Én és a főnököm - Ötödik lélegzetvétel

Kristóf a Szofi lakásához közeli utcákban körözött. Nem tudta, mit tegyen. Felmenjen vagy hazamenjen. Fel kell mennie, belepusztul a vágyba, ki kell elégítenie Szofit! Úristen! Miért kellett elmondania, hogy ki van éhezve? Olyan merevedése lett ettől a mondatától! De már nagyon késő van, mit mond a feleségének, hol volt! Nem tudna épkézláb magyarázatot adni, mit csinált és kivel volt. Talán a legjobb az lesz, ha hazamegy. Igen, hazamegy, a vágya is csillapodik már. Végre! De mi lesz így vele? Ha egyszer eljutottak már idáig, máskor is megtehetik. Képtelen ellenállni neki! És mi lenne, ha megtennék? Ha egyszer engednének a vágyaiknak. Lehet, nem is lenne jó és akkor kiábrándulnak egymásból és nem éreznék ezt a kínzó vonzalmat. Ennek nem adott sok esélyt, de elgondolkozott rajta. Valószínűleg azért, mert ez egyfajta kiskaput ígért neki, arra, hogy megtehesse. Megteszem, azért, hogy később ne akarjam megtenni! Lassan hazaért. Akkor jutott eszébe, hogy Bea valamikor mostanában tesztel. Beállt a parkolóba és leállította a kocsit. Mikor beért a lakásba, Bea azonnal nekiesett.

-          Hol voltál ilyen sokáig?

-          Dolgoztam. Tudod, hogy egy hétig távol voltam. Sok bepótolnivalóm van.

-          Aha, persze!

-          Mi ez a gúnyos hangnem?

-          Semmi, semmi. – felelte bosszankodva Bea, majd durcásan hozzátette: - Meg sem kérdezed, mi lett a teszt eredménye?

Nem kellett. Gondolta, hogy negatív, mivel pocsék volt a nő hangulata. De azért megerőltette magát.

-          Ma teszteltél?

-          Igen és negatív lett. Már megint.

-          Ó, sajnálom! – mondta Kristóf, miközben megpróbálta átölelni a feleségét.

-          Nem igaz! – lökte el magától Bea. – Nem sajnálod. Te nem is akarsz gyereket tőlem.

-          Ezt meg honnan veszed?

-          Van valaki más. Biztos vagyok benne!

-          Jaj, már megint a régi nóta! Bea, senkim sincs, csak te! De már kezd nagyon elegem lenni a gyanúsítgatásodból. Most elmegyek zuhanyozni és mire visszaérek, ajánlom, hogy nyugodtabb legyél. Vedd tudomásul, már nagyon nehezemre esik elviselni a hisztijeidet.

Azzal Kristóf a fürdőszobába ment. Dühös volt Beára. Mégis naivan azt hitte, mire kimegy a fürdőből, Bea kedvesebb lesz hozzá. Csalódnia kellett.

-          Bea! Kérlek! Tudod, hogy én is szeretnék gyereket, és ha gondolod, menjünk el együtt orvoshoz, kérjük, hogy mindkettőnket vizsgáljon ki.

-          Nem! Én már voltam orvosnál. – hazudta. – Te nem vagy képes teherbe ejteni engem. Minden a te hibád!

-          Most azonnal fejezd be az ordítozást. Elegem van ebből! – kiáltotta Kristóf és a szekrényéhez lépett. Öltözködni kezdett.

-          Mit csinálsz? – kérdezte ijedten Bea.

-          Elmegyek.

-          Hova?

-          Muszáj levegőznöm. Melletted megfulladok! – kiáltotta Kristóf.

-          Persze! Inkább egy cafkához mész, ugye? – ordította sírva Bea.

Kristóf megvetően nézett a feleségére, és mielőtt kilépett volna a lakásból, halkan megjegyezte:

-          Azt hiszem, át kéne gondolnunk, hogy különköltözzünk egy időre. Ez így már nem működik.

Azzal elhagyta a lakást. Beszállt a kocsiba és elindult. Egy darabig össze-visszakeringett a városban, mígnem egyszer csak azt vette észre, hogy Szofi lakása előtt parkol. Ült az autóban és fogalma sem volt, mit tegyen. Gondolkodott. Miért jött ide? A vére Szofihoz hajtja. Felmehetne vajon? De nem! Felesége van. Ó, de olyan dühös rá! Abszolút elege lett ebből a gyerekprojektből. Egy csepp kedve sincs hozzá. De hát hogy mondhat ilyet! Bea élete szerelme! Bár… talán csak volt. A nő beteges ragaszkodása a teherbeeséshez tönkretesz mindent. Ah, most mit tegyen? Momentán semmi máshoz nincs kedve, csakis Szofihoz. Magához ölelni őt, látni, érezni a testét, csókolni őt, becézni, nyalni és behatolni a forró puncijába. Megremegett a vágyakozástól. Felnyögött és rájött, hogy ezt a húrt már a végtelenségig feszítette.

Bár álom nem jött a szememre, olvasni se tudtam már. Nem is voltam képben, mit olvasok, jobbnak láttam letenni a könyvet, mert így felesleges az olvasás. Felkapcsoltam az ágyamnál lévő sólámpát, az olvasólámpát pedig le. Felkeltem és kiballagtam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Képtelen voltam bármire is odafigyelni. Csakis Kristóf járt a fejembe. Megborzongtam, ha csak eszembe jutott, milyen érzés volt, mikor a mellbimbóm a szájában volt. Egy pillanatra meg is támaszkodtam a konyhapultban. A következő percben halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Ki lehet az ilyenkor? A fali órára pillantottam. Éjfél volt. Az ajtóhoz sétáltam és kilestem a kukucs lyukon. Ezt nem hiszem el! Kristóf állt az ajtóban, felettébb gondterhelt arccal. Vajon miért jött? Szívdobogva támasztottam a hátamat a falnak. Beengedjem? Sejtettem, ha beengedem, megtörténik az, amire már majd’ fél éve vágyunk. És a felesége? Most mit foglalkozok vele? Kristóf eljött, ez nem éppen elég? És ráadásul olyan nagyon régen volt már, hogy valaki kielégített… Mély levegőt vettem, az ajtó elé álltam és kinyitottam. Kristóf meredten, zihálva bámult rám. Nem kellettek szavak. Hátráltam egy-két lépést, ő szótlanul besétált, majd a háta mögé nyúlva hanyagul belökte maga mögött az ajtót. A következő pillanatban pedig már a falhoz préselte a testemet és szenvedéllyel tolta a nyelvét az ajkaim közé. Megremegve kezdtem zihálni a karjaiban. Elemi erők szabadultak fel és szabadultak el. Együttes erővel téptük le róla a dzsekijét, én pedig fürgén gomboltam az ingjét. A köntösöm csomóját majdhogynem széttépte, és ahogy feltárult előtte a meztelen testem, a szatén anyag finom dörzsölésétől a mellbimbók ágaskodva jelezték izgalmukat, Kristóf felsóhajtott. Letoltam az ingjét a vállain és végre megcsókolhattam a mellkasát, a vállát, a nyakát, belecsókolhattam a vállgödrébe és érezhettem a bőrének férfias illatát. A testünk egymásnak feszült, bőr a bőrt égette, perzselte, miközben még türelmetlenebbül rángattuk a ruháinkat. Éreztem a csípőmnek nyomódó kemény férfiasságot és már alig vártam, hogy magamban érezzem. Kristóf kezei birtoklóan simogatták a testemet, ujjai a combjaim közé kúsztak, izgatottan kutakodva a nedvességben. Reszketve nyögött fel, amikor ujja utat talált a puha punciban. Olyan nedves voltam. Úgy vágytam a farkára. Annyira szerettem volna már, ha dugna.

-          Kérlek! – könyörögtem.

Kristóf azonnal reagált a türelmetlenségemre. A hátamat és a csípőmet még keményebben a falnak nyomta, a combjaim alá nyúlva megemelt. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Kristóf ujjai a farpofáimba mélyedtek, ahogy sziklaszilárdan tartotta az altestemet. Makkja a puncimhoz nyomódott, lágyan szelve ketté a duzzadt szeméremajkakat, lüktetve merült alá a hüvelyemben. Lihegve reszkettem, ahogy a farok utat tört magának bennem. Kristóf lassan mozdult meg bennem, majd egyre erőteljesebb lett. El nem tudom mondani, mennyire élveztem a mozdulatait. Minden lökése halk, kéjes sikolyt csalt ki a torkomból. Erősen kapaszkodtam Kristóf nyakába, miközben ő egyre mélyebben dugta a puncimat. Olyan más volt ez, mint amiben eddig részem volt. Ebben nem voltak döccenők, minden olyan természetes volt. A füléhez hajoltam, érzékien megnyaltam a fülcimpáját és zihálva belesuttogtam:

-          Akarom… hogy… bennem élvezz el!

Kristóf felnyögött a szavak hallatán, csókja szinte égette az ajkaimat, a kéj bennem elérte az elviselhetetlenség tetejét, kétségbeesve martam Kristóf vállába, miközben egész testem megfeszülvén robbant bele az éterbe, milliónyi apró darabra hullva. Hangos sikoltással szánkáztam lefelé életem eddigi legnagyobb orgazmusa lejtőjén, ugyanakkor éreztem, hogy Kristóf forró spermájával megtölti a bensőmet és reszketve nyög, miközben fejét a vállamba fúrta. Szelíd, lassú ringatózással vezettük le az átélt csoda utórezgéseit. Erősen lihegve kapkodtuk a levegőt, miközben Kristóf talpra állított. Rövidesen folyni kezdett az ondó a combomon, lenéztem, majd erőtlenül Kristófra mosolyogtam.

-          Muszáj zuhanyoznom.

Kristóf csak bólintott, képtelen volt megszólalni. A fürdőszobába siettem és beálltam a zuhany alá. Alaposan kimostam a hüvelyemet, és letusoltam, majd megtörölköztem. Mosollyal az ajkamon léptem ki a fürdőből, majd csalódottan húztam el a számat. Csak a köntösöm hevert a földön, Kristóf ruhái sehol sem voltak és Kristóf sem. Eltűnt a lakásomból. Szomorú lettem, pedig gondolhattam volna, hogy nem fogja velem tölteni az éjszakát. Felvettem a köntöst és a kanapéra dobtam. Majd az ágyamhoz ballagtam, beledőltem és lekapcsoltam a sólámpát. Rosszul esett, hogy egy szó nélkül ment el. Majd eszembe jutott az átélt orgazmus és széles mosolyra húzódott a szám. Megérte. Abszolút megérte.

Szentséges ég! Mit művelt? Aggodalmasan tekintett ki az ablakon, tehetetlenül rácsapva az autó kormányára. Megcsalta a feleségét. Megcsalta. És nem mellékesen megdugta az asszisztensét! „Egy barom vagyok!” – sóhajtozott magában. Egy piros lámpánál gondolatai visszatértek Szofihoz. Egy pillanatra érezte a lány illatát, hallotta a zihálását, látta az orgazmustól felhevült reszkető testét… Istenem, micsoda egy szex volt! Élete legjobb dugása volt! A legjobb… A lámpa zöldre váltott és Kristóf elindult. A gondolatait is elhessegette Szofitól. Mi lesz most Beával? Megrázta a fejét. Hogyan tud majd viszonyulni hozzá? El tudja majd felejteni ezt az estét? Valószínűleg soha. Szofi annyira szexi, érzéki és nagyon szenvedélyes. Imádta, ahogy dugtam. Vele nem kellett megállj parancsolni a hevességemnek. Megborzongott a gondolatra, hogy milyen tökéletes volt Szofi puncijában lenni és telespriccelni őt. Hirtelen a fülében visszhangzott Szofi hangja, ahogy megkéri őt, hogy benne élvezzen el. Reszketni kezdett és döbbenten fedezte fel, hogy ismét vágyódik a lány után. Nem! Ezt nem tehettem. Nem lehet a szeretőm. Ez nem tisztességes! Se Beával, se Szofival. Megállt a kocsival a lakás előtt. Pár percet még ült és rendezte a gondolatait, majd kiszállt. Erőt gyűjtött és belépett a lakásba. Bea már aludt. Nem akart bemenni hozzá a hálóba, ezért a nappaliban előszedett egy plédet és ledobta magát a kanapéra. Legnagyobb csodálatára hamar elaludt, bár ezt az átélt orgazmus után nem is furcsállotta.

Reggel abszolút jókedvűen ébredtem. Vidáman készülődtem és már nagyon vártam, hogy beérjek a céghez. Szerettem volna már látni Kristófot és tudni akartam, hogyan viszonyul majd hozzám. Vajon hogyan viselkedik velem? Mond e majd valamit? Kristóf kicsit később érkezett a szokottnál. Amint kinyílt a liftajtó, ő bevágtázott az irodájába és egész nap ki sem mozdult, még beszélni sem beszéltünk. Csalódtam. Nem vártam tőle lopott mosolyokat, érintéseket és csókokat vagy szexet, csak hogy szóljon hozzám. Még az is jobb lett volna, ha csak megbeszéljük, hogy jó volt, de soha többet. Nem akartam a szeretője lenni, csak mondjon valamit, reagáljon az éjszakára! De nem tette. Egész nap nem jött ki az irodából. Vagyis gondolom ebédelni kiment, mikor mi is elmentünk Lillával. A munkaidő lejárta után még maradnom kellett a tréning miatt, ami egy hét múlva volt esedékes. Még volt pár tennivaló, elintézendő addig és tegnap nem nagyon tudtam a beszámoló miatt foglalkozni vele. Kristóf se ment haza a munkaidő lejárta után. Fél hét körül dugta ki az orrát az irodából. Egy pillanatra megtorpant, mikor észrevett.

-          Én csak… pár mappát keresek. – dadogott megilletődve.

-          Minden mappa az irodájában van. Segítsek megkeresni? – kérdeztem.

Kristóf szótlanul bólintott. Besétáltunk az irodájába. Én rögtön az irattartó szekrényhez mentem.

-          Melyiket keresi? – fordultam felé.

Először nem válaszolt, csak bámult rám, majd zavarodottan kinyögött valamit. A polc felé fordulva keresni kezdtem a mappát, majd mikor megtaláltam, Kristófhoz léptem és átnyújtottam neki. Ahogy a mappa felé nyúlt, hirtelen megkérdezte:

-          Haragszol rám, amiért szó nélkül tűntem el?

-          Nem. – feleltem. – Nem számítottam másra.

Kristóf mozdulatlanra dermedve nézett rám. Megcsörrent a céges, belső telefonja. De csak állt és nézett rám. Felváltva pillantottam rá és a telefonra, de továbbra sem vette fel. Hirtelen az asztal mögé léptem, háttal Kristófnak, és felvettem a telefont.

-          Igen, tessék?

Az informatikusoktól hívott valaki egy múlt heti programhiba miatt. Arról kezdtünk el beszélni. A szemem sarkából láttam, hogy Kristóf megbabonázva figyel, hallottam, amint a lélegzete felgyorsul. Éreztem, ahogy viaskodik magában, de én semmit nem akartam tenni, sem a segítségére lenni, sem ellenne tenni. Egyszer csak olyan közel állt hozzám, hogy a testünk összeért, ujjai a combomra kulcsolódtak és szorosan a bőrömre tapadva tolta fel a szoknyámat. A hangom megremegett, ahogy tudatosult bennem, mit szándékozik tenni velem. Lassan a nyakamba csókolt, ujjával félrehúzta a bugyimat és szétnyitva a szeméremajkakat, közéjük tolta a mutatóujját. Felnyögtem. Az informatikus a vonal túlsó végén rá is kérdezett, hogy mi van. Tompán érzékeltem, hogy Kristóf a másik kezével a farkát igyekszik kiszabadítani a nadrágja börtönéből. Dadogva búcsúztam el az informatikustól, mondván sietnem kell, majd hétfőn megbeszéljük. Ahogy letettem a telefont, Kristóf tövig a nedves hüvelybe nyomta duzzadt farkát. Egy picit előredőlve kapaszkodtam meg az asztal szélében és próbáltam ellen tartani Kristóf ütemes lökéseinek. Durva volt, de annyira élveztem. Ujjai szoros bilincsként tartották fogva a csípőmet. Az orgazmus olyan hirtelen tört rám, hogy nem is bírtam kontrollálni a torkomból feltörő nyögéseket. Kristóf magához vonta a felsőtestemet, forró lehelete felperzselte az arcomat, ahogy élvezetében lihegett. Éreztem a hüvelyemből visszafelé csorduló ondót. Fokozatosan tértünk vissza a valóságba, rendbe szedve a ruháinkat én a mosdóba mentem, hogy valamennyire megtisztítsam magam. Amikor visszaértem, láttam, hogy Kristóf a mobilján beszélget. Gondoltam, hogy a feleségével. Újra elszomorodtam és úgy döntöttem, inkább hazamegyek. Összeszedtem a cuccaimat és leléptem. Amikor beszálltam a liftbe, még mindig hallottam Kristóf hangját.

A hétvégét Lillával töltöttem. Szombaton shoppingoltunk, vasárnap pedig fodrásznál, kozmetikusnál, körmösnél voltunk, aztán még beneveztünk egy jó kis masszázsra is. Egész hétvégén nyaggatott. Sérelmezte, hogy nem bízok benne annyira, hogy elmondjam, mi történik velem mostanában. Merthogy valami történik, meg sem merjek próbálkozni azzal, hogy tagadom. Szombaton még nevetve tagadtam mindent, de vasárnap már annyira az agyamra ment, hogy nem bírtam tovább. Úgy gondoltam, dobok neki egy kis morzsát, hogy azzal beteljen, és ne faggasson tovább.

-          Rendben, rendben. Van valaki.

-          Én tudtam! Nem is értem, minek tagadtad. Olyan nyilvánvaló! Csak rád kell nézni. Hónapok óta nem láttam ilyen kielégült mosolyt az arcodon. És ki az? Miért kell titkolózni?

-          Azért, mert még annyira friss, hogy még csak éppen alakulgat.

-          Jójó. De ki az?

-          Lilla, ő egy nős ember.

Lilla szemei kikerekedtek. Mielőtt hangot adott volna nemtetszésének, megelőztem:

-          Nézd, tudom, mit gondolsz. Én sem így képzeltem, de ez amúgy sem szól érzésekről. Pusztán vágyról.

-          Ismerem?

-          Nem. – hazudtam.

-          És hol találkoztok?

-          Nálam.

-          De hol szedted össze?

Erre a kérdésre nem számítottam, gyorsan ki kellett találnom valamit.

-          Egyik barátnőm mutatott be minket egymásnak.

-          Az, aki a próbafülkében bömbölt?

-          Igen. – vágtam rá gyorsan, mikor rájöttem, hogy Lilla Beára gondol.

-          Hát igazad van, nem egy főnyeremény nős férfival találkozgatni, de ha ez valóban csak szexről szól, akkor nincs ellenvetésem.

Még kérdezgetett továbbra is, de megkértem, hogy inkább hanyagoljuk a témát. Aztán szóba került csapatépítő tréning. Már nagyon vártuk. Minden évben jól szokott sikerülni. A séma általában mindig ugyanaz, csak a helyszín szokott változni. Idén a Bakonyba megyünk majd. Mindig péntek délután szoktunk érkezni, este ismerkedős beszélgetés szokott lenni, vacsora és borozgatás, csapatválasztás. Másnap szokott lenni maga a csapatépítő játék, este buli szokott lenni. Vasárnapra pedig marad a józanodás, és ha már mindenki magához tért, akkor indulunk haza.

Éjjel nem bírtam aludni. Kristóf járt a fejemben és az, ami köztünk történt. Csodálatos volt vele a szex. Erős volt, határozott, szenvedélyes. Egyrészt örültem neki, hogy megtörtént, amire régóta vágytunk. Másrészt picit meg voltam illetődve, hiszen számos dolog miatt félhettem. Az első, hogy Kristóf nős, a másik, hogy Kristóf a főnököm, a harmadik pedig, az, hogy mi lesz, ha több is lesz köztünk. Úgy értem, nem kizárható, hogy egyikük idővel többet fog érezni puszta testi vonzalomnál. És volt egy olyan érzésem, hogy kettőnk közül én leszek az, aki majd sérül ebben a kapcsolatban. Hiszen én egyedül vagyok már egy ideje, és egyszer óhatatlanul is többet fogok érezni Kristóf iránt, mint amennyit szabad lenne. Kristóf biztos nem fog. Neki csak a testem kell. Ott van a felesége, akibe szerelmes. Én csak a szeretője lehetnék. Ha akarnám…

Furcsa napok következtek. Kristóf mondhatni visszabújt a csigaházába, újra a munkába temetkezett és a nagyon szükségesen kívül szót sem váltottunk. Igyekezett azt is elkerülni, hogy kettesben maradhassunk, azt meg végképp, hogy az irodájába menjek. Tudtam, hogy ez most a bűntudatról szól és úgy véltem, ebbe most nekem ne is legyen beleszólásom. Nem akartam bonyolítani a helyzetet, ezért szótlanul követtem minden utasítását és tettem a dolgom. Hétfőn és kedden ez még jól is működött, de szerdára már olyan elviselhetetlen volt a tudat, hogy az, aki olyan csodásan illett a puncimba, megbánta vagy soha többet nem fog megdugni. Vágytam rá, szexelni akartam vele. Arra, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül, szerda este derült fény. Már késő volt, menni szerettem volna haza, és már össze is pakoltam, mikor csörgött a telefonom. Bea volt az. Az ablakhoz sétáltam és kinéztem, miközben felvettem a telefont. Szokatlanul enyhe idő volt áprilishoz képest. Örültem neki, hogy ez már a tavasz és végérvényesen is vége a télnek. Bea találkozni szeretett volna velem. Beleegyeztem, majd beszéltünk még néhány szót. Borzalmasan el volt gémberedve a nyakam. A tarkómra kulcsoltam a tenyeremet és ide-oda ingattam a fejemet. Még akkor is, amikor már letettem a telefont. Az asztalomhoz sétáltam és induláshoz készültem. Hirtelen különös érzés fogott el. Kristóf ajtaja felé fordultam, megpillantottam, ahogy az ajtóból engem bámult. A szemei kétségbeesett vágyat tükröztek, olthatatlan szomjat. Felegyenesedtem és teljes testemmel felé fordultam. Kristóf ajkai szétnyíltak, tett néhány lépést hátrafelé, az irodája magányába. Tisztában voltam vele, mire vágyik.

Egyszerűen nem bírt ellenállni a lánynak. A legszívesebben éjjel-nappal dugta volna. Akarta Szofit, és bár mindig megfogadta magának, hogy nem teszi meg újra, most újra elcsábult. Már késő volt és csak ketten voltak. Szinte öntudatlanul cselekedett, először csak felállt és az ajtóhoz sétált. Ott megpillantotta Szofit, ahogy épp induláshoz készült. Nem tudta eldönteni, mit tegyen, de akkor Szofi megfordult és meglátta őt. Tudta, hogy a vágya egyértelmű a lány számára és tudta, hogy ez kölcsönös. Nem kellettek szavak, nem kellett célzás vagy bátorító mondat, ő csak hátrébb lépett és a lány gondolkodás nélkül elindult felé. Ahogy az irodájába értek, Szofi becsukta maga mögött az ajtót, és követte őt. Kristóf a kanapéra ült, Szofi megállt előtte. A lány derekára csúsztatta a kezét, majd lassan az ölébe húzta. Micsoda előny, hogy Szofi általában szoknyában jár dolgozni! Az ajkaik vad kétségbeeséssel egyesültek, kezeik ijedt marcangolással igyekeztek minél több kárt tenni a másik ruhájában. Kristóf szinte szétpattintotta a lány végiggombos ruháját és sietve emelte ki a melltartóból Szofi melleit. Ajkai közé vette a reszkető mellbimbókat és élvezte a lány halk, de annál kéjesebb nyögéseit. Szofi türelmetlenül igyekezett kiszabadítani őt a nadrágjából. Annyira élvezte a hevességét, a türelmetlenségét, hogy ennyire kívánja, hogy ennyire nedves lesz tőle. Ujja elhúzta a tangát kőkemény hímvesszője útjából és durván magára húzta a lányt. Szofi felsikoltott, ahogy a férfiasság egy pillanat alatt megtöltötte. A férfi ujjai erős kapocsként tartották a csípőjét, ahogy segített neki a mozgásban. Az eksztázis soha nem várt magasságokba repítette őket. A mozdulataik olyan természetesek voltak, olyan magától értetődőek. Percek kellettek csupán ahhoz, hogy mindkettőjük kielégüljön, és csodás orgazmusban egyesüljenek. Szofi zihálva hanyatlott Kristóf vállára. Kristóf ujjai a lány tarkójára simultak, finom puszit lehelt a nyakába. Újra erőt vett rajta a bűntudat. Hát már megint nem volt képes türtőztetni magát? Szofi, mintha megérezte volna, mire gondol, felpattant az öléből és rendbe hozta a ruházatát. Majd kiment az irodából. Kristóf is igyekezett megigazítani a ruháját, majd visszahuppant a kanapéra. A karfára könyökölt és homlokát a tenyerébe támasztotta. Úristen, hogy mekkora egy szemétláda ő! Ez hihetetlen. Gondolataiba és bűntudatába merülve észre se vette, hogy Szofi mikor jött vissza az irodába. Már nála voltak a táskái.

-          Mennem kell. – súgta halkan.

-          Haragszol rám? – kérdezte Kristóf.

-          Nem. Miért kéne rád haragudnom?

-          Úgy érzem, nem tisztességes, amit csinálok.

Szofi mélyet sóhajtott, mielőtt válaszolt volna:

-          Igazad van. Nem tisztességes, de beleegyeztem.

Kristóf szomorúan nézett rá. Szofi bólintott, majd kisétált az irodából. Kristóf még nagyon sokáig ült ott a kanapén. Irtózatos lelkiismeret furdalása volt. Hogy tud elszámolni ezekkel? Beával egyre rosszabb volt a helyzet. Egyre több erőfeszítésébe került, hogy megkívánja őt, hát még a szex. És az volt a gond, hogy már félve is élvezett bele a feleségébe. Már nem volt biztos benne, hogy gyereket akar Beától. Szerette még, ezt érezte, de nagyon rosszul esett neki a nő hozzáállása, kiállhatatlansága, a hisztijeit pedig már alig bírta elviselni. A nemi életük teljesen ellaposodott, csakis a baba körül forgott minden, és ez őt már nem elégíti ki. Neki szenvedély kell, hevesség, türelmetlenség, egy nő, akinek fennakad a szeme a gyönyörtől, ha ő dugja, egy nő, aki a puszta lélegzetvételével fel tudja izgatni. Szofi! Neki Szofi kell. Hirtelen képek villantak be neki, szinte érezte magán a farkán lovagló lányt, látta az arca előtt táncoló csodás domborulatokat, hallotta a nyögéseit. Megrándult az ágyéka. Istenem, miért olyan tökéletes vele? Újból megrázta a fejét. Ellen kell állnom. Soha többé nem történhet meg, soha többé nem szexelhetek Szofival. Felpattant a kanapéról és ő is induláshoz készült.

Amíg Beára vártam a kávézó teraszán, azon morfondíroztam, hogy meddig fog tartani ez az egész. Mikor lesz vége ennek a körforgásnak, hogy tudjuk, hogy nem szabad, mégis szexelünk, aztán megbánjuk, néhány napig csend, mert tudjuk, hogy nem szabad, aztán mégis szexelünk… A tegnap esti kanapé jelenet után ma Kristóf újra hűvös és tartózkodó volt velem. Bár nem is számítottam másra. Tudtam, hogy megint így lesz. Ám volt még valami, ami nyugtalanított. Ez pedig a hétvége volt, vagyis a csapatépítő tréning. El fogunk utazni és ott távol leszünk Kristóf feleségétől. Buli lesz és alkohol. Bár ezek nem kellenek a gátlásaink feloldásához. Mi lesz, ha nem tudunk ellenállni a kísértésnek? Vegyes érzelmek versengtek bennem. Valahol szerettem is volna és valahol ellen is akartam állni. Reménykedtem benne, hogy Lilla társasága megakadályoz majd abban, hogy bármiféle őrültséget is elkövessünk. Akkor eszembe villant, hogy erre nem számíthatok bizton, hiszen Lilla minden évben eltűnik a buliról néhány órára. Fogalmam sem volt róla, hova, állítása szerint el sem tűnik, csak folyton elkerüljük egymást, sokat szokott levegőn lenni, hogy ne ártson meg neki az alkohol. Remélem, idén a közelembe marad, és akkor nem fogok tudni semmit csinálni Kristóffal.

-          Szia. – hallottam hirtelen Bea hangját.

Felpillantottam és mosolyogva üdvözöltem. Leült, rendeltünk, majd beszélgetni kezdtünk. Már minden témát kiveséztünk, a férje és a terhesség még nem került szóba. Csodálkoztam is, de nem akartam tapintatlan lenni, úgy gondoltam, ha akarja, majd megemlíti. Aztán azt vettem észre, hogy Bea el-elkalandozik. Hirtelen kérdeztem rá:

-          Baj van?

-          Nem, nincs. – felelte gyorsan megrázva a fejét, majd rám nézett: - Csak…

-          Csak mi? – kérdeztem.

-          Tegnap este furcsa dolog történt. – sóhajtotta.

-          Micsoda? – néztem rá érdeklődve.

-          A férjem napok óta furán viselkedik velem, de tegnap…

-          Mi történt?

-          Miután hazajött és lezuhanyozott, tálalni akartam a vacsorát. De ő leült a kanapéra és olyan gondterheltnek tűnt. Elé álltam és szóvá tettem neki, hogy meg sem dicséri az új ruhámat, amit a kedvéért vettem.

-          Milyen ruci volt? – kérdeztem mosolyogva.

-          Elől végig gombos, lila színű. Nemrég láttam meg egy kirakatban és úgy megtetszett a bábun.

-          És megdicsérte?

-          Képzeld, rám nézett olyan furcsán, mintha nem is ezen a bolygón élne, majd az ölébe rántott és szétpattintotta rajtam a ruhát.

-          Húha! És mi ebben a fura?

-          Az egész! Olyan hévvel csókolt, hogy hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Kivette a mellemet a melltartóból, félrehúzta a tangámat és kis előjáték után egyszerűen belém hatolt.

-          Még mindig nem értem, mi a fura ebben?

-          Soha nem csinált még ilyet! Olyan durva volt és olyan volt, mintha nem is ott volna…

-          Durva volt veled?

-          Ööö… tudod, ő nagyon heves természetű, én nem igen. Nem is nagyon kedvelem, mikor így tesz magáévá, de most annyira furcsa volt, hogy tiltakozni is elfelejtettem. És képzeld, azt kérte tőlem, hogy nyögjek…

Egy pillanatra összerezzentem, mert így ahogy elképzeltem a hallottakat, olyan volt, mintha Kristóf és az én kanapés jelenetünket mesélte volna el. Hirtelen felidéződött bennem az érzés, a látvány, ahogy Kristóf testén vonaglok, éreztem az illatát és szinte magamban éreztem az ondóját. Lehunytam a szemem és beleremegtem az emlékbe.

-          Sajnálom, nem vagyunk olyan régóta barátnők, kellemetlen helyzetbe hoztalak?

-          Nem. – nyugtatgattam. – Dehogyis. Csak irigyeltelek egy kicsit.

-          Hogy érted?

-          Én kedvelem a heves természetet. – mosolyogtam, majd lesütöttem egy pillanatra a szemem. Majd terelni igyekeztem. – De még mindig nem tiszta nekem, hogy mi olyan különös.

-          Hát nem érted? Hetek óta rossz a kapcsolatunk, és tegnap meg egyszerűen letámad… olyan volt, mintha nem is velem szeretkezne.

-          Jaj, ne láss rémeket! A felesége vagy és megkívánt.

-          Lehet, igazad van és már én látok mindig hülyeségeket. Csak beképzeltem magamnak.

Még sokáig beszélgettünk, aztán késő este mindkettőnk hazament. Én még nekiálltam csomagolni a hétvégére, hiszen holnap délután indulunk és már nem lesz időm hazajönni a cuccaimért.