Felhők

Süt a Nap, és meleg van nagyon! Szerencsére az ég azért kicsit felhős. Imádok nézegetni felfelé. Annyira gyönyörű, amikor a felhők mögül kibukkan a napsugár. Pufi bárányfelhők úszkálnak össze-vissza. Azt szoktam játszani, hogy kitalálom, mire hasonlítanak. Volt már olyan, ami teljesen olyan volt, mint a házunk. Ma is szépek nagyon! Például az olyan, mint egy autó, ami mosolyog. Az meg mint egy nevető nyuszi.

Ülök a lépcsőn, és azon jár az eszem, milyen szerencsés vagyok. Sok ember él a falumban. Mindenki szeret, velem szoktak nevetni. Mászkálok az utcákon, nézelődök, figyelem az embereket. Néha beugrok Fredhez. Ő a legjobb barátom. Sokat mászkálok vele. Néha bújócskázunk, de én abban nem vagyok olyan jó. Soha nem találom Fredet. Van olyan, amikor sírni kezdek, ha nem sikerül a dolog. Fred túl jó. Olyankor odajönnek az emberek, és nevetnek. Jobbfényre szokott deríteni a nevetésük, és pillanatokon belül nevetek én is velük. Szoktam dolgozni is, de nem szeretem. Apa szokott kivinni a traktoron a mezőre, és ott szoktunk kapálni.

Hiányzik Fred! Szeretnék beszélgetni vele. Az a baj, hogy nagyrészt én beszélek hozzá. Ő nagyon hallgatag. Mondtam is már párszor neki, de nem szokta érdekelni. Engem sem zavar annyira, hiszen mire valók a barátok, ha nem arra, hogy melletted álljanak?
Anya átküldött a múltkor nagynénihez segíteni füvet kaszálni. Mindig azt szokta mondani, hogy családtag. Pedig nem is az. Én tudom. Nem hasonlít senkire, és olyan gonosz velem. Nem szeretem őt. Emlékszem régen nem volt ilyen. Sétálgattunk kéz a kézben, etettük a kacsákat, és kedves volt velem. Sokat kacagtunk amikor a kacsák összevesztek egy-egy kenyérdarabon. Annyira jó volt akkor. Aztán egyszercsak megváltozott. Próbáltam beszélgetni vele, meséltem neki milyen szépek a felhők az égen, milyen csodálatosan üde nyáron a mező, mennyire kellemes az esti szellő. Őt ezek nem érdeklik. Fredről is meséltem neki. Arcul csapott. Komolyan. Kérdeztem tőle mi baja Freddel? Ő azt mondta, ne barátkozzak ilyenekkel, legyek normális kisfiú, mint bárki más a faluban. De én nem akarok olyan lenni. Ők gonoszak. Kicsi Joe múlt héten belelökött egy pocsolyába. Egyedül a felnőttek kedvesek, mindig lehet nevetni velük.

Sétáltunk az úton Freddel, beszélgettünk. Mezítláb voltam, mert nagyon meleg volt. Fred is. Beleléptem egy tövisbe, és nagyon fájt. Feljajdultam. Kértem Fredet segítsen kihúzni, de nem sikerült. Nagy nehezen sikerült kipiszkálni, de utána is nagyon fájt még. Akkor vettem észre, hogy John bácsi végig ott volt, de csak nevetett. Jobb kedvem lett tőle, hiszen olyan kedvesen tudott kacagni. Rám is átragadt a dolog, szinte már hahotáztam. Többen is csatlakoztak. Szóltam Frednek hogy nevessen velünk. Fred olyan komor tud lenni. Amikor ezt közöltem vele, akkor az emberek térdüket csapkodták a nevetéstől. Jött nagynéni. Lekevert egy nagy pofont, és elrángatott a többiektől. Pedig én olyan jól éreztem ott magam. Fredet hívtam, de válaszként még egy pofont kaptam. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire gonosz! Utálom őt! Freddel akarok lenni, mert Ő megért, és bár nem szokott nevetni, de ha vele vagyok akkor mindig vidám a nap. Csak nevetünk, nevetünk, nevetnek velünk az emberek, és boldogok vagyunk.

Nagynéni nem szereti Fredet! Mondta nekem, hogy Fred meg fog halni. Kérdeztem tőle, hogy miért? Én nem akarom! Ő a legjobb barátom. Nagynéni azt mondta Fredet le fogja vágni a gazdája, mert a lányának az esküvőjén szeretné felszolgálni. Nem lehetnek ilyen gonoszak az emberek. Erre azt válaszolta, hogy ez a birkák sorsa. De én nem akarom elveszíteni a legjobb barátom. Hiszen akkor olyan egyedül leszek. Egyedül fogok üldögélni a házunk korhadt verandáján. Nem lesz kivel bújocskázni, egyedül fogom nézegetni a bárányfelhőket. Nem szabad elveszítenem! Rossz egyedül!
Ma kerestem Fredet! Felkutattam utána mindent. Kerestem a téren, de arra csak vigyázva, mert nem akartam a pocsolyában kikötni megint. Aggodalmam kicsit alábbhagyott, mert most nem voltak gonoszak a gyerekek, nevettek velem. Kérdeztem őket, nem látták-e Fredet, de csak nevettek tovább. Talán mégsem olyan gonoszak! A tisztásra is kimentem, ahol mindig pihentünk.

Átkutattam a folyópartot is. Mindig odajártunk inni a friss vízből. Ott sem találtam meg. Sehol nincs!!! Miért nem találom??? Hol lehet??? Égen-földön kerestem, de nem találom. Tényleg. Az égen nem kerestem!!! Meg is vagy! Szia Fred! Annyira hiányoztál! Ugye már nem hagysz el többet! Te vagy a legjobb barátom! Látom találkoztál a mosolygó autóval, és a nevető nyuszival is. Olyan boldog vagyok! Ne hagyj el megint Fred!