Érzelmek harca II. rész 6. fejezet

FIGYELEM! A történet két nő szerelméről szól és előfordulnak benne részletes szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, inkább keressen más olvasnivalót!
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Gretchen Brea leült Cassidy-vel szemben és végigfuttatta rajta barna szemeit. Mindig is lenyűgözte Cassidy szépsége, és sosem mulasztotta el az alkalmat, hogy megcsodálja őt. Egy évvel volt csak idősebb a másik nőnél és már hat éve ismerték egymást. Azóta, hogy először találkoztak az egyetemen. Gretchen azonnal beleszeretett Cassidy egész lényébe, annak ellenére, hogy az ő felhőtlen vidámsága tökéletes kontrasztot képzett a másik nő komoly személyiségével.
De Gretchen is gyönyörű volt és ő is azonnal lenyűgözte Cassidy-t brit akcentusával és sznob magatartásával. Sötétbarna szemei, fekete lobonca és festményre illő arca, keskeny orra és telt ajkai magával ragadóvá tették.
Miközben beszélgettek, Cassidy felidézte kapcsolatuk legvadabb pillanatait. A szex mindig is egy külön kis háború volt közöttük. Sosem távoztak anélkül, hogy a szuszt is kipréselték volna egymásból. Azok voltak csak a szép napok.
Gretchen viszont azóta eljegyezte magát egy gyönyörű ausztrál lánnyal, Georgette-tel, akit a barátai csak George-nak hívtak, és már vagy egy éve együtt voltak.
Georgette Petterson tehetséges és méltán ismert belsőépítész volt. De nem csak a tehetsége volt az, ami elcsavarta Gretchen fejét. Egyszerűen gyönyörű volt rövid, hollófekete hajával és angyali arcával, olivaszín bőrével és csillogó kék szemeivel. Olyan magas volt, mint Cassidy, és a teste akár egy topmodellé.
Azonnal megkedvelték egymást Cassidy-vel, annak ellenére, hogy George mindent tudott a nő Gretchennel közös múltjáról.
Cassidy egy cikket is szentelt a munkásságának, ami, hála cikkei népszerűségének, olyan sok megrendelést hozott George-nak, hogy egy életre lekötelezve érezte magát. A két nő sok mindenben hasonlított egymásra. Mindketten melegszívűek voltak és ragaszkodóak. Gretchen szerette azt hinni, ezért szeretett bele George-ba.
Gretchen épp az esküvőjükről beszélt, és szerette volna, ha Andrea és Robie is ott lenne. Cassidy-t kérte, meg, hogy legyen a tanúja. Cassidy sosem látta még ilyen boldognak. Azt kívánta, bárcsak ő is ezt érezhetné egyszer. De ez csak vágyálom lehetett, amíg az egyetlen igazi szerelmét nem tarthatja a karjaiban. Azt kívánta, bárcsak az ő esküvőjüket tervezgetnék.
Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, amikor Gretchen elhallgatott.
- Cassidy! - nézett rá a másik nő gyengéden, de a megszólított nem reagált. - Cassidy! - szorított meg Gretchen gyengéden a kezét.
Erre Cassidy már felemelte a fejét és sűrűn pislogott.
- Ó, ne haragudj! - rázta meg a fejét. - Sajnálom, Gretchen. Nem tudom, mi lelt.
Gretchen viszont pontosan tudta, mi történt. Mióta ismerte, tudta, hogy Cassidy szíve csak Andreáért dobog. És pontosan tudta, hogy Andy is viszont szereti őt. Elvégre ezt a nőt nem lehetett nem szeretni. Gretchen pontosan tudta, Robie is mennyire oda van érte, annak ellenére, hogy ő már teljesen odaadta magát élete nagy szerelmének, Izabelnek. De amikor Izabelnek hosszú hónapokra távol kellett lennie, és megegyeztek, hogy nem kötik le egymást, Gretchen volt az, aki rávette Robie-t, hogy térjen vissza a “piacra”, és ő volt az is, aki bemutatta neki Cassidy-t, reménykedve, hogy el tudják terelni egymás figyelmét a szerelmükről, akit nem kaphattak meg.
Gretchen a barátjára mosolygott és gyengéden megszorította a kezét.
- Semmi baj, Cassidy. Tudom, hogy Andreára gondoltál. Talán most már tényleg itt lenne az ideje, hogy színt vallj neki és…
Cassidy egy sokat mondó, dühös pillantással szakította félbe, majd felállt a székéből.
- Tényleg nem találkozhatok senkivel anélkül, hogy kioktasson, hogy csináljak valamit, amit nem akarok? - morogta.
Gretchen értetlenül pislogott fel rá. Egy percig szóhoz sem jutott, csak bámulta a Cassidy arcán végighullámzó érzelmeket. Aztán összepréselte az ajkait és halkan megszólalt: - Nem értem, miért kínzod magad. Nem kellene mást tenned, csak elmondani Andreának, hogy szereted őt, hogy végre egymásra találhassatok. Mert kétségem sincs afelől, hogy ő is szeret téged.
Cassidy lehunyta a szemeit és összeszorította az állkapcsát.
- Andrea hetero - nézett le ismét dühösen Gretchenre. - És a legjobb barátom.
- Cassidy! - állt fel. - Nem hiszem el, hogy ennyire keményfejű vagy!
Cassidy nem szólt semmit, csak elfordult.
- Szeretem Andreát - szólalt meg végül. - Úgy, mint még soha senki mást. - Szavaiból kihallatszódott a fájdalom. - Nem tudnék élni nélküle. Ő a fény az életemben. Meghalnék nélküle, Gretchen. Még így is… Így is, hogy a legjobb barátomnak tudhatom, úgy érzem, az élet csak szenvedés… Ő az egyetlen dolog, ami értelmet ad a napjaimnak, és képtelen vagyok megkockáztatni, hogy elveszítsem.
Gretchen azonnal megbánta, hogy kitette ennek Cassidy-t. Sosem látta még ilyen sebezhetőnek. Maga felé fordította a barátját és átölelte, majd gyengéden a vállára vonta a fejét. Cassidy nem tiltakozott, csak átölelte Gretchen derekát.
- Sajnálom, kicsim - motyogta Gretchen. - Nagyon sajnálom.
Érezte, ahogy Cassidy enyhén bólint, majd még szorosabban átöleli őt. Aztán, egy hosszú pillanat múlva visszahúzódott és a barátja fájdalommal teli szemeibe nézett. Aztán biztatóan rá mosolygott, ami egy kis jókedvet csalt Cassidy arcára is.
- A barátok vagy, ugye? - kérdezte Cassidy elhaló hangon, gyengéden Gretchen homlokához simítva a sajátját.
Gretchen lassan bólintott.
- És nagyon szeretlek. Szeretném, ha tudnád, hogy George-dzsal mindig itt vagyunk neked. Ő is nagyon szeret téged. - Hirtelen elhúzódott és nevetésben tört ki. - Sosem hittem volna, hogy ha egyszer megtalálom az igazit, ő is annyira fog szeretni téged, mint George, azok után, amennyit jelentettünk egymásnak.
- Te most is sokat jelentesz nekem, Gretchen - válaszolta Cassidy halkan, továbbra is ölelve a nő derekát. - Ez mindig is így lesz. Nem számít, mi lesz velünk, mindig is a barátod leszek.
- Ahogy te is nekem - simogatta meg Gretchen gyengéden az arcát. - Már nem vagyunk azok a vad kamaszok, mint akkor, amikor megismertük egymást.
- Nem - rázta a fejét Cassidy. - Én huszonnyolc leszek pár hónap múlva. Azt hiszem, tényleg öregszem.
- És egyre gyönyörűbb leszel - ölelte magához Gretchen, majd elhúzódott, amikor meghallotta maga mögött az ajtó csukódását.
- Cassidy! - csendült fel George hangja. - Merre jártál, öreg cimbora? Rég nem láttalak.
- Hát, most épp itt vagyok - nevetett Cassidy.
George odasietett hozzá és szorosan átölelte. Aztán az arcára megjátszott komolyság ült ki és Gretchenre nézett.
- És mégis mit csinálsz itt a menyasszonyommal? - kérdezte komoran, de szemében vidámság csillogott.
Gretchen felnevetett és gyengéden a fenekére csapott.
- Mocskos a fantáziád, drágám - kacagott. - Na, gyere! Csókolj meg!
George magához ölelte őt és gyengéden ajkaira tapasztotta az övéit.
- Helló, bébi! - mondta gyengéden, és a másik nő arcát simogatta.
Cassidy a barátaira mosolygott.
- Nos, azt hiszem, jobb, ha most megyek - nézett az órájára. - Lekésem a randim Robie-val.

Folytatása következik!

Vége a II. résznek!