Azóta nem szóltunk egymáshoz, tartózkodunk. Egyikünk sem mer kezdeményezni, elmentem Gwynethtel vásárolni és kiderítettem, hogy nagyon nem szimpatizál velem , de azt hiszem Gwyneth félreértette a kérdéseimet, mondjuk , egy idő után na meg persze három pohár Martini és vagy 80 butik után, én sem voltam „józan” és hülyeségből feltettem neki azt a kérdést, hogy melyik Robert kedvenc póza…baromság, sosem feküdnék le vele még akkor sem , ha fizetnének érte. Most vasárnap Niáéknál vacsorázom, Jon kiértékeli a munkámat és eldönti, hogy kirúg- e vagy sem. Valószínűleg nem fog az előző heteim mind kemény munkával teltek. Azért nem is írtam le ezeket, mert nagyjából abból álltak a napjaim, hogy felöltözök, Jon elvisz, munka, munka, munka és munka, este hazaesek és a munkáról álmodom. Jannel sem találkozom, mert hol nincs otthon, hol a Jaguáros csávójával hempereg a szobájában. Amúgy Jane mindent elmondott a pasiról kivéve a nevét… gyanús, sajnos attól félek visszaédesgette Jack Black- et maga mellé. Jack és Jane 3 évig jártak, amikor Jack dobta Janet…elméletileg Patrik miatt. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy jövőhéten lesz Július 4- e, szóval hosszú hétvége végre. Felkaptam egy sortot és egy rövid ujjút, patakokban folyt rólam a víz. Átgyalogoltam, nem volt sok, csupán 1 óra eközben gyönyörködtem a mellettem elterülő házakban, na és persze elhaladtam Maria Hill mellett. Megállapítottam, hogy az embereim jól haladnak. Ha így dolgoznak augusztusban beköltözhetek. Odaértem és becsöngettem, Nia nyitott nekem ajtót szőkés barna haját pánttal hátrafogva, kék pólóban és egy rövidnadrágban mosolygott rám, barna szemei élénken csillogtak.
- Szia, kedves már nagyon vártunk - ölelt meg és adott két puszit, átadtam neki az üveg bort amit még otthonról hoztam.
- Sziasztok, Mi a helyzet, húú de finom illatok vannak csak nem muszaka? - sandítottam a konyha felé.
- Nem, el kell, hogy keserítselek, Jon főz - nevetett, egy kissé örültem, hogy legalább nem nyúlok ki az ünnepre étel mérgezés miatt.
- Óhhhh, Szia Jon mit főzöl ? - karoltam át hátulról a nagybátyám. Most olyan más volt, mint amikor dolgozik AC-DC póló melegítő nadrág és az az imádni való huncut mosoly.
- Örülsz, hogy nem Nia főzött mi?- fordult felém, hogy puszit nyomhasson az arcomra.
- Ezt hallottam- kiabált be Nia.Mi csak nevettünk, A nagynéném tudja magáról, hogy nem tud főzni néhanapján szokta a nagybátyámat elhalmozni az imádott saját készítésű salátájával.- Oké, ha harc legyen harc, hogy áll a "Robert ledönt a lábadról" hadművelet?
- Miiiiiiiiiiiiiiiii? - akadtam ki, tudtam, hogy csak cikizni akar, de ezzel a mondatával vérig sértett.- Mégis… ahhh… Jon!
- Bocsi, tudod, hogy nincsenek titkaink.- nézett rám Jon bűnbánóan, eközben odament és adott egy puszit Niának, mintegy csendre intve.- Visszatérve, szerintem tényleg remek páros lennétek, látom köztetek a kémiát.- kuncogott.
- Hagyd abba vagy hazamegyek – fenyegettem. Az ebéd hátralévő részében ugyanezt a témát boncolgatták hogy Robert így tökéletes, igazi családapa típus, odáig fajult a dolog, hogy Nia elkezdte tervezgetni az esküvőnket, sőt még a régi katalógusait is elővette amikben menyasszonyi ruhák voltak. Lassan ott tartottam, hogy amikor hazafelé igyekeztem és betértem a boltba rágóért és borért majdnem azt mondtam a tündérien helyes pénztáros pasinak , hogy Mrs. Robert Downey .Mit mondhat erre az ember? Semmit a hétfőm ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi Jon begurul a tűzpiros autón, Marvel Studio , a jól megszokott iroda, kávé Gwynethtel, aztán visszaültem a helyemre és egyszer csak kopogtak.
- Gyere! - ordítottam a tőlem megszokott módon.
- Helló baby! - legnagyobb megdöbbenésemre Paul nyitott be , róla azt kell tudni , hogy albínó az a bizonyos fehér bőrű tejföl szőke hajú és kék szemű pasi.Hanyagul becsapta az ajtót, enyhén illuminált állapotban volt, a döbbenettől fel sem bírtam állni.- Gyere szeretkezzünk az asztalodon.- mondta, majd mindent lesöpört a kérdéses tárgyról.
- Paul hagyd abba részeg vagy! - ekkor követtem el azt a hibát, hogy felálljak és egy magasságba kerüljek vele. Magához vont és erőszakosan megcsókolt a nyelve próbált utat törni a számban. Én pedig a kezemmel a mellkasán doboltam, hogy engedjen el.
- Imádom amikor játszod a nehezen megkaphatót, te vadmacska , tudod mennyire megőrjítettél mikor idejöttél - lehelte az ajkaim közé. Ezt nem tehettem, akármennyire akartam, hisz nős és egy gyerek apja!Tovább ütöttem a mellkasát, de ez csak jobban felizgatta. Abban a pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta Robert.
- Figyeljen gondolkodtam, ne hara… - mikor meglátta, hogy Paullal „csókolózom” kirohant és maga után csapa az ajtót, hogy az egész épület beleremegett. Ellöktem magamtól a férfit és hatalmas pofont kentem le neki. Kifutottam a dühöngő Robert után. Fogalmam sincs miért , de meg akartam magyarázni. Gwynethnél találtam rá, mint a múltkor , csak azzal a különbséggel, hogy most be is mentem azon a bizonyos ajtón.
- Hagyja abba!Mégis mit képzel? Kopogás nélkül beront az irodámba, a kocsma két sarokkal arrébb van, és mielőtt bármit feltételezni merne, Paul támadt rám és ha nem tűnt volna fel kissé részeg, ezért ki kéne rúgnom, amúgy meg hálás vagyok, mert ha nem töri ránk az ajtót, valószínűleg megerőszakol!- ordítottam kidülledt szemekkel az arcába. Gwyneth döbbenten nézett majd felnevetett, én már indultam volna kifelé, mikor kommentálta az előtte lezajló kis színjátékot.
- Nektek járnotok kéne! - kacagott.
- Elég ! - fordultam vissza odamentem a döbbenten álló Roberthez és szájon csókoltam, a fejét a két kezem közé szorítottam , hogy ne visszakozzon, de nem tette, sőt az ő nyelve jobban ficánkolt, mint az enyém, puha forró ajkai szinte csak súrolták a számat, mint a nyári szellő, ez volt életem legtökéletesebb csókja. Próbáltam elemelni a fejem , de Robert visszahúzott magához , ellöktem és kapott ő is egy pofont.
- Soha! - válaszoltam. És kiviharzottam az ajtón. A folyosón annyit hallottam, hogy Gwyneth felsóhajt.
- Nem semmi a csaj – suttogta. Robert nem válaszolt, feltételezem még mindig a sokk hatása alatt volt.Még volt egy kis dolgom mielőtt hazamentem volna, Jon megkért ugorjak le az egyik programozóhoz Aaron Scotthoz. El is mentem.
- Nem látta valaki Aaron Scottot? - kérdeztem, gondoltam egy gyík arcú, szemüveges , az" önkielégítő munkatábor" jeles tagja típusú fiút keresek.
- Bocs , Aaront keresed? - jött oda hozzám egy félisten, magas kék szemű, barna hajú kb. velem egyidős férfi, aki egyáltalán nem hasonlított a körülírásomhoz- Akkor megtaláltad- válaszolt saját magának, és hihetetlenül szexi mosolyra húzta a száját, még mindig remegtem a Roberttel való csókom miatt , még soha
egy csók sem váltott ki belőlem ilyen intenzív remegést és úgy éreztem kell egy hímhusi , de rögtön és Aaron lesz a nyertes Bon appetit!… A megbeszélés 10 perc alatt lezajlott.
- Nem lenne kedved pénteken velem vacsorázni, persze csak, ha nincs programod - kérdezte váratlanul.
Péntek , péntek péntek péntek - játszottam az agyam , mintha lenne programja egy magányos otthonülő vénlánynak. - Tökéletes , megfelel!
- Akkor 7- re érted megyek. - Kacsintott. Elbúcsúztunk és hazamentem. Jane nem volt otthon akinek elmesélhettem volna a mai történéseket. Elaludtam és arról álmodtam, hogy Roberttel egy őrületeset szeretkezünk. A hét hátralevő része csiga lassúsággal vánszorgott aztán eljött a péntek.
