Felindulásból...

A nyüzsgő városra most vészjósló csend és sötétség borult. Úgy éreztem, nincs menekvés, vége gondosan felépített életemnek. Ha Máté megtudja, amit azok a szószátyár vénasszonyok és az a rosszmájú vénlány, Gabriella látott, akkor nekem befellegzett. Istenem, pont most, amikor végre végleg elfelejtettem, éjszakánként egy ideje csak Mátéra gondolok (bár sokszor nincs mellettem), pont most pattan ki ez a botrány, ráadásul alaptalanul. Hiszen semmi sem történt abban a szobában! Történhetett volna, de nem történt… Felidéztük a múltat, barátokként elbeszélgettünk az emlékeinkről és az ínséges időket említve megható és megnyugtató volt az ölelése, de higgadtan tapasztaltam, hogy semmi tüzet nem ébreszt már bennem a közelsége.

Annyira dühös voltam magamra, mindenkire, erre az egész ostoba helyzetre, úgy éreztem, muszáj lemennem az ebédlőbe inni valamit! Halkan leosontam a lépcsőn, csipkés hálóingem alighogy takarta domborulataimat, hideg is volt már –az éjszaka közepe lévén-, ezért felvettem hozzá a neglizsémet. Beléptem az ebédlőbe, szememmel a bárszekrényt kutattam a sötétben, amikor egy erőteljes hang belém hasított:

- Gyere nyugodtan, igazad van, muszáj inni erre a nagy ijedtségre. Haha, félhetsz is, a helyedben én már rég összecsináltam volna magam, fejvesztve menekülnék, de mindig is csodáltam a lélekjelenléted…- ordította látván hátráló lépéseimet.
- Nem inni jöttem… csak zajt hallottam és…
- Ugyan, ismerlek, ha zajt hallasz, a világért se jöttél volna le! Te inni jöttél, kedves, már jó ideje iszol, azt hiszed nem vettem észre?
- Máté, te részeg vagy, én most felmegyek.
- Nem mész te sehová! – ordította, mint egy felbőszült oroszlán. – Nem, ma éjjel én leszek az ivócimborád! – ezzel töltött nekem egy pohár whisky-t és lecsapta az asztalra úgy, hogy a fele kiömlött. – Itt maradsz, ameddig azt nem mondom, hogy elmehetsz! - ezután erős ujjaival megmarkolta a karom hirtelen fájdalmat okozva ezzel nekem.
- Megőrültél, ez fáj! – kiáltottam rá, de minél jobban kapálóztam, ő annál jobban szorított hihetetlen kínt okozva ezzel nekem.
- Fáj?! Nahát, a jégkirálynőnek vannak érzelmei! Hahaha…- nevetett gúnyosan, engem egy székre dobott, fájdalmasan nyögtem fel, ő pedig kortyolt egyet az italából. – Vannak érzelmeid és nemcsak annak a nyámnyilának tárod fel őket, ez új nekem! – ordított megint.
- Légy szíves, ne ordíts, felébred a személyzet…- próbáltam menteni, ami még nem létező becsületemből megmaradt. – Tudod, hogy semmi sem történt közöttünk, semmi!
A mondat végét már elharaptam, mert kaptam egy hatalmas pofont.
- Ne merészelj itt nekem mentegetőzni! Az én házamban pedig akkor ébred fel valaki, ha én azt megengedem, értve vagyok?

Villogott a szeme, hihetetlenül dühös volt. Leült velem szemben az asztalhoz. Sajgott az arcom a pofontól, kezdtem félni tőle, még sosem láttam ilyen állatiasan viselkedni.
- Én most elmegyek lefeküdni. – próbáltam kiosonni, de ő felállt és elkapott, visszadobott a székbe, ahol ültem.
- Nem mész sehova, végig fogsz hallgatni! – kiabálta, ahogy csak a száján kifért.
Izzadt volt, homlokán apró verejtékcseppek százai jelentek meg, a város kintről beszűrődő fényétől jól láthatóvá váltak, cikázó szemei pedig szinte világítottak a sötétben.
- Végig fogod hallgatni a mondandómat! Hahaha…- már megint gúnyosan nevetett, ki nem állhattam, amikor ezt tette. – Természetesen nem történt abban a szobában semmi. De ez nem rajtad múlt, drágám… Hanem azon a szerencsétlenen, aki annyira gyáva, hogy még arra sem volt képes, hogy kihasználja a helyzetet! Hahaha…
- András nem gyáva, én nem akartam…

És már emelte is jobb kezét, én összehúzódtam félelmemben, már megbántam, hogy megszólaltam. Már szinte arcomon éreztem az újabb ütést, de ekkor úgy tűnt, meggondolta magát, mert mégsem pofozott fel újra, hanem megragadta a nyakam és szorítani kezdte, de még nem annyira, hogy fájjon.
- Engedj el, részeg vagy, le kellene feküdnöd.
- Igen, valóban részeg vagyok, de miattad rúgtam be! – ordított ismét. – Csak miattad. Kilenc évnyi házasság során sosem érezhettem, hogy egy kicsit is szeretsz.
Elengedett és az asztalhoz ment.
- Ha szeretkeztünk… Hahaha… Szeretkeztünk?! Igen, én szeretkeztem veled, megadtam neked mindent, ami kellett, de te csak kínlódtál alattam!
Kiitta poharát és újra töltött.

- Valahányszor lefeküdtünk, mindig úgy éreztem, mintha hárman lennénk az ágyban! Hárman, érted? – üvöltött. – Én, te és az a szerencsétlen!
Visszajött mögém, a poharát egyik kezével lecsapta elém az asztalra, ezer darabra tört, én felszisszentem.
- Mi az, nem iszol? Hiszen ezért jöttél! Még mindig félsz? Hahaha…
Újra megragadta a nyakam, de most egyre jobban szorította. Már alig kaptam levegőt.
-’Agyd abbah… - kapkodtam a levegő után, ahogy szorította a torkom, kezemmel próbáltam lefejteni magamról az ujjait.
- Pedig ma éjszaka senki más nem lesz abban az ágyban, csakis te meg én!

Felkapott az ölébe és vadul csókolni kezdte a számat, harapta az ajkaimat, az alkohol szaga és íze csak úgy dőlt belőle… Letett az asztal túlsó végére, ahol nem voltak szilánkok és széttépte a neglizsém elülső részét.
- Ma éjjel csak velem leszel!
Kibújtatta az egyik mellem a csipkés hálóingemből, és nyalni kezdte a mellbimbóm, majd meglepő finomsággal harapdálta. Bevallom, nagyon jól esett, a történtek után másképp is alakulhatott volna az éjszaka, de az én vágyamat is feltüzelte, ahogy most bánt velem. Valahogy éreztem, hogy mostmár bízhatok benne, a vihar elült. Mozdulatai durvák és követelőzők voltak, mégis az előzőekhez képest finomnak, már-már gyengédnek tűntek. Éreztem, hogy ölemet is elönti a forróság. Kezei a combomra vándoroltak, nyelve pedig a köldökömnél körözött. Majd felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett. Egyik kezét csipkés bugyimon éreztem. Félrerántva azt, 2 ujját belemélyesztette nedves barlangomba. Amikor megérezte, hogy valóban felizgultam, magához húzott és újra a karjaiban voltam.
- Most pedig feljössz velem! – mondta immár majdnem suttogva.
Olyan szerelmesen nézett rám az előbb még dühtől villogó szemeivel, hogy úgy éreztem, éget a tekintete. Behunytam a szemem, erre ő megcsókolt, de most gyengéden, óvatosan, ajkaival puha csókokat lehelt ajkaimra, majd kissé átdugta nyelvét a számba, nyelvem üdvözlő fogadtatásban részesítette az övét, majd forró csókolózásba kezdtünk.

Szorosan magához húzott, majd felsietett velem az emeletre, egyenesen a hálóba vitt. Csodálkoztam rajta, hogy bírt ilyen gyorsasággal felvinni, hiszen jókora mennyiségű whisky-t ivott, nyilván nem most volt neki az első alkalom, hogy berúgott, jól bírta az alkoholt.
Lehuppantam az ágyunkra, ő pedig fölém hajolt, újra csókolt. Kezeivel a mellbimbóimat simogatta, amelyek már így is égnek álltak az eddigi izgalmak miatt. Vállamról lecsúsztatta a hálóing pántját és lehúzta egészen a derekamig, testen felszínét csókokkal halmozta el, amelyeket én sűrűn elégedett sóhajokkal nyugtáztam. Húzta magával a hálóingem, míg az teljesen a földre nem került, a csipkés tangát is lehúzta rólam egy ügyes mozdulattal.

A férjem beleszagolt nedveimtől csillogó puncimba, majd egy lendületes bólintással belenyalt. Először csak lassú, cuppogó hangot keltő nyelvcsapásokkal nyalta, kemény csiklómat, azután gyorsított a tempón, ütemesen mozgatta a nyelvét.
Élveztem, ahogy dolgozik rajtam, mindig is jó szeretőnek tartottam, ez az éjszaka azonban kihozta belőle rejtett ösztöneit. A csípőmet ritmusosan emelgettem, ekkor ő ujjait hüvelyembe mélyesztve lendített fel a csúcsra, kéjes nyögésekkel jutalmaztam ezen ötletét. Elégedett vigyorral konstatálta, hogy eredményes volt a „munkája”, én pedig a hajába túrtam, lihegtem közben a kéjtől, majd mikor kicsit magamhoz tértem, akkor lettem figyelmes a duzzadt férfiasságára, ami majdnem szétfeszítette nadrágját.

Lehúztam a cipzárt, elővettem hatalmas, merev péniszét, megragadtam a tövénél és bekaptam teljes hosszúságában. Lassan, cuppogva kezdtem el szívni, majd végignyalogattam a farka tövétől a heréken át a makkjáig. Itt elidőztem egy kicsit, amit láthatóan Máté nagyon élvezett, hiszen egy kis csillogó előnedv is megjelent e végén.
Nyöszörgött az élvezettől. Majd ütemesen bólogattam a farkán, míg a kielégülés határát el nem érte, végül, amikor már hörgéseiből éreztem, hogy mindjárt elélvez, leengedtem a torkomra a farkát, hogy oda folyassa nedveit. Torkomban éreztem, hogy forró lávaként tör ki Máté farkából a spermaáradat. Lenyaltam róla az utolsó cseppig.

Egymás mellett feküdtünk az ágyon, de vágyunk csak erősödött ez előző orgazmus után. Szemében újra felcsillant a vágy, csókolni kezdte a nyakam, a kulcscsontom, a melleim, lábaim között éreztem, hogy fallosza ismét készen áll.
Nem gondolkozott sokat, hozzádörzsölte a farkát a csiklómhoz, majd a hüvelyemhez igazította és már bennem is volt! Jó érzés volt, hogy végre belém hatolt. Lassú, körkörös mozdulatokkal indított, szabályos köröket írt le csípőjével, ahogy rajtam volt. Mindkettőnk teste forró volt a szenvedélytől és az átélt orgazmus gyönyörétől. Egyikőnknek sem kellett sok, gyors lökések sora után szinte egyszerre adtuk át magunkat a kéjnek.
Ismerős érzés kerített hatalmába, a spermafolyamot ezúttal nem a torkomban, hanem nagyon mélyen a hüvelyemben éreztem, ölem összerándult, kellemesen szabadult fel testemben a gyönyör érzete, a forróság szétáradt bennem. Hörgések és kéjes nyögések közepette élveztünk el. Máté mögém feküdt, karjával átkarolt és egy szenvedélyes csók után édesdeden aludtuk el egymás mellett.

Másnap reggel még csukott szemmel, de már mosolyogva kerestem a férjem ölelő karjait mellettem az ágyon, de nagy meglepetésemre nem találtam. Álmosan kinyitottam a szemem, majd egy darabka papírt fedeztem fel magam mellett a párnán Máté kézírásával. Ez állt rajta:

„Drágám!

Ez volt a búcsúéjszakánk. Ugye nem veszed zokon, ha megjegyzem, hogy ez volt a legjobb éjszaka, amit eddig eltöltöttem veled?!
Túl sok leküzdhetetlen akadály van a kettőnk boldogságának útjában, ezért beadom a válópert, remélem megérted!

Ölel: Máté”

Hihetetlen csalódottságot és haragot éreztem most. Sértett vadként jártam fel-alá a szobában, kezemben a hátrahagyott levéllel és megesküdtem, hogy visszaszerzem Mátét, kerüljön amibe kerül…