Érzelmek harca II. rész 5. fejezet

Ashleigh kényelmesen üldögélt a kanapéján. Lábát feltette a dohányzó asztalára és elmélyedt egy könyvben. Gondolatai azonban újra és újra visszatértek Cassidy-hez. Azon gondolkodott, hogy mehetnek a fiatalabb nő dolgai Andreával. Talán ma mondja el neki, mit is érez iránta valójában? De nem. Ennél már jobban ismerte.
Miután hazaért az edzőteremből, rögtön lefeküdt, arra készülve, hogy az éjszaka egy szemhunyásnyit sem fog aludni. Most már éjfél körül járt az idő és Cassidy nem rég hívta, hogy még fél óra és oda ér. Ashleigh-nek elég volt meghallani azt a rekedtes hangot a portugál akcentussal, és máris kellemes borzongás futott végig a testén. Már el is vesztette az érdeklődését a könyv iránt. Csak Cassidy hangja visszhangzott a fejében, és az élmény, amikor meztelen testük egymásnak feszül.
Amikor megszólalt a csengő, az ágyéka is megrándult. Felállt, hogy ajtót nyisson Cassidy-nek, és még a lélegzete is elállt, ahogy végigmérte a másik nő gyönyörű testét.
Intett, hogy jöjjön be, majd átvette az üveg bort, amit a fiatalabb nő hozott, hogy utána átölelje és ajkait szenvedélyesen az övéire tapassza. Nyelve mohón kereste az utat a puha ajkak között, Cassidy pedig nem habozott beengedni. Érezte, ahogy a hideg boros üveg Ashleigh kezében a hátához nyomódik, és ez csak még jobban felizgatta. Forróság öntötte el az ágyékát és hirtelen kényelmetlen lett rajta a ruha.
Inkább elhúzódott, hogy letegye a boros üveget az asztalra, majd megfordult, átölelte Ashleigh derekát, bezárta az ajtót és a kanapéra lökte a nőt. Az idősebb nő karjai a vállai köré fonódtak és maga után húzta őt, hogy nyelveik ismét egymásra találjanak és kezeik bebarangolhassák a másik testét.
Cassidy végigcsókolta a másik nő nyakát, majd nyelve az érzéki fülcimpákkal kezdett játszani. Ashleigh felnyögött. Aztán a fiatalabb nő elhúzódott, hogy kibontsa a boros üveget, belekortyoljon, és előre hajolva szeretője szájába engedje a mámorító italt.
Hamarosan mindketten megszabadultak a ruháiktól, és Ashleigh teste megfeszült, ahogy Cassidy a mellbimbóit kezdte izgatni. A fiatalabb nő is érezte már, hogy fájdalmasan lüktet az ágyéka, így, miközben tovább szopogatta szeretője mellbimbóját, ujjait gyengéden annak erős combjai közé tolta. Ashleigh felnyögött, ahogy belé hatolt és saját ujjait Cassidy vállába mélyesztette.
Ahogy érezte, hogy Ashleigh testét egyre jobban hatalmába keríti a gyönyör, Cassidy lejjebb kúszott és nyelve a másik nő csiklójával kezdett játszani. Aztán kihúzta az ujját a lüktető járatból és nyelvét dugta a helyére, hogy serényen lefetyelje a feltörő nedveket.
Ashleigh egy hirtelen lökéssel Cassidy arcába nyomta ágyékát, és abban a pillanatban teste megfeszült a gyönyörtől, hogy pár pillanat múlva ernyedten roggyon a kanapéra. Cassidy mellé telepedett és gyengéden megcsókolta.
- Itt maradsz éjszakára? - kérdezte végül Ashleigh.
Cassidy lassan bólintott és a másik nő vállára hajtotta a fejét.
- Jól érzed magad velem? - jelent meg egy huncut mosoly az arcán.
Ashleigh játékosan belecsípett a fiatalabb nő fenekébe, mire az ugrott egyet.
- Tudod, hogy ezt kérdezned se kell - nevetett, majd kacaja nyögésbe fulladt, ahogy Cassidy a combjának kezdte dörgölni az ágyékát. - Ó, ne! Ezt ne! - nyögte, ahogy agyára ismét az élvezet fátyla borult. Keze Cassidy lábai közé siklott és kitapintotta a fiatalabb nő nedves, forró ágyékát. A másik nő pedig széttárta combjait, hogy utat engedjen a szakképzett ujjaknak.

***

Másnap kelés után lezuhanyoztak és félmeztelenül beszélgettek, miközben a reggelijüket fogyasztották. Cassidy többnyire csendben volt és a tányérját bámulta. Ashleigh-t mindig lenyűgözte, mennyire szende tud lenni néha, ami szinte abszurdnak tűnt a vad éjszaka után.
- Cassidy - érintette meg a fiatalabb nő kezét. - Milyen volt a vacsora Andreával?
Cassidy végre a szemébe nézett és elmosolyodott. Bár ez inkább volt Andrea gondolatának a következménye.
- Nagyszerűen - válaszolta álmodozó hangon.
Ashleigh elmosolyodott.
- Mit csináltatok? - simogatta bátorítóan a másik nő kezét.
Cassidy ismét elfordította a tekintetét.
- Többnyire csak beszélgettünk. Kettőnkről. Tudod… A barátságunkról, meg ilyenekről. Megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele piknikezni a hetekben… Nem mondhattam nemet.
Ashleigh hátra dőlt a székében és szigorúan nézett rá.
- De mi a fenéért kellett volna nemet mondanod?
Cassidy vállat vont. Mindenhova nézett, csak a másik nőre nem.
- Nos… Jeffrey meg minden…
Ashleigh hangosan felhorkantott.
- Jeffrey! - köpte. Cassidy meglepetten nézett rá. Soha nem látta még ilyen mérgesnek. Ashleigh mindig nyugodt volt és kedélyes. - Baszódjon meg az az idióta!
- De… Ash…! - fészkelődött Cassidy kényelmetlenül.
- Andreával barátok vagytok - folytatta az idősebb nő, mintha Cassidy meg sem szólalt volna. - Nem tilthat el tőle, ha Andrea veled szeretne lenni. Nem gyerek már, hogy ne tudja eldönteni, kivel tölti az idejét. - Dühös zöld szemeit Cassidy-re szegezte. - És, tudod - bökött Cassidy-re a mutatóujjával -, te vagy a legnagyobb idióta, hogy hagyod nyerni harc nélkül. - Azzal felállt és az ablakhoz lépett.
Cassidy meglepetten nézett rá.
- Ashleigh… - kezdte lassan, félve, hogy a nő megint ráförmed. De amikor a másik nem szólt semmit, folytatta: - Nem hiszem, hogy én bele akarnám ártani magam ebbe.
Ashleigh élesen vette a levegőt.
- Beleártani magad? - feszültek meg az izmai. - Ez csak arról szól, ami neked kijár, Cassidy. El kell mondanod Andreának, hogy szereted őt, és hogy ő életed egyetlen igazi szerelme.
Cassidy a tányérját bámulta, és érezte, hogy a szemét megtöltik a könnyek.
- Soha nem mondhatom el Andy-nek, mit érzek iránta valójában - mondta végül, majd felállt az asztaltól és kiment a konyhából.
Ashleigh figyelte, ahogy távozik, majd elmosolyodott magában. Úgy érezte, legalább sikerült kizökkentei Cassidy-t. Pár perc múlva hallotta a fiatalabb nő lépteit, ahogy a konyha felé siet. Most már teljesen fel volt öltözve, és kabátja a karján pihent. Nem nézett Ashleigh szemébe.
- Elmégy? - suttogta az idősebb nő kissé csalódottan. Mióta ismerte Cassidy-t, az ritkán mutatta ki az érzéseit. De érezte, ha valami nyomasztja. - Mikor látlak megint?
- Valamikor a héten, Ash - válaszolta Cassidy halkan. - Majd hívlak.
Azzal megfordult és elhagyta a lakást.

***

A kocsijában ült, és várta, hogy a lámpa zöldre váltson. Aztán elővette a telefonját a zsebéből és tárcsázott. Robie a harmadik csengésre vette fel. Úgy hallatszott, örül, hogy hallja Cassidy hangját.
- Helló, idegen! - mondta, de érződött hangján a huncut mosoly. Vasárnap óta nem hallott Cassidy-ről, hiába próbálta felhívni. - Mégis hol jártál, asszony?
Cassidy elmosolyodott és halkan kuncogott.
- Andreával töltöttem az estét - válaszolta sokat mondóan. Közben a lámpa zöldre váltott, úgyhogy lenyomta a gázpedált és egy kézzel kormányzott. - Aztán felmentem Ashleigh-hez.
Robie is felnevetett.
- Ashleigh-hez? A doktornőhöz?
- Igen, Robie - igyekezett Cassidy visszatartani a röhögést.
- Oké, oké! Értem én - kacagott a másik nő. - Na és, milyen volt a vacsora Andreával?
Cassidy ismét megállt egy lámpánál.
- Csodás volt. Sokat beszélgettünk. - Nem mondott többet. Hirtelen csend telepedett rájuk.
Robie a fejét csóválta. Tudta, hogy Cassidy-nek szüksége van rá, csak nem tudja hogy ki mondani. De ő tudta, hogy csalja lépre.
- Nem akarsz feljönni hozzám? Főzök neked valamit.
Cassidy hangja ellágyult: - Oké.
Robie mosolygott és a gondolatai máris a főzés körül jártak.
- Akkor jó. Mikor jössz?
- Mondjuk kilencre? Van néhány elintéznivalóm ma.
- Remélem, nem még több megdönteni való csaj - morgott Robie, de közben a mosoly egy pillanatra se tűnt el az arcáról.
Cassidy felnevetett, majd tovább haladt, amikor a lámpa zöldre váltott.
- Nem. Csak barátok. Gretchen és George.
- Helyes. Üdvözlöm őket. Veled meg találkozunk este. Akkor kilenckor!

***

Jeffrey kényelmesen elhelyezkedett az irodai székében és tárcsázta Andrea számát. A nő most bizonyára az ebédszünetét tölti a szobájában, amit egy másik tanárral osztott meg. Talán pont azzal a fiatalabb nővel, Roxanne-nal van, akivel annyit szokott beszélgetni. De mindez nem számít. Jeffrey most beszélni akart vele, és nem érdekelte, mi más elfoglaltsága van.
A telefon háromszor csengett ki, mire Andrea felvette.
- Helló, Édes! - szólt bele a férfi.
- Hali, Jeff! - csilingelt Andrea hangja. - Hogy vagy?
Jeffrey egész testét kellemes melegség töltötte meg.
- Remekül, baby. És veled mi újság? - kérdezett, bár legszívesebben azonnal rákérdezett volna a Cassidy-vel töltött vacsorára. Az a nő annyira idegesítette, hogy alig tudott uralkodni magán.
- Én is jól - válaszolta Andrea. - Milyen volt a munkavacsorád?
- Nagyszerűen. De nagyon sokat gondoltam rád.
Andrea elmosolyodott.
- Ez kedves, Jeff. Én is sokat gondoltam rád - hazudta, hiszen egész este csak Cassidy járt a fejében.
- Tényleg? - virult fel a férfi, megnyugodva, hogy minden rendben van. Nem tudott másra gondolni, csak hogy az a szipirtyó Cassidy ellene hangolja, de most inkább megrázta a fejét, hogy elűzze a gondolatot.
- Igen - válaszolta Andrea lágy hangon. Most nem volt hangulata a férfihoz. Az elmúlt huszonöt percben csak az irodája falát bámulta és azon merengett, mit vigyen a piknikre. Gondolatait hirtelen a telefon sípolása szakította félbe. - Jeffy, nekem most mennem kell - mondta bocsánatkérően, bár, őszintén, egyáltalán nem bánta. - Felhívsz majd este?
- Persze - mosolygott a férfi. - Soha nem mulasztanám el.
Andrea elbúcsúzott és letette a telefont. Hátra dőlt a székében és ismét a falat bámulta. Gondolatai lassan visszatértek a piknikhez.

Folytatása következik!