Felizgatni egy alakváltót

Felizgatni egy alakváltót
A lombok között ezüst fény jár. Ezernyi apró villanás vonzza varázslatos  játékával szememet, de engem már a Csillagfény Erdő csodálatos fáinak látványa sem tud jobb kedvre deríteni. Testem mély karmolásokkal tele, kicsavart végtagjaimat alig bírom mozdítani, ahogy vánszorgok kifelé az elragadó liget aljnövényzetében, négykézláb, és akkor még nem is beszéltem az alfelembe nyilalló kínról, meg a lelkemet szorító szégyenről.
Minden ott kezdődött, amikor eszetlen cimborám, Gonnzir azt mondta:
- Ki kell próbálnod a Csillagfény Erdő buja alakváltóinak egyikét. Csak besétálsz a bűbájos fák közé, és hamarosan ott terem valamelyik szépséges leányzó, akinek egyetlen vágya, hogy több napon keresztül egy olyan férfit kényeztessen, mint te.
- Ugyan, akad itt Zordillben is elég nő, aki a kedvemre tehet! Különben is sok furcsaságot mesélnek arról az erdőről.
Gonnzir közelebb hajolt a fülemhez, úgy suttogott.
- Csak az irigyek és a gyávák terjesztik a rémisztő pletykákat, nekem elhiheted – mondta. De most már tudom, hogy akkor kellett volna elhajtanom, vagy egy jól irányzott jobbegyenessel eltérítenem abbéli szándékától, hogy engem a Csillagfény Erdőbe küldjön. Én balga, féleszű barom, hittem neki, és amikor az alakváltók hullámzó csípőmozgásáról, különleges hajlékonyságáról és nyelvjátékáról regélt, végleg bedőltem a hülye szövegének, ahogy soha nem tapasztalt gyönyörökről hadovált.
Látnom kellett volna azt a hamiskás, sanda fényt a szemében, ami – így visszagondolva a beszélgetésünkre – állandóan ott bujkált alattomos tekintetében. De mióta kínok között vonszolom magam kifelé az erdőből, már ezerszer megfogadtam, hogy ha felépülök, addig verem azt a randa ábrázatát, amíg lilára nem dagad.
- Te talán jártál már ott? – kérdeztem tőle izgatottan, mire kidüllesztette mellkasát, és sértődötten kérdezett vissza:
- Ismersz, cimbora! Adtam én már neked rossz tippet?
Ismertem bizony. Elevenen élt az emlékezetemben jó néhány balul sikerült kártyaparti, amit Gonnzir szervezett és kifosztottak, meg számtalan beugratás, ami szintén az ő nevéhez fűződött. Ám akkor, borgőzös agyamat elhomályosította a különleges gyönyör ígérete, és éjjel el is indultam a Csillagfény Erdőbe, hogy találkozzak végre egy alakváltóval.
A fák leveleit a Hold ezüstre festette. A sűrű rengetegbe nappal is kevés fény jutott be, ám az éjszaka kivételesen sejtelmessé varázsolt mindent. Gonnzirnak igaza volt. Valakik azonnal észrevették megjelenésemet, mert a sötét fatörzsek között néha felvillant egy nesztelenül rohanó ruha foltja, mégis majdnem betojtam, amikor közvetlenül elém állt egy nőalak.
Fehér köntöse szinte világított a homályban, arany haja lágyan lebegett a szélben, amikor simogató hangon megszólított:
- Üdvözöllek, vándor! A nevem Szillinda. Talán csak nem a gyönyört keresed ezüst fáink között?
- D… de, pont azt – hebegtem bénán és megilletődve, mert a jelenés szépséges vonzereje elkábított.
A nő combjait alig takarta átlátszó ruhája, amely a keblei alatt övvel átfűzve lengett párductermetű testén. Mellbimbói barnásvöröse átsejlett az anyagon, de az is látszott, hogy alatta semmi mást nem visel. Vékony ujjait a nyakam köré fonta, és szemlesütve hozzám simult.
- Tetszel nekem, vándor! Erős karjaid szorítására vágyom! Vedd hát el, amit akarsz – lehelte kicsit szégyenlősen szorongatva a kezem, míg hosszú haját hátravetette.
Vadul csókolva tapadtam kecses nyakára, nyúltam köntöse alá, faltam telt ajkait, már-már a mennyországban éreztem magamat, és hálát adtam Gonnzirnak, amiért beszélt nekem erről a csodáról. Szillinda teste valóban semmihez sem volt hasonlítható. Kis mellének szilva nagyságú bimbói éppen a számba fértek, feszes combja odaadóan szorított, miután szendén kitárta ölét. A fűre feküdt, a hátára. Annyira kívántam, szinte fel akartam falni. Halkan nyögött, vékony ujjai a vállamat simogatták, amíg apró csókokkal borította arcom, aztán a lábait úgy felhúzta, hogy térdei egészen a talajt érintették. Szemérme lágyan domborodott, hüvelye olyan szívó mozgást produkált, amikor beléhatoltam, hogy azt hittem, elájulok az élvezettől. A szerelemre megnyílva feküdt, kitárt lábakkal, a csípője mégis vonaglott alattam, és úgy éreztem, a farkam egy őrlőgépbe került.
Nem is bírtam sokáig, Szillinda puncija kiszívott belőlem egy adag férfierőt. Amíg elélveztem, a hüvelye rángó mozgásokkal pumpált. Kimerülten dőltem a hajlékony alakváltó test mellé a fűbe, de neki még korántsem volt elég. Szende arca követelőzővé változott, és meglepődve vettem észre, hogy a mellei is megnőttek. Már alig fértek el a tenyeremben. Szilva nagyságú, kidudorodó bimbóudvara hegyesen meredt előre, amikor rám telepedett, alsó ajkát beharapta, majd csukott szemmel kéjesen megnyalta a szája szélét. Közben vékony ujjai a farkamat simogatták.
- Mit szeretnél, vándor? Mond meg Szillindának! – suttogta, de nem várt választ, máris folytatta: - Még nagyobb melleket, ugye? Amelyekkel lágyan végigdörzsölhetném a testedet? – kérdezte, és keblei abban a pillanatban megnőttek. Csak éppen annyira, hogy nyáltól fényes ajkai közé húzhassa az egyiket, és szopogatni kezdje hatalmas bimbóját.
Újra felajzott állapotba kerültem mellei észvesztő formájától, ő pedig a kéjes szopogatást abbahagyva, a hasamra ejtette telt labdáit. A kemény bimbójú, mégis lágy mellek végigszántották mellkasomat, hogy ujjaim szorításában végül a számban végezzék. Csak szívtam nyalogattam, gyúrtam ékességeit, és közben úgy éreztem, hogy folyamatosan változik az alakjuk. Hol tenyérbeillő feszességük kápráztatott, hol pedig puhán lógó omlósságukban merültem el.
Aztán Szillinda ajkai körbefonták felmeredő férfiasságomat. A nő korábbi szégyenlőssége teljesen elmúlt, még az arca is megváltozott. Ajkai még teltebbek lettek, haja színe vörösre váltott, vonásai érettebb benyomást keltettek. Szájának forró alagútja furcsán meghosszabbodott, elnyelt egészen, aztán kieresztett. A nyelve kinyúlt, mint egy kaméleoné, rátekeredett a farkamra, aztán ismét beszívott ajkaival teljesen. Láthatta rajtam, hogy kész vagyok, ezért négykézlábra állt, feszes fenekét magasra tolta, és azokkal a csábos szemeivel visszanézett rám.
- NAGYON felizgattál! Dugj meg kedves! Keményen hátulról! Rajta, mire vársz? Döfd belém a szerszámodat, hadd tocsogjon lucskos lyukamban! – kiáltotta trágárul, és nekem több se kellett, megtettem.
Robogó vérem szinte forrt.
- Ha ez kell neked, tövig nyomom a buja pinádat, te csodálatos kéjlény! – ziháltam mögötte, mire lágy hangja mélyebbre, reszelősebbre változott:
- Ez az! Beszélj csúnyán… szeretem, ha valaki nem kertel!
Beszéde elfúló lett, kapkodva vette a levegőt, feneke félholdjait ujjaival még szét is húzta, hogy mélyebben hatolhassak belé, és én megragadtam csípőjét, így vadabbul döfködhettem, ő azonban minden lökésemre még felém is tolta magát, ezért a Csillagfény Erdő esti csendje kéjes cuppogástól és meztelen testek csattanásaitól lett hangos.
Ekkor feltűnt, hogy az ujjaim alatt egyre terebélyesedik alteste. Átszellemülten markolásztam vékony derekához képest egyre szélesedő fenekét.
- Érzem, hogy bujább segget akarsz! – lihegte. Ragadd meg, és tépázd a húsom! – nyögött lökéseim között szaggatottan, és heves mozgása annyira elragadott, hogy újra kielégültem.
Megint egymás mellett feküdtünk, ő átkarolt, majd fátyolos szemekkel húzta arcomat öléhez, ahol kinyíló virágkelyhet láttam. Bíbor színével bódított. Szirmai önálló életre kelve hívogattak, puha szeméremajkai lüktettek.
Szillinda egész testében remegett.
- Most olvadj belém puhán, kedves! Nyalogass érzékien! – sóhajtotta, miközben ujjai a hajamat túrták.
Nyelvem nedvességtől nyirkos résében járt fel-alá. Játszottam vele, és ő nyögdécselve sikongatott. Egyszer alig érintettem, máskor erősen szívtam kelyhét, ami eközben változtatta a formáját. Néha húsosabbra dagadt, időnként kisebbre húzódott, szeméremajkai elvesztek benne olykor, majd váratlanul körbefonták nyelvemet. Hihetetlen élmény volt, most ahogy visszagondolok rá, még a fájdalmamat is elfelejtem.
Vissza azonban nem mennék semmi pénzért!
A gyönyöre csúcsán lucskos rése váratlanul eltűnt, és valami nagyobb tolult a számba.
– Nagyon, de NAGYON felizgattál! – sivította, és hangja egy pillanatra rettentő mélyre változott.
Kissé felemelkedtem combjai közül, mikor a szemem előtt egy kis pénisz ágaskodott fel. Istenemre mondom, a puha, lucskos punci helyére egy férfi nemi szerv került!
Végignéztem rajta. Igazi nő volt! Hófehér bőrén sehol egy szőrszál, mellei bimbója vérrel telve nézett a csillagos ég felé, vörös haja szétterült a fűben, odaadó szemei fátyolosan kérlelve meredtek rám, de én csak a péniszt láttam, ami sehogy sem illett a képbe.
- Elégíts hát ki! – Könyörgő szemekkel nyomta a szám felé apró farkát, de én elhúzódtam. – Hát nem adtam elég gyönyört neked? Az élvezet cseppjei ki akarnak jönni, segíts nekem! – sóhajtozott.
- Az élvezet cseppjei most bent fognak maradni, picinyem! – mondtam gúnyosan, de ő nem tágított.
- Mit finnyáskodsz? Neked is ilyen van! Ne meséld be nekem, hogy még egyszer sem húzgáltad a kezeddel… és most a szádba is veheted. Képzeld azt, hogy egy óriási csikló.
Ekkor meginogtam. Olyan felcsigázott volt mandula szemei pillantása, telt ajkai remegése, hogy kíváncsiságból megnyaltam apró makkját. Hatalmasat sóhajtott. Teste forrósága felizgatott, és bekaptam az ujjnyi péniszt. Közben meredten néztem melleit, amelyek megint teltre dagadtak. Tenyeremmel simogattam puhaságukat, nőies fenekét markoltam, amikor az apró farok megduzzadt a számban. Már nem fért bele, undorodva engedtem ki makkját is.
- Na, ezt nem nyomod le a torkomon, te szuka… vagy mifene lennél! Ehhez keress egy nőt – mondtam neki, mire Szillinda állatias hangon felordított. Szeméből könny csorgott. Megsajnáltam.
- Húzd vissza ezt a rudat, és változz vissza – mondtam neki ellentmondást nem tűrően. Ő mérgesen fortyant fel:
- Nem értesz semmit, balga! Mondtam már, hogy RETTENTŐEN felizgattál! – ordította teljesen elváltozott hangon.
Vadul megragadta lekókadt farkamat, meglepő erővel a hátamra lökött, és ráült. Ijedten néztem ölét, de a péniszének már nyoma sem volt. Újra lucskos punci szeméremajkai közé kerültem, és Szillinda érzéki erővel dörzsölni kezdte keményedő férfiasságomat. Medencéje buja táncot járt, mellei súlyosan lengedeztek szemeim előtt, amikor párnás ujjai közé fogott, és tüzelő kelyhéhez illesztette farkam. Reszkető sóhajjal ült rá, és nyomta tövig magába, majd kezeivel mellkasomat markolva előre-hátra mozgásba lendült.
Ismét a mennyországban éreztem magam. Őrületes csípőtánca következtében farkam a puncija minden sarkát bejárta, hüvelye reszketve vonaglott, szívott magába, ám egyszer csak megszűnt a kéjes szorítás, és kilökött magából.
- Nincs visszaút! Érted már? ISZONYÚAN felizgattál! – mondta kaján mosollyal, és rémülten vettem észre újra meredező farkát. Mandula szemeibe néztem, de az már sárgán villogó ragadozópillantássá alakult át. Vörös, hosszú haját kerestem, ám az valami rőt sörénnyé változott, és az arca is vadállatias vonásokká torzult. Az egész testén szőrszálak sarjadtak, a melle izmos mellkassá alakult.
Kalapáló szívvel, a hátamon fekve kúsztam előle, de a lábamnál fogva visszarántott. Tőlem erősebb és magasabb férfivá változott, hiába ütöttem rusnya képébe, fel se vette, aztán robosztus karjai a földre szorítottak, és arcomat a fűbe döngölte.
Próbáltam alkudozni vele:
- Elég, elég! Beszéljük meg… mint férfi a férfival! – győzködtem, de az alakváltó meg sem hallotta, már csak artikulátlan hangok jöttek ki éles fogakkal teli száján. Láthatóan teljesen eluralkodott rajta valami állatias extázis, alteste párzó mozdulatokkal vonaglott, rettentő súlyával rám nehezedett, és a szemem sarkából észrevettem súlyosan ágaskodó, iszonyú méretű farkát.
Aztán csak a rémületre és undorra emlékszem, ami elfogott abban a percben, de a fájdalom elsodort minden más érzést, amikor megéreztem fenekembe tolakodó hatalmas merevségét…
A Csillagfény Erdő most ártatlanul ragyog az esti fényben. Mintha női kuncogást hozna felém egy gyenge fuvallat, de már eldöntöttem, hogy ha megnyomorgatott testem rendbe jön, mégis visszatérek ide. Na, nem azért, amire gondoltok.
Csupán azt az alattomos Gonnzirt fogom a fülénél fogva visszarángatni ide, Szillinda elé dobom megkötözve, és akkor… csakis akkor, még egyszer…
…felizgatom az alakváltót.
Utána azonban elfutok.