A mai nap egészen különlegesen kezdődött. Elkapott egy dallam és nem eresztett, szinte belém költözött. Lüktetése minden porcikámon végigfutott, hol dúdolva, hol fütyörészve előtört belőlem valami vadóc életöröm.
A Fül-harmonikusok egész nap játszottak, szemem -szám mosolygott, hajtincseim örült táncot jártak. Ez a megfoghatatlan, kitörni készülő életöröm eljött velem a randira. Aggódtam, de a zene újra és újra indult, fittyet hányt az összes aggodalomra.
Peti finom húrozatú lélekkel és kiváló empatikus készséggel rendelkezett, a nagy Ő szerepe helyett epizodistaként lakott szívem legkisebb zugában. A Csücsöklakó azonnal megérezte, hogy kedvenc barátnője feszeng. Beszélgetéseink és érzéseink mindig valami körön belül maradtak, nevezhetném visszafogottságnak, de még inkább játéknak, ami a másik felfedezését, megismerését célozta.
Úgy éreztem, most minden idillnek vége szakad, ha a Fül- harmonikusok tovább fütyülik bennem a Fallosz-Rappet. A zene lassan alábbhagyott, a lüktetés az ágyékomra hangolódott, befeszülten várta Peti serkenő férfiasságát.
Egymás mellett feküdtünk az ágyon, a ruhák szanaszét a parkettán, amikor elnevettem magam.
-Mi a fenét, tudsz Te ilyenkor nevetni?
Akkor a Fül- harmonikusok újra rázendítettek.
Talpig semmiben meghajoltam, köszöntve az egyszemélyes közönségemet.
Lesz ami lesz alapon, felkonferáltam:
- A Fallosz -Rapp! - következik.
A léggitár húrjai közé csaptam és megszólalt ajkamon a fallosz dala. :)
„Ég a gyertya, áll a fallosz.
Mozdul az ágy, zihál a szád.
Hozom a formám, ágaskodok.
Minden lyukba boldogságot hozok.
Kint és bent,
hol lent, hol fent,
elül és hátul,
kitöltöm a teret bár-hun.
Előtted áll a fegyverzetem,
Elsütöm, és újra töltöm
Behatolok a kijáraton.
Bejáratom az ágyékod.
Kék erezet, magas homlok,
Alapos a nagy Kalapos.
Megsüvegelem az összes lyukat,
Kanból vagyok, ágyékod a lakom.
Néhány simogatás növésre serkent.
Parányi fütyiből, pénisszé serkenek.
Várnak rám még újabb körök.
Minden kör végén, a fejem lesz a tét.
Vagina:
Vesszen! Vesszen! Vesszen!
Fallosz:
Elvesztem...Elvesztem...Elvesztem...
Együtt sóhajtó kórus:
Elélveztem!...Elélveztem!...El..él..vesztem...
- Hogy Te milyen hülye tudsz lenni....bukott ki belőle az őszinteség.
A zene leállt. Hosszú nedves éjszaka vette kezdetét, halk nyögések, éles sikolyok, ziháló sóhajok írták át a dallamot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...