Fáradt reggel

Aaaaáááááhhh. Nagyban ásítok, szokás szerint csukott szemmel, miután egy szép álomból felébredek. Au. Már megint. Másnaposság... Fáj a fejem már most? Nyújtózkodok egyet, majd... Hoppá mi ez. Valami puha, de kellemesen kéz meleg valami. Nem emlékszem, hogy bármi is lenne az éjjeliszekrény és az a karom közötti ágyrészen. Rémülten kinyitom a szemem, hirtelen felülök, és odafordítom a fejem. De... hát... en... nem lehet. Ilyen nincs! Egy lány? Mit keres itt? Zavaromban csak ennyi telik tőlem.

Nyújtózkodásomnak meg lett az eredménye. Szépen orrba vágtam az illetőt, amire egy halk tipikus női nyüszítő morgás volt a válasz. Rémületemben megdermedtem, moccanni se akartam. Szerencsémre nem ébredt fel. Legalább lesz időm gondolkodni egy kicsit az utóbbi éjszakáról és délutánról. Nem jut az eszembe semmi kézenfekvő, ezért az ágy mellől felveszem a papucsot, felhúzom a lábamra és elindulok a jól megszokott Vasárnap reggeli zuhanyzásra.

A hideg zuhany hatására kezdenek az emlékek feltörni. Valamiféle koncert volt az Arénában az este. Valami hülye finn instrumentális rockcsapat lépett föl. A nevükre nem emlékszem... Valami A.. Apo.. Apophis... vagy... persze, Apocaliptica! De hogy ki az az ágyon... nem tudom. Egy biztos: a kis lila kerek folt a lábamon egy acélbetétes nyoma lehet. A francért kellett megint bemenni a színpad előtti tumultusba.
Szerencsére a kis vendégem, vagy nagyon álmos, vagy szándékosan nem ébred föl. Egy törülközővel a derekamon elindulok a ruhaszárító felé. Leszedek két garnitúra ruhát. Egy-egy bokszert, és pólót, majd választok magam is egyet, amit egyből fel is veszek. Nagy belső csatakiáltás közepett indulok a konyha felé, hogy kerítsek valami reggelit. Elindítom a kávéfőzőt, végre valahára reggel két főre. Előkerül egy tálca, tányér, pöttyös bögre, amibe tej, plusz egy kis kakaópor, a tányérba pedig kenyér, vaj, meg egy pár szelet felvágott kerül. Büszkén és arcomon sok-sok kérdőjellel elindulok a szoba felé.

A lány még mindig alszik. Vagy mégsem? Leülök mellé az ágyra, amire Ő kinyitja a szemét és rám néz. Milyen szép... óriási zöld szemei vannak, bár nagyon hunyorog... A haját is csak most nézem meg. Vörös, hullámos. Hát persze. :) Nyugtázom egy nagy-nagy belső mosollyal.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? Még mindig fáj a lábad? - kaptam a hirtelen kérdést.
- Szia. Őőő... köszönöm jól. És te? A lábam már nem fáj. - Nah, ez szép ennyi telik tőlem. Csak mereven nézem a takaróval eltakart testét, amint csak a feje látszik ki. - Nem vagy éhes? Összedobtam valamit, gondolom jólesne egy szelet kenyér...
- Bocs, tényleg ennyire ki voltál ütve? - fojtotta belém a szót. - Nem ehetek lisztes ételt. Amiatt is jöttünk föl, mert azt mondtad nálad van kukorica kenyér... meg akvárium. Tényleg ennyire nem?
- Ennyire nem. Sőt, bevallom arra sem emlékszem, hogyan jöttünk haza. És, hogy... történt e valami.
- Akkor valami azt súgja az első mondatomnak így kellene hangzania: Szia. Jó reggelt. Kata vagyok. Szép az folt a lábadon, fáj még? Bocs, nem volt szándékos, sőt a fejedet se szándékosan rúgtam meg.
Egy kaján vigyorral az arcomon válaszoltam, neki: el van nézve.

Az éjjeli lámpát, meg a lerúgott ágy szélét nézve tényleg volt itt valami. Csak miért nem emlékszem. Szokatlanok a szépen földre dobált ruhák is. Gondolkodásomat megszakítva, kicsit ledőltem az ágyra, hanyatt fekve, fejemet az ablak felé fordítva, majd újra az estén töprengve hallottam, hogy drága vendégem kikelt az ágyból és a neki kikészített ruhákat felveszi. Kérdezte is, hogy hogyan áll. Mikor megfordultam, talán először láttam. Észbontó alakja volt. Szemem alulról felfele siklott testén. Gyönyörű lábai voltak. szép egyenes lábujjak, izmos, de még mindig nőies vádli, erős, hosszú combok... és hoppá. A boxer. Eléggé viccesen állt rajta, mint valami szexi ókori tépett tóga. Nem az ő mérete. Szerintem keresni kell egy másikat, bár csak fazontól függ, a tapadósabbak biztosan jók.
Hajjaj, a póló. Nem kellett volna odaadni. Már bánom, mert a padlószőnyeg a friss nyálcsöppeket úgyis megállítaná.

Nem szabad elfelejteni, hogy mit akarok: tudni. Megtudni azt, hogy mi a fészkes ragályos betegséget csinál itt, mikor jött/hívtam fel, és történt e valami az éjszaka.

-Nah,- vág bele szemeim kényeztetésébe csilingelő hangjával - milyen? Hogy áll? Nem vagyok ilyen ruhákhoz szokva.
-Egész jó. Csak lenne egy, illetve több kérdésem...
-Assz’em sejtem mi lenne az, - Vágott a szavamba - hogy mit keresek itt. Eléggé be voltál csípve az éjszaka. Alig tudtál valamit kinyögni a sokadik ital keverés után. Azt mondtad itt laksz a közelben, de nem akartál hazajönni. A haverjaid hazahoztak, te pedig nagyon erőlködtél, hogy jöjjek be, és ha már itt vagyok, akarsz valamit mutatni. Nem akartam bejönni, bár az akváriumok bugyogása megcsapta a fülemet. Abban a pillanatban be is dőltél az ajtón, mint valami kidőlt fa. Valahogy bevonszoltalak majd bejártam a lakást, hogy merre találok egy rekamiét, vagy a hálót. Mikor megtaláltam, valahogy bevonszoltalak és próbáltalak az ágyra feltenni, amire te felébredtél. Nem hagytad magad cipeltetni, fel is keltél, de ugyan ezzel a lendülettel az ágyra estél. Mormoltad, hogy "nem vagyok részeg, nem vagyok részeg", de nagyon nem úgy tűnt. Szintén újra felkeltél, járkáltál, mondtad, hogy hozol vizet, de a lámpa bánta a hadonászásaid. Elestél, segítettem lefeküdni az ágyra, majd gagyogtál még valamit,és elaludtál. Leszedtem a ruháidat, Amit tudtam összehajtottam, bár a cigiszag nagyon átjárta őket. Lezuhanyoztam, és lefeküdtem melléd, mert nem akartalak egyedül hagyni, pláne azután, hogy beinvitáltál, és össze is tört pár dolog. Mellékesek a szüleim szokásos hisztijei sem hiányoztak.

Huh, akkor nem történt semmi olyan. Kezdtem megnyugodni. Hülyén hangzik, hogy egy bombázóra azt mondja valaki, "szerencsére semmi", de jelen esetben... mit mondjak? Inkább ne legyen meg minthogy ne emlékezzek rá. Jó jó, persze ezen sokak vitatkoznának velem, mint ahogy vitatkoznak is nap mint nap, hogy a minőség vagy a mennyiség a fontosabb. Azt mondom, inkább a minőség.

- Van még valami. - ismét bele vágott belső hangú monológomba - Van még egy oka, hogy maradtam. - dőlt arcom felé, és már szinte suttogó hangon mondta - Megtetszett ahogy részegeskedtél. Olyan aranyosan szunyókáltál az este, ahogy csücsőrítgetve vetted és fújtad ki a levegőt, és alig vártam, hogy megtehessem ezt!
Megcsókolt. Váratlannak nem nevezhetném, de felkészülve se voltam rá nagyon. Nem szokásom vadidegen lányokkal csókolózni. Pláne nem így... álmosan, másnaposan, mit se tudva.
Miután nem csókoltam vissza, csak tartottam a fejem, elvonta a fejét, és szegyénkezve lesütötte a fejét.
- Valamit rosszul csináltam? Vagy nem tetszem?
- Nem! Jól esett, csak túl hírtelen történt. Hozzá vagyok szokva a lassú udvarlásokhoz, és a hosszú, érzéki csókokhoz.
- As szem akkor félreismertelek. Azt hittem csak egy éjszakára vársz, aztán semmi.
- Gyere enni, ezt megbeszéljünk, azt asztalnál. "Induljunk már, igyunk egy csésze teát..." szól közben a TV a szomszédból.

Reggeli közben kiderült pár dolog egymásról. Hobbik, foglakozás, érdeklődési kör. Kár hogy nem emlékszem az előző estére, ezeket szinte mind elmondta és szerintem ugyan ennyire, vagy még jobban tetszett ittasan is :) Orvosira jár, gyerekorvos szeretne lenni, és ugyanúgy a kistestvér foglalja el a kedven állat szerepét, mind a kettőnknél.
Már vagy 2 órát elbeszélgettünk, mikor kijelentette, hogy mennie kell, otthon biztos várják. Elbúcsúztunk, elvitte a bokszerem, de itt hagyta a fehérneműit mementónak. Megadta a számát, és kérte még ma hívjam fel! Aztán elindult szerény hajlékomból hazafelé.

Felhívtam pár havert, hogy beszélni kéne, mi az, hogy idegen csajokkal visznek/hoznak fel haza. Persze inkább megköszöntem volna, de had okozzak már nekik is egy laza bűntudatot.


Este ülök az ágyon, nem tudom mit tegyek. Hívjam fel? Az olyan lúzeres. Ne hívjam? Bunkó nem vagyok. Ha már hazacipelt és őrizte álmom, minimum, hogy egy vacsit rászánok. Meg is történt a hívás, s majd a meghívás. Úgyis látta hol lakom, volt is már fent. Miért ne legyen a vacsi nálam.
Két nap telt el teljes zsongással, izgalommal, készülődéssel. Nem ez életem első randija, de akkor is. Talán szerelmes lettem? Kétlem, ilyen gyorsan nem lehet. Már este 7re kész voltam a kajával, megterítettem, begyertyáztam a lakást. Nem akarom, hogy az első benyomás, a részeg énem maradjon meg benne.

8-ra végre megérkezett. Csinosan öltözködött, szépen ki is volt sminkelve. Vacsoráztunk, majd leültünk TV-t nézni. Kapcsolgattuk az adókat, de semmi érdekes nem volt benne. Egyszer valami külföldi adóra tévedt. Épen masszázs volt benne. Egy nő, masszírozta az éppen az ágyon hason fekvő hapsit. Beszélgetésünk is ebbe az irányba terelődött. Mondta hogy szeret masszírozni, én pedig mint férfi szeretem masszíroztatni magamat :)

Kérdte, hogy lazítsam el magam, majd mögém állt. Lassan elkezdte masszírozni a vállamat. Nyugodtan, elidőzött minden egyes érnél, külön-külön ingerelte őket. Azt mondta, feküdjek hasra, hogy a hátamon is tudja folytatni. Engedtem a kísértésnek, majd kérte, vegyem le az inget és a pólót. Nagyon jól csinálta, szerintem tanulta valahol. Következő lépésként azt kérdezte, hogy nem e mennénk be a hálóba, vagy nem fekszem e le a földre, mert így neki kényelmetlen. Kérdezte, hol talál valami olajat, testápolót. Az éjjeli szekrényen volt egy testápoló, ezért a hálószobába mentünk be. Mondta hasaljak le úgy mint kint, és adjam ár magam az élvezeteknek. Lassan bekente a kezét NIVEA-val, majd felmelegítette, és rákente a hátamra. Ismét nagyon jól csinálta. Lassan körkörösen fel-le a gerincoszlopomon, majd ráült a fenekemre terpeszben. Néha fel, fel ült, majd egyszer csak hallom, az ismerős ruha susogást. Kértem, hogy ne, én akarom levenni róla.

Azonnal abba hagyta. Leszállt rólam, felülök, látom, hogy a blúzának gombjai ki vannak gombolva. Lassan visszagombolom, majd adtam neki egy puszit az arcára, majd a másik oldalra is. Éppen kapott volna egy szájpusziért is mikor elvontam a fejem tőle. Megigazítottam a gallérját, és megjegyeztem, hogy nagyon kívánom és is, de ne kapkodjuk el.
Úgy éreztem eljött az idő. Megcsókoltam. Tudtam, sőt, ekkor már éreztem, hogy nagyon "éhes" lehet, mert csak úgy szívta a nyelvemet. Nem sietősen körbetapogattam az ajkait, a fogait, és visszavonultam. Ugyanezt tette ő is. Nyalogatta a szájpadlásom, alsó, felső ajkaim, közben fejét, hol jobbra, hol balra döntögette. Mikor úgy érezte eddig bírta levegővel, elengedte fejét. kb. egyszerre nyithattuk ki a szemünk.
Csak térdeltünk egymással szemben, néztük egymást, amint szinte egyszerre szuszogunk. Nem telt el egy fél perc se, amire a kezem már a hátát simogatta. Egyre közelebb csúsztunk egymáshoz és csak ölelkeztünk. Egymás szája és orra elől szívtuk el a levegőt, és szintén egymás arcába is leheltünk.

Az újabb csók nem váratott magára sokat. Szédítő sebességgel kapkodtuk egymás ajkait ajkaink közé, felváltva szívogatva, kicsiket harapdálva bele. A nyelvünk újabb csapásokba kezdtek, néha el-el húzva egymás fejét kint, a szabad levegőn simogatták, kényeztették egymást. Mintha nem is mi lennénk azok. A szánk és a nyelveink külön életre keltek. A szerelem és a vágy vezérelte legaktívabb erogén zónánk közös volt, megismerték egymást, teljesen, minden egyes fogat, nyelvbimbót, átkutattak.
Úgy éreztem nagyon élvezi. Hangot is adott neki, konkrétan nyögést, amikor arcaink szétváltak, sőt még egy kis nyelvcsapással a szám szélét is végig nyalta. A kis mohó. Csak egy szusszanás volt az egész, és máris folytattuk a csókolózást, ott ahol befejeztük. Kezeink is kezdtek egyre intenzívebben mozogni. Ő kenegette a krémes hátamat tovább, én addig dörzsöltem a hátát, amíg a melltartója ki nem csatolódott. Két kézzel nem volt nehéz művelet.

-Hoppppá, valami történt - hagyta abba a csókot - és rám nézve mosolygott egy kicsit. Arca teljesen ki volt pirosodva, a teste is a normálnál forróbbnak tűnt. Megrázta magát és a szétkapcsolt push-up meglazult és leesett. A kis púpocskát a blúzon elégedettséggel néztem. Úgy tűnik, meg van elégedve a teljesítménnyel. Mikor újra nekem nyomta a hasát, és a mellét, egy újabb csók erejéig, éreztem, hogy tényleg nagyon fel van izgulva mellbimbó állapotilag is. Úgy éreztem itt az idő. Itt az idő, hogy megszabaduljon már a felesleges ruhaneműtől.
Ismételten, a lassú víz partot mos elvén, kezdtem kigombolni a blúzát. Felülről az első 3at, majd alulról a maradékot, éppen úgy hogy csak a mellei előtti 2 gomb tartsa össze.
Végig a szemét néztem. Azok a csillogó szemek. Gyönyörűek. Akár a gyémántok. Benyúltam a gombok alatt és végig simítottam kezemet a halmok között. Majd a simítás megismétlődött, amiket apró sóhajok követtek. A fejét vállamra borította, és ott lihegett a fülembe. Alig bírtam már magammal, legszívesebben letéptem volna róla a blúzt, de egyszerűen kigomboltam a maradékot, és az utolsó mozdulattal rátettem kezeimet az egyik mellére, ügyelve, hogy véletlenül se érjek a bimbókhoz. Sóhajtozásai egyre erősödtek, és mire a tenyerem közepe is rásimult, majd elindult felfele az arca felé, felnyögött. Nem bírt magával, bele is mart a hátamba. Fől le, illetve körkörösen mozgattam kezem etet, majd élvezkedése közepett, kértem forduljon meg.

Szótlanul, bár elgyengülten megfordult, mellkasom végig simítva. Mikor háttal volt nekem levettem róla az utolsó ruhadarabot ami a felső testét fedi...

Mielőtt nagyon beleélnétek magatokat a cukkolásba, hogy nincs szex, csak szöveg, szeretnék felvilágosítani mindenkit, hogy lesz, írom a folytatást... Előre is köszönöm.