Erőszak (Lynn)

Úgy volt, hogy azon a nyári szombat délutánon Shannal és a többiekkel találkozom és elmegyünk a közeli tóhoz lábat lógatni, meg hülyülni. Ám kedvenc barátnőm végül nem ért rá, így magamra maradtam a srácokkal. Thark autójában ülve, kifelé bámultam az ablakon és fél füllel hallgattam Ned és Zack hülyülését. Éreztem, ahogy a srác szabad kezét ezúttal is combomra csúsztatja. Thark és köztem olykor több volt, mint haveri viszony, de nem volt a pasim. Azon a napon azonban csókkal üdvözölt, amire a többiek rögtön lehurrogtak minket, hogy ne előttük faljuk már föl egymást. Az autóval végül a külváros legnagyobb parkja, a Sayovan park mellett álltunk meg. A srácok nagymenő stílusban szálltak ki, majd rögtön rágyújtottak egy cigire. Thark kérdőn felém nyújtotta a nyitott dobozt, de én megráztam a fejem. Ő megvonta a vállát.
- Te tudod... - hagyta rám.

Az elkövetkezendő fél órában csak úgy röpködtek a morbid poénok, ment az egymás túllicitálása bármiben. De a rangsor azért mindig megmaradt. Thark volt a rangidős, ő volt a menő, neki volt autója, neki volt tekintélye. És bár nem nézett ki rosszul, az tény, de néha durván túlzásokba tudott esni, nagyon el tudta bízni magát. Ezért sem akartam járni vele. Sosem mondtam ezt meg a szemébe, pedig jobb lett volna, ha tudja. Ezúttal viszont nagyon rám volt indulva. Megadtam magam követelőző csókjainak, enyhén erőszakos simogatásának. Ned és Zack újbóli méltatlankodására poénból félrevonultunk. Legalábbis az addigi tapasztalatok alapján, nem hittem, hogy valóban meg akar kapni ott és azonnal. Azt hittem, csak szívatni akarja a haverjait, de ezúttal nem ez volt a helyzet. Elértük azt a több éve bezárt vendéglátóhelyet, aminek az épülete lassan, de biztosan pusztult a park fáinak rejtekében. Bár az ablakait berácsozták, egy helyen valaki mégis kibontotta és olykor belógtunk szórakozni mi is. A falakat már régóta hanyag graffitik tarkították, a földön mindenfelé csikkek, a többiről nem is akartam tudni. Ahogy bemásztunk az ablakon, Thark rögtön átölelt hátulról és szorosan hozzám simult. Éreztem kemény férfiasságát fenekemnek feszülni. Amikor megfordultam, ő rögtön vadul csókolni kezdett. Nyelvét szinte torkomra dugta, kezével szoknyám alá nyúlt. Épp azon gondolkoztam, hogy valaha talán még igen, de már egy ideje nem igazán izgatott, ahogy csinálta. Azonban, ha hamar túlesünk rajta, akkor akár ki is bírom.
- Hé, ez azért tényleg pofátlanság - hallottam meg végül Ned hangját.
Zack vihogott valami poénján mögötte. Azt hittem, Thark elküldi őket a fenébe, de helyette sokatmondó pillantást vetett rájuk, majd megszólalt.
- Szívesen megosztom a csajt veletek is - vigyorgott haverjaira.
Leforrázva álltam és néztem Tharkra.
- Ó, hogy te mekkora egy gyökér vagy! - bukott ki belőlem.
- Mi van, cica, nem tetszik? - hajolt arcomba és megszorította kezemet.
- Engedj el! - vágtam pofon a másik kezemmel.
Azt hittem, visszaüt, de ő csak nevetett.
- Ned, fogd le, mert nagyon harcias ez a kiscica - mondta miközben gúnyos mosollyal szemembe nézett.
- Rohadj meg! - vágtam a képébe és nagyot rántottam a kezemen.
Majdnem sikerült kiszabadítanom magam, de utánam kapott és nem eresztett.
Ned közben elkapta a másik csuklómat és kétfelé már nem bírtam figyelni. Hiába próbáltam szabadulni, kettőjükkel nem bírtam. A falhoz szorítottak és erősen fogtak, Ned még a lábam elé is belépett, nehogy rúgni támadjon kedvem. Zack kérdőn nézett felénk, hogy tényleg azt tehet-e velem, amit akar.
- Ne bámulj, csináld! - nevetett Thark és fülemhez hajolt. - Te meg élvezd...
- Anyád! - fordítottam felé a fejem. - Ezt még rohadtul megbánjátok!
- Azt majd meglátjuk - vigyorgott a képembe.
Aztán Zack feltűrte a felsőmet, melltartómat feltolta melleim fölé, majd körbenyalta a bimbóimat. Megkeményedtek tőle, de nem izgatott fel. Zack sosem tetszett a szőkés hajával, Ned meg még kevésbé a testesebb alkatával. Tharkot meg addig lett volna kedvem ütni, amíg bele nem pusztul. Azonban abban a helyzetben, csak a tehetetlenség okozta őrület tükröződött szememben, mozdulni alig bírtam. Zack nem időzött sokat mellemnél, inkább felhúzta szoknyámat és bugyimba nyúlt. Nem voltam nedves, de ez őt nem zavarta. Benyálazta ujját, és csiklómon körözni kezdett vele. Erre már reagált a testem és éreztem, hogy kezdeném élvezni, ha a harag nem nyomná el minden egyéb gondolatomat. Thark közben mellemet vette szabad kezébe.
- Élvezni fogod, ha akarod, ha nem. Addig dugunk, amíg utána lábra sem bírsz majd állni - suttogta fülembe.

Ám ekkor valaki sietősen ugrott be azon az ablakon, amin át mi is jöttünk. Mindannyian felé pillantottunk. Egy harmincas, sötét hajú férfi nézett ránk meglepetten, majd felfogva a helyzetet, szemében halványan fellángolt a harag.
- Áh, szóval egyedül nem is bírtok vele... - állapította meg. - Szánalmas.
- Mi közöd van hozzá?! - szólalt meg Thark - És elhúzhatsz, mert mi voltunk itt előbb! Vagy... - gondolkozott el egy pillanatra - akár be is szállhatsz.
A férfi felnevetett.
- Gondolod, hogy osztozkodnék ilyen kis senkikkel egy nőn? Ne nevettess!
- Akkor húzz el innen! - kontrázott rá Thark.
A férfi csak gúnyos mosolyra húzta száját és felénk indult. Thark elengedte csuklómat, amikor megértette, hogy ő lesz az, akinek cselekednie kell. Megpróbálta megütni a férfit még mielőtt az bármit tett volna, de sikertelenül. Erre Ned is elengedett és Zackkal együtt ráugrottak, de hárman sem bírtak vele. Én gyorsan visszabújtam a melltartómba, felsőmet megigazítottam és vártam az alkalmat, amikor elég messze kerülnek tőlem, hogy el tudjak tűnni. Ám a következő pillanatban a férfi Tharkot a torkánál fogva a falhoz szorította, tőlem talán egy méterre. Tekintetem a karján végigfutó furcsa mintázatú tetoválásra esett, aztán lopva arcára pillantottam. Ahogy kizökkentem az ismeretlen férfi pillanatnyi varázsából, megláttam, ahogy Ned a földön feküdt összegörnyedve, Zack pedig vérző orral lelépni készült.
- Azt ajánlom, tűnjetek el innen gyorsan, mielőtt még jobban feldühítetek - engedte el hirtelen a kapálózó Tharkot.
Zack már rég kint volt az épületből, Thark pedig sietősen kirángatta magával Nedet. Én feltűnésmentesen próbáltam meg távozni, de az első lépés után meghallottam a férfi hangját.
- Állj csak meg!
Megtorpantam, de nem fordultam meg.
- Hová igyekszik a kisasszony ilyen sietősen?
Karom után nyúlt és bár nem durván, de határozottan maga felé fordított. Szemembe nézett, majd látványosan végigmérte testem. Megborzongtam a tudattól, hogy engem akar. Hallottam odakintről, ahogy Thark kövér gázt adott, majd egyre távolodott autójának hangja, míg nem beleveszett a város zajába.
- Hadd menjek el - sütöttem le szemem.
A férfi halványan felnevetett.
- Inkább maradj - mondta és elkapta csuklómat, mielőtt menekülésre adhattam volna a fejem.
- Engedj el! - próbáltam szabadulni, de sikertelenül.
Erős volt a szorítása, nekem azonban eszem ágában sem volt hagyni magamat. Ám hiába ütöttem, vagy fel sem vette, vagy el sem találtam.
- Nyugi, kislány... - próbált leszerelni - Velem jobban jársz, mint velük - mondta mosollyal a szája szegletében.
- Nem akarom. Ne tedd ezt velem - kérleltem.
- Ugyan... - suttogta fülembe - nem fogod megbánni.
Megpróbáltam ellökni magamtól, ő azonban újból elkapta kezem és olyan pillanatok alatt került mögém, hogy szinte fel sem fogtam. Erősen tartotta csuklómat a hátam mögött, másik kezével előre nyúlt és megfogta mellemet.
- Hagyj békén! - kezdtem újabb felesleges vergődésbe.
Ő azonban nem tett semmit, csupán kivárta, amíg abbahagyom. Hirtelen mozdulattal tépte le aztán rólam a felsőmet. A vékony anyag könnyen szakadt kezében. Az elöl csatos melltartómat gyakorlott mozdulattal akasztotta ki. Nyakamra hajolt, miközben megmarkolta mellemet. Bimbóm megkeményedett az érintésétől. Nem akartam felizgulni, de a testem reagált az ingerekre. Libabőrös lettem, ahogy leheletét megéreztem bőrömön. Apró csókokkal haladt nyakamon, majd nyelvével körbejárta fülcimpámat. Jól esett, hiába nem akartam. Ellenállásom is szűnni látszott tőle, amit ő is észrevett és elengedett. Mindkét kezét melleimen pihentette. Ujjaival bimbómat morzsolgatta, én pedig egyre hangosabban sóhajtoztam. De akkor hirtelen újból kijózanodtam és kihasználva a lankadó figyelmét menekülni próbáltam.

Már-már azt hittem, hogy sikerrel jártam, amikor ő fáziskéséssel eszmélt csak föl, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Nem csak erősebb, gyorsabb is volt nálam. Még csak a közelében sem voltam az ablaknak, amin keresztül kijuthattam volna, amikor lábaim közé lépett. Ám el is kapott, mielőtt elvágódtam volna a földön. Azután durván az egyik koszos asztalra lökött. Féltem, hogy feldühítettem, féltem, hogy végül rosszabbul járok, mintha elsőre hagytam volna magam. Azonban ahogy fölém magasodott, arcán nyomát sem láttam ilyesminek. Karján az addig tetoválásnak hitt mintázat narancssárgán felizzott. Látta, hogy elkerekedett szemmel nézem, de nem törődött vele. Inkább kioldotta övét, majd kigombolta nadrágját és hagyta, hogy a földre hulljon. Laza mozdulattal bújt ki pólójából és dobta a földre. Aztán alsójából kiszabadította keményen ágaskodó hímtagját és mohón pillantott rám. Még egyszer átfutott agyamon, hogy megpróbáljak ellenkezni, de végül inkább feladtam. Nem tudtam ki ő és mire képes, és minden addigi próbálkozásom is csak kudarcba fulladt. Végigsimított hasamon, majd derekamnál fogva lejjebb húzott az asztalon, közelebb magához. Feltűrte az amúgy is rövid szoknyám, félrehúzta a bugyim. Találkozott a tekintetünk. Az enyémben dac és ellenállás csillogott, az övében elégedettség és vágy. Ujjával végigsimított nagyajkaim közt. Nedves voltam, tudtam jól. Nem mondott semmit. Nem dörgölte az orrom alá, hogy lám mégis akarom őt. Nem tudom, hogy akartam-e, de a testemet felizgatta.

Határozott mozdulattal nyomta belém férfiasságát. Nem törődött vele, hogy felszisszentem tőle, hogy elsőre túl mélyre tolta. Megtámaszkodott mellettem az asztalon és gyors ütemben kezdett mozogni bennem. Végig őt néztem. Utáltam, hogy jól esett. Utáltam, hogy a kezébe kapaszkodtam és nem akartam, hogy abbahagyja. Utáltam, hogy vonzónak találtam borostás arcát, sötét szemeit. Aztán igyekeztem nem gondolkozni. Lábammal átkulcsoltam combját és felültem az asztalon. Átöleltem a nyakát, ő pedig derekamra tette kezét. Megállás nélkül járatta bennem kemény hímtagját, egyre hangosabb nyögésekre kényszerítve engem. Aztán lassított és vadul megcsókolt. Hagytam, hogy játsszon nyelvemmel. Nem volt választásom, de akkor már nem is bántam. Szinte élvezettel viszonoztam csókját. Ott, azokban a percekben, nem az a Lynn voltam, akit önmagamként ismertem. Olyan volt, mintha kívülről láttam volna magam a férfival. Ő aztán újból visszanyomott az asztalra és erősebbeket lökött rajtam. Éreztem, hogy nem kell sok hozzá és a csúcsra juttat. Akartam is meg nem is. Soha nem tapasztalt gyorsasággal közeledett az orgazmusom. Azt hiszem, ezt ő is érzékelte. Végül megfeszült a testem és a férfi elégedetten figyelte, ahogy élvezek. Utána még gyorsabb tempóra kapcsolt és aztán láttam arcán a kielégülés okozta kéjt. Tehetetlenül vettem tudomásul, hogy belém élvezett.

A szívem eszeveszettül kalapált, lábam meg-megremegett. Ő még bennem volt, amikor kimerülten újra megtámaszkodott az asztalon. Szemembe nézett, de nem szólalt meg. Elnéztem oldalra, nem akartam őt látni. Nem akartam magamhoz térni, nem akartam tudni arról, ami történt. És akkor meghallottam, ahogy valaki épp bemászott a kibontott ablaknál. A férfi abban a pillanatban eltávolodott tőlem.
- Krien, mi a fenét csinálsz?
A meghökkent hang gazdája felé néztem, ahogy hirtelen felültem. Egy középkorú, teljesen átlagos, teljesen normális kinézetű férfira esett a pillantásom. Ő nem törődött velem. Én pedig a melltartómba bújtam vissza gyorsan.
- A frászt hozod rám - kapta meg ráérősen válasz helyett.
- A fél városban téged keresnek, te meg...
- Hé, hé, hé... - szakította félbe a Kriennek nevezett férfi - Mikor is lettél te az apám?
Gúnyosan nevetett, de a szőkés hajú férfi szemei villámokat szórtak felé.
- Apád, mi? Ha az apád lennék, úgy pofán basználak, hogy sose felejtsd el. Minek is segítek én neked...
- Ne húzd fel magad ennyire - mondta Krien és hangja engesztelőbben csengett.
- Inkább kussolj és tűnjünk el, mielőtt eszükbe jut ide is benézni! - mondta sietősen, majd felém pillantott. - Vele mi lesz?
- Semmi - nézett szemembe Krien.
- De...
- Semmi de - szakította félbe. - Teljesen mindegy, hogy erőszakért is köröznek-e majd vagy sem. Az már semmit nem ront a helyzetemen. Akkor is a FutuRanos geciknek adnak vissza - mondta keserűen, majd újra a szemembe nézett. - Így már te is megkaptad a magyarázatod - fordította felém a karját, amin az előbb még narancsosan izzott a mostanra újból szürke minta.
A FutuRan... Az a vállalat, amit legutóbb egy hónappal azelőtt büntettek óriási összegekre engedély nélkül végzett emberkísérletekért. Minden híradó ettől volt hangos napokon keresztül, mi meg a csajokkal az ezzel kapcsolatos eszement poénokon röhögtünk, amit körüzenetben kaptunk. Tágra nyílt szemmel meredtem Krienre, ahogy ez végigcikázott a fejemben, de ő már nem foglalkozott velem tovább. Sietve felhúzta a nadrágját. A pólóját felvette a földről, majd felém dobta.
- Bocs a felsődért, de amúgy is szarul állt - mondta.
Kezemben a férfi pólójával, döbbenten meredtem utánuk, ahogy kimásztak az ablakon. Megszólalni nem bírtam, a fejemben minden kavargott. Azonban fülemben ott visszhangzott az, hogy épp most keresik azt a férfit. Gyorsan rendbe szedtem magam, egy pillanatra megálltam mielőtt belebújtam volna az ő pólójába. De nem volt más, amit magamra vegyek. Egészen a szoknyám alá ért, így megkötöttem a hasamon, és gyorsan távoztam a lepusztult épületből, mielőtt valóban rendőrökkel vagy bármi egyéb szervezet embereivel kellett volna szembetalálkoznom. Nem akartam feljelenteni azt a férfit. Bár nem akartam a szexet vele, mégsem volt igazán durva velem. Felkavart a tudat, hogy valószínűleg úgy tekintenek rá, mint egy kísérleti patkányra, és hogy vagy élete végéig menekülni fog, vagy visszaviszik és ki tudja, mivé teszik. Ahogy egykedvűen hazafelé vettem az irányt, már nem bírtam igazán haragudni rá... Tharkékra viszont annál inkább.