Extázis

Cavazos ingerülten vágta be maga mögött a rendőrség kemény, acél lemezes ajtóját. Súlyos testi sértés vádjával vitték be ma reggel. Alapvetően jó ember volt, már amennyire, de volt egy nagy hibája. Nehezen tudta … Vagyis nem. Inkább, nem tudta kontrollálni a benne felgyülemlett feszültséget, legyen az bármilyen eredetű. A reggeli incidens is csak egy csepp volt a pohárba, az eddigiek mellé, mondván, nem ez volt az első ilyen alkalom. Kihozták a sodrából, ő pedig előbb ütött mint kérdezett volna – így gazdagítva provokálóját kettő törött bordával. Pedig nem is volt agresszív ember, csak egyszerűen ha „bekattant”, azaz átesett a holtponton, amin túl már csak a nyers tettek vitték előre és nem az esze, akkor kijött belőle a rosszabbik énje.

- A picsába már. – Mondta teljes meggyőződéssel Cavazos, miközben elindult a rövid lépcsőn lefelé az utcára.
Összegyűrte a zsaruktól kapott nyomtatványt, majd elhajította és azon tűnődött, vajon mihez is kéne kezdeni ma, ha már … 
Az órájára nézett, délután négy is elmúlt.
- Reggel óta itt dekkolok. Se kaja, se pia, a többiről nem is beszélve. – Mérgelődött magában, miközben befordult az Elroy Street és a Venue Ave sarkán.
Éppen a cigarettáját gyújtotta meg, amikor megakadt a tekintete. Általában nem nézi meg a nőket, főleg nem így nyilvánosan, de vele szemben, egy súlyosan szexi csaj közeledett. Körülbelül két fejjel volt alacsonyabb nála, ő pedig száznyolcvan centi körül lehetett, bár már ilyen távolságból is elsőre feltűnt a magas sarkú sarkának egyenletes szimfóniája. Szerette ezt a hangot. Beindult a láncreakció és a lassú léptek közben Cavazos szeme tovább vándorolt. Ahogy követte a nő lábainak vonalát végül egy szőrméhez érkezett. Kizökkentve őt a gondolatmenetből észrevette, hogy a nőn kabát van, térdig érő szőrmekabát. Kezében retiküljét tartva, egyik lábát a másik elé helyezve billegett előre a hölgyemény. Cavazos-nak már ez önmagában feszegette a határokat. Ahogyan közeledtek egymáshoz, nyilvánvalóvá vált, hogy a nőn harisnya vagy combfix van. Fekete, enyhén átlátszó. Nem utolsó sorban, de végre megvizsgálta a nő többi részét is. Arányos test, formás alak, már amennyire a kabáttól látszott. Hosszú, egyenes, vörös haj.
Ha nem lenne rajta ruha szinte biztos, hogy a melléig leérne a leghosszabb tincse. Gondolkodott el Cavazos, és közben már el is képzelte a szituációt, aminek hatására kis híján egymásba botlottak a nővel.
- Oh! Elnézést! – Mentegetőzött Cavazos, miközben dermedt tekintetét az előtte álló nőre szegezte.
* * *
Anabell épp munkába indult. Szokásos melóba menős ruháját kénytelen kedvtelen magára aggatta, majd bezárta a panellakás ajtaját. Megint csak egy átlagos nap – gondolta.
Elindult munkába, de mire leért a lépcsőházból úgy döntött, ma nem a megszokott útvonalon megy, hanem tesz egy kis kerülőt, de cserébe vesz egy friss kávét, ha már az itthoni tegnap éjjel elfogyott. Szeretett éjjel ébren lenni, nem volt egy túl sokat alvó típus, és ezt néha még meg is toldotta egy vagy két kávéval. Esetleg egy jó szexszel. Lement két saroknyit a Pass Halfway-ig , majd balra fordult a Venue Ave-re. Eszébe jutott, hogy a rendőrséggel szemben a Melody-ba nagyon jó fekete kávét lehet kapni. Éppen mélyen belemerülve gondolkozott, hogy csoki reszelékkel, tejszínhabbal és egy kis kék szívószállal fogja kérni a kávéját, amikor váratlanul kis híján nekiment valaki az utca kellős közepén. Egy félnéger, afféle karamell srác volt, talán húsz körül lehetett, nem sokkal fiatalabb mint ő maga így ránézésre. Rövid hajára félig kapucni volt húzva, pulóvere és melegítő nadrágja egyaránt fekete színű. Olyan rapper tróger szerű. Talán kicsit ilyen rossz fiús beütése volt és ez kifejezetten tetszett Anabellnek. Ám még mindig nem tudta mire vélni a helyzetet és beletelt pár másodpercbe mire felfogta, hogy a srác éppen bocsánatot kért. Derült arcáról csak úgy sütött a döbbentség és a tehetetlenség, azt sem tudta mit mondjon. Anabell tudta, hogyha tovább feszíti a cérnát és problémát csinál az ügyből csak megszégyeníti szegény srácot, és természetesen nem ez volt a célja.
- Semmi baj. Gondolom véletlen volt. – Válaszolt végül Anabell vidám, kedves hangsúllyal.
Cavazos köpni nyelni nem tudott a meglepettségtől. Mélyen bámult a nő szemébe, amit akárhogyan is nézett, enyhén piros árnyalatú volt. Nem tudta volna pontosan leírni, hogy milyen színű is valójában, de lenyűgöző, igéző tekintete volt. Arcán a bőr oly sima, tökéletes vonalú. Precízen és ízlésesen elrendezett sminkkoncepció, a vörös legalább négy vagy öt árnyalatával. Tökéletesen kiemelte a nő szemeit és lehengerlő tekintetét. Vérvörös ajkai csak úgy duzzadtak és Cavazos úgy érezte nagyon kevés választja el attól, hogy most rögtön beléjük harapjon. De önuralmat erőltetett magára és egyenlőre csak egy válasszal tudott szolgálni.
- Igen, véletlen. Ne haragudj. – Válaszolta, határozott hangon.
Anabellt meglepte a srác határozottsága. Hallotta a hangján, hogy próbál határozott választ adni, de mint tapasztalt nő könnyen átlátta, hogy ez bizony nagyon nem határozott volt, sokkal inkább zavarban lévő. De hát nincs mit tenni, lassan a munkából is elkésik és még kávét is kell innia, így úgy döntött továbbáll.
- Semmi gond. Akkor szia. – Mondta Anabell azzal sarkon fordult és folytatta útját a Venue Ave-en.
- Várj! – Hagyta el a szó önkétlenül Cavazos száját. Szinte ő maga sem tudta, hogy mit fog mondani ezután, sőt igazából már szinte bánta, hogy megszólalt.
Anabell megállt, majd visszafordult.
- Mi az? – Kérdezte érdeklődéssel, miután most aztán végképp nem tudta mire vélni a srác szavát.
- Cavazos vagyok. – Mondta szelíden miközben behozta a köztük keletkezett pár lépésnyi távolságot.
- Bell. Anabell. – Válaszolt mosolyogva.
- Nincs kedved valamikor összefutni ? Persze nem úgy mint az imént. – Kérdezte Cavazos minden erejét és bátorságát összeszedve. Úgy érezte a világ minden terhe most az ő vállára nehezedik és bár nem tudta miért, valahol mégiscsak jó volt ez az egész.
Bell elgondolkodott. Gyorsan számításba vette a dolgokat, majd lassan végignyalta az ajkait, miközben Cavazos szemét nézte. Látta benne a csillogást, az izgalmat és a vágyakozást.
- De van. Persze. – Válaszolt végül a nő.
- Ma este? – Vágta rá Cavazos, akinek a fejében több ezer gondolatszál csavarodott keresztül kasul.
- Sajnos dolgozom. Holnap este nyolckor a Melody-ban? – Mentette a programot Bell.
- Tökéletes. – Válaszolt Cavazos.
* * *
Már este tíz volt, de Cavazos még mindig a Bellel való beszélgetés hatása alatt volt. Fel-alá járkált a pár négyzetméteres szobában, tíz percenként rágyújtott, fél óránként kávé. Hiába is, nem látott még ennyire szép nőt. Tökéletes. De az ösztön az ösztön, és mivel már vagy egy hónapja nem volt nővel, mióta a legutóbbi barátnője kidobta, úgy döntött ma este még ellátogat a Cave-be. A Cave, más néven Barlang, a helyi alvilág legjobb helye volt. Bár, pub, piros lámpás ház és minden egyben. Kaja, pia, nők, szerencsejáték, mi is kell még? Nem volt feltett szándéka, hogy ma este elkap valami részeg ribancot, de hát majd ahogy alakul.
* * *
A helyiség szokás szerint majdnem tömve volt. Szebbnél szebb prostituáltak és nagyobbnál nagyobb italos üvegek mindenfelé. A cigaretta és a marihuána által alkotott füst ködlepelként borult a helységre. Mindenhol ott volt, csak úgy vágni lehetett. Cavazos az egyik sarokasztalnál ült és már a második korsó sört termelte befelé. A sűrű füstben és fülsértően hangos zenében tökéletesen oldódott a hangulat. Mindenki jól érezte magát. Az egyik asztalon éppen a biztonsági őr vágta gerincre az egyik örömlányt, miközben mélyeket szippantott a szivarjából. Az efféle dolgok megszokottak voltak itt. Cavazos végigpásztázta a helyiséget, hogy talál e valami szokatlant, de semmi említésre méltó sem volt. A faasztalra csapta korsóját, amiről már réges-régen lekopott a lakk. Mereven bámult a korsó alján lévő két korty sörre és gondolkozott. Eközben egy női hang szólt hozzá:
- Hozhatok még valamit szépfiú?
Pár másodpercbe beletelt mire Cavazos visszazökkent a valóságba. Enyhén megrázta fejét és rendelt még egy kört. Valahonnan annyira ismerős volt neki ez a hang. Lágy, selymes, ugyanakkor kirívó. Hol is hallhatta.
- Tessék. – Szólalt meg ismét a hang.
Cavazos felnézett.
Az előtte álló pincérnő miniszoknyája éppen csak a bugyija alá lógott, majd lefelé haladva kis szünet után a fekete combfix egy magas sarkú cipőben végződött. Ahogy Cavazos emelte tekintetét, még a füstködön keresztül is felismerte a nőt.
- Bell! – Szólította meg meglepetten.
Bellt nagyon hirtelen érte a dolog. Nem számított arra, hogy ismerőssel találkozik a munkahelyén. Főleg nem arra, hogy pont Cavazos-szal. Ciki egy helyzet volt, mindkét fél oldaláról magyarázatot követelt, ha úgy tetszett.
- Cavazos…  - Válaszolt végül a nő.
- Hát te ? Itt dolgozol ? – Kérdezte Cavazos.
Bell leült Cavazos-szal szembe.
- Igen. Nem akartam mondani. Ezért mondtam, hogy inkább holnap. De … Te mit keresel itt ? – Kérdezett vissza Anabell.
- Csak lejöttem inni egy–két sört. – Mentegetőzött.
Miután mindkettőjüknek sikerült kimagyarázni a kellemetlen helyzetet, előrehozták a holnapi találkozót. Bellt előbb elengedték a munkából, ezért maradtak a Cave-ben és beszélgettek, megittak még pár pohár töményet.
- Nincs kedved feljönni hozzám ? Megnézhetnénk egy filmet. – Vágott bele Cavazos az alkoholtól felbátorodva.
- Dehogynem. Csak filmezni? – Válaszolt Bell, miközben lassan végigsimította Cavazos kezét.
Cavazos felállt és közelebb lépett Bellhez. Lágyan megfogta a kezét és felhúzta a székről. Lassan megfogta a derekát és magához húzta, majd megcsókolta.
A rózsa illatú parfüm teljesen elöntötte Cavazos tüdejét, még a legmélyebb zugát is. Érezte ahogy Bell szája finoman nyomódik az övéhez és ahogyan nyelvük egyre gyorsuló körtáncot járt, egymást ölelgetve.
* * *
Vadul csókolózva estek be a kicsiny lakás ajtaján. Cavazos fél kézzel vágta be maga mögött az ajtót, miközben másik kezével Bell fenekét markolta és húzta magához. Bell hol csókolta, hol pedig a nyakát nyalta vagy lágyan harapta. Az kicsi előtér a konyhába torkollott, ahonnan egy ajtó nélküli keret vezetett a hálószobának titulált helyiségbe. Cavazos nem volt egy tipikusan kigyúrt srác, de mégis játszi könnyedséggel kapta fel a lányt, aki átkulcsolta feszes combjait a derekán. Cavazos lassan az ágyhoz vitte Bellt, miközben folytatták a csókolózást és taperolást. Ledöntötte az ágyra és lassú mozgással kezdte imitálni a szexuális aktust, miközben egyik kezével a vékony blúz alá nyúlt és lassan vándoroltatta ujjait a nő oldalán. Bell gyorsan vette a levegőt és érezte, hogy tangája is teljesen átázott már a nedvtől. Csak szorította magához a fiút , miközben érezte, még így nadrágon keresztül is, hogy a farka már kő kemény és csak arra vár, hogy beléhatolhasson. Cavazos forró keze becsúszott Bell melltartója alá, amitől a lány mellbimbója csak még keményebb lett és ahogyan átjárta az érzés, kirázta a hideg. Apró libabőrök száza hullámzott végig a testén, amit Cavazos is tökéletesen érzett és látott. Lassan elkezdte markolni és masszírozni Bell mellét, amitől a lány apró nyögésekbe kezdett és egyre jobban dörgölte magát Cavazos-hoz. Cavazos kigombolta Bell blúzának gombjait és két oldalra húzta. Vörös színű melltartója éppen alig tartotta melleit, olyan feszesen volt rajta. Cavazos Bell háta mögé nyúlt és egy határozott mozdulattal kikapcsolta a csatot miközben Bell fölé hajolva lágyan a nyakába harapott. A melltartó ellazult , de mozdulatlan pihent Bell mellein. Cavazos újra belemarkolt Bell mellébe, majd megfogta a melltartót és lehúzta róla. A két félgömb meg sem rezdült, nem vesztette el feszességét vagy formáját amint lekerült róla a melltartó. Ugyanolyan telten meredt előre. Cavazos lejjebb siklott, majd nyelvével elkezdett körözni Bell mellbimbója körül. A lány a kezét Cavazos fejére tette és enyhén próbálta a mellbimbója felé terelgetni, de tudta, most még direkt csak húzza őt, de már Bell is kezdte érezni, hogy elveszíti az önuralmát, és leteperi a fiút. Cavazos már nyugtázta, a lány vörös haja valóban pont a melléig ér. Hirtelen bekapta a mellbimbót és lágyan, érzékien szívni kezdte, majd elengedte, majd újra. Közben egyik kezével magát támasztva, másikkal pedig Bell combját simogatva folytatta.
- Dugj már meg!  - Súgta Cavazos fülébe Bell, aki már önkívületi állapotba esve feküdt az ágyon. Már teljesen mindegy, csak érezhesse őt.
Cavazos lejjebb tolta magát és miközben széthúzta Bell lábait, feltolta a miniszoknyát, ami amúgy sem nagyon volt útban. A fekete combfix tökéletesen követte lábai vonalát, mintha csak ráöntötték volna. A sokat nem takaró, ruhaanyagot alig tartalmazó tangát Cavazos könnyed mozdulattal húzta félre, majd nyelvét mélyen Bell nedves puncijába fúrta. Bell szája sikolyra nyílt, de végül csak egy nyögés jött ki belőle, és közben mindkét kezével a lepedőbe markolt és teljes erejével szorította. Cavazos vadul és gyorsan kezdte nyalni a lányt. Hol a csiklóját, hol pedig csak körülötte és néha a nyelvét is bedugta, vagy éppen egy adag nyállal nedvesítette át a helyzetet. Bell öt perc után már hangosan nyögött és erőteljesen húzta magába Cavazos-t. Hirtelen felült az ágyon és megcsókolta Cavazos-t, majd határozott mozdulattal hátralökte. Keze már a nadrágján volt, pont ott, ahol eredetileg az öve lett volna, de ugyanaz a melegítő volt rajta, mint a reggeli találkozónál. Anabell összefogta Cavazos nadrágjának szélét az alsónadrágjával és egy mozdulattal a térdéig lehúzta. Cavazos kemény farkát meglátva még jobban fel lett ajzva és gyors tempóban vetette rá magát. Tövid bekapta és gyorsan szopni kezdte, miközben egyik kezével segítette, a másikkal pedig továbbra is a lepedőt markolta. Cavazos kezdte érezni, hogy hamarosan baj lesz. Tűrőképessége határait feszegette már a dolog és ha bekattan... Nem… Nem fogja bántani a lányt, ezt ő is tudta. Viszont az biztos, hogy nagyon keményen megdugja, és nem fogja érdekelni, hogy a lánynak tetszik-e vagy sem.
- Bell! V… Várj…  - Mondta elcsuklott hangon Cavazos, minden erejét összeszedve.
Bell mélyen a szemébe nézett miközben folytatta. Majd kivette a szájából és Cavazos ölébe ült, pont eltalálva az a szöget, hogy bármiféle segítség nélkül Cavazos farka tövig belé hatolhasson. Bell felnyögött. Cavazos érezte ahogy a farka Bell forró puncijába hatol. Érezte, hogy mennyire nedves és mennyire szorítja. Elöntötte a szemét a vörös köd. Megragadta a lány csípőjét és két mozdulattal helyet cseréltek. Cavazos Bell térdhajlata alá vetette kezeit, majd felhúzta a két lábát és teljes erőből kezdte el dugni a lányt. Bell szeme kikerekedett, ahogyan Cavazos most tövig benne volt és vadul dugta őt.
- Ez az! Még! – Mondta Bell, félig nyögve.
Cavazos minden önuralmát elveszítve folytatta a szexet. Totálisan nem érdekelte már semmi. Az sem, hogy éppen Bell, a nő akire annyira vágyott, ő maga fekszik alatta. Viszont Cavazos érezte, hogy már nem fogja ezt sokáig bírni így. Szinte fel sem fogta, Bell már kutya pózban hevert előtte és ritmusosan tolta előre hátra buborék formájú fenekét. Cavazos hátrafogta két kezét és mellkasát az ágyhoz nyomta, hogy a legmélyebben benne lehessen a nőben és így dugta, minden izmát megfeszítve. Bell úgy érezte már ő is közeledik az orgazmus felé.
- Ca… Cavazos! Várj… Kérlek… - Mondta félig elnyúló, nyögdécselő hangon. Ez most már nem arról szólt, hogy éppen el fog élvezni. Tudta, hogy itt most más forog kockán.
De Cavazos nem állt meg. Kattant tekintetén csak úgy csillogott a nő testének tükörképe. Cavazos fokozott intenzitással dugta tovább Bellt. Bell pedig elvesztette a józan eszét és beindult a láncreakció. Extázisba esett. Szeme elvörösödött, szája vékonyra nyílt és egy mozdulattal Cavazos felé kerekedett. Az ölébe ült és vadul lovagolni kezdte, miközben nyelvével nyakát ízlelte. Érezte, ahogy Cavazos izmai megfeszülnek és teljes erőből markol bele a fenekébe. Ettől Bell puncija is összeszorult és elöntötte az orgazmus a testét, miközben két szemfogát mélyen Cavazos nyakába vágta. Cavazos-nak fel sem tűntek a történtek. Bell csak ült az ölében és érezte, ahogy Cavazos farka még lüktet benne, miközben ő vérszemet kapva szívja a nyaki ütőerét. Pár perc múlva Bell magához tért. Enyhített a harapáson és kihúzta a fogait a srác nyakából. Egy csepp vér sem ment mellé. Bell pontosan ettől tartott. Félt, ha eléri azt a szintet, előjönnek belőle az ösztönök, és megkóstolja a srácot annak ellenére, hogy nem szerette volna. Bell sírva fakadt és Cavazos mellére borult. Tudta, hogy Cavazos vagy meghal a vérveszteségtől a vámpír kór hordozó sejtjeitől, vagy ő maga is átalakul. Nem tudta mi fog történni. Csak sírt és sírt.
* * *
Cavazos rettenetes fejfájással ébredt. Nem a másnaposság volt ez, valami egészen más, valami egészen undorító. Nemhogy fájt, egyenesen szétszakadt a feje. Nem emlékezett az estére. Csak arra, hogy Bellel hazajöttek, de abból ítélve, hogy nincs rajta ruha, biztosan szexeltek. De hol van Bell? Már szinte éppen beleélte magát a tudatba, hogy megint csak egy ócska ribanc aki a betevő után itt hagyja, amikor Bell belépett az ajtón. Vékony tangája szinte semmit sem takart, combfixe pedig ugyanúgy állt rajta mint az este. Azok a mellek… Cavazos önkétlenül elszólta magát.
- Azt a kurva életbe.
- Jó reggelt. -  mosolygott Bell, az ajtókeretnek támaszkodva.
- Jó reggelt. – válaszolt Cavazos.
- Mi történt tegnap este? Nem emlékszem semmire. – tette hozzá.
Bell leült Cavazos mellé az ágyra, és elkezdte mesélni a tegnap történteket mindaddig, amíg el nem élveztek.
- Aztán csak sírtam, és nem tudtam mihez kezdjek. Tudom, hogy ez most nagyon irreálisan hangzik, de mit gondolsz, miért fáj ennyire a fejed? Miért bánt a fény? Miért vágysz annyira arra, hogy a nyakamba harapj ? – fejezte be Bell.
Cavazos elgondolkodott, és ha belegondolt, tényleg bántotta a fény, és tényleg arra vágyott, hogy Bell nyakába harapjon. Bár valóban irreális volt a dolog, valamiért hitt Bellnek. Lassan felült az ágyon és elkezdett Bell nyaka felé mozdulni. Nem bírt ellenállni a kísértésnek. Szomjazott. Bell lágyan arrébb döntötte a fejét és hagyta, hogy Cavazos lassan a nyakába mélyessze két szemfogát. Cavazos szeme elvörösödött és bal kezével ösztönösen Bell melléhez kapott és szorítani kezdte. Bell hamar benedvesedett a helyzettől, felizgatta ahogyan Cavazos éppen a vérét issza, és közben szorítja a mellét. Eltolta Cavazos fejét a nyakától és hagyta, hogy a vércseppek lassan leguruljanak a kulcscsontján át egészen a mellére. Cavazos vicsorgott és véres fogai tisztán látszottak.  Bell Cavazos-ra vetette magát és a következő pillanatban már magában érezte őt. Cavazos belemarkolt Bell fenekébe, felemelte, de úgy, hogy benne maradjon. Lassan kivitte őt a konyhába. Bell akaratlanul rántott egyet a férfin, aki ennek hatására a konyhapultra tette a lányt. Még jobban széthúzta a lábait és a falhoz nyomva dugta őt tovább. Ezek után átkerültek még az asztalra, a kanapéra, majd végül az ablakhoz nyomta őt Cavazos és ott élveztek el.
* * *
Reggel volt. Cindy nem rég kelt fel. A ma éjszakai álma után, különösen nedvesen ébredt fel és majd meghalt  egy jó szexért. Alig múlt még tizenkilenc, hosszú szőke haja a háta közepéig ért, ahogyan feküdt az ágyon. Kinézett az ablakon és megint ugyanaz a nyomasztó látvány fogadta, mint eddig. A panelek rengetege. Főleg az, ami srégen jobbra volt, szinte pofátlanul közel. Ha nem lett volna ott, talán az egész kerületet be lehetett volna látni. Végig pásztázta a környéket, de semmi érdekeset nem talált, mikor is valamin megakadt a szeme. A srégen lévő ház hatodik emeletén, az ablakban szexeltek. Egy vörös hajú lány volt az ablakban és egy félbarna srác dugta őt éppen. Cindy azt hitte majd meghal az irigységtől. Ahogyan állt az ablakban és nézte őket, keze lassan az amúgy is nedves puncijára vándorolt. Lassú mozdulatokkal kezdte izgatni a csiklóját.
Kopogtak.
- Cindy! El ne késs az órádról! – Szólt egy ismerős hang.
- Rendben anya. – Válaszolt Cindy.
Mikor Cindy elindult, még mindig teljesen nedves volt. Döntött. Tíz perc múlva már a hatodik emeleti lakás előtt állt és ő maga sem volt biztos abban, hogy most mit is fog tenni. Bekopogott.
* * * * * *
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Aki szeretne folytatást, kérem jelezze! :)
Kép forrása: DeviantART