Észrevétlen szerelem 5. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

************************************************************************



Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy még ennek az élvezetes helyzetnek az ellenére is, végül az előtörő érzelmek mindent összezavarjanak.
Épp az asztalomnál ültem és a szokásos dokumentumok és e-mailok sorozatát gépeltem, mint minden nap. Diane-nek utoljára pár napja volt megbeszélése. Nagyszerű csapatot alkottunk. Mióta “besegítettem” neki, egyszerűen verhetetlen volt a tárgyalóasztalnál. Annyi megbízást kaptunk, hogy már kezdhettük igazán komolyan űzni az ipart. Habár Diane nemigen akart terjeszkedni. Nem szándékozott feladni azt a kényelmes munkatempót, amit a legtöbb jogászhoz képest folytatott.
Miután elküldtem az utolsó mailt is, visszatérve a postaládámba, láttam, hogy egy újabb érkezett. Egy olyan címről, amit nem ismertem. Megnyitva egy hosszú beszélgetést láttam. Valószínűleg véletlenül kapcsoltak be valahova. Az ilyesmi gyakran megtörténik egy irodában, úgyhogy nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, csak azonnal nyúltam az egérért,hogy töröljem, de aztán hirtelen megakadt a tekintetem egy érdekes információn. A saját nevemen.
Nem bírtam uralkodni magamon, gyorsan végigpörgettem a beszélgetést.
“Megkaptam a dokumentumot a felújításról. Tudna ajánlani egy jó jogi alkalmazott-közvetítőt, hogy foglalkozzon az üggyel?”
Ezt Diane küldte. A következő egy olyan címről érkezett, amit nem ismertem, de a név a végén annak az épületnek a tulajdonosáé volt, amiben Diane irodája helyet kapott. Diane arról érdeklődött,mennyibe kerülne a cég kiterjesztése, az épület felújítása és a személyzet kibővítése.
“Természetesen. A maguk fölött lévő irodát is most bővítették ki, és nagyon elégedettek az új személyzettel. Ajánlhatom önnek ugyanazt az ügynökséget. Talán még egy rendesen képzett asszisztenst is találnak magának.”
Meglepetten torpantam meg az olvasásban, és csak bámultam a szöveget egy ideig. Mit akar az jelenteni, hogy “rendesen képzett”? Jól végeztem a munkámat. Diane sosem panaszkodott.
“Jó lenne találni néhány megfelelő segítőt. A változatosság kedvéért, örülnék egy asszisztensnek, aki érti is a dolgát. Az utolsó kettő siralmas munkát végzett, és a mostani sem áll épp a helyzet magaslatán.”
Ismét megálltam, hitetlenkedve bámulva a monitorra. El sem tudtam hinni, hogy Diane tényleg ezt gondolja rólam. Mindig is úgy tűnt, elégedett a munkámmal, és meg is dicsért nem egyszer.
Remegő kézzel nyomtam meg a törlés gombot, és az üzenet eltűnt a képernyőről. Megborzongtam, és csak némán bámultam magam elé. Hogy gondolhat ilyet... mindezek után? Miért?
Egy részem, a racionálisabb énem arra gondolt, ez csak valami félreértés lehet. Talán az elődömre gondolt. Abból, amit hallottam, nem bírta sokáig.
Persze nem tagadhattam, a jog nem épp az én területem. Felszedtem ezt-azt menet közben, de nem volt a hátam mögött formális képzés. A jogi iskola valahogy sosem vonzott.
A székembe roskadtam. Talán Diane-nek egy igazi jogi asszisztensre lenne szüksége. Végtére is, ha terjeszkedni akar, minden segítő kézre szüksége lesz. Talán még egy-két társra is, és olyan asszisztensekre, akiknek megvannak a saját jogi ismereteik, nem pedig csak titkárnői feladatokat látnak el.
A nap hátralevő része mintha egy álomban telt volna. Gépiesen válaszoltam a mailokra, írtam a beszámolókat és fénymásoltam a jegyzőkönyveket, alig figyelve arra, mit is csinálok. Ügyeltem rá, hogy még az előtt távozzak, hogy Diane végezne az este, hogy ne is kelljen beszélnem vele.
Egy részem elképzelhetetlennek tartotta ezt az egészet. A másik részem viszont dühös volt. Már-már megkérdőjeleztem mindent, ami történt. Elgondolkoztam azon, vajon Diane kedvelt-e egyáltalán valaha is, vagy csak megtűrt. Vajon tényleg élvezte, amit csináltam vele, vagy csak kihasznált?
Aznap este, amikor lefeküdtem, az emlékek tovább zakatoltak a fejemben. Ahogy ujjaim a nyílásomhoz tévedtek, nem tehettem róla, de újra és újra csak annak a mennyei érzésnek az emléke tört rám, amit együtt éltünk át. Az íze, gyönyöreinek hangja és bőrének érintése az arcomon, miközben kényeztetem. A kezem megvonaglott, és hamar belehajszoltam magam az első orgazmusba. Csak feküdtem lehunyt szemekkel, és Diane arcát láttam magam előtt. Az ő sóhajai visszhangoztak a fülemben.
Aztán felidéződtek az olvasott szavak, és a dühöm visszatért. Ismét hallottam a nyögéseit, de most már bántóak és erőltetettek voltak. A jóleső érzés, ahogy teste ellazul nyelvem munkájától, valami mássá változott. Egy undorító hazugsággá.
Beharaptam az ajkamat, és a harag olyan erővel tört rám, hogy majdnem elsírtam magam. Ujjaim pedig, tudatlanul is, ismét útnak indultak, ezúttal gyorsabban és keményebben dolgozva. Hullámokban tört rám a gyönyör, görcsbe rántva a gyomromat. Grimaszolva toltam magamba két ujjamat, miközben igyekeztem kiűzni az emlékeket zavarodott fejemből.
Nem akartam rá gondolni. Pár röpke pillanatig még gyűlöltem is őt. Gyűlöltem ezt a zavarodottságot, ezt a beteges félelmet.
– Cseszd meg, Diane! – nyögtem, miközben testem megfeszült az ágyon. Minden porcikám sajgott, és lábaimat felhúzva magzati pózba görnyedtem, ahogy rám tört a gyönyör.
Dühös akartam lenni. Tombolni akartam. Vagy legalább bemenni az irodába, és megmutatni, mennyit is érek. De mindenképpen elérni, hogy megfizessen ezért.
De leginkább ettől a félelemtől és haragtól akartam megszabadulni. De nem ment. Nem tudtam gyűlölni őt. És ekkor jöttem rá, miért. Egyesek tudják gyűlölni azt, akit szeretnek, de engem nem ilyen fából faragtak. Egyszerűen nem akartam bántani őt.
Más helyzetben azonnal felmondtam volna, de most nem tudtam csak úgy elsétálni. Nem tudtam csak úgy tovább lépni. Előbb tudnom kellett, mi is zajlik valójában Diane fejében.

***

– Jessica! Ide tudnál jönni egy pillanatra?
Felpillantottam, és életemben először, nem rohantam azonnal a hívó szavára.
– Mi az? – kiáltottam vissza.
Pillanatnyi csend következett.
– Elő kell készülnöm a három órásra.
Az órámra pillantottam. Még alig múlt kettő.
– Most?
– Most? – Meglepettnek tűnt a hangja. – Ó, igen. Most.
Beharaptam az ajkam. Már majdnem nemet mondtam. Tényleg. Majdnem kimondtam. De persze végül nem tettem. Nem voltam rá képes.
– Megyek – kiáltottam.
Beléptem az irodájába és becsuktam az ajtót. Ahogy ránéztem, ismét elgyengültem. Azok a gyönyörű kék szemek olyan meglepetten és értetlenül bámultak rám.
– Valami baj van, Jessica? – kérdezte Diane.
Már nyitottam a szám, hogy ráüvötsek, de aztán ezt sem tettem meg.
– Nem. Semmi gond.
– Helyes – válaszolta lassan, de még mindig zavarodott tekintettel.
Még egy óra volt a megbeszélésig, de tudtam, most nem lennék képes ennyi idő alatt sem az egekbe repíteni őt. Gyorsan túl kellett lennem rajta. Igyekeztem nyugodt és érdektelen maradni. Csak gyorsan végezni, hogy el is felejthessem. Elérem, hogy elélvezzen, aztán ennyi is volt.
Megkerültem az asztalt, ő pedig felém fordult. Láttam a csillogást a szemében, miközben ajkai lassan elnyíltak. De aztán gyorsan rendre utasítottam magam. Biztos csak a vágy jelei. Szüksége van erre az egészre, kétség sem fér hozzá. De ez nem jelenti azt, hogy irántam bármit is érezne. Csak egy sétáló vibrátor vagyok neki, semmi több.
Letérdeltem és felgyűrtem a szoknyáját, hogy lehúzhassam a bugyiját. Felsóhajtott, ahogy ajkaim hozzá értek, én pedig majdnem azonnal elvesztettem az önuralmamat. Szemeim megteltek könnyel, ahogy belékóstoltam, és az az íz betöltötte a számat, amit annyira szerettem. Tudtam, mire vágyik, de én most nem akartam. Én bántani akartam őt, de nem voltam rá képes. De nem adhattam meg azt se, amit akart. Azt megkapja, amire feltétlenül szüksége van. Elérem, hogy elélvezzen. De ennyi az egész.
Végigfuttattam nyelvem nyílásán, mire lágyan felnyögött. Gyengéden nyalogattam őt, majd lágyan elnyíló szeméremajkai közé hatoltam, de sajgó szívem nem engedte, hogy élvezzem. Nyelvem megfeszült, és szinte automatikusan csiklójára csúszott, amitől combjai valósággal satuba fogták a fejemet.
Megragadtam lábait, miközben a harag belülről fűtött. Mindezt a dühöt pedig belé öltem, és úgy nyaltam, mint még soha. Mostanra már minden gyenge pontját ismertem. Tudtam, hova kell nyúlnom, hogy nyüszítsen, mint egy kutya, hová, hogy hevesen ziháljon, és hova, hogy szinte már kirohanjon a világból gyönyörében. Hihetetlenül gyorsan feljuttattam a csúcsra. Nedvei az arcomra freccsentek, én pedig lehunytam a szemem, miközben erősen combjába markoltam.
Hirtelen megelégedettséget éreztem. Talán kihasznált engem, de mégiscsak én tudtam elérni, hogy akkor élvezzen el, amikor én akarom. Miközben elhúzódtam és tisztára nyaltam ajkaimat, igyekeztem visszaterelni gondolataimat a munkára, ami még várt rám.
De nem tudtam elszakadni tőle. Nem mintha haboztam volna, de ebben a pillanatban megragadta a hajam és erősen megmarkolta. Háta megfeszült és még mindig hevesen zihált, miközben arcom visszatolta ágyékához.
– Ne hagyd abba! – nyögte, amitől egy pillanatra megdermedtem. – Kérlek, folytasd...! – zihálta, miközben nyelvem akaratlanul is ismét munkához látott.
Erősen markolta a hajam, miközben a harag ismét rám tört. Belül tépődtem a haragom és a rám törő mennyei élvezet között. Nyelvem ezúttal vad, érzelmes táncot járt benne, kényeztetve érzékeny csiklóját.
Aztán Diane teljesen porrá zúzta az ellenállásomat, amikor egy mélyről jövő sóhaj szakadt ki belőle: – Ó, igen, Jessie! Még... még...!
Hangosan felnyögtem, két oldalról megragadtam azt a csodálatos csípőt, és barlangjába mélyesztettem a nyelvemet.
– Igen! – zihálta, miközben a háta megfeszült és enyhült szorítása a hajamon, de még mindig tartotta a fejemet. – Ó, igen! – remegett, mindkét lábát a vállamra helyezve.
Nyögéseim elvesztek puha ágyékában, kezeim pedig a fenekére fonódtak. Felpillantottam fölém magasodó testére. Feje hátra bicsaklott, szemei csukva voltak. Szabad kezével a szék támláját markolta, miközben háta megfeszült és ágyékát az arcomba tolta.
Egy kép jelent meg túlfűtött agyamban, ahogy Diane meztelenül fekszik egy ágyon, a fejtámlába kapaszkodva,és vonaglik, miközben én kényeztetem. Aztán egy másik kép vette át  helyét. Valami még szebb.
– Ó, igen! Ez az!...
A képek eltűntek az elmémből, és csak arra koncentráltam, amit épp csináltam. Nem is akartam mást, csak gyönyört szerezni neki.
Egy pillanatig se kegyelmeztem. Többé már nem ő használt ki engem. Én uraltam a testét, és azt akartam, hogy sikoltson a gyönyörűségtől.
Légzése zihálássá változott és egész teste remegett. Már közel járt, de én nem engedtem, hogy elmenjen. Ujjaimat belé mélyesztettem, és nyelvemmel gyengéden csiklójára csaptam.
Aztán végül felsikoltott. Hangosabban, mint valaha, miközben ismét belemarkolt a hajamba. Tovább izgattam, nem engedve egy pillanatra se pihenni. Igyekeztem még hosszabbra nyújtani és elmélyíteni gyönyörét, míg meg nem éreztem a fájdalmas görcsöket a testében.
Még az után is sokáig maradtunk így, hogy a teste elernyedt. Én nem voltam képes felállni, neki pedig nem volt elég energiája, hogy bármit is tegyen.
Amikor percek múltán végre fel tudtam emelni a tekintetem, ismét azokkal a szikrázó kék szemekkel találkoztam. Mereven engem nézett, miközben halkan zihált.
Percekig bámultuk egymást. Szinte elvesztem gyönyörű szemeiben.
– Jess! – suttogta végül.
Nem, gondoltam, nem ez a nevem. Nem így akartam hallani tőle. Gyengéden csókolgattam szeméremajkait és nyalogattam bejáratát.
Felnyögött, és lassan lehunyta a szemeit, de ahogy ujjaim a fenekébe mélyedtek, szemgolyói ismét kidülledtek a meglepetéstől. Az érzelmek kavarogtak tekintetemben, ahogy felnéztem rá, könyörögve, hogy tartsa nyitva a szemét. Hadd lássam azt a gyönyörűséget!
Furcsa fény csillogott a szemeiben. Nem tudtam igazán azonosítani, és nem mertem reménykedni.
Hangosan felnyögött, és ismét a hajamba túrt.
– Ne hagyd abba! – zihálta, úgyhogy én előröl kezdtem, gyengéden nyalogatva ágyékát. – Jessie! – nyögte ismét, mereven szemeimbe bámulva.
Kezem feljebb csúszott gerince mentén, ő pedig ágyékát még jobban az arcomhoz préselte. Én is felnyögtem az élvezettől, de igyekeztem türtőztetni magamat.
Az óra hátralevő része szinte elrepült. Csak bámultam gyönyörű szemeibe és izgattam nyelvemmel egészen addig, amíg már nem bírta tovább. A nevemet sikoltva élvezett el, hátravetve a fejét. Szám megtelt nedveivel, és a karjaimban tartottam őt, amíg teste remegése alább nem hagyott.
Nehezemre esett visszatartani saját gyönyörömet, hogy tarthassam őt, amíg elég energiát nem gyűjt, hogy egyedül is meg tudjon ülni a székén. Utána hátra ülhettem a sarkamra, és ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtunk egymás szemébe nézni.
Felpillantottam az asztalán álló órára és megköszörültem a torkom.
– Ö... Pár perc múlva kezdődik a megbeszélés. Szólok, hogy nem sokára érkezel... Most hagylak... ö... Felkészülni. – Talpra küzdöttem magamat, nem várva ki a válaszát miközben elsiettem.

Következik a befejező rész!