Érzékiség a fogadott húgommal

I. Fejezet

2006.

 

Egy újabb végigmulatott éjszaka, egy újabb átalvatlan nap. Egymásba folynak a napok és nem tudok kiszállni ebből a körhintából. Jó volna egy lány, aki csak úgy kielégíti a vágyaimat. Nem vágyok másra... Egy laza szexkapcsolat is két emberen múlik. Ez tény. De maradjunk a realitás talaján.

Nem tudom milyen napot írunk, mert egybefolynak s semmi kedvem ezzel törődni. Élvezni akarom az életet.

Nyár van. Kicsit melegebb a megszokottnál, de iskolaszünet. Ami jó hír, nekem legalábbis. Elvégzem a napi teendőimet. Reggeli zuhany... Áll, mint a cövek. "Ez így nem lesz jó." - gondolom magamban. Tényleg csajra lenne szükségem, de van egy szint amit megszoktam és ez így még nehezebb. Holmi ribancok, kurvák nekem nem pálya. Túl könnyű és még fizetni is az élvezetért, amiben semmi kaland, semmi elvárás, semmi harc nincs. Nekem nívós kapcsolatra van szükségem. Szeretem, ha egy nő, NŐ tud maradni ebben a kifordult világban.

Nálam a nő egyszerre vad és gyengéd, naív s tudatos. Erre mondták régen, hogy konyhában tündér, "ágyban" kurva. Igen az "ágyban" legyen egy olyan kurva, aki pénz nélkül bármire képes a párja s saját maga vágyainak kielégítése érdekében. De érzékien tegye. Erre a mai lányok döntő többsége nem képes. Mert csak a pénz, szex, bódító szerek, alkohol, szex, pénz dominál. Az ágyat, azért írtam macskakörömmel, mert a helyszín változhat mindig. Én is változhatok. De még nem voltam annyi lánnyal, hogy kijelentsem lepedőakrobata vagyok. Igaz, volt jobb, volt rosszabb élményem, de senki nem tudott érzékien kezelni. Senkivel nem tudtam érzékien szeretkezni. Szexelni bárhol, bárkivel lehetne. De szeretkezni, érzékien? Azt amikor tudatában vagy a tetteidnek. Minden érintésekkel és halk szavakkal már ingerlitek egymást. Amikor azt mondod neki, hogy össze akarok forrni veled, vagy váljunk eggyé s szűnjön meg minden negatív tényező. Ilyeneket se olcsó, se drága helyeken nem lehet venni. Ezt meg kell tanulni, játszani kell vele, fejleszteni kell...

Na jó kezdődjön a napom és ne csak mélázzak. Hány óra van? ... Kezdődik a szokásos melódia. Reggel hétre be melózni. Váltanom kell a recepciós kollegát. Esti műszak az igen unalmas tud lenni. Óránként egy vendég. Jobban elfáradsz benne, mintha az egész napot végigpörögnéd. Nem baj, holnap szabadnap. Akkor kicsit kipihenem magam, és talán nem fogok unatkozni.

Katasztrófa volt a napom, kaptam megint egy újoncot. Aki nem, hogy angolul, de néha magyarul is nehezen beszél. Betanítása négy plusz órát elvett a szabadnapomból. Mondjuk kifizetik, ám akkor is. A mellettem ülő portaszolgálatos biztonsági őr (Lajos), nagyon figyelemreméltó ember volt. Intelligens, naprakész és arról nem is beszélve, hogy mikor egy műszakban dolgoztunk, akkor végignevettük az egész napot.

Már látta rajtam, hogy az újonctól tépem a hajam. Se beszélni, se kasszázni nem tud. Hívtam is a főnököm, hogy a srác jófej, de nem ez az ő szakmája. Menjek be a központba és szóljak a srácnak, hogy ő is jöjjön. Megbeszéltünk mindent, termèszetesen főnököm visszatartott. Mondván, hogy picit lazítsak, ne fogjam ennyire szorosan az embereket. Rábólintottam, de nem fogadtam el a kérését. Ez munka, nem baráti traccs parti. "Kapsz két nap szabadot, jól felkèszítetted a munkatársakat..."

Akkor kicsi pihi és egy kis esti kiruccanás. Az ejtőzés után felmentem egy online társkereső oldalra, hátha eljön velem egy-két csajszi. Ám senki... Viszont... De különleges...

 

II. Fejezet

2017.

Megéreztem valamit... Valaki nagyon rossz lelki állapotban van valaki, aki közel áll hozzám. Ki az akivel régen nem beszéltem hosszú idő óta? Ki az aki, ennyire magára maradt? Zsuzsi... Vajon mi lehet az én fogadott húgommal? Ráírok s várom a reakciót...

Visszaír, de nem azzal a lendülettel. Érezni a szövegírásán, hogy valami nagyon nincs rendben. "Olyan gyōnyōrű csalàd vagytok. Nézegettem a hètvègi fotòitokat. Vigyázzatok egymàsra nagyon!" - Egyből esett a csírizes, tudtam, hogy hugim életéből mi hiányzik. Hosszú sorokat váltottunk, míg végre elkezdett pislákolni az a lelohadt tűz a szívében. Kezdte megérteni, mi az amit annyira megszerettem benne, még akkor mikor még éltem a szinglik életét.

Ha még szingli lennék, s ő sem "istenátkára" gondolna folyamatosan, akkor lehet már rég másképp alakult volna mindkettőnk élete. Körülbelül azt érzem nála, ha jellemeznem kéne, hogy "Szabadíts fel!". De hogyan, amikor én is be vagyok zárva egy más világba? Szívem szerint magamhoz húznám, átölelném. És hagynám, hogy elhamvadjon, mint egy Főnix madár. Hogy aztán újraéledjen saját poraiból s ragyogjon még éveken át. Rabláncon van s én is. De addig, amíg ez a rablánc nálam kötött, nála bármikor kinyitható. Mindenféle következmény nélkül... Nekem ezzel kell együttélnem, ezt örökéletre kértem. De mi lett volna, akkor... Ha is mondaná a nejemnek ezt a sztorit, akkor is már elég régen volt, ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem szabad erre gondolnom... Csak fognom kell a kezét, amíg talpra nem áll s utána elengedni bele az álmaiba. Nem mindegy, hogy álmodod az életed. Vagy éled az álmaid.

De mi lenne... Szeretném, de tilos... Hiába szól úgy a mondás, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. De vannal olyan fejezetek az életben, melyeknél a saját életedet nem teheted kockára mások boldogságáért. Pedig megtenném, csak hogy úgy érezze Zsuzsi, hogy ő ennél sokkal többet ér... Mit tegyek???

 

III. Fejezet

2006 nyara

Végre szabadnap. El sem hiszem, hogy ennyi 12 órás műszak után tudok pihenni is. Ám még mindig le vagyok döbbenve azon a fiatal, szende leányzón, akit megpillantottam azon az ominózus társkeresőn. Sugárzik a boldogságtól, de belső fájdalmai vannak. Álmodozik, mer álmodni olyan dolgokról, amelyekre egynéhányan még csak gondolni sem merünk. Eszméletlen kisugárzása van. Összetenném vele azt amink van. De mi van akkor, ha ő is csak lekoppint s szevasz tavasz. Nem tudtam, hogy szólítsam meg... Írtam valami nagyon gagyi szöveget, amit töröltem is. Aztán ráakadtam másképp, fórumozott. Az kicsit nyilvánosabb, ott sok baj nem lehet.

Nem írok le minden levelezést, mert akkor több hónapig írhatnám ide, mi is történt. Maradjom egy kicsit sejtelmes mindenki számára. Végülis nem volt annyi vér a pucámban, hogy ráírjak, helyette fórumoztam. Azonban több idézet és hozzászólás után valahogy mégis sikerült elkezdeni egy privát levelezést... Amit ráadásul ő kezdeményezett a legnagyobb meglepetésemre. Kedvem lett volna már akkor magamhoz ölelni. Igaz, a képek nem mindig adják vissza egy ember külsejét. Ám úgy érzem, hogy ez a lány... nagyon sok minden izgat vele kapcsolatban. Imádnék vele megjelenni, minden nap kényeztetni, élvezni vele az életet.

Mi, hogy van valaki az életében, aki elrabolta a szívét? Nehéz szitu. Valahogy pedig meg kéne szereznem őt. De nem trófeának, hanem egy koronának, amit/akit végig magamon hordhatok. Mármint a tenyeremen. Na, értitek mire gondolok. Legalábbis remélem.

De gonosz vagyok. Szemmel már levetkőztettem és elképzeltem, mit tennék vele... Nem szabad. Megpróbálhatnék egy másik utat...

 

IV. Fejezet

2017

Sok minden kavarog a fejemben. De ugyanazt érzem, mint 11 évvel ezelőtt. Nem tudom parancsolni a gondolataimnak. Szememmel vetkőztetném le ezt a szépséget, ám nem úgy, ahogy tettem volna évekkel ezelőtt. Sokkal finomabban, érzékibben... Érezze magában, hogy ő a legszebb lény a világegyetemben. De még mielőtt ezt megtenném, előtte a szemébe néznék és megkeresném a legtitkosabbb, legeldugottabb álmait és a felszínre hoznám. De miről is beszélek, ezt csak úgy lehetne, ha minden napomat vele tölteném. Ez viszont képtelenség...

Folytatnám a testi-lelki kényeztetéssel. Bár már sokan itt elpirulnának. De nem érdekel. Jelenleg Zsuzsi részben miattam is kellemetlenül érzi magát, mert nekem már ott vannak a gyermekeim és ő annál jobban szeretne egy sajátot is. Jó lenne megadni neki, azt amire vágyik. Ám senki nem szeretne ilyen helyzetbe kerülni. És biztos vagyok benne, ahogy olvassa eme sorokat az összes emberi tulajdonság, sokszorozottan nehezedik rá. Egyszerre nevet s sír, boldog és szomorú, mérges-nyugodt.

Elbújni vele egy csendes, emberektől elzárt helyre. És megmutatnám neki valójában, hogy én mit értettem a sok mondanivalóm alatt. Mi az amit elvesztett, mi az amiért ilyenné vált. Egyszóval leszakítanám róla a rabláncokat, hogy végre szabadon szárnyalhasson. És ezt miként tenném? Lehet elszégyelné magát és jól arcon csapna. Mivel egy nő sem szereti, ha...

Álmodozni attól még lehet...

 

V. Fejezet

2007 tavasz

Pedig nagyon tetszik, olyannyira, hogy vele tölteném a napjaimat. És csodálnám minden este, minden reggel. Lágy csókokkal ébredni s aludni el. Érzékie  hozzáérni az arcához s finoman csúsztatva a kezemet lefelé. Közben beleharapni pár helyen. De leheletnyi finomsággal, hogy már csak attól érezze, hogy ő van a középpontban. Ám sajnos nem lehet. Foglalt a szíve s vetekedni ezzel nem lehet. Azt a fajta varázst, csak az oldhatja fel, akié eme hölgy szíve. Nem vesztettem, de nem is győztem. És szerintem soha nem lesz nyertese s győztese ennek a "csatának". Mert ebből egy egészen más kapcsolat lesz... Pedig belehabarodtam teljesen.

 

VI. Fejezet

2017

Szívem szerint beállítanám a tükör elé, majd egyszerre tépném le az összes ruháját, hogy szembesüljön magával. De ettől mindenki megijedne. Még én is. Pedig teljesen természetes dolog. Próbáljátok ki.

De ha láttatok már szépet ami egyensúlyban volt, mégsem volt szimmetrikus. Nem minden a testiség. Hiába van jó tested, ha belülről romlottak még a csontjais is. De nála nem. Neki mindene a helyén van. És láss csodát mégis szenved.

Folytassuk ott ahol abbahagytam. Inkább nem, nézzük másképp ezt a lányt. Ha egyesével veszem le a ruhadarabjait, akkor esélyem sincs megmutatni ki is ő valójában, mert lehet eljutunk a melltartó-bugyi kombiig és ott megálljt parancsolna.

Első lecke: ha nincs rajtad semmi, akkor gátlásaid se legyenek.

Nyisd ki a valódat, és lásd meg ami belül van. Ha erre képes vagy, már biztos jó irányba haladsz, hogy megismerd magadat... újra...

Ha elédállnék szégyelnéd a tested, és nem látnád saját magad. Én változatlanul felöltözve vagyok. Mivel ez nem a szexualitásról szól. S bármennyire is vonz a női test látványa, most ez nem cél.

Ám a hátad mögött lágyan hozzádérintem a kezem. Felülről haladnék lefelé... mélyen beletúrok a hajadba s mint egy fésű húzom végig a kezem. Amikor kiér selymes arcodra, amely pírlik a szégyentől, de nem akarod befejezni, mert végig szeretnéd csinálni. Kezem külső felére váltva haladok lassan a válladig, közben irányítalak, mindig mutatva és elmagyarázva, mit csinálj, hogyan lélegezz, mire gondolj... s akkor újra... újra megcsillan az a kis tűz a szemedben. Újra az ujjaimra váltok és a válladtól haladok a nyakad felé, majd odaérvén irányt változtatok. Te.megragadod a kezem s felémnéznél. Halkan a füledbe súgom: -Magadra koncentrálj. Nem én vagyok a lényeg. Elengeded a kezem és  beérek a két domborulat közé, miközben a lábaid remegni kezdenek. -Csak annyi kell, hogy a bennedlevő női vágyak a felszínre kerüljenek. Az érzékek, az érzéseid, az a nő legyél aki igazából vagy. Folytassuk? - kérdezzem miközben ujjaim a szegycsontodon pihenve fel-alá emelkedve. A történet csak akkor ér véget, ha te úgy érzed, sikerült megszabadulnod a nehézségektől.

Ahogy pihennek ott az ujjaim, kezd megnyilni a szívcsakrája. Érzem, ahogy az eddig bezárkozott, rideg test elkezd forrósodni. Ajka megrándul, szemét bezárja, testén megjelenik a libabőr. Tűzforróvá vált az egész lány. -Ne gondolj semmire, csak tartsd csukva a szemed és álmodj. Kezemet elhúzom a mellei alatt, majd mindkét tenyeremet ráhelyezem a bordáira és haladok lefelé. -Ezt nem szabad! - feleli elcsukló hangon. - Ne, kérlek! - Igérem semmi olyan nem fog történni, amit te nem szeretnél. - válaszolom határozottan. Majd a csípőjéhez érve megállok, várom miként reagál az egész lénye. Remeg mindene és őrülten kínlódik belül.

 

A folytásra neked kell megkapnod a választ...

 

Ha a folytatást választod, akkor el kell döntened, hogy álom legyen vagy valóság. Ha nem szeretnéd, vedd úgy, hogy csak a képzeleted játszott veled.