Fantasy for D. (5)

Megint a kedvenc helyére készült, tanulni. Utolsó éves egyetemista volt, rutinos vizsgázó, ezért néha nem a kollégium szürke falai között nyomta magába a legújabb paragrafusokat, hanem kiment a kisváros szélére, a folyópartra. Volt ott egy várrom, a tövébe réges-régen kitettek néhány padot, amelyek a folyóra néztek. Kevesen tudták ide az utat, ő is csak véletlenül találta meg. A folyó túlpartján már többen járkáltak, ott is volt néhány pad, ezeket általában szerelmespárok foglalták el, a néhány sétáló pedig diszkréten kikerülte őket.
Ide indult, kezében a könyvvel, egy pléddel, meg egy üveg ásványvízzel. A kora délutáni nap éppen odatűzött, így egy kis vállpántos felsőben és egy laza shortban indult el.
A plédet leterítette, majd törökülésben, a folyó felé fordulva ölébe vette a könyvet. Szemből tűzött a nap, és nem szerette volna, ha csíkos marad a válla, így lecsúsztatta a pántot. Mellbimbóit még éppen fedte az anyag, és a szemközti padokon is csak egy-két szerelmespár feledkezett egymásba.
Testét hevítette a nap, agyát szárította a sok jogi kifejezés, így kinyitotta az ásványvizet, és ivott pár kortyot a hűvös folyadékból. Egy kicsit magára is locsolt, ruhája hűvös nedvességgel tapadt kebleire. „Ettől a látványtól biztos beindulna Péter” – gondolta mosolyogva. Barátjával utoljára tegnap este vívtak „párnacsatát”, így élénken emlékezett a történtekre.

Felnézett, és a szemközti padot épp elfoglalta egy fiú. Ahogy odanézet tekintetük találkozott, s ő zavartan fordult el. Ilyen távolságból nem sokat láthatott, de mégis megzavarodott egy kicsit. Aztán visszatalált a könyvhöz, újabb oldalakon rágta át magát. Szinte észre sem vette, és ujjai a short alá csúsztak. Először unalmában csúsztatta végig ujjait bugyijának vékony anyagán, aztán érezte, hogy a forró nap is bizsergetni kezdi. Megtalálta az érzékeny pöcköt,és ujjhegyével finom körkörös mozdulatokat tett. Felsőhajtott, felemelte fejét, és pillantása megint összetalálkozott a fiúval. Még mindig ott ült, és úgy tűnt, azóta is őt nézi. Ki akarta rántani az ujjait az öléből, de rájött, hogy ezzel még feltűnőbb lenne. Az ölében fekvő könyv és a távolság miatt a lényeget úgysem láthatta. Jobban megnézte a fiút. Ahogy meg tudta ítélni, jóképű, vékony srác volt, kb. egyidős vele.

Szája mosolyra húzódott. „Adjunk neki egy kis műsort!” Úgysem talál ide, ebből a távolságból meg nem láthatott mindent. Háttal nekidőlt a várfalnak, a könyvet félretette. Bal kezével félrehúzta bugyiját, másik ujja pedig már a meztelen bőrön siklott. Aki nem figyelt oda kellően, azt hihette, behunyt szemmel napozik, de nedvei elárulták volna. Puncijából síkos cseppek szivárogtak, ezekkel nedvesítette be ujját, hogy csiklóján körözzön. Forró sóhaj szakadt ki belőle, aztán kinyitotta szemét, a fiút kereste. Még mindig őt nézte, de a keze már neki is a rövidnadrág szárába csúsztak. „Úristen, ő is simogatja magát!” Ez még jobban felizgatta, egész tenyerét csupasz szirmaira szorította, ujjai testében matattak. Aztán megint visszatért a vágyakozó rügyhöz, nedves ujjai szaporán simogatták. Megint kinyitotta szemét (észre sem vette, hogy behunyta), és egyből a fiút kereste. Ütemesen mozgó ujjait látta, és közöttük mintha egy… „Jaaaaj, elővette és úgy simogatja magát!” Gyorsan körülnézett, mintha a lebukástól akarná megmenteni a srácot, de éppen senki nem közeledett. Aztán megint magára koncentrált, ágyéka bizseregve kívánta a tűzijátékot. Nem járt már messze a csúcstól, amikor ismét a másik padra pillantott. Éppen jókor: az ujjak ritmusos mozgása felgyorsult, aztán hirtelen megmerevedett, még néhány lassú mozdulat, és elernyedve ült a srác. „Most élvezett el, kispriccelt a fűbe!” Ez már sok volt neki is, ágyéka lüktetve jutott el a csúcsra, orgazmusa végigrohant testén, hangosan felnyögött. Ujjait rászorította az érzékeny pöcökre, finom simogatásokkal csillapított le vágyát.

Ismét a padot kereste szemével, de már üres volt. Csalódottan sóhajtott, próbált visszatérni a tanuláshoz. Hirtelen lépéseket hallott. Ijedten pillantott fel, ruhájának pántjait rángatta magára. Aztán meglátta: a srác volt a szemközti padról. Szó nélkül, mosolyogva lépett oda hozzá. Felemelte a lány jobb kezét, és lenyalogatta ujjáról önkielégítésének nedves bizonyítékát.
„Hmm,ez még mindig finom, kedvesem” – mondta halkan Péter
A lány csak mosolygott.
„Tetszett az előadásom?”