Félálom

Hol kezdjem? Annyi minden kavarog a fejemben egyetlen ártatlan kérdéstől, hogy nem látom a végét…

Csörög a telefon. Ismeretlen szám. Aztán beleszól egy bársonyos, térdremegtető férfihang… Rögtön tudom, hogy csak Te lehetsz.

Zavartan kezdünk beszélgetni, mintha idegenek lennénk. Azok is vagyunk, sosem láttalak, de mégis ismerősnek tűnsz.
Aztán két semleges mondat között rákérdezel: mit tennék, ha most ott lennék, Veled… Legelőször az jut eszembe, ezért a hangért bármit megtennék. Bizseregni kezd tőle a gerincem, és felgyorsul a szívverésem.
Aztán persze kinyögök valami eszméletlen marhaságot, és jót nevetünk rajta.
Aztán leteszem a telefont, és félálomban elkezd dolgozni a fantáziám. Ennyit a nyugodt alvásról.

Arra gondolok, mi lenne, ha tényleg ott lennék melletted, és nem telefonon beszélgetnénk róla.
Talán élőszóban könnyebben eloszlathatnánk a pillanatnyi zavart, amit érzünk. Szavak nélkül sokkal könnyebb elmondani a másiknak, mit érzel, a tested magától tudja a választ, és ösztönösen segít.
Talán most ott ülnénk az ágyadon, vagy feküdnénk, vagy csak állnánk egymással szemben. Nem tudom, nem is ez a fontos… a fontos csak az az érzés, ami akkor önt el, mikor hozzád érek. Szinte pattog a levegő. Aztán lehajolsz, és megcsókolsz. Igen, te engem, elvégre, ha férfi vagy, légy férfi, kezdeményezz…

Egyik kezem a hátadat simogatja, másik lassan becsúszik a póló alá. Vagy ing van rajtad? Legyen ing, az érdekesebb: lassan, egyenként birkózom meg a gombokkal, és minden szabaddá váló centimétert végigcsókolok a bőrödön. De az is lehet, hogy egy mozdulattal lerántom, mert közben a kezed már a mellem simogatja, én pedig türelmetlenül várom, hogy érezhessem a tested.

Pillanatok alatt lekerül a fölső mindkettőnkről, kezem már a nadrágod felé araszol. Egy gomb… Egy villámzár… Lassan csúszik lefelé az anyag, vele egyszerre indul el a szám lefelé, nyelvem és ajkam a hasadat simogatja, csókolja, harapja, és mire a nadrág rejtekéből kiszabadul a Vágy, már lüktet a türelmetlenségtől. Először lassan végigsimítom, ujjheggyel, fentről lefelé, majd vissza… Aztán kap egy puszit, finomat, gyengédet, és a nyelvemmel bejárom ugyanazt az utat, amit az ujjam már felfedezett.

Lassan a számba veszlek, finoman, puhán, és elkezdelek izgatni. Érzem, hogy egyre jobban feszít az élvezet, a szám mellett már a kezem is dolgozik, épp csak ujjheggyel masszírozom a bőrt, közben nyelvemmel a makkot izgatom, körbe-körbe, majd megint a számba véve.
Egyre keményebb és keményebb vagy, hallom a zihálást, kezed a hajamba téved, és most már Te irányítasz. Aztán egy sóhaj, apró remegés, és elöntöd a számat a forró meleg cseppekkel, és tudom, most nem szabad abbahagyni, finoman ingerellek tovább, míg csillapodik a remegés és kitisztul előtted a világ.

Magadhoz ölelsz, homlokunk összeér egy pillanatra. Kezed már újra felfedezőúton, végigsimítod a hátam, a vállam, majd a mellem, először tenyereddel, aztán az ujjaddal, végül a nyelveddel.
Ledöntesz az ágyra, és lehúzod rólam az utolsó ruhadarabokat is. Az ágy szélére húzol, és elém térdelsz. Még a könyökömön támaszkodok, és élvezettel figyellek, egy pillanatra összeakad a tekintetünk. Mindkettőnk szeme csillog, a te véred most csitul, az enyém most kezd forrni, pezsegni.
Simogatod a lábam, a hasam, lassan, izgatóan, egyre közeledve a célhoz.

Aztán egy pillanatra hozzám érsz, felsóhajtok. Elmosolyodsz, kipróbálod még egyszer: simogat, megérint, sóhaj. Lehunyom a szemem az élvezettől, és abban a pillanatban remegés fut át rajtam. Ujjad lassan simogatni kezdi csiklómat. Újra felsóhajtok. Jön a következő infarktus- állapot: ujjad lejjebb csúszik, és lassan belém hatol. Közben a hasam és a combom csókolgatod, lassan haladva lefelé. Végre, végre, végre, micsoda megkönnyebbülés: nyelved finoman végigsimít az apró gyöngyön, nekem pedig összerándul a testem. Módszeresen ingerelsz: nyelved fel- alá simogat, ajkad néha csókol, miközben ujjad belűről izgat. Hamar jön az extázis, izmaim megfeszülnek ujjad körül, vérem száguldva dübörög, és rám szakad az ég.

Eltart egy darabig, míg észhez térek, hozzád bújva pihegek. Érzem a felhevült test illatát, ujjaim végigszántanak a meztelen bőrön, apró csókokat lehelek a váll és a nyak közé. Újra összesimulunk, kezünk, szánk csapong, mint tavaszi reggelen a pillangók.
Föléd kerülök, felemelkedem, és lassan rád ereszkedem. Észveszejtő élmény, ahogy kitölt a lüktető forróság. Lassan mozogni kezdek, először aprókat, aztán teljesen magamba fogadlak. Mindkettőnk keze a csípőmön nyugszik. Isteni érzés, ahogy mozogsz bennem, minden rezdülésed érzem a zsigereimben.
Megint érzem a lüktetést, elszorul a torkom, megint a köd. Hangos sikollyal élvezek el és megállok.

Egy hirtelen mozdulattal magad alá gyűrsz, és lefogod a kezem a fejem mellett. Már nem játszunk, nem kedveskedünk, eltűnt az adni akarás, csak a vágy, és a türelmetlenség okozta vadság van jelen.
Fölém hajolsz, megcsókolsz és egy határozott mozdulattal a magadévá teszel. Egyre gyorsabban és erősebben mozogsz, csípőnk felveszi egymás ritmusát.

Elsüllyed körülöttem minden, a szemedet nézem. Érzem, ahogy mozogsz bennem, érzem, ahogy ujjaid egyre szorosabban markolják csuklómat, érzem a saját közeledő orgazmusomat, mégis a tekinteted az, ami fogva tart: pillanatról pillanatra változik a színe, tudom, hol tartasz a kéjben, nem az orgazmusod lep meg, hanem amit a szemeidben látok: egy pillanatnyi fájdalommal határos érzés, ahogy az idegek csúcsra járnak, majd a megkönnyebbülés és az élvezet.
Még egy mozdulat, egy utolsó rezdülés, hogy utolérjelek a robbanásban, aztán csak a dobhártyám dobolását hallom, és a jólesően rám nehezedő férfitestet érzem. Aztán már azt sem. Csak megelégedettséget.

És ha most itt lennél, megkérnélek, meséld el a te verziódat….