már, hogy kibaszottul fel tudsz izgatni? - búgtam a fülébe, és hihetetlenül élveztem a makkomat fogva tartó ánus okozta feszülést. Éreztem, hogy ez az ismeretlen helyzet egyre erősebb ingerekkel taszít a magömlés felé.




- Teszek róla, hogy ha így nem, akkor máshogyan, de jó legyen neked! - fordította csókra az ajkait.




- Mindjárt elélvezek, ez a póz annyira felizgat!




- Élvezz csak, érezni akarlak! - tolatott határozottan a farkamra, és ettől a plusz kis ingertől megkaptam az utolsó lökést, hogy a végbél záróizomzata közé pumpáljam a spermámat. Persze a makkom nem ment beljebb egy centit sem, de maga a helyzet és az élvezés így is mámorító érzésekkel töltött el. Viki még várt egy kicsit, mielőtt szembe fordult volna velem, majd megmarkolta a farkamat és lágyan húzogatva a szemembe nézett.




- Nem vagy csalódott, hogy megint nem voltál bennem? - kérdezte bánatosan, mintha neki fájna, hogy nem azt kaptam, amit akartam.




- Tökéletesen meg vagyok veled elégedve, a legnagyszerűbb lány vagy, akit valaha is ismertem. - válaszoltam komolyan, mert éreztem, hogy ez a válasz most nagyon fontos lehet.




 




 




Néma csendben, de boldogan sétáltunk visszafelé Vikivel, akinek kezdte feltörni a lábát a cipője. Le akarta venni, hogy mezítláb lépkedjen, de a lovagias énem mást mondott, a lányt a nyakamba ültettem, úgy vittem hazafelé. Viki először tiltakozott, hogy érzi a combjai belső felém folyni a spermámat, de hajthatatlan voltam és addig nem nyugodtam, míg a szoknya felemelése után a húsos combok közé nem férkőztem és felemeltem. Fogtam a bokáját és úgy lépkedtem, lassan, élvezve a vállaimra nehezedő édes terhet.




- Nem vagyok nehéz? - kérdezte a lány pár háztömb után.




- Egyáltalán nem, élvezem, hogy a nyakamban ülsz!




- Olyan kedves vagy, nem is értem, mit eszel rajtam... - gondolkodott hangosan.




- Majd ha leteszlek, megérzed! Olyan jó lenne végre normálisan együtt lenni!




- Mondtam már, hogy Edus miatt ne fájjon a fejed. Ha komolyabbra fordul a dolog, magától elmegy.




- Azt remélem is, már vártam, hogy hátha szólsz neki. - vezettem rá a lányt az érzéseimre.




- Nem szólok, mert tudom, milyen, és én nem is vagyok szégyenlős előtte. - kacarászott a fejem felett.




- De én igen! - füstölögtem egy picit magamban.




- Mint nő, nem tetszik neked? - kérdezte a lány pajkos kíváncsisággal.




- Nem is tudom, csúnyácska szegény, mi több, első ránézésre ijesztő. Mondjuk a teste az szuper. Már egészen megszoktam az arcát, és a rondasága ellenére van benne valami szimpatikus. Normális frizurával lehet, hogy sokkal jobban nézhetne ki.




- Na, akkor tetszik neked annyira, hogy megfogdosd, hátha hamarabb barátkozik? - a kérdést valami érdekes hanghordozással tette fel, mintha szándékosan akarná, hogy Edinát taperoljam le.




- Nem akarom! Látod, mennyire türelmesen bánok vele. Igyekszem nem komolyan venni a sértegetéseit. Nem hiányzik, hogy még jobban megharagudjon. - zártam le a témát határozottan.




 




 




A lakásba érve Edinát a Viki ágyán találtuk. Tv-t nézett, béka módjára elterpeszkedve, kiélvezve a puha ágy selymes puhaságát. A karjai a feje alá fordítva, csak a szemével követte az érkezésemet. Viki az imént a konyhában a kezembe nyomott egy Balaton szeletet, hogy vigyem be a fekete lánynak. Észre sem vettem, hogy mezítláb mögém lépett, és amikor Edina fölé hajoltam, nagyot lökött rajtam, hogy a lányra estem. De ennyivel nem elégedett meg, hangos nevetéssel vetette magát rám, hogy fel ne álljak, kénytelen- kelletlen ott maradtam a feketeség nyakába lihegve, testemmel a lány mellei felett, csak annyira tartva magam a kezeimen, hogy ne okozzak fájdalmat. A csaj meglepődött, mindketten ijedten néztünk farkasszemet.




- Barátkozzatok már össze! - noszogatott Viki a hátamon, és a fejemet próbálta a lány felé nyomni.




- Én nem haragszok! - keresett Edus kibúvót.




- Akkor lássak két puszit, hogy el is higgyem! - türelmetlenkedett Viki, aki mindenáron el akart érni valami előrelépést, hát nem engedett, én pedig igazat adtam neki, talán ez a két ártatlan puszi megtöri végre a jeget. Edina forgatta a szemeit, hol Vikire, hol rám nézve, mire nagy sokára közelebb hajtotta a fejét, és megadta magát a barátnője unszolásának.




Nem is volt olyan rettenetes. Fiatal, feszes bőre ruganyosan simult a képemhez.




Mire leszálltam a lányról, már mindhárman nevettünk az egészen. Nem is tűnt fel, hogy addig a pontig sosem láttam a fekete lányt nevetni. Széles, csontos arca és afrikai típusú orra ellenére egészen aranyos lett a mosolya. Persze fő az óvatosság, továbbra is tartottam a távolságot, mert varázsütésre azért nem szoktak a dolgok megváltozni.




Fél órával később már megint egymás mellett hátradőlve támasztottuk az ágy mögötti falat és bámultuk a kezdődő Emanuelle sorozat akárhányadik részét. Viki alattomosan elterpeszkedett, hogy minél közelebb kelljen a másik lányhoz helyezkednem, és nem volt elég a szép főhős imitált szexjeleneteire izgulni, még nagyon csendesen simogatta is a mellkasom, és sugdosott a fülembe.




- Most fogd meg a cicijét!




Kényszerűen átnéztem Edusra, aki mereven bámulta a képernyőt, ahol éppen két nő csókolózott nagy- nagy beleéléssel. A lány combjai keresztbe téve össze voltak szorítva, mintha ettől várná, hogy a puncijában kellemes érzések szabaduljanak fel. Izgatott volt, ez látszott rajta, és persze én is izgatott voltam, mert engem sem hagyott hidegen a két nő erotikus kapcsolata. Csak reméltem, hogy a szűk nadrágban nem látszik nagyon a merevedésem. Edina látszólag észre sem vette, de Viktória mindig egy kicsit lejjebb és lejjebb simogatva csigalassúsággal közeledett a péniszem felé. Néha meg kellett fognom a kezét, hogy ne merészkedjen messzire.




- Fogd már meg a mellét! - búgta megint egy erotikus hang a fülembe.




Ismét oldalra néztem. Edina piros babydollja félrecsúszva láttatta a bal mellét a tv fényénél, épphogy csak a bimbó nem látszott ki a selyem mögül. Csillogó, sötét bőre tényleg vonzólag hatott a kezemre, el tudtam képzelni, milyen lenne megérinteni, de nem tehettem meg. A nő megérezte, hogy nézem, és belefúrta a szemét az enyémbe. Azt hittem, letorkoll, vagy a szokásához híven trágár szavakkal illet, de most kivételesen elmosolyodott, és visszaigazította a melleit a selyem kihívó takarásába.




Viki kihasználta a figyelmetlenségem, és a fejét a hasamra hajtotta. A dús, fekete sörénye elterült a mellkasomon, és éreztem, hogy egy kéz simít végig a farkamon. Pillanatok alatt történt minden. Csak az egyik kezemmel tudtam oda nyúlni, de azt a lány keze megállította, a másikkal meg már húzta is le a sliccem, hogy benyúljon és a farkam kiszabadítsa. Ijedten kértem, hogy ne tegye, de hajthatatlan volt. Még pár erőtlen kérés, és feladtam, hogy ellentmondjak a lány péniszemet simogató kezének.




Szégyenkezve pillantottam Edinára, aki nagyot nyelve állt fel az ágyról. Egy pillanatra beletúrt a hajamba, rám mosolygott, majd elindult a szobája felé.




- Úgy látom, már felesleges vagyok! - sóhajtotta, de az küszöbről még visszalépett és a tv-t kikapcsolta, csak aztán tűnt el a nyitott ajtó mögött.




- Ne haragudj! - kérte Viktória érdekes hanglejtéssel, és ekkor éreztem meg igazán, milyen szoros kapocs van a két lány között.




 




 




Viktória csodálatos volt. Hosszan és lágyan szeretkeztünk, gumi nélkül, beleborzongva minden egyes mozdulatba. A szerelem kezdte elvenni az eszem, és bármit megadtam volna, hogy a lánynak örömet szerezzek. Az együttlét alatt már az sem zavart, hogy Edina mit hall a másik szobában, teljesen belefeledkeztem a lány csodálatos testébe és a forrón ölelő karjaiba. Éreztem, hogy szeret, éreztem, hogy örömmel érint meg és boldog a kényeztetésemtől. A megismerkedésünk idején érzett vonzalomból igazi, mély szerelem lett.




Úgy szeretkeztünk, mint a házaspárok általában, semmi perverzió, semmi különleges póz, csak ölelés, édes csókok és misszionárius pozíció. Cseppet sem féltem egy esetleges terhességtől, amikor Vikivel együtt a csúcsra érve beleélveztem a kedvesem csodálatos testébe. A lány hálás volt, vagy nem is tudom, hogy mi, mert pihenés helyett is kitartóan és szeretettel dédelgetett tovább.




A mámor lassan hagyott alább. Csak feküdtem és Viki heréimmel játszó kezére figyeltem, amikor halk nyögések ütötték meg a fülemet.




- Ez mi? - kérdeztem suttogva.




- Mi lenne? Edus maszturbál. - válaszolta higgadtan, amin valamiért meg sem lepődtem, csak elgondolkodtam.




- Azt hittem, elege lehet a szexből minden nap - merengtem.




- Ő nem szexel, csak szopást vállal. És még barátja sincs. Gondolhatod, mennyire szenvedhet, már huszonhárom éves. - magyarázta a lány.




- Azt a... - gondoltam bele, és abban a pillanatban meg is sajnáltam.




- És most éppen rólad álmodozik... - súgta a fülembe Viktóriám az újabb, még meglepőbb közlését.




Felcsigáztak a lány szavai. Azt hittem, hogy csak azért mondja, hogy felizgasson, de minden szava olyan természetes és őszinte volt, hogy eloszlatott bennem minden kételyt. A farkam követelőzően húzta ki magát a Viki kezében.




- Látod, most adnék rá egy puszit, ha megfogtad volna a mellét..., én mindent megtettem... - járt újabb táncot az idegeimen.




- Ha csak azért puszilnád meg, akkor nem is kell! - fordítottam a lányt a hátára, és pillanatok alatt a combjai közé kerülve elmerültem a forró puncijában.




Viki nyögött, eltorzult egy pillanatra az arca, de hamar visszatért belé a kötekedős énje.




- Akarod, hogy áthívjam?




- Nem, én téged akarlak! - mondtam teljesen beindulva, és olyan gyors ütemben mozogtam, hogy a csaj pillanatok múlva hátrafeszítette a testét és halk visítással elélvezett, magával rántva engem is az utolsó pillanatban.




 




 




Vasárnap délelőtt későn ébredtem fel. Mire egy szál gatyában kiértem a konyhába, a lányok már az asztal körül szorgoskodtak. A nudli szorgos kezek munkájától egyre nagyobb halomban várta, hogy belekerülhessen a forró vízzel telt fazékba. Viki szenvedélyes csókkal hajolt hozzám, még Edina csak rám mosolygott. Odaléptem a bikiniben tüsténkedő fekete lányhoz, és átfogtam a darázsderekát, mire meglepetten fordította felém a felsőtestét.




- Olyan szuper alakod van! - mondtam, és a szemem sarkából a vigyorgó Vikire sandítottam, aki pillanatok alatt kapcsolva integetett, hogy simogassam meg lejjebb.




- Na ne mond! - csodálkozott rám Edina.




- A feneked meg utánozhatatlan! - csúsztattam le a kezeimet a csípőjén, hogy mindkét tenyeremmel megmarkolhassam a gömbölyded, kemény seggét. Edina szóhoz sem jutott, leesett még az álla is, de nem tiltakozott. Visszanézett Viktóriára és tőle várta a magyarázatot, vagy valamiféle rendreutasítás, de a kedvesem csak vihogott.




- És még mi tetszik rajtam? - vette fel az ellenséges hangot. Amire azonnal átkaroltam, és a bal mellét megfogdostam. Éreztem, hogy megremeg, én meg folytattam a játékot és óvatosan a bikini alá nyúltam, hogy a megérinthessem meztelen mellbimbót. Edus nagyot sóhajtott, majd felém fordult és indulatos szemekkel kereste a tekintetemet.




- Akkor nyald ki a seggem, te fasz, abban úgyis olyan jó vagy! - kiáltotta, és ellökött magától.




- Jól van, ne haragudj, többet nem fog előfordulni! - tettem fel a kezeimet, Viki meg, hogy mentse a helyzetet, Edinát magához ölelte és suttogott valamit a fülébe.




 




Ez az eset egy időre rányomta a bélyegét a kettőnk kapcsolatára. Pár napig a lány megint hűvösen fogadta minden közeledésem. Hiába a csokik, hiába a szép szavak, nem bírtam kicsikarni belőle egy mosolyt sem. Viszont felhagyott a Viki őrzésével, megint kiment az útra "dolgozni". Még kértük is, hogy ne tegye, Viki fűt- fát ígérgetett, hogy keressenek valami más munkát, de a lány sértődöttsége nagyon mélynek bizonyult.




 




 




Vikivel nagyon jól kijöttünk, volt spórolt pénze, ezért nem sürgette az idő. Állítása szerint hónapokig is lett volna fedezet a semmittevésre, és egy darabig mindenképpen otthon akart maradni, átgondolni és megtervezni az új életét, velem, hangsúlyozta nevető szemekel. Éreztem, hogy boldog, tulajdonképpen nem tudtam volna tőle olyat kérni, amit meg ne tett volna a kedvemért. A kapcsolatunkat csupán az Edina hűvössége árnyékolta be. Került engem. Csupán vacsoránál találkoztunk, de nyíltan éreztette, hogy nemkívánatos a jelenlétem. Vikit is bosszantotta egy kicsit a dolog, de hiába beszélt a makacs fejével, nem volt hajlandó enyhíteni a bezárkózásán.




Egy hét lelkiismeret furdalás után átgondolva a lehetőségeket, Debrecenből hazafelé egy extra méretű csokival akartam négyszemközt jobb belátásra bírni a duzzogó lányt. Hogy minél személyesebb legyen a dolog, beálltam a szokott helyén lévő mellékútra, és kiszállva az autóból szánakozó képpel álltam elé az ezredik bocsánatkérésre.




- Szia! - köszöntem illedelmesen, de válaszként előbb csak egy fintor érkezett.




- Ötezer, geciknek tíz, de neked még annyiér sem! - közölte felemelt hangon.




- Ezt ne csináld, légy szíves, hányszor kell még bocsánatot kérnem? Hülye tréfa volt az egész, nem gondoltam, hogy ennyire megsértődsz. - tartottam elé a tábla csokit, amitől elbizonytalanodott. Vagy fél percig őrölte magában a dolgokat, mire végre elvette az édességet, és halvány mosollyal elfordult, hogy ne láthassam az arcát, de már elkésett, világos volt, hogy magában nevet.




- Ettől még egy fasz maradsz! - hallottam a visszafojtott nevetést.




- Oké, az vagyok, de Viki miatt szeretném, ha minden rendben lenne köztünk, többé nem bántalak, ígérem!




- Pont a Viki miatt vártam, hogy eltűnj a picsába, de úgy látom, hiába, annyira beléd van zúgva.




- Gondolod, jobb lenne Vikinek nélkülem? - gondolkodtatott el a bestia.




- Nem, már nem. De jól vigyázz rá, mert kiheréllek! - vigyorodott el, és bátorítólag megfogta a kezem. Nyertem, gondoltam magamban. Egyre jobban tetszett a mosolya. Kicsit primitív viselkedése ellenére azért helyén volt a szíve. Hiába próbáltam viszont hazahívni, nem volt hajlandó otthagyni az út szélét. Erősködött, hogy dolgoznia kell, mert neki nincs miből megélni. Viki még tőlem is sokkal jobban örült az Edina megenyhülésének, mint én magam. Megdicsért, milyen aranyos vagyok, hogy kibékültem a lánnyal és hálából, vagy az öröm hatására betessékelt a szobába egy gyors, de annál intenzívebb szeretkezésre. Ő is érezte, hogy Edinát bántja, hogy előtte szexelünk, ezért valamennyire meg is értette a lány viselkedését. Arról nem is beszélve, hogy mint szívbéli jó barátnők, közéjük ékelődtem, és ez Edinánál érzelmi problémákat okozott.




Ettől a ponttól kezdve igyekeztem gyakran a feketeség kedvében járni. Ha láttam, hogy kinn áll, sosem mulasztottam el, hogy meg ne álljak, és ne legyen egy- két kedves szavam hozzá. Néha még apró ajándékokat is vittem, csokit, kabalamacit, meg ami csak szimpatikusnak tűnt. A Vikivel folytatott szeretkezéseket meg igyekeztünk a délutáni órákra szorítani, hogy esténként ne kelljen az Edinának kellemetlenül éreznie magát előttünk. Az már csak hab volt a tortán, hogy mi szinte minden éjszaka hallottuk a csajt maszturbálni.




Egyik délelőtt egy lomos boltban járva találtam egy sötétvörös parókát. A hosszú tincsek rögtön Edinát juttatták eszembe, aki a rövid, ébenfekete, de lenyalt hajával nem nagyon büszkélkedhetett. Nem volt kérdés, hogy ez is egy ajándék lesz, ha másra nem, egy nevetést megér nekem. Délután hazafelé meg is álltam a lány mellett, aki harsány nevetéssel próbálta fel a póthajat. Meg kell mondanom, a vörös hajtömeg tök dögös macát varázsolt a kicsit furcsa arcából. Nekem tetszett, és neki is, mert le sem vette, miután elhajtottam, abban állt vissza a törzshelyére.




Este nagyokat nevetve mesélte, hogy sokkal többen álltak meg mellette, mint máskor szoktak. Furcsa volt, hogy örül a dolognak, nekem inkább visszatetsző volt, hogy sikerült a lányt több ismeretlen embernek eladni. Sűrűn kacsintgatott rám, de szerintem érezte, hogy én nem tudok felhőtlenül örülni a kétes népszerűségének.




Három hétig nem is volt közöttünk semmilyen probléma. Viki vezette a háztartást, ellátott minden jóval, mert egy idő után szinte már oda voltam költözve. Edina is megbarátkozott, kicsit talán meg is nyílt, mert egyre több mindent lehetett megbeszélni vele.




 




 




Egy péntek délutáni napon hazafelé tartva már messziről láttam, hogy Edina kocsija a szokásos helyen parkol, viszont a lányt nem találtam sehol sem. Befordultam a bekötőútra és csak akkor vettem észre, hogy a közeli bozót tövében ott fekszik magzati pózba görnyedve, sárosan. Amikor megfordítottam, akkor ijedtem meg igazán, hogy vérzik a kirepedt ajka, jobb szeme alig látszik a felduzzadt arcából. Nagyon sírt, és alig tudtam magamhoz ölelni, hogy vigasztalhassam. Felállni nem is bírt egyedül, de orvost hívni sem engedett, csak kérte, hogy ültessem az autójába, majd ő hazavezet. Esélytelen volt, hogy ennek a kérésnek eleget tegyek. Sem fizikálisan, sem lelkileg nem volt alkalmas a vezetésre.  Hát ölbe vettem, és a sajátomba ültettem. Megnyugtattam, hogy majd Vikit visszahozom, és ő hazaviszi az autót, de hiába kérdezgettem, hogy ki volt, és miért verte meg ilyen brutálisan, nem válaszolt, csak újból és újból sírásra húzódott az arca.




Viki nem volt otthon. Tudtam, hogy vásárolni ment, mert előző este megbeszéltük. Most viszont nagyon hiányzott a segítsége. Egyedül kellett a lányt a házba cipelnem, és ott álltam az ágya szélénél tanácstalanul, mint egy szerencsétlen.




- Attila, segíts levetkőzni! - emelte meg fél kézzel a pólóját Edina, mert a másik karját nem bírta mozdítani. Mit tehettem volna, óvatosan áthúztam a fején és minél kevesebb fájdalmat okozva megszabadítottam a felsőtől. Csak jóval később kezdtem el gondolkodni, hogy a nevemen szólított. Lekerült a sáros nadrág is, már csak a melltartó és a bugyija maradt. Akármennyire sötét volt a lány bőre, mégis jól látható, hatalmas duzzanatok voltak a lábszárától a bordáin át a karjáig és persze legjobban az arcán. Kicsit piszkos maradt, hát langyos vizet hoztam és egy szivaccsal igyekeztem a hátán fekvő, némán pityergő lányt végigtörölni. Nagyon sajnáltam. Nincs olyan ok, amiért egy nő ezt érdemelné.




 




Megpróbáltam végigtapogatni a végtagjait, hátha valahol törött csontot találok, de szerencsére csak zúzódások tömkelege éktelenkedett a lányon. Meg kellett vizsgálnom a hátát, fel kellett hozzá ültetni a mozdulni is alig tudó Edust. Szerencsére ott nem találtam semmi rendellenességet, csak ide- oda igazítgattam a melltartó pántját, hogy a vizsgálatot mindenhová kiterjesszem.




- Vedd le, kérlek, ne kelljen még egyszer felülni miatta... - sziszegte a fájdalomtól könnyes szemmel.




- Nem akarom, majd Viki... - tértem ki a feladat alól.




- Ne bassz már, nincs elég bajom? - förmedt rám, ami rosszul esett, hát kicsatoltam a kapcsot és egy pillanat alatt lehámoztam a melltartót.




Óvatosan visszafektettem. Közel sem voltak olyan hatalmas mellei, mint Vikinek, de a szépségükhöz kétség sem férhetett. Ez volt az a pillanat, hogy a lány teste igazán megérintett.




- Meg kell néznünk, hogy nem kell-e kórházba menned, nincsenek-e törött bordáid, vagy belső vérzésed. - magyaráztam közben a lánynak.




Óvatosan végigtapogattam a lengőbordákat, megnyomogattam a hasat, nem keményedik-e. Nehezebb dió volt a többi borda kitapintása, mert nem akartam a lány melléhez érni, viszont amikor vészes közelségbe értem, és látta a habozásomat, megint rám szólt.




- Csináld nyugodtan, úgy látom, te mindenhez értesz. - húzta a száját torz mosolyra.




- Ok, csak nem szeretném, ha félreértenél.




- Nem haragszom meg, ha megfogod a cicimet! - próbált nevetni, de csak fájdalmas grimaszra tellett.




Nem volt különösebb öröm a mellei alatti bordákat kitapogatni, még annak ellenére sem, hogy a ringatózó ciciken a hatalmas, sötétbarna bimbóudvarok különleges szépségükkel ajándékoztak meg. Edina csukott szemmel figyelt a vizsgálatra. Csak akkor nyitotta ki fekete szemeit, amikor a hasán végighúztam az ujjam egy műtéti heget kitapogatva a piros csipkebugyija széléig.




- Mire műtöttek? - kérdeztem.




- Bocs, de nem mondom meg.  - válaszolt egyszerűen.




- Nézzük csak! Nem vakbél, mert annak itt kellene lennie! - húztam vonalat a jobb medencecsont közelében.




- Nem is gyomor, mert akkor feljebb kellene elennie.




- Ne folytasd, légy szíves! - fakadt ki, szemmel láthatóan felzaklatta a kíváncsiságom, meg is lepett, hogy nem gecizett le szokásához híven.




- Jól van, ha nem bízol bennem, nem kell róla beszélnünk. Rakjuk rendbe az arcodat, ha már odalenn minden rendben van. Nincs semmid eltörve, de ha rosszabbul érzed magad, azonnal szólj!




- Köszi Attila! - szólított már másodszor a nevemen, ami meglepően jól esett.




 




 




Viki óriási szakértelemmel, de még annál is nagyobb szeretettel és igyekezettel látta el a lány körülötti teendőket. Agyon puszilgatott engem is, hogy milyen kedves voltam az Edussal.




Megható volt látni, mennyire testvéri szeretettel viseltetett a két lány egymás iránt. Viki talpraesettsége és határozottsága miatt ismét csak tovább nőtt a szememben. Azon kívül, hogy korábban prosti volt, semmilyen hibát sem tudtam volna a szemére vetni. Egyszerűen imádtam. És Edina összetörtsége mellett mindig nagyon odafigyelt arra, hogy engem se hanyagoljon el.




- Mi történt, elmondta neked? - kérdeztem lefekvés után Vikit hátulról szorosan magamhoz ölelve, hátha Edina neki többet elárult.




- Az a szemétláda Géza verte meg, mert nem akart Edina lefeküdni vele. - suttogta nagyon halkan.




- De aljas! Miért nem jelentjük fel? Megérdemelné, hogy a sitten megszívassák a rohadékot. - háborogtam.




- Még szerencse, hogy nem tört el semmije. Mesélte milyen aranyosan és ügyesen megvizsgáltad! - nyúlt hátra a kezével, hogy megsimogassa a buksimat.




- Muszáj volt! Nem akartam, hogy még nagyobb baja legyen, így is nagyon sajnálom a szerencsétlent.




- Na és milyenek a mellei? Hallom, a bugyiját már nem merted levenni. - mulatott jót Viki az Edina által elmondottakon.




- Csodásak, de a tied sokkal szebb! - markoltam az egyik mellébe, és rögtön éreztem, hogy a feneke félgömbjei közötti keskeny résben éledezni kezd a péniszem és rohamos sebességgel húzza ki magát a forró bőr érintésétől. Viki nem hordott éjszakára bugyit, csupán egy selyem hálóingben aludt mellettem minden éjjel.




- Dugj meg hátulról, de nagyon csendben, ne bántsuk Edust még ezzel is. - helyezkedett el Viki, nekem meg szinte alig kellett valamit tennem, hogy a vaginája forró kelyhébe vezessem a makkom.




- Ne mozogj, csak legyél bennem! - szólt rám, amikor a vágyam apró lökésekre késztetett.




- Jól van, igyekszem! - pedig Viki szuszogását a sajátomnál sokkal hangosabbnak éreztem.




Sokáig élveztem a Viki puncijának a szorítását. Próbált ő a hüvelyizmaival örömet szerezni, de minimális sikerrel, aztán hogy a kedvembe járjon, hanyatt fordított, és egyszerűen csak kiverte a farkam. Elélvezés után a síri csendben hallottuk meg az Edina halk szipogását. Sírt.




- Mi az a heg a hasán? - kérdeztem a kedvesem.




- Egyszer már ugyanilyen csúnyán megverte valaki. Akkor nem volt, aki hazahozza, kinn maradt a hidegben éjszakára. A belső sérülései mellett úgy felfázott, hogy a gyulladás miatt ki kellett pakolni, ha nem akarták, hogy meghaljon. - magyarázta Viki mély együttérzéssel.




- Kivették a méhét, nem lehet gyereke? - hitetlenkedtem, ugyanakkor minden idegszálammal szánalmat éreztem a lány iránt és gatyát húzva tehetetlenül követtem Vikit, aki átment Edinához és az ágy szélére ülve anyai szeretettel nyugtatgatta.




 




Edina négy napig nyomta az ágyat, mielőtt felkelt volna, de a duzzanatok sárguló foltokkal még sokáig ott maradtak a testén az átélt borzalmakat felidézve. Valami azért mégiscsak alaposan megváltozott. A lány első útján nem mulasztotta el, hogy meg nem öleljen. Nem szólt ő egy szót sem, de éreztem, hogy megkedvelt és végre igazán elfogadott. Vikinek százszor is megköszönte a segítséget, majd kiment az udvarra, kifeküdt a napra, minket meg "keféljetek egy jót" címszóval elküldött a fenébe.




 




 




A következő pár hétben Edina felépülése után a két lány minden napját álláskereséssel töltötte, nem nagy sikerrel.  Viktória még csak talált volna munkahelyet az érettségijével, de Edinának erre nem volt semmi esélye a nyolc általánosával. Viszont még így is örültünk, hogy nem ment vissza strichelni az út szélére. El is kedvetlenítette a lányokat a sikertelenség, de kitartóak maradtak.




Egyik nap arra értem haza, hogy egy öltönyös fószer jött ki a házból, Viki nyájas mosolyával kísérve. Rögtön a fejembe szállt a féltékenység ádáz sugallata és belemarkolt a szívembe. Annyira elvette az eszem, hogy Vikit számon kértem, miért fogad idegeneket, amikor Edina sincs otthon, ráadásul a fejéhez vágtam, hogy talán már vissza is tért a régi mesterségéhez. Viki sírva bizonygatta, hogy nem igaz, de nagyon nehezen tudott megnyugtatni. Azt magyarázta, hogy a fickó egy üzletkötő, és segíteni akar, de én se láttam, se hallottam a dühtől, és nem voltam képes józanul végiggondolni a hallottakat. Ez volt az első alkalom, hogy veszekedtünk. A lány múltját ismerve nem volt alaptalan az elképzelésem, pedig bízhattam volna benne az utóbbi időben tanúsított szeretete okán.




Előjöttek a mondvacsinált félelmek, haragudtam minden férfira, aki csak egyszer is ránézett a Viki testére és Persze magára a nőre, aki odaadta magát pénzért cserébe. Azoktól az ismeretlenektől, akik pedig meg is kapták, mint nőt, majdnem agyvérzést kaptam. Nagyon nehéz volt feldolgozni, pedig csak bizonytalan voltam, mi is történhetett az öltönyös fickóval.




A nap hátralévő részében Edina a maga kissé primitív módján, rendesen kiosztott, hogy miért csinálok ilyen nagy ügyet valamiből, ami meg sem történt. Hajlamos voltam hinni neki, mert a lelkem mélyén tényleg éreztem, hogy hibát követtem el. Lógó orral és ritka rossz érzéssel mentem bocsánatot kérni a lánytól, és ha nem is nyugodtam meg teljesen, de az iránta érzett szeretet hamar oldotta a feszültséget.




Másnap reggel azzal az elhatározással indultam a munkahelyre, hogy hamarabb hazamegyek és hatalmas virágcsokorral engesztelem ki a kedvest. Edinát még kora reggel magammal vittem Debrecenbe, ahová elvileg munkát ment keresni, ezért nagyon bíztam benne, hogy az ajándékcsokor és szép szavak hatására nem csak kibékülés lesz, hanem szex is kettesben.  A ház előtt viszont ott állt a tegnapi autó, amivel az öltönyös fickó közlekedett. Elborult aggyal fordultam meg a kis utcában, hogy minél hamarabb eltűnjek. Az utca végén szorongva, teli indulatokkal és bánattal ültem az autóban és majd felrobbantam.




Már megint ez a férfi, aki tegnap is itt járt. Talán viszonya van vele, és nem pénzért csinálja? Miért nem szól, ha baja van velem, miért olyan kedves velem, ha közben mást szeret. Kételyek és kérdések milliói kavarogtak a fejemben. Nem tudtam tisztán gondolkodni, csak vádaskodtam és gyűlölködtem.




Amint az öltönyös elhajtott, rögtön mentem Vikihez, és ott folytattam, ahol előző nap abbahagytam, azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb haraggal és ordítozva beszéltem. Meg sem hallottam, mit mond, csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva. Rettenetesen sírt, de nem érdekelt. Azt hittem, ez legalább egy kis elégtétel.




Nem tudtam eldönteni, mit tegyek. Leültem a kutya mellé a bejárati ajtó lépcsőjére és magamba roskadva próbáltam kiutat keresni a keserűségemből. Viki sokkal higgadtabban viselkedett. Sírva szedegette össze a ruháimat, majd közölte, hogy menjek el, az mindkettőnknek jobb lesz. Még ekkor sem vettem a fáradtságot, hogy megbizonyosodjak a lány igazáról, csak hajtottam a megrögzött teóriámat és ingerülten utasítottam el minden egyes békülésre kérő szavát. Halkan beszélt, tulajdonképpen még ekkor is szeretettel, de már nem tudtam neki hinni. Sértődötten pakoltam a cuccomat a kocsimba, és még az sem hatott meg, hogy a nő megkért, soha ne menjek vissza.




 




Iszonyatosan fájt a szakítás. Már másnap, tisztább fejjel átgondolva a történteket, hajlottam arra, hogy megbeszéljük az eseményeket. Viki azonban bezárkózott, és csak az ablakból kérte, hogy menjek el. Rettenetesen hülye voltam, és csak akkor fogtam fel, mit tettem, amikor a lány karikás, kisírt szemei az ablakon keresztül bánatosan csukódtak le előttem.




Még volt néhány későbbi próbálkozásom, de mindhiába. A lány hajthatatlan maradt, és Edina sem segített, csak a keservesen síró Vikit vigasztalta a zárt ajtó mögött.




Le voltam koptatva. Magamba szakadva töltöttem hosszú napokat és magyarázatokat gyártottam az igazam megerősítésére. Gyakorlatilag két hétig ki sem mozdultam az albérletből, csak emésztettem magam. Aztán egyik nap mégiscsak útnak indultam, és hová vezethetett volna az utam, ha nem egy presszóba. Nagyon jól esett a delíriumos, gondtalan állapot. Alkoholgőzös fejjel legalább nem éreztem magam olyan gyengének, amikor a lányra gondolva elsírtam magam a pincérlányok előtt.




Az ivás mindennapossá vált és hónapokig tartott. Azzal hitegettem magam, hogy másnap már nem teszem, de egyszerűen nem bírtam ki a bánatot zsibbadtság nélkül, újra és újra csak visszatértem a presszó sarkában lévő eldugott törzshelyemre.




Egyik nap, miután ledöntöttem az első pohár rumot, egy fiatal lány jött a helységbe. Szűk farmerben, zárt cipőben, egykor volt divatos stólában forgolódott egyet az ajtóban, majd egyszerűen odajött és az asztalomhoz kéredzkedett. Észre sem vettem volna benne a nőt, ha nem tukmálja rám magát. A szőke, egyenes haja és a kislányos, de nagyon szép pofija csak azért keltették fel az érdeklődésem, mert nem értettem, miért pont engem szemelt ki asztaltársnak és beszélgetőpartnernek. Meglepően határozottan kezdeményezett és még célratörőbben terelte a mondanivalóját sikamlós témákra.




Úgy a harmadik feles után, de még nem elég részegen azon kaptam magam, hogy a lakás felé sétálok a lánnyal, egyértelműen szex céljából, mert az első csókok már az asztalnál elcsattantak. Örültem a jelenlétének és persze az angyali test érintésének, pedig nem is ismertem. Halványan rémlett, hogy Rebeka a neve, de nem ez foglalkoztatott, hanem a csaj rámenőssége. Nem tudtam, mit eszik rajtam. Borostás voltam, estére egy kicsit ápolatlan, kicsit kapatos, mégis ragadt rám és felizgatott.




Már meztelenül ölelkeztünk, amikor a nő puszikkal kezdte izgatni a farkam, én meg egy hülye pillanatomban kiböktem:




- Viki, most ne, kérlek!




Bekka, vagy ki a csoda azt hittem azonnal sértődötten elszalad, ehelyett azonban összebújt velem és a lelki problémáimról kezdett el faggatni, meg arról, hogy miért nem mosolygok soha. Rosszul is esett, meg nem is, hogy a gyönyörű, gazella testét nem kapom meg, mégis valahol jóleső érzés volt a bánatomat elmesélni. Az ismeretlen nő megértően hallgatta a Vikivel való kapcsolatom részleteit. Nem értettem, miért jó neki ez a helyzet, csak azt érzékeltem, hogy hajlamos a romantikára és a simogató kezei megértően cirógattak. Reggel úgy ment el, hogy megígértette velem, hogy még egyszer próbálkozok Vikinél, de nekem már nem volt hozzá kedvem, féltem az újabb visszautasítástól.




Arra jó volt ez a találkozás, hogy kicsit kijózanodtam az önsanyargató állapotomból. Már bántam is, hogy nem kértem el a Bekka elérhetőségét, így fogalmam sem volt, hol találhatnám meg őt. Mindenesetre lemondtam az alkoholról, megfogadtam, hogy ha iszok is, csak nagyon mértékkel.




Új helyet kerestem a kikapcsolódásnak, hétvégén meg egy éjszakai bárban találtam menedéket a gondolataim elől. Számomra Ismeretlen terep volt a fülledt hangulatú szórakozóhely.




Magam sem gondoltam, hogy egyedül jól fogok szórakozni, ezért örömmel vettem egy negyvenes, csinos nő közeledését. Egyszerűen leszólított, mutogatta egy kicsit a kisestélyiből kiduzzadó melleit meg a formás lábait, és annak ellenére, hogy sokkal idősebb volt, fel tudott izgatni a küllemével. A szövege elképesztő volt. Kicsit trágár szavakkal pillanatok alatt a tárgyra tért, és tíz perc múlva már a lehetőségekről beszéltünk. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért van egyedül, de csak annyit mondott vigyorogva, hogy engem keresett, és velem szeretné eltölteni az estéjét. Egy óra faggatás után is megmaradt hajthatatlanul titokzatosnak, aztán ellenállhatatlan ígéretekkel rávett, hogy vigyem haza. Azt mondta, unja a sok beszédet, neki a testem kell.




Sokkolóan jó alakja és rafinált trükkjei hamar rávettek, hogy lefeküdjek vele. Ha jól belegondolok, egyszerűen rám vetette magát, és már a szőnyegen szinte megerőszakolt, annyira követelőzően lovagolt rajtam.  Nyugtalan természete újabb és újabb aktusra hívott, ami meglepett, de ámulattal is töltött el. Annyira ügyes volt, le sem hagyta lohadni a szerszámom, akár kézzel, akár az ajkaival, de kitartóan küzdött a következő aktusért.




Helgának hívták. Jószerivel ennyit sikerült róla megtudnom. Amikor kérdeztem, hogy találkozhatunk-e még, felnevetett, és azt mondta, hogy talán, és majd ő keres, ha kipihente az elképesztő éjszakát. Egy kicsit visszaadott valamit a megtépázott férfiasságomból, de ettől még a Viki utáni sóvárgásom mit sem csökkent.




Következő hétvégén mintha minden megismétlődött volna. Egy hosszú, fekete hajú, hívatlan kislány ült az ölembe az éjszakai lokálban. Rövid miniszoknyájával és rettentő magas cipősarkával idősebbnek akart látszani. Barbi. Így nevezte magát, de már nem is tudtam, higgyek-e neki. A korát illetően szerintem alig múlt tizenhét, mégis valami elképesztő magabiztossággal kapaszkodott a nyakamba, mintha legalábbis a barátnőm lenne, vagy hosszú évek ismeretsége kötne össze bennünket. A pincérlány már ismerte. Jelbeszéd szerű társalgással közöltek egymással valamit, majd halk sugdolózás következett. Nem értettem, miről van szó, de a felszolgáló mosolya arra engedett következtetni, hogy én voltam a megbeszélés alanya.




Valami nagyon furcsa volt. Sosem voltam ilyen népszerű a nők körében, most mégis már a harmadik csaj férkőzött a kegyeimbe. Nos, az éjszakai bárban partnert kereső Helgát még meg is értettem, de a fiatal kis csitrit az ölemben már nem annyira, a szőke Bekkát meg egyáltalán nem. Mi változott rajtam. Nem hittem, hogy a búbánatos képem lett volna ilyen hatással a lányokra.




Barbi kicsit lassabban haladt. Gyermeki kíváncsisággal tudakolt rólam magánéleti dolgokat, és még ott a bárban el kellett mesélnem a fél életem, mielőtt kihívott volna a bár melletti sötét kapualjba. Nem tudom, mi történt velem. Alig ittam, mégis boldogan hagytam, hogy a kislány fiatalos lendülettel, szemérmetlenül leszopjon, mielőtt hazavittem. Haragudtam is magamra, hogy megengedtem, ezért a lelkiismeretem megnyugtatása végett a lakásban egyoldalúan viszonoznom kellett a franciás kényeztetést, mielőtt megkeféltem.




Barátságos volt. A fekete haja és az angyali mosolya megint Vikit idézte. El is mondtam neki, de Barbinak ez nem okozott semmiféle lelki problémát, csak még jobban kifaggatott a szerelmemet illetően. Őszinte voltam vele, hát ő is nyíltan közölte velem, mennyire geci vagyok, aztán még egyet szeretkezett velem és érzelmes búcsúval távozott, természetesen nem hagyva maga után támpontot, hogy megkereshessem.




Annyira bosszantott az egyéjszakás kaland, hogy este visszamentem a bárba a pincérlánytól tudakozódni.




- Túl sokba került a csaj? - kérdezte fülig érő vigyorral a szeplős kis vörös hölgy a nem túl hivatalos egyenruhájában.




- Nem, csak abba a pár pohár italba, amit itt ivott velem. - mondtam magam elé meredve, mert megsejtettem a nő célzását.




- Ha nem ismernéd, ő egy debreceni prosti, néha idetéved, de nem ez a törzshelye. Azt hittem, rendesen levett a kiscsaj... - nézett rám a szánakozó boci szemeivel.




- Hát éppen ez az, hogy nem! De akkor miért pont engem szúrt ki? Nem vagyok sem gazdag, sem matyóhímzés. - csóváltam a fejem.




- Attól még tetszhetett neki a búbánatos képed! - kacsintott, aztán a dolgára indult, én meg haza, és napokig ki sem mozdultam a lakásból, csak rágódtam a történteken.




 




Egy április végi csípősen hűvös szombati hajnalon kopogtattak az ajtómon. Majd hanyatt estem, amikor a küszöböm előtt Edina toporgó alakját pillantottam meg. Idegesen nézegetett körül és türelmetlenül várt a bebocsátásra. Annyira meglepődtem, hogy a résnyire nyitott ajtóban hegyként a lány előtt tornyosulva megálltam a fejlődésben.




- Befagy a lyukam, beengednél végre? - taszított rajtam egy kicsit és már bújt is át a hónom alatt.




- Amúgy szia! Hogy kerülsz ide? - néztem utána egy szál gatyában a szuper alakú lánynak. Az álmosságom ellenére egy pillanat alatt férfiként gondoltam a gömbölyded idomokra. Hónapok óta nem láttam, ezért is volt annyira furcsa a külseje. Megnövesztett ébenfekete haja, gyönyörű, hullámokban ömlött a vállára, a szeméből kifésülve keskenyebbre varázsolva a csontos arcát. Meg kellett hagynom, hogy az ijesztő lányból égészen aranyos nő lett. Egyszerű farmerben és hosszú szárú lapos csizmában, piros, tavaszi kabátban érkezett, amit pillanatok alatt le is vedlett, mintha hosszabb időre maradni készülne.




- Úgy látom, most nekem kell tenni valamit értetek, mert nem bírom tovább elnézni ezt a szenvedést. - lépett hozzám közel a szürke blúzát igazgatva, hogy puszikkal üdvözöljön. Ez már önmagában is jó hír volt. Nem csak Edina szeretete okozott örömet, hanem a szavaiból sejlő üzenet, hogy Viki gondol rám.




- Mi van Vikivel?  - sürgettem a lányt, de nem engedtem el, a derekánál fogva tartottam, nehogy elmenekülhessen a kérdésem elől.




- Szarul van, mint te.




- Beteg? - kérdeztem rémülten.




- Beléd van betegedve, te marha! Miért nem jöttél már vissza? Bármit megbocsátana neked, csak visszamenj hozzá. - osztott ki a lány pillanatok alatt.




- Akkor ő miért nem jött el hozzám, annyira vártam... - érzékenyültem el.




- Mert saját magadtól féltett téged, azt hitte, megvédhet a féltékenységtől és a szégyentől, hogy egy prostival kavarsz.




- Baszd meg! Erre nem is gondoltam. - öleltem magamhoz a színes bőrű nőt, aki megadóan simult a mellkasomra.




- Tenned kéne valamit végre, mert kibaszottúl bánt, hogy ott sorvad el mellettem.




- Máris öltözöm, és megyek hozzá, már sokkal hamarabb kellett volna... - toltam el a lányt, hogy felöltözzek.




- Ne siess annyira, most úgysincs otthon. Én is azt hazudtam, hogy Debrecenbe megyek, nem akarom, hogy megtudja, hozzád jöttem. Csak szépen várd meg a holnapot, egy nappal több vagy kevesebb, már édes mindegy - állított meg.




- Különben is jobban tetszel így, gatyában! - nevetett végignézve rajtam.




- Kössz, aranyos vagy. De mesélj már valamit Vikiről, minden részlet érdekel.




Edina mint időmilliomos, a garzonlakás felfedezésével volt elfoglalva. Csak lassan beszélve, megválogatva a szavakat, mintha oda sem figyelne, a falnak mesélte a mondatokat.




- Mióta elmentél, a drágám búskomorságba van esve. Lefogyott szegénykém legalább tíz kilót és alig eszik valamit. Mondjuk te is eléggé le vagy gatyásodva. - vigyorgott nagyot, de én csak türelmetlenül vártam a folytatást.




- Hetekig csak sírt, és sírt. Rengeteg éjszakát töltöttünk azzal, hogy a saját bajainkon keseregjünk. Aztán egy hónap után belelovallta magát a munkába.




Edina itt az ágyamhoz ért és végigfeküdt rajta.




- Van egy kis férfi illata... látszik, hogy nincs barátnőd! - utalt az ágy állapotára.




- Mond már tovább! - sürgettem a lányt, aki megmosolygott, aztán maga mellé húzott az ágyra.




- Képzeld, Viki bérelt egy üzlethelységet a belvárosban és nyitottunk egy fehérnemű boltot. Ő a tulaj, én meg az eladó, felváltva dolgozunk. Tudod, mennyire élvezem? Nem kell rettegnem senkitől és irtó szexi, hogy a csajok megosztják velem az intim dolgaikat is. Még néhány jó hapsi is betéved. Szóval vissza kell jönnöd, mert ősztől mindketten iskolába megyünk, és segítened kellene az árubeszerzésben. Ja és főleg azért mert bízunk az ízlésedben, hátha jó cuccokat tudsz összeválogatni. - tette hozzá nevetve.




- Viki szeptemberben visszamegy az egyetemre, engem meg elküldött kereskedelmibe. Kurvára félek, de azt ígérte, hogy segít.




- Ez nagyon jó hír! - örültem a Viki jó útra térésének. Éreztem, hogy ebben van egy pici részem.




- Büszke vagy ránk? - kérdezte Edina, mikor a nagy gondolkodásból ismét rá emeltem a tekintetem.




- Persze, persze! - bólogattam, mert teljesen elérzékenyültem. A tündéri prostiból egy komoly nő lett. Nemhiába szerettem bele majd egy éve.




- És hozzám egy szavad sincs? Én is megváltoztam! - játszott kicsit a hajával, hogy szembetűnőbb legyen, aztán ledobta a csizmáját és magunkra húzta a takarómat.




- Jól átfáztam! - rázkódott meg mellettem helyezkedés közben.




- Ó, dehogy nincs, tisztára nehézbombázó vagy. Megmondom neked őszintén, hogy az elején kifejezetten csúnyának tartottalak, nagyon előnytelennek találtam a rövid, lenyalt hajadat. Ezen kívül sokat számított, hogy nem mindennapi látvány errefelé egy nigériai származású csaj, akinek nem európai az arcberendezése.




- Tudom, hogy csúnya vagyok. - rándított egyet a vállán.




- Ez nem igaz, csak szokatlan. Ezzel a hajjal meg kifejezetten aranyos vagy, amúgy is pár hét alatt egészen megkedveltelek. - simogattam meg felé hajolva a fekete fürtöket.




Edina átnyúlt a nyakam felett és a mellkasára vonta a fejem, úgy szorított magához, hogy éreztem a mellei puhaságát a ruhán keresztül is. Kényszerűen maradtam felette a karomra támaszkodva.




- Nagyon hiányoztál, annyira megszerettelek. Az első héten még én is ki akartalak utálni, de nagyon örülök, hogy ilyen türelmes voltál velem. - duruzsolta a kicsit mély, de kedves hangján, és édesen simogatott a szabad kezével.




- Észrevettem. Hamar rájöttem, hogy ti Vikivel olyanok vagytok, mint a testvérek, vagy még annál is több.




- Még annál is több. - ismételte utánam elgondolkodva.




- Tudod mit vettem még észre? Egészen szépen beszélsz, nem úgy, mint régen. Még nem is mondtad nekem, hogy geci vagyok. - a lány felnevetett, édesen hullámzott a mellkasa a fejem alatt, fel kellett emelnem, hogy levegőt kapjon.




- Akkor csak számított valamit, hogy Viki elolvastatott velem egy rakás könyvet, olyan szépirodalmi regényeket, meg minden egyes alkalommal veszekedett rám, ha rosszul fejeztem ki magam. De gyere közelebb, ölelj meg! - húzott vissza magához, és szándékosan hozzám bújt, visszahúzta a mellére a fejem.




- A cicikkel csak óvatosan, egyszer már nagyon megjártam! - dörgöltem az orrom a melltartóban lapuló aranyos félgömböcskékhez.




- Tudom, és ne haragudj! Éreztem, hogy Viki bíztatott, már akkor levettem, amikor ránéztem, és csak vigyorgott.




- És mégis annyira megbántottalak... nem tudtam, hogy így reagálsz majd! Sok csokimba került, de megérte. - sóhajtottam nagyot kellemesen visszaemlékezve.




- Ez bonyolult... - mélázott el egy pillanatra - Még nem is mondtam, van egy komoly udvarlóm. A boltunk mellett van egy autóalkatrészes. Ott dolgozik a Béla és minden nap, ha az ideje engedi, átjön és csapja nekem a szelet. Már milliószor hívott randira. Aranyos, csak egy kicsit szégyenlős és bátortalan.




- És milyen volt a randi?




- Nem mentem el vele! Nem lehet! - csattant fel kicsit ingerülten.




- Ez tart vissza? - húztam végig az ujjam a pólón nagyjából a műtéti heg vonalán.




- Ez is... - mondta keserűen, aztán ledöntött magáról, és fél oldalról rám feküdt, a combját keresztbe fektette rajtam.




- Nehéz vagy! - tért át más témára, jelezve, hogy nem kíván erről többet beszélni.




A combja még a farmernadrágon keresztül is éreztette a melegét és enyhe nyomást gyakorolva rám felébresztette bennem a férfit.




- Hé, jól érzem, hogy merevedésed van? - kuncogott a fülembe.




- Ne haragudj, de mégiscsak nő vagy, csodálatos a tested és nincs olyan férfi, aki ne álmodozott volna egy fekete bőrű szeretőről.




- Úgy értsem, hogy álmodoztál már rólam? - emelte fel a fejét, hogy a csodaszép, nevető szemei szinte zavarba hoztak a kijelentéseim miatt.




- Baj, ha igen? - fordítottam el a fejem, hogy a zavaromat leplezzem.




- Dehogy baj, sőt..., ha nem próbálsz megdugni és főleg nem vagy erőszakos, akkor nagyon élvezem. És hízeleg a nőiességemnek. Tőled különösen jól esik. - hajolt a nyakamba és érzéki szavakkal, forró lehelettel bizsergette meg a bőrömet.




- Ne haragudj. Nagyon fúrja az oldalam, a kíváncsiság. Miért nem jó a Béla, ha annyi sok ismeretlennel szexeltél, és azt mondod, aranyos is. Akkor vele miért nem, ha még tetszik is?




- Mert valaki, akivel lefeküdtem, fél órával később úgy helybenhagyott, hogy nem lehet többé gyerekem. És a Géza is megvert... - harapott az ajkába.




- Eddig értem, de azt már nem, miért fajultak ideáig a dolgok. - simogattam meg a buksiját.




- Nem akarok erről beszélni! - fakadt ki, aztán hallgatásba burkolózott.




Sokáig csak feküdt a nyakamban. Éreztem, hogy néma könnycseppek gördülnek le a nyakamon. Nekem is fájt, hogy ezt a visszafojtott sírást hoztam ki belőle, és elgondolkodtam, hogy Edinának  milyen sötét titkai lehetnek, amiről ennyire nem hajlandó beszélni még velem sem, pedig azt hittem, már eléggé a bizalmába férkőztem.




- Na próbáljunk meg kitalálni valamit holnapra, hogy a Vikivel kibékülhessek. - dörzsölgettem meg a lány hátát, hogy elvonjam a figyelmét.




 




Edina ötletekben nem szenvedett hiányt. Három órán keresztül adta a jobbnál jobb ötleteket, én viszont valami eredetit kerestem. Végül úgy egyeztünk meg, hogy ha hazamegy és beszél Vikivel, mondja meg neki, hogy másnap délben érte megyek, el akarom vinni valahová. A kis fekete lány kétségkívül szeretettel csimpaszkodott a nyakamba, amikor elment tőlem, nekem viszont halaszthatatlanul fontos dolgom akadt.




 




 




Csodálatos, verőfényes tavaszi napsütésre ébredtem. Valami azt súgta, hogy ez a nap csodálatos lesz, ezért nagyszerű hangulatban pattantam a fürdőkádba, hogy makulátlan tisztasággal és sima arcbőrrel kerülhessek a régen látott szerelmem színe elé. Még ki is öltöztem az alkalomhoz illően, vasalt nadrág, fehér ing, hogy imponáljak a kedvesemnek. Csak a bensőmben éreztem egy malomkövet, mert nagyon izgultam, milyen lesz újra látni és érinteni a lányt, és nem kis része volt az eltervezett akciónak sem.




A kapuban meg sem kellet nyomnom a csengőt, hogy Pongó, a kutya boldog farkcsóválással üdvözöljön, és hangos csaholással figyelmeztesse Vikit az érkezésemre. Be sem mentem a házba, a lány szerintem már az ajtóban várhatta a jöttömet, mert kipirult képpel, de mosolyogva lépett ki, amint az udvarra léptem. Lélegzetelállítóan nézett ki. Emlékeztem a szépségére, de most még annál is angyalibbnak éreztem. Valami tavaszi kabátkával és barna retiküllel a karjain óvatosan lépett le a három lépcsőn a nagyon magas cipőjében. Elhűlten néztem végig rajta és meg is bizsergetett. Gyönyörű, fekete fürtjeiből óriási, tupírozott hajkorona volt varázsolva, ami majdnem a derekáig lógott le, az enyhe szellőben szállva még nőiesebbre varázsolva a formás női test amúgy is elragadó vonalait. Hát a ruháról nem is beszélve, ha azt egyáltalán annak lehetett nevezni. Mintha halászhálóból készült volna a rövid kis miniruha. A centi vastagságú fonalak között három centis lyukak biztosították az erotikus látványt. Simán kivehető volt a világosbarna háló alatt a hasonló színű csipke melltartó és falatnyi tangabugyi. Azonnal eszembe jutott, hogy én mondtam egyszer Viktóriának, mennyire tetszik, ha kurvásan van felöltözve, és szilárd meggyőződésem volt, hogy a lány most ennek tett eleget. Vérpezsdítő látvány volt, mi tagadás, azonnal a testiségre terelte a képzeletemet, de tartanom kellett magamat a tervhez. Legszívesebben megcsókoltam volna a bordó ajkait, viszont szomorúan néztem végig a sovány testén.




 




 




Tulajdonképpen puszit sem adtam, csak megfogtam a kedvesem kezét, és udvariasan köszönve kikísértem az autóhoz, ahol ajtót nyitva betessékeltem az anyósülésre. Volt gondom a kiskabátra is két szemlegeltetés közben. Halk szavakkal visszaköszönt, és mindketten kicsit megilletődve ültünk egymás mellett a Viki émelyítően édes parfümillatában. Nagyon készült a kedves a találkozásunkra. Szerintem csalódott is lehetett az elmaradt ölelkezésért, de szótlanul követett.




A csend egy kicsit zavart, és az is, hogy Viki nem kérdezte, hogy hová viszem. Nagyon örültem, hogy nem kellett messzire mennem, és három perc alatt a célhoz is értem.




Kicsit aggódva vártam, hogy Viki a kezemet fogva hogyan fog keresztülsétálni a forgalmas téren annyi ember között az esküvőiruha szalonba. A lány lesütött szemmel, engedelmesen tipegett mellettem. Alig- alig nézett körül, lopva pillantott előre. Én persze már bántam, hogy szégyenbe hoztam annyi ember előtt ezzel az öltözékkel, de nem volt visszaút. A körülöttem elhaladó férfiak lenézték a lányról még azt az alig ruhát is, a nők pedig irigykedéssel vegyes megvetéssel fordultak a lány után. De Viki kitartott. Néha rám - rám mosolyogva elszántan haladt mellettem, egészen addig, amíg a szalon ajtajába nem értünk, és én befordulásra nem kényszerítettem. Meglepődött. Félelemmel vegyes sápadtság ült ki az arcára, és megmakacsolta magát, az ajtó előtt megállt. Lőttek a tervemnek, hogy a szalonban kérem meg a kezét, hát pillanatok alatt cselekednem kellett. Ott, az esküvői ruhákkal teli kirakat előtt térdeltem le előtte, és a kezét fogva fennhangon kezdtem a mondókámba.




- Hegedűs Viktória! Nincs megfelelő szó arra, mennyire sajnálom, hogy igazságtalanul bántam veled, és nincs megfelelő szó arra, mennyire szeretném jóvátenni a baklövésemet. Csupán annyit tehetek, hogy itt, mindenki előtt nyilvánosan a bocsánatodat kérem, és csak remélem, hogy a szép lelkedben általam okozott seb egyszer majd begyógyul.  Engedd meg, hogy életem végiig próbáljak mindenben a kedvedben járni és elhalmozzalak a szeretetemmel. Drága Viktória, nem a kezedet kérem, hanem az egész lényedet, hogy életem végéig boldogan kiálthassam világgá, hogy a feleségem vagy és a leendő gyerekeim anyja! Elfogadsz férjednek! - nyújtottam a lány felé a szabad kezemben tartott gyűrűt.




Nem várt érzelmi sokk érte a lányt. Olyan szívszorító sírásba kezdett, hogy nekem kellett felállnom és megölelnem. Tanácstalanul szorítottam magamhoz, és ijedten csitítgattam a zokogó kedvest. Talán percekig is így álltunk, amikor megnyugodni látszott, és szipogva a fülembe sugdosta:




- Én akartam tőled bocsánatot kérni! - emelte a karjait és belecsimpaszkodott a nyakamba.




- Drága vagy, de csak én tartozom neked... és ez most igent jelent, vagy nemet? - próbáltam a védelmező karjaim között minél személyesebbre halkítani a kérdésemet.




- Igen! Igen! Igen! - mosolyodott el végre és mit sem törődve az elfolyt szemfestékkel érzelmes csókkal pecsételte meg az ígéretét, amit a körülöttünk állók közül néhányak hangos tetszésnyilvánítással tapsoltak meg.




- Ne haragudj, nem így akartam. Azt hittem, majd bent a boltban..., de menjünk be, szeretném, ha kiválasztanád az esküvői ruhádat. - fordítottam a lány fejét a kirakatban lévő szebbnél szebb ruhák felé.




- Felénk az a szokás, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszony ruháját az esküvő napjáig. - kapaszkodott belém a lány és minden szeretetével ölelt magához.




- Igen, de ez most egy más eset, különleges! Nem szeretném, hogy közhelyessé váljon. - csókoltam meg még egyszer, hogy utána kedvesen betessékeljem a bolt ajtaján.




Odabenn a két hölgy meglepően barátságosan fogadott, amiben nem kis része volt a bolt előtt játszódó jelenetnek. Egyikük alkalmi kozmetikusként azonnal nekilátott a Viki sminkjének a helyreigazításához, még a másikuk engem vett célkeresztbe, hogy kiszedjen belőlem mindent kettőnkről, amit csak lehet. Édes kíváncsisága nevetgélőssé varázsolta mindannyiunk hangulatát. Viki teljesen határozatlanul nézegette a ruhákat. Végül egy teljesen egyszerű, fodroktól és csipkéktől mentes miniruhánál állapodott meg. Kérdőn nézett rám, de én csak helyeseltem. Nagyon tetszett a ruha, és persze a nő, akit takart. Ezzel azonban nem voltam egyedül, mert a fiatalabbik eladólány a Viki hálószerű ruhakezdeményét is megfogdosta, megdicsérte, majd kihívóan nagyot kacsintott a kedvesemre.




 




Viki boldog volt, és ez az öröm jól láthatóan kiült az arcára. A cipőjével a kezében, kézenfogva, mezítláb szaladt végig velem a téren, hogy a kicsi, de annál csinosabb ruhát rejtő csomagot bedobhassam a hátsó ülésre, aztán a kocsi oldalához szorított és nagyon hosszú érzelmes csókokkal fejezte ki, mennyire szeret.




 




 




Edina otthon volt, mikor hazaérkeztünk. Viki lélekszakadva mesélte a történteket, és a két lány közötti szoros kapcsolat annyira megmutatkozott az egymás felé mutatott viselkedésükben, hogy én csak oldalról lestem és szedtem az igéket. Valahogy ilyennek képzeltem egy igazi testvéri szeretetet, ami a ragaszkodásban és az egymás örömében való osztozásban nyilvánult meg. Meghatóan szép volt.




 




Edina fürdeni ment, én meg alig bírtam kivárni a pillanatot, hogy végre kettesben lehessek az imádott nővel. Valami hasonló gondolat motoszkálhatott a Viki fejében, mert boldogan ugrott a karjaimba, és máris vetkőztetni kezdett.




- Mindjárt visszajön... - súgtam.




- Az még húsz perc, annyi elég lesz! . erősködött Viki, és én boldogan adtam neki igazat. Róla nagyon könnyű volt a ruhát lefejteni, rólam meg annál nehezebb, de a lány az ágyára lökött és közös erőfeszítéssel szabadultunk meg a ruháktól egyetlen perc alatt.




Mohó voltam, nem is engedtem a menyasszonyom vágyait kibontakozni. Őrült vehemenciával csókoltam végig a hátán fekvő, csodálatos testét. Tulajdonképpen ő nem is tett mást, csak átengedte nekem a kezdeményezés lehetőségét és az izgalomtól mélyeket szuszogva kiélvezte a vágy és csókok nyújtotta öröm minden másodpercét. Felszisszent, amikor a bimbóit beszívtam és a kezével a tarkómnál fogva nyomta rá a szám a melleire. Láttam a saját ajkába harapni, amikor a szeméremdomb frissen borotvált magaslatára puszikat adtam. Jóleső érzéssel töltött el, hogy azonnal szétnyíltak a combjai, nem kellett noszogatni, kérlelni, boldogan várta az érintésemet. Én még mást is akartam, átpördítettem a lányt a hasára., és kezdtem a csókokat újfent a nyakától lefelé, végig a kicsit soványkás, kiálló bordákon, amíg el nem értem a feneke csodálatos gömbjeit. Rögtön megérezte, hogy mi a szándékom, a combjai közé engedett, majd maga alá húzva azokat terpeszben az ég felé tolta az altestét, míg a feje továbbra is a párnán pihent.




Csodálatos látvány tárult elém. Kitárulkoztak a rózsaszín punci sötétpiros szeméremajkai és hívogatóan csillogtak a lámpafényben, várva, hogy közéjük csókoljak. Kicsit feljebb az ánus barna redői össze- összerándulva kecsegtettek újabb gyönyörforrás ígéretével.  Egyáltalán nem éreztem személytelennek, mint egy arcok nélküli üres pornófilmet, mert mindeközben a drága nő hátrafordított fejjel figyelte minden cselekedetem.




Először csak megérintettem a szeméremajkakat. Mély sóhaj és összerezzenés volt a reakció, majd a nedves résben végigcsúsztattam az ujjamat, külön odafigyelve a keményre duzzadt, borsónyi csikló tapizására, csak utána simogattam körbe a hüvelybemenetet és az ánus érintésre pulzáló redőit. Innen már csak egy röpke másodperc volt, hogy oda hajoljak, és a nyelvemmel járjam be ugyanezt az utat többször egymás után. Emlékeztem, mennyire élvezte Viki az első találkozásunkat, hát igyekeztem mindent úgy csinálni, mint akkor. A különbség csupán annyi volt, hogy a lány orgazmusa sokkal hamarabb jött, és sokkal intenzívebb volt, és az édes ánusa kedves összehúzódásokkal üzent az érzékeimnek.




Hihetetlenül elégedettnek, és boldognak éreztem magam ezután. Nem tapasztaltam a szükségét annak sem, hogy azonnal behatoljak, időt akartam hagyni a lánynak, hogy a nemiszerv érzékenysége ne okozzon kellemetlenséget. Óvatosan megfordítottam, a combjai közé fekve a hasára fordítottam a fejem, úgy hallgattam a vére dübörgését és a csillapodó lélegzetvételeit, miközben ő a fejemet simogatta.




Közeledett az idő, hogy Edima előkerüljön a fürdőszobából, hát egy lepedőt húztam a meztelen fenekemre, a Viki fedetlen melleivel nem is törődve. A fekete hölgy nem sokkal később meg is érkezett. Rövid, virágmintás selyemköntösben, vizes hajjal robogott be a mezítlábas, nesztelen lépteivel. Már az ajtóból felmérte a helyzetet. Aztán kicsit bizonytalanul megtorpant, majd irány változtatva átugrott felettünk, és a falnak támasztva a hátát felénk könyökölve végigfeküdt mellettünk.




- Tudtam, hogy már megint basztok! - állapította meg mosolyogva nemes egyszerűséggel. Még jó, hogy a sápadtsága vagy az arcpírja nem ült ki a sötétbarna arcbőrén, csak a vigyorgásból és a hangsúlyából lehetett következtetni az enyhe szégyenérzetére.




- Még nem. - helyesbített Viki, majd anyáskodóan megsimogatta a másik lány arcát.




- Csináljátok nyugodtan..., nézni akarom! - hallottam a néger beütésű csaj bőrétől is barnább, vastag ajkai közül az elképesztő szavakat.




- Ne már! - kuncogott fel Viki, belőlem a meglepetéstől egy mukkra sem futotta.




- Szeretném! Légyszi, légyszi, légyszi!- nézett Edus a lányra a kérlelő szemeivel, mire Viki elnevette magát, de aztán egy percnyi hosszú várakozás után megkomolyodva Viki rám nézett. Addig úgy folytak felettem az események, mintha ott sem lennék, senki sem kérdezte az én véleményem.




- Megkérhetlek valamire? - kérdezte. Azonnal átfutott az agyamon, hogy most eleget kellene tennem az Edina kérésének, és Viki már döntött, hogy a lány előtt szeretkezünk, de tévedtem.




- Szeretném, ha megsimogatnád Edust! - mondta határozottan. Na jó, ennek a kérésnek könnyű lesz eleget tennem, gondoltam, és a barna archoz nyúlja kisimítottam a hajat a lány arcából.




- Nem ott, a puncijára gondoltam! - szólított ismét Viki, aminek hallatán megborzongtam. Edina azonnal kapcsolt, és fel akart ülni, hogy minél hamarabb eltűnhessen, de Viki utánakapott, és a kezénél fogva visszatartotta.




- Tudom, hogy szeretnéd, nem olyan nagy dolog! - húzta vissza a barátnőjét fekvő helyzetbe. Nem tudtam mire vélni a dolgokat. Az Edina ijedt tekintetét viszont sosem felejtem el, ahogyan hol rám, hol Vikire nézve bizonytalanul ottmaradt mellettünk. Látszott rajta, hogy legszívesebben világgá szaladna abban a pillanatban, de Viki nem engedte, én meg csak értetlen mellékszereplője lettem a jelenetnek.




- Félek! - suttogták a sötétbarna ajkak Viki felé.




- Nem igaz, hogy még mindig nem bízol benne, ő biztos, hogy nem fog bántani. - hajolt közelebb hozzá Viki, és puszikat nyomott az Edina félelmet kifejező ábrázatára. Miután mindegyikünk csak várt, Viki határozott mozdulattal szétnyitotta a lány köntösét.




Csodaszép mellei voltak. Korábban, betegen már volt alkalmam megnézni, de most, egészségesen sokkal jobban megbizsergetett. Sűrű szeméremszőrzete átláthatatlan bozontként takarta a vagina bejáratát, a lány meg előttem még jobban összepréselte a combjait, hogy minél kevesebbet láthassak. Érdekes módon nem jöttem zavarba, de egyáltalán nem értettem, Viktória mire akar kilyukadni.




- Simogasd már meg! - húzta Viki a kezem a barátnője mellére. Nem akartam ellenkezni. Valahogyan megéreztem, hogy itt nem egy gyerekes játékról van szó, hanem valami sokkal többről. Azt már régen tudtam, hogy Edinának problémái vannak, de soha nem árulta el az igazi okot. A Viki komoly határozottsága viszont arra bíztatott, hogy tegyem meg, amit kér, és Edina sem tiltakozott különösebben, csak a csillogó szemeiben láttam a rettegést.




Puha melle volt, kidudorodó nagy udvarral és kemény bimbókkal. Percekig simogattam felváltva a két oldalt, mire egy picit talán alábbhagyott a lány félelme, és kényszerű mosollyal nyugtázta, hogy jól bánok vele. Volt viszont valami, ami nem volt természetes. A két nő úgy fogta egymás kezét, mintha valami óriási baj közeledne, és Edus Vikitől várná a segítséget. Korábban már tapasztaltam, hogy Edina kicsit befolyásolható személyisége a menyasszonyomtól várt el dolgokat, így ez nem tűnt annyira fontosnak. Akkor mi a fene lehet, az a nagy probléma, amitől a fekete lány ennyire fél, mert nagyon félt, szinte reszketett. Hiába próbáltam türelmesen simogatni a csodálatos felsőtestét, alig- alig csillapodott a lány nyugtalansága. Miután hosszas simogatás után a combok még mindig szorosan összezárva maradtak, gyengéd simogatással próbáltam felfedezni a hosszú lábakat. Nehéz, várakozással teli percek teltek el, mire Edina hosszas szemezés után végre lecsukta a pilláit és határozatlan mozdulatokkal egyre széjjelebb nyitotta a combjait. Nem akartam még jobban elrettenteni, hát csak a combjai belső felét simogattam végig sokszor, határozottan, míg a lány el nem engedte magát és teljes egészében utat nem engedett.




A sűrű, fekete szőrzettől semmit sem láttam, csak a középső ujjammal sikerült kitapintani a nedvesen tátongó hüvelybejáratot, aztán végigsimítva a szeméremajkak között elértem a csiklót. Még oda is hajoltam, hogy a puncijára lássak, mert nagyon meglepődtem, hogy a nő óriási szeméremajkai egy hatalmas csiklóból indultak. Legalább három centi, volt az első gondolatom, de ez csak még jobban felizgatott, és egyre erősebb vággyal simogattam a ritka különleges vaginát. Edus mintha megnyugodott volna, elmosolyodott, aztán rám emelte ébenfekete szemeit. El voltam foglalva. egészen más érzés volt a hatalmas csiklón az ujjaimmal körözni, mint az Vikién. Nem azt mondom, hogy jobb, csak más. Egyre kíváncsibb lettem, hogy a hatalmas csikló mekkorára nőhet még, de a nő már az izgalma tetőpontjára ért, így talán csak apró mértékben keményedett, mielőtt Edina összerándulva elélvezett volna.




Viki hozzám hajolt.




- Édes vagy! - csókolt meg őszinte szenvedéllyel




- Puszilgasd meg a punciját kérlek, amíg pisilni megyek! Tudom, hogy az a kedvenced... - suttogta, aztán sietve magunkra hagyott. Edina szeméből eltűnt a félelem, helyette valami csillogó tűz kezdett izzani. Nem volt kétséges, hogy nem fog ellenállni, elmozdult a faltól és nagyobb terpeszbe helyezkedett. Szinte várta, hogy megtegyem, amit Viki kért tőlem. Csak úgy simán feltérdeltem, hogy oldalról behajolhassak a combjai közé.




Ismeretlen ízek keveredtek a nyelvemen, és annyira elkapott a szenvedély, hogy élvezettel szoptam be az időközben összetöpörödött csiklót. Edina rándulásai és kéjes sóhajai kíséretében megkezdődött a csípője lágy ringatózása is. A méretes gyönyörforrás másodpercek alatt került ismét izgalmi állapotba a számban. Különös érzés volt, de egyben fantasztikusan izgató. A nő hamar ráérzett, és mint gondoltam, kiéhezett teste falta a szexuális élményeket. A visszaérkező Viki meg odafeküdt mellé, és az arcát simogatta a színes bőrű lánynak., csak a kezét vezérelte a meredező farkamra. Egy pillanatra felnéztem, ahogy a sötét kézfej világosabb árnyalatú tenyere megmarkolja a péniszem, aztán ismét alámerültem a nő puncijában, hogy a hüvelyébe dughassam a nyelvem. Edina alig- alig foglalkozott a farkammal, csak a saját gyönyörébe volt belefeledkezve. Viki engem kezdett el nógatni, hogy feküdjek a lány combjai közé.




- Dugd meg rendesen, amíg velünk van, együtt akarlak látni benneteket! - rendelte el érdekes, parancsoló hangon, ami nem volt más csak a saját izgalmának a megnyilvánulása. Nem volt kötelező, mégis meg kellett tennem. Nem a saját vágyam kielégítésére, hanem a Viki és Főleg az Edina kedvére. Tudtam, hogy valami megváltozott. Viki komoly képe megenyhült és csalogató csókokkal édesgetett egyre közelebb magához, mígnem a péniszem fel nem ütközött az Edus forró hüvelybejáratán.




Edina felsikoltott, amikor behatoltam. Lebiggyesztette az ajkait, aztán néhány mozdulat után megfeszült a teste, és engem is mint őt, elöntöttek a gyönyör hullámai. Fölé hajoltam, lágy ajkaira tapadva édes csókkal köszöntem meg, hogy magába fogadott. Viki sóvárgó tekintettel ült mellette, és csak nézte a lány vonaglásait.




 




Később a két lány között fekve hármasban beszélgettünk. A karjaimon feküdtek, ezért nem sok esélyem volt szabadulni, csak élveznem kellett a profi simogatást, amivel felváltva kényeztették a nemesebbik testrészemet.




Edinát mintha kicserélték volna, olyan boldog volt, amilyennek még sohasem láttam. Folyamatosan osztogatta a puszikat.




- Téged nem zavar, hogy olyan nagy a micsodám? - kérdezte őszinte érdeklődéssel.




- Inkább izgat, mint zavar, de mi a baj vele? - szisszentem fel egy a makkomat megszorító sötét kéztől.




- Az első pasi azért vert meg, mert miután megdugott, észrevette a csiklómat és rám fogta, hogy hermafrodita vagyok. Jól helybenhagyott, majdnem beledöglöttem. A másik, az a rohadt tetű Géza meg egy petting után vert meg, de a többit már tudod. Tőled is nagyon féltem!




- Mondtam, hogy ő más, ő aranyos pasi. - toldotta meg Viki egy hereemelgetéssel egyetemben.




- Szerintem ez egy teljesen normális női nemiszerv, csak a hülye nem tudja megkülönböztetni. - nyugtattam meg a lányt.




- Igaza van Vikinek, te egy nagyszerű pasi vagy! - hajolt csókra az édes kis fekete.




- És a Béla? - kérdeztem vissza.




- Neki meg sem merem mondani... - rándított a vállán a nő, de volt valami lemondás a mozdulatában.




- Beszéljek vele? - incselkedtem.




- Isten őrizz, hogy venné ki magát? Még megharagudna, mielőtt megismerné a bajomat. - tiltakozott Edus.




- Akkor mégis csak tetszik neked annyira, hogy elmenj vele egy randira?




- Persze, hogy tetszik, jóképű, szerény, meg minden, csak nem akarok kibaszni vele. Tudja, hogy kurva voltam, mégis jön és udvarol. Nem is tolakodó, csak kedves, de nem szeretném, hogy csalódjon bennem.




- Nem is fog, ha nem engeded magadhoz közel. Miért jó, ha mindketten szenvedtek? Láss minket! - vágott közbe Viki - Hétvégére meg is hívom ebédre! - húzta el a száját sejtelmesen.




Edina elmosolyodott, összenéztek, és megint elválaszthatatlan testvéreknek éreztem őket.  Pillanatok alatt megegyeztek a duplarandevú mikéntjében. Kétség sem férhetett a Viki segítőkészségét illetően. Ő volt a szakácsnő, a házigazda és a legjobb barátnő a világon.




 




A randi túl jól sikeredett. Tulajdonképpen sajnálnom kellett volna, hogy Edina a Bélával összebújva ment el valahová, így várható volt, hogy soha az életben nem lesz még egyszer alkalmam együtt lenni a fekete lánnyal, ha ők ketten összejönnek. Viki azonban tett róla, hogy ne fájjon ez a probléma, édeses bújós, tündéri simogatásokkal bizonyította, hogy az ő teste és lelke teljesen kielégítik minden vágyamat.




Edina boldogan érkezett haza. Elmondása szerint csak a pettingig jutottak, de a lényeg benne volt, hogy a srácnak nincs semmilyen kifogása a lány méretes clotirisza miatt. Szabályosan élveztem, hogy olyan édesen, apró részletességgel mesélt el mindent szenvedélyesen, mámoros jókedvében. Nem élveztük a társaságát sokáig, két hét múlva összeköltöztek a Bélával. Na nem messzire, csak két utcányira, így majdnem minden nap láthattuk, de azért hiányzott a kis vadmacska.




 




 




 




Egyetlen dolgom maradt csak. Vikit ki szerettem volna békíteni a szüleivel. Nekem nem voltak ilyen gondjaim, mert a felmenőim messze laktak, és ha bemutatom majd nekik a lányt, csak egy aranyos, kedves menyasszonyt fognak megismerni benne, a távolság miatt meg nem kell attól tartanom, hogy a múltja is szóba kerülne. De ha mégis, akkor azt fogom mondani, hogy ne az alapján ítéljenek.  Hetekig kellett győzködnöm a kedvesem, hogy belemenjen a tervembe. Mereven elzárkózott, hogy ő keresse a kapcsolatot, hát nekem kellett lépnem.




Már régen elkezdődött az iskola, túl voltunk a vizsgaidőszakon, mire végre kötélnek állt, és elautóztunk a lány szülőfalujába. Éreztem Vikiben a feszültséget, és persze borult minden papírforma, amikor a házhoz közeledve Viki pánikja egyre fokozódott, és megkért, hogy álljak meg a ház előtti sövény mögött. Nem mert az apja szeme elé kerülni. Hiába minden rábeszélő képességem, semmi sem segített a kedvesem feszültségét leküzdeni. Hazamenni és hazamenni, ezt hajtogatta rendületlenül, de a potyogó könnyei szerint a szíve mélyén egészen más vágyak uralkodtak.




Nem hagytam magam. Ha ő nem, majd én beszélek a szüleivel, szálltam ki az autóból a Viki kétségbeesését végignézve. Szerintem kimenekült volna a világból, ha teheti, de igyekeztem megnyugtatni, hogy semmi baj nem történhet, én mindennél jobban vigyázok majd rá.




Igazi parasztos, környezetbarát fonott kerítésen kellett bemennem a nagyon szépen rendben tartott falusi portára. Tényleg minden a helyén volt, pedáns rendben sorakoztak a szerszámok és kellemes volt a fülemnek hallani a távolabb eső elzárt udvaron káráló tyúkok és pulykák hadát. Igazi kellemes levegőt szívtam magamba, felidézve a gyerekkori kellemes emlékeimet.




 




Egy puli hangos csaholása hívta elő a házigazdákat a hosszú parasztházból. Az ember egy tagbaszakadt, nagytermetű hatvan körüli férfi, amolyan régimódi kissé kopottas, de tiszta munkásruhában, és valószínűleg a neje, kendővel a fején, otthonkában siettek elém az érkezésem okát érdeklődni.




- Jó napot kívánok! Hegedűs Sándort keresem!




- Jó napot! - viszonozták szinte egyszerre.




- Kovács Attila. - nyújtottam a kezem a kemény tenyerű, erőteljes embernek, közben rámosolyogtam a feleségére. Igazán jókötésű ember lévén nemigen szerettem volna összeakasztani vele a bajuszom, de a marcona megjelenése ellenére nem volt barátságtalan. Kicsit meg is értettem Viki félelmét, mert az apja tekintélyes megjelenése is elég volt, hogy háromszor is meggondoljam, mit is fogok mondani.




- A lányukról szeretnék beszélni... - kezdtem a téma felvetését, de az ember abban a pillanatba felkapva a fejét közbevágott.




- Melyikről?




- Viktóriáról. - Látszott az arcukon a meglepődés. Az ember elvörösödött, a neje lesütötte a szemét.




- Mit csinált már megint az a büdös kurva? - kért számon a Sándor, mielőtt még bármit is mondhattam volna.




- Nana! Bátyám, ne beszéljen így arról a lányról, mert én tisztelem és szeretem. Azért jöttem, hogy feleségül kérjem, és a bocsánatukat a múltban elkövetett dolgaiért.  Nemsokára diplomája lesz és remélem hogy hamarosan babákkal ajándékoz majd meg.




Meghűlt körülöttem a levegő. A nagydarab férfi indulatai egy csapásra enyhültek értetlen körültekingetésbe, az asszony viszont csillogó szemekkel mosolyodott el. Látszott, hogy ki az úr a háznál, nem szólt bele a beszédbe, pedig a képére volt írva minden egyes érzése.




- Megbeszélhetnénk ezt odabent? - kérdeztem, miután a két idős ember kiheverte az első sokkot. A férfi abban a pillanatban vállon ragadott és olyan határozottsággal vezetett a házba, hogy nem is mertem volna ellentmondani. Nem is értünk el, csak a konyháig, leültetett az első székre, aztán a korát meghazudtoló mozdulatokkal előttem termett egy pálinkás butykossal és poharakkal.




- Fiam, akárki is vagy, ettől szebb hírt nem is hozhattál volna! - és már töltötte is a poharakat, hogy megihasson velem egy jó kis illatos szilvapálinkát.




Egyetlen kortyra lehajtotta, aztán mellém ült egy másik székbe, és ott tudakolta.




- És ő hol van?




- Odakinn vár, nem mert bejönni! - somolyogtam a megszelídült arcú emberre.




A Sándor úgy felpattant, hogy a szék a háta mögött recsegve dőlt el. A férfi arcán jól kivehetőek voltak az érzelmek. Toporogva, tétova mozdulatokkal kacsingatott az ajtó felé, de még nem szánta rá magát az indulásra. Vívódott magában, vagy csak félt a viszontlátástól. Úgy, ahogy volt, nagyot húzott a butykosból, már a pohárral sem vesződött, aztán sietve indult a felesége után, aki lélekszakadva rohant az öregasszonyos mozgásával.




Utánuk mentem. Annyira megható volt, amikor a Viki anyukája szívszorító sírással ölelte magához a lányát az autó mellett. Sándorom a kapu előtt megtorpant, a saját érzései fullasztották a bivalyerős férfit néma sírásba. A kedvesem később mesélte, hogy az anyukája szerint az apja sosem tudott rá igazán haragudni, csak a külvilág felé mutatta, milyen kemény is tud lenni a saját lányával. Hiába, a tekintély az ő fontossági sorrendjében sokkal előbbre való volt, mint az érzései.




 




Az apósjelölt tehát megbékélt. Olyan mértéktelen jókedve támadt, miután sírva összeborultak a menyasszonyommal, hogy ellenállhatatlanul kínálgatott a pálinkából, ő maga meg kicsit felengedve a hosszú évek alatt felgyűlt keserűségből danolászva vedelte magát kuka részegre.  Rendesen megártott a pia, de igyekeztem tartani magam. Nem is nagyon hallottam, de még kevésbé értettem a Viki és édesanyja közötti beszélgetést, alig vártam, hogy este legyen és ágyba kerülhessek. Jó előre el volt döntve, hogy ott kell aludnunk, hát kínosan igyekeztem ügyelni a renomémra. Sándor bátyám korán mély delíriumba merülve elszenderedett, és nekem is nehezemre esett az ébrenlét. Anyósjelöltem, kedves simogatások közepette itatott velem sok- sok ásványvizet, hogy józanodjak, Viki meg szeretettel ölelgetett és kicsit megmosolyogta a még sosem tapasztalt részegségemet. Mire ágyba kerültem, már egészen kezdtem magamhoz térni. Sokat segített a kád hidegvíz, és a Viki fekete kávéja.




 




 




 




Jóleső fáradtsággal terültem el a régi ágyon. Igazán puha, vastag falusi párna és meleg dunna közé bújva vártam, hogy a kedvesem is előkerüljön az anyósom szoknyája széléről.  Még egyszer meg akartam puszilni a fülig érő, vidámságtól mosolyra húzott ajkait, mielőtt elszenderedtem volna. Viki hamarosan meg is érkezett, behúzta maga mögött az ajtót, és lekapcsolva a világítást az ágy mögött kibújt a hálóingéből. Csak a körvonalait láttam, de az is valami igazán erotikus gondolatokat ébresztettek bennem. Csak a bugyi maradt rajta, úgy bújt be az ágy végében a dunna alá, hogy végigpuszilgatva a lábaimat egészen a csípőmig haladjon, majd mielőtt észbe kaphattam volna, már le is kapta rólam a gatyámat.




- Ne, itt ne, meghallják! - próbáltam visszahúzni az alsómat, de Viktória csak kuncogott az ijedtségemen.




- Akkor maradj csendben! - búgta a fülembe, és nagy átéléssel puszilgatni kezdte a farkamat.




Kitakartam a fejét, hogy a levegőt kapjon, és a sötétben próbáltam kivenni az alakokat és az árnyakat, amik a farkamon mozogva kéjes érzésekkel csillapították a korábbi ellenérzésemet.




- Akarod látni? - érkezett egy suttogó hang a sötétben és abbamaradt a péniszem kényeztetése. Ugyanakkor egy éjjeli lámpa fénye vakított el rövid időre és egy fölöttébb édes csók csattant az ajkamon.




- Akarod látni? - kérdezte megint a hang a fülemhez közel.




- Még kérdezed? Azt hittem az igen a természetes! - nyögtem beleborzongva, hogy mindjárt látni fogom, hogyan szopja Viki a farkam. Azonnal kijózanodtam.




Viki lassan visszacsúszott a combjaim közé, útba ejtve a mellbimbóimat és a köldököm. Lágy puszit nyomott a farkam végére, mielőtt a kezével egyenesbe nem állította volna, és csak azután engedte a szájába módszeresen a szemembe nézve, hogy a végletekig kínozza az érzékeimet. Így mondom, hogy kínzás, mert mi más lehetne az, megállni, hogy abban a pillanatban a szájába ne élvezzek. A lábujjaimtól a fejem búbjáig belebizseregtem. A kedvesem türelmesen, lassan engedte egészen a torkáig a makkomat, aztán erősen beszívta és hangosat cuppantva emelte le róla a fejét. Az arcán lévő kicsi gödrök hatalmasakká mélyültek. Ismert már annyira, hogy a kezdeti erős ingerből meg kell picit nyugodnom, aztán már sokkal jobban bírom a kiképzést. Ha jól belegondolok, ez volt az első alkalom, hogy az ajkaival kényeztetett, mióta a megismerkedésünk napján a mellei közé nem élveztem. Valahogy mindig én kezdeményeztem a franciás együttlétet, és imádtam, ha egyoldalúan csinálhattam.




Új volt ez nekem, de annál mennyeibb és csodálatosabb. Viki elengedte a farkam, csupán a szájával tartotta, és addig kínzott, amíg a vágyaimtól nem kezdtem csípőmozgásba, hogy szabályosan megkúrjam a torkát. Ha nem ittam volna annyit, bizonyos, hogy pillanatok alatt végem lett volna, mint a botnak.  Volt bennem azért annyi tartás, hogy nem akartam a Vikinek kellemetlenséget, el akartam tolni a fejét, mikor éreztem, hogy közeleg a magömlésem. A lány határozottan két oldalt lefogta a kezem, és nem engedte, hogy közbelépjek. Hiába hagytam abba a toló mozdulatokat, hiába próbáltam visszatartani az izmok összerándulását, menthetetlen volt, hogy meg ne töltsem a Viki száját nagy adag spermával. Megbabonázva néztem, hogy milyen kitartóan fogadta magába a lány az újabb és újabb löketeket. És közben csak mosolygott és mosolygott, egyre több szeretettel.




 




Már azt hittem vége, amikor a kedvesem lassú mozdulatokkal gyengéden még néhányat beleszívott a péniszembe, aztán elengedte és hagyta a hasamnak csapódni. Feljebb csúszott és igéző tekintetével fogva tartva végignézette velem, hogy az ajkai közül a sperma vékony csíkokban visszafolyik a lüktető farkamra. Mit mondjak? Hihetetlen érzés kerített a hatalmába. Láttam a szeretete gyümölcsét, és láttam az irántam érzett odaadását. Azonban ezzel sem elégedett meg. Kiélvezve a képemen elterülő ámulatot új mutatványba fogott. Szürcsölve, ügyeskedve a nyelvével és az ajkaival összegyűjtögette a spermafoltokat , hogy újra a makkomra ereszthesse, aztán Ismét beleszívott a farkamba.




Kővé dermedten figyeltem, és az ámulat megakadályozott abban, hogy közbelépjek. Viki teljes lénye csak az én kedvemért csinált velem elképesztő dolgokat. Nem tudom, mennyire élvezte, vagy sem, én mindenesetre levegőt is alig kaptam. Eltelt jó pár másodperc, mire kibontakoztam a kezei közül és az ajkára téve az ujjam, megállítottam a dermesztő látványban. Remegő kezekkel húztam magamhoz, hogy kiélvezve a mellei forró puhaságát magamhoz szoríthassam, és érzéki csókkal ízleljem meg a spermától csillogó, buja ajkait. Viki szenvedélyessége határtalan volt, én pedig nem győztem hálát adni az égnek, hogy ilyen tündéri nőt találtam magamnak.




Hosszú ölelkezés és smárolás után kedvesem a hasára feküdt, én meg oldalról simogattam a hátát.  Ha macska lett volna, biztosan dorombolt volna, de így csak a szempillái rezegtek és a sóhajai hízelegtek a füleimnek.




- Olyat tettél velem, hogy összecsinálom magam a gyönyörűségtől! - hízelegtem végigsimítva a derekán.




- Kicsit féltem, tőle, de miután láttam a kikerekedett szemed, már könnyen ment! - kuncogott fel.




- Mindent megkapok tőled, olyan édes vagy! - tapogattam végig a csigolyáit, a bugyi alá nyúlva, egészen a farkcsontjáig, aztán egy merész ötlettől vezérelve kitapintottam az ánusát.




- Koránt sem mindent, eltelt másfél év, és még egyszer sem akartad, hogy ott is megdughass. - intett hátra a szemével a feneke irányába.




- Mert nekem így is tökéletes vagy, nem akarok fájdalmat okozni a hülyeségemmel.




- De szeretnéd, vagy sem?




- Az nem számít, csak az számít, hogy szeretsz, anélkül is boldog vagyok veled! - puszilgattam meg az arcát.




Viki felállt, a táskájából előhalászott egy kicsi tubuskát, majd meglengette felém. Az a síkosító volt, amit annak idején hanyagul félredobtam, és már réges régen megfeledkeztem róla.




- Én viszont szeretném kipróbálni veled, akármennyire féltesz. Addig nem leszek nyugodt, amíg tudom, hogy ott motoszkál a fejedben! - helyezkedett vissza a hasára, miután kilépett a bugyijából. A tubust a kezembe nyomta és várakozóan nézett a szemembe.




- Akkor elő kellene, hogy készítselek! - nevettem fel.




- Igen, de nem úgy, mint eddig, hogy egyoldalúan kinyalsz, mert akkor megint elmarad a fenékszex. - mondta komolyan, kipirult arccal.




Kíváncsian nyomtam kenőcsöt a kezemre, hogy az ánusra kenve a középső ujjammal körözzek, amíg az izmai kicsit ellazulnak.




- Nem szereted, ha kinyallak? - kérdeztem a kedvesem, hogy felébresszem a lecsukott szemmel mímelt várakozásból.




- Te nem szereted, ha leszoplak? - kérdezett vissza vigyorogva, de a pillái zárva maradtak.




- Húúú, az mesés volt... még mindig belebizsergek és a fellegekben járok.  - húzódtam közelebb, hogy Viki gödröcskés arcára egy puszit nyomjak. A középső ujjam szinte már magától csusszant be a lassan táguló, sikamlós izmok közé. A lányon végigfutott valami remegésféle. Nem lehetett rossz érzés, mert éreztem a légzésén a visszafojtott izgalmat, és az egyik lábát feljebb húzta, hogy jobban hozzáférjek a rejtett testrészéhez.




Nagyon izgultam. Sosem volt korábban alkalmam ilyen tájakon mozgolódni, az újdonság varázsa pedig megtette a hatását, kemény erekcióval dörgölőztem a Viki csípőjéhez, amit a lány megnyugtató mosollyal viszonzott.




- Nagyon kívánlak! - suttogtam a fülébe, mire a nő háttal fordult felém és remegő kézzel az ánusához igazította a péniszem. Kitolta a fenekét, hátrafeszítette a hátát és kitekert nyakkal kereste a csókra áhítozó ajkaimat. Éreztem, hogy a makkomat forróság veszi körül, valami szokatlanul kellemes szorítás és a lány fenekemet markoló keze egyszerre buzdít tolásra és óvatosságra. Felszakadt egy sóhaj, majd még egy. Sokkal nagyobb élvezetet jelentett a lelki kielégülés, mint a testi öröm. Annyira vártam már ezt a pillanatot, és annyira kellemes volt megélni Vikivel, ezzel a csodálatos nővel, aki a szívét is kitette értem. Sokáig azt hittem, hogy a lánynak fájdalmas lesz, de a helyzet igazolta, hogy nem kellett ettől félnem. Nőként biztosan nem okozott a lánynak különösebb örömöt, de hallhatóan élvezte az együttlétet, és egyre hevesebb lökésekre bíztatott a kezével.




Az ágy hangos nyikorgásba kezdett, mire megálltam és kicsusszantam Vikiből. Viki fojtottan felkacagott, beleremegett az egész teste.




- Szegény apám, ha tudná, hogy ebből nem lehet gyerek! - kuncogott tovább és a hátamra fordított, majd a farkamba ült lovagló ülésben és lassú, de annál édesebb csípőkörzéssel igyekezett kiteljesíteni az élvezetünket. Más volt, mint a normális szex. Tulajdonképpen nem is jobb, csak a tabu ledöntése okozott lelki örömöket. Elérzékenyülve néztem a menyasszonyom csodás arcát és a fel-alá ringatózó hatalmas melleit.  Nagyon vigyáznom kellett erre a nőre, ő volt életem szerelme és ő volt a legcsodásabb lény a világon, aki a múltja ellenére minden negatívumra rácáfolt. Sütöttek a szemei. Nem tudom, hogy megérezte-e a gondolataimat, csak két keze közé fogta az arcomat és végtelen gyengédséggel nézett velem farkasszemet.




- Szeretném, ha abbahagynád a gyógyszerszedést, és egy-két hónap múlva, ha kitisztul a szervezeted hozzáfoghatnánk a babaprojekthez. Nagyon szeretnék egy ilyen édes kislányt, mint te. Vagy egy fiút, esetleg kettőt. Vagy két lányt és egy fiút, vagy két lányt és két fiút.... - mondtam tejesen komoly képpel, mert átérezve a szavaim komolyságát még a testhelyzet komikussága ellenére is érzékeltetni akartam Vikivel, mennyire értékelem őt.




- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - hajtogatta, és az elérzékenyült arcán fátyolos szemekkel. Ráhajolt a mellkasomra, megcsókolt, majd mozdulatlanná merevedve csendesen szuszogott a nyakamba.




- Nem élvezed, hogy máson töröd a fejed? - kérdezte a nyakamba csókolva.




- Dehogynem, csak érzelmi, fizikai és esztétikai sokk ért egyszerre. Mondjuk, az sokkal jobban tetszik, ha megcsókolhatlak odalenn... - simogattam meg a kibontott, fekete tincseit. Mindig élveztem, hogy ilyen dús haja van, imádtam beletúrni és sokszor csak egyszerűen morzsolgattam az ujjaim között.




- Én meg szerintem mindjárt összecsinálom magam. Amikor kifelé mozdul, teljesen az az érzésem, pedig jó és élvezem. A puszikat meg mára hanyagolnod kell, de holnap fürdés után minden alkalmat kihasználhatsz!




- Azon leszek, ha az öreged le nem itat...  - kacsintottam a lányra, aki szemérmetlenül hangosan, de annál édesebben felnevetett.




Csigatempóban kezdett körözni felettem, hátra dőlve megtámaszkodott és a csodaszép punciját láthatóvá tette. Önkéntelenül is oda nyúltam, hogy a szeméremajkait megérintsem. Mindkét kezemmel simogatásba kezdtem. A hüvelyváladéktól nedves hüvelykujjammal lágyan köröztem a clotirisz apró, kemény kidudorodásán, még arra is volt lehetőségem, hogy az egyik ujjammal behatoljak a hüvelyébe és a vékony falon keresztül megérezzem a kemény farkam mozgását. Viki csak most kezdte el igazán élvezni a szexet. Egyértelművé vált, hogy az análszex önmagában nem nyújt neki kielégülést, de így, mindent bevetve már nagyon hamar kezdett éleződni a helyzet. A drága elfúló légzéssel és hátravetett fejjel még egyszer teljes testében összerándult, majd mintha kiszállt volna belőle az erő, szinte erőtlenül összeomlott. A fenékizmok gyűrűi rászorultak a péniszemre és a lány hangos „au- au” jajdulásaival egyetemben a lüktetés átszállt az én testembe, hogy kipréselje belőlem az utolsó cseppeket is.




 




Tíz perccel később Viki már mellettem feküdt és édes csókjaival halmozott el.




- Meg vagy velem elégedve? – kérdezte a fülembe duruzsolva.




- Ezt ne kérdezd meg még egyszer, légy szíves, mert az az érzésem, hogy alárendeltnek érzed magad, holott én egyenrangú partnerként szeretnélek ebben a kapcsolatban. És szeretném, ha hangot adnál a véleményednek. – mordultam fel.




- De én csak szeretlek! – mentegetőzött a lány bársonyos hangján.




- Én is szeretlek, de néha csinálok hülyeséget, mint az az elmebeteg féltékenységem miatti szakításunk, vagy hogy néhány hónap alatt, amíg nem is voltunk együtt, háromszor is megcsaltalak. Nem kell eltűrnöd ezeket, szeretném, ha időben figyelmeztetnél, hallgatni fogok rád!




- Nem is háromszor, csak kétszer csaltál meg… - búgta kedves hangján a fülembe.




- A harmadik után gyanús volt, hogy te küldted őket, de nem voltam biztos benne…




- Azt akartam, hogy legyen minél több partnered, hátha akkor másképpen ítélsz meg. Kicsit fájt is, előhozta belőlem a féltékenységet, de Bekka után nagyon örültem, hogy abbahagytad az ivást.




- Figyeltél engem?




- Edussal felváltva…. de a lányok is mindent elmeséltek. Bekka mondta, mennyire hülye vagyok, ha nem megyek el hozzád, de magamtól féltettelek. Helga meg egyenesen megtartott volna saját magának.




- Most haragudnom kellene? – nyúltam a lány combjai közé, hogy az édes punciját megsimogathassam.




- Csak azt ne, mindketten csináltunk hülyeségeket, inkább csókolj meg, aztán menjünk fürdeni! – fordult rám nagy terpeszben, hogy ne kelljen a hüvelyébe sikló ujjammal eleresztenem.




- És mi a helyzet Edinával? Rá nem voltál féltékeny?




- Nem, sőt élveztem hármasban. Készülj fel, hogy nincs vége, megígérte nekem, hogy még az esküvő előtt minden tudományát bemutatja majd neked!

Hozzászólások
További hozzászólások »
hegyaljay ·
Lehet, hogy hosszú, de nagyon jól van megírva, szuper.

Koz ·
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem zseniális a többi írással együtt! Egyszerűen egy könyvet/gyűjteményt kéne csinálni ezekből az írásokból. Ha értékelni kell, akkor 11/10! Remélem sok írással készülsz a közeljövőben! :)

U.i.: Szerintem ez a hosszúság tökéletes, nem kell, hogy rövidebb legyen, bár ez az én véleményem.

Üdv: Koz

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: