Észrevétlen szerelem 6. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

************************************************************************



Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.
Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.
Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.
– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.
Bólintottam, nem bízva eléggé magamban, hogy válaszoljak.
– A miénket – nyögtem ki végül.
– Itt vannak a tervrajzok – tette le Diane a papírhengert az asztalra –, én pedig hamarosan elindulok, hogy találkozzak az építészünkkel... De előbb szerettem volna veled beszélni.
Ismét bólintottam.
– Értem. – A hangom elcsuklott.
Értetlenül nézett rám és összevonta a szemöldökét.
– Jessica, én... szeretnék magam mellé venni egy társat... talán kettőt, attól függően... nos, ez nem számít. – Elfordította a tekintetét. – Természetesen, ha két vagy három ügyvéd fog itt dolgozni, több segítségre lesz szükségünk.
– Természetesen.
Ismét felém fordult és értetlenül nézett az arcomra, én pedig visszabámultam rá. Talán azt várja, hogy könyörögjek az állásomért?
– Felveszünk pár új asszisztenst – folytatta – és talán néhány gyakornokot is. – Ismét elfordította a tekintetét. – Az idők során te itt amolyan mindenes lettél, de azt hiszem, ez a jövőben nem fog működni.
– Értem. – Már alig bírtam állni a lábamon.
Továbbra sem nézett rám.
– Szóval, szükségünk lesz néhány jogi asszisztensre – köszörülte meg a torkát. – Szétoszthatnánk az ügyfeleket. Talán az ügyük témája szerint. Úgyhogy... –Ismét megköszörülte a torkát és az asztalra bámult.
Már azt hittem, sosem mondja ki a lényeget.
– Szóval, ha egy másik partnert választanál, az érdeklődésednek megfelelően... én megértem – nézett rám. – Tiéd az első választás.
Értetlenül pislogtam. Próbáltam felfogni a szavait. Első választás? Micsoda?
Ismét rám bámult. Azok a kék szemek most sokkal bizonytalanabbak voltak, mint ahogy megszoktam.
– Úgy értem, szeretném, ha az asszisztensem maradnál. Mi... ööö... már megszoktuk egymást meg minden, de... nem akarlak gátolni a karriered építésében. Biztos nem akarsz örökké csak asszisztens maradni.
Először az elmúlt percekben... jó, talán az elmúlt hónapokban, egyáltalán nem értettem, miről van szó.
– Azt akarod... Azt akarod, hogy maradjak?
Most rajta volt a sor, hogy értetlenül pislogjon.
– Persze – válaszolta, mintha ez sosem lett volna kérdés. Majdnem leesett az állam. Most jöttem csak rá, mekkora idióta is voltam.
Három kérdés járt a fejemben. Hogy mondjak igent úgy, hogy ne tűnjek komplett idiótának; hogy fogjam fel, mekkora mázlista is vagyok; és hogy építsem vissza megtépázott méltóságomat.
– Azt hiszem, nagyon jó párost alkotunk – nyögtem ki végül. – Szeretném, ha ez így maradna.
Széles mosoly ült ki az arcára. Olyan őszinte mosoly, amit még sosem láttam tőle.
– Helyes. Ennek örülök. – Felkapta a tervrajzokat, majd felállt, és az irodája felé indult.
– Ó, amúgy... – fordult vissza.
Én is felé fordultam, rettegve, hogy még van valami, ami teljesen felborítja nehezen felépített képemet.
– Igen?
– Egy ügyfél keresett Londonból. Ott él, habár az üzlet ide köti. A távolság miatt nincs túl jó rálátása az ügyeire, és szeretne valakit, aki nyomon követi a jogi ügyleteket. – Végigfuttatta ujjait a haján. – Jó kihívásnak tűnik. A jövő héten Londonba utazom, hogy találkozzam vele. – Tekintete az enyémbe fúródott. – Ő fizet mindent, úgyhogy, talán örülnél, ha te is jöhetnél.
– Csodásan hangzik – válaszoltam azonnal. Elmémben ismét felidéződött az a kép kettőnkrő és egy ágyról.
Egy hotelszoba ágyáról.

***

– Ezt meg tudnám szokni – motyogta Diane a szomszéd asztalról, én pedig bólintottam, miközben a masszőrök folytatták rajtunk a munkájukat, hogy kiűzzék a hosszú repülőút görcseit az izmainkból. Mindketten egy-egy törülköző alatt feküdtünk, miközben a nyakunkat és a vállainkat masszírozták.
Amikor végeztek és távoztak, mindketten felültünk, magunk köré tekertük a törülközőt és kinyújtóztunk, élvezve a felfrissülést a repülőn ücsörgés után.
Diane felsóhajtott és körbenézett a hotelszobában. Az én szobámban voltunk, mert itt volt megfelelő asztal és berendezés a munkánkhoz. Diane szobája kisebb volt, és mivel én végeztem a több papírmunkát, logikus volt ez az osztozkodás. Ugyanakkor az én terveimnek is megfelelt. A masszázs is az én javaslatom volt.
– Mit gondolsz róla? – kérdezte Diane az új ügyfelünkre utalva, akivel már közvetlenül a megérkezésünk után találkoztunk. Már itt várt minket a hotelben, kíváncsian várva, kivel fog együtt dolgozni. Diane-t azonnal lenyűgözte. Habár nem volt túl értelmes figura, el lehetett viselni.
– Hm... Érdekes jelenség – válaszoltam tisztelettudóan, és elkezdtem kipakolni, miközben Diane eltűnt a fürdőszobában.
Kacagva tért vissza.
– Sötét, mint az éjszaka. De ez nekünk csak jó.
Én is felnevettem, és nem tudtam megállni, hogy pakolás közben ne vessek egy-két pillantást hosszú, formás lábaira, amik kikandikáltak a törülköző alól. Ismét képek öntötték el az agyam.
– Amúgy, köszönöm a masszázst.
– Számomra volt öröm – mosolygott. – De bármi mást is kifizet nekünk, szóval, miért ne élvezzük?
Bólintottam, majd elfordítottam a tekintetem.
– Diane – szólaltam meg ismét, ő pedig kérdőn nézett rám.
– Sajnálom, hogy... nem volt alkalmam segíteni ráhangolódni a megbeszélésre.
Meglepetten pislogott.
– Ö... igen. Semmi gond. Ez igazából nem is volt megbeszélés. Csak szeretett volna bemutatkozni. – Igyekezett udvarias hangot megütni, mint amikor diktált, vagy a fontosabb napirendi pontokat gyüjtötte össze.
– Akkor is – válaszoltam halkan, ismét elfordítva a tekintetem. – Ha a masszázs nem lazított el eléggé... érted. – Az után a sok órás repülőút után szerettem volna én is segíteni neki ellazulni.
– Ez... jogos – válaszolta.
Felemeltem a fejem, és tekintetünk találkozott.
– De ma már nem lesz több megbeszélésem – folytatta.
Bólintottam, összepréselve az ajkaimat, próbálva nyugalmat erőltetni a hangomba.
– Igen, nos... így van. Csak megjegyeztem. Ennyi az egész.
– Helyes – bólintott, majd lehajolt, a lábait masszírozva. – Még mindig feszülnek kicsit az izmaim – jegyezte meg.
Igyekeztem nem elmosolyodni.
– De ugye nem csak azt szeretnéd elérni...
– Nem, nem. Persze, hogy nem – szakított félbe.
– Csak megjegyeztem – válaszoltam megint.
Lassan bólintott.
– Helyes. – Elsétált mellettem a szék felé, de megérintettem a vállát, hogy megállítsam. Elkerekedő szemekkel fordult felém, miközben az ágyhoz vezettem.
– Azt hiszem, ültünk ma már eleget – suttogtam.
Bólintott, majd egy apró mosoly kíséretében felsóhajtott.
– Én is úgy gondolom.
Én is elmosolyodtam, miközben leült az ágyra, és a könyökeire támaszkodott.
– Így nem lesz olyan kényelmes – mondtam, miközben feltettem lábait az ágyra, segítve neki az ágy közepére helyezkedni. – Így már jobb – motyogtam, miközben a lábai közé kúsztam, és arcom a combjai köz temettem. Lassan szétnyitotta a lábait, de a törülköző megakadályozta, hogy elég szélesre tárja. – Nem férek be – tiltakoztam, de nem néztem fel. Olyan közel volt hozzá az arcom, hogy leheletem az ágyékát érte.
Diane megremegett, és most már nem ellenkezett, hogy kibontsam a törülközőjét, hogy szélesebbre tárhassa a lábait. Egész testem azért sikított, hogy nézzek fel. Itt volt az alkalom, hogy teljesen meztelenül lássam, de először neki akartam megadni az élvezetet.
Amint pihés szőke szőrrel borított ágyéka láthatóvá vált, azonnal rávetettem magam. Meglepett, mennyire benedvesedett már. Már puszta érintésemtől is megremegett a teste. Nem tudtam megállni, hogy felnézzek rá, miközben ajkaim őt kényeztetik. Ő is engem figyelt. Szemeiben kristálytisztán kivehető volt a szenvedély csillogása, mellbimbói pedig keményen meredeztek.
Szinte ittam magamba minden részletet, ahogy első alkalommal mértem végig Diane meztelen testét. Ismét combjai közé temettem az arcom, ő pedig hajamba túrt, és teljesen elvesztem.
Faltam punciját, miközben kezeim végigsimítottak feszes hasfalán, és tenyerem melleire tapadt, hüvelykujjaim pedig bimbóival játszottak. Végigsimítottam minden porcikáját, ő pedig már ettől elélvezett, amikor pedig nyelvem a csiklóján kezdett körözni, megállíthatatlanul közeledett a második orgazmus felé.
Tágra nyílt szemekkel figyelt engem, miközben ajkaim közé vettem a csiklóját, ujjaim pedig mélyen benne mozogtak, kitapintva az érzékeny pontokat.
Felnyögött, és végül megszakította a szemkontaktust, hogy hátra engedje a fejét.
Felsóhajtottam, miközben ismét tisztára nyaltam ujjamat, hogy aztán ismét belé toljam. Imádtam nézni, ahogy vonaglik az ágyon, miközben kényeztetem. Nyögései pedig csak még hangosabbak lettek, ahogy még egy ujjamat belé toltam.
Hangosan nyögött, és közben pontosan azt tette, amit reméltem. Elengedte hajamat és kezeit a feje fölé emelte, hogy megmarkolja az ágy támláját, teljesen kitárulkozva előttem. Szabad kezemet végigfuttattam a mellein, miközben nyelvem továbbra is a csiklóján dolgozott, egészen addig, amíg torkából ki nem szakadt a gyönyör kiáltása.
Miközben teste elernyedt, én lemásztam az ágyról, és mezitláb léptem oda a bőröndünkhöz. Éreztem saját nedveimet lecsorogni a lábamon, miközben hevesen ziháltam. Se láttam, se hallottam. Csak arra tudtam koncentrálni, amit épp terveztem. Tudtam, hogy ezzel átlépek egy határt, de a rám törő vágynak nem tudtam parancsolni.
Felvettem a táskából előhúzott szerszámot, majd visszafordultam, úgy, hogy a törülközőm alul kidudorodott, rásimulva kis játékszeremre.
Diane még mindig hevesen zihálva hevert az ágyon. Szemei lecsukva, a meztelen testéről lefolyó izzadtság pedig átnedvesítette a lepedőt. Ledobtam a törölközőm és visszamásztam lábai közé, ezúttal azonban a játékszeremet dörgöltem nedveitől csöpögő ágyékához.
Sietősre fogtam a helyzetet. Tudtam, nem bírnám ki, ha Diane visszautasítana, de azt is, ha egyszer már belé hatolok, többé nem fog tudni nemet mondani. Próbáltam nem megremegni, miközben a játékszert combjai belsejéhez dörgöltem.
Ettől már kinyilt a szeme és meglepetten nézett fel rám.
– Ez... – kezdte, de hangja nyögéssé torzult, ahogy a műfallosz hegye lassan belé mélyedt. Szemei kitágultak, és lepillantott combjai közé.
– Semmi baj – suttogtam. – Biztos voltam benne, hogy imádni fogod.
Egyik kezemmel az ágyra támaszkodtam, miközben fölé hajoltam, másikkal pedig felemeltem fejét, hogy a szemembe nézzen.
– Jess... – zihálta.
Nem hagytam neki időt, hogy folytassa, csak előre löktem a csípőm, hogy a játékszer belé mélyedjen.
Nem akartam, hogy túl gyorsan feljusson a csúcsra, ezért kihúztam belőle a szerszámot, hogy kicsit izgassam bejáratát, mielőtt újból belé hatolok.
Többször is próbált megszólalni, de hangja újra és újra elakadt, ahogy benne mozogtam.
– Csak engedd el magad, Diane! – fúrtam tekintetem ismét az övébe. – Engedd, hogy segítsek!
Igyekeztem visszaterelni őt kimondatlan egyességünk megnyugtató biztonságába, a szemében szikrázó gyönyör pedig engem is feltüzelt.
Háta megfeszült, én pedig mellére tettem szabad kezem, hogy bimbója izgatásával még tovább hajszoljam a gyönyör felé. Felnyögött érintésemre, majd hangosan felsikoltott, ahogy utolérte az élvezet.
Csak erre vártam. Mindkét kezemmel megragadtam a csípőjét és teljesen belemélyesztettem a szerszámomat. Teste jobban megfeszült, mint valaha, feje pedig hátra bicsaklott.
Hangosan zihált, miközben teste elernyedt. Az ágy támlájának dőlt, és szélesre tárta lábait szerszámom előtt.
Lassan, minden mozdulatomat kiszámítva mozogtam benne. Már pontosan tudtam, mi csalja elő belőle a sóhajokat, mi a sikolyokat, és mitől dorombol úgy, mint egy kiscica. Szemeit szorosan lehunyta, feje pedig szabadon billegett ide-oda.
Csak most vettem észre, én magam is mennyire felizgultam. A felcsatolható szerszám hátuljának dörzsölése megtette a hatását, és most már akkor se tudtam volna leállni, ha pisztolyt fognak a fejemhez.
Az ágy remegett alattunk, miközben ő egyik kezével a támlát markolta, másikkal pedig a lepedőt gyűrte az öklébe, élvezve, ahogy műszerszámom benne mozog. Nem tudtam levenni róla a szemem. Még úgy se, hogy vonagló testének látványa, ahogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, engem is egyre jobban felizgatott.
Abban a pillanatban hirtelen sima bőr érintését éreztem a fenekemen és ágyéka az enyémnek feszült. Csak akkor vettem észre, hogy körém kulcsolta lábait, ami a legkevésbé sem segített gerjedelmem leküzdésében. Aztán ujjait is vállamba mélyesztette, ahogy a teste ismét megfeszült.
Én is felsikoltottam, ahogy rám tört az orgazmus. Azt elmúlt hónapok összes frusztrációja, amit a vele közösen átélt gyönyör vágya okozott, egyszerűen tovaszállt. Testünk egy ütemre vonaglott, ahogy puncija cuppogott szerszámomon mozogva.
Ez már túl sok volt. Testemet elöntötte a mindent felperzselő tűz, és mintha még agyam utolsó neuronja is lángban égett volna. Arcomat nyaka hajlatába temettem és már szabályosan sírtam a gyönyörtől.
Aztán annyi csodállatos pillanat után végre rá roskadhattam, hogy agyamból kiszálljon minden gondolat.
Nem figyeltem az órát, de egy örökkévalóságnak tűnt az idő, ami után felemeltem a fejem. Mintha minden egyes porcikám kilókat nyomott volna. Még sosem éltem át ilyesmit. Ezt is ő tette velem.
Két oldalára támasztottam karjaimat, miközben arcát figyeltem. Ő gyengéden simogatta a hátamat, miközben lábai szorítása enyhült a derekamon.
Arca békésnek tűnt. Szemei csukva, szája enyhén elnyílva, haja pedig szénaboglyaként gomolygott feje körül. Azok a gyönyörű kék szemek olyan lassan nyíltak ki, mintha csak álomból ébredt volna, és hamarosan már alig egy arasznyiról bámultunk egymás arcába.
Felemeltem egyik kezem, hogy gyengéden kisöpörjem a haját az arcából, egy pillanat múlva pedig ő is ugyanezt tette velem.
Vártam, hogy lábai elengedjenek és elhúzódhassak, hogy a dolgok ugyanúgy menjenek tovább, mint azelőtt. De ez nem történt meg. Aztán, arra gondolva, talán neki is kényelmetlen a helyzet, megpróbáltam mégis elhúzódni. Erre viszont csak szorosabban húzott magához.
– Ne menj! – suttogta.
Tágra nyílt szemekkel bámultam le rá, és meglepetten láttam, milyen kétségbeesetten néz fel rám. Hirtelen megértettem, minek kell jönnie most. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után előre hajoltam és ajkaim az övéihez nyomtam. Ajkai lassan elnyíltak, és gyengéden visszacsókolt.
Annyira ki voltunk merülve, hogy rövid idő után abba kellett hagynunk a csókolózást, hogy levegőhöz jussunk.
– Miért nem mondtad? – kérdezte Diane.
Mélyen a szemébe néztem és ezernyi különböző válaszlehetőség kavargott a fejemben a “valószínűleg kinyírtál volnától” kezdve a “szerettem volna, csak féltemig”. De aztán, látva azokat a szikrázó szemeket, mégis csak azt mondtam: – És te miért nem mondtad el?
Erre az én mindig nyugodt, erőteljes és magabiztos ügyvédem kacagásban tört ki. És én is követtem a példáját, arcom a nyaka hajlatába fúrva. Percekbe telt, mire ismét fel tudtam emelkedni, hogy tekintetünk egymásra találjon.
Puha ajkakat éreztem végighaladni a nyakamon, miközben a hátamat simogatta.
– Ó! – nyögtem fel. – Légy óvatos! Nem vállalok még felelősséget a tetteimért.
– Fogd be és szeress, Jessie! – harapta meg gyengéden a fülcimpámat.
A lélegzetem egy pillanatra elakadt.
– Csak ha megígéred, te is így teszel – válaszoltam.
Kissé eltolta a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.
– Áll az alku – harapta be az ajkát, kék szemei pedig szikráztak a boldogságtól.
– Áll az alku – mosolyodtam el én is, és ajkaink ismét összeforrtak az övéivel. Az én drága szerelmeméivel.

**********************************************************************

A szerző utószava: Azok kedvéért, akik kíváncsiak rá, ők ketten még mindig, tíz év után is együtt vannak.