Én és a főnököm I. Az irattárban 2. rész

Miután hatalmasat élveztem kéz- és nyelvjátékától, kimondhatatlanul jó volt ott pihegni drága főnököm karjaiban, hallgatni a lélegzetét és a szívverését, valamint magamba szívni a bőre és a parfümje bódítóan kellemes, férfias illatát. Hozzásimultam, és lehunyt szemmel adtam át magam az érzésnek azt kívánva, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
Ő szorosan, szinte védelmezve ölelt, mint aki érezte, hogy most egy kicsit elillant belőlem az erő, és igyekezett támaszt nyújtani. Legjobban talán úgy tudnám leírni, hogy ettől a határozott, mégis gyengéd ölelésétől végtelen nyugalom járta át az egész testemet és lelkemet egyaránt. Lassan alábbhagyott a remegésem, és kezdett kitisztulni a fejem is. Az időérzékem teljesen kikapcsolt, fogalmam sincs, hogy meddig állhattunk így összefonódva, de pár percig egész biztosan.

Mikor némileg új erőre kaptam és magamhoz tértem az általa okozott gyönyör kábulatából, egy nagyon picit elhúzódtam tőle, de mindössze csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Őszintén mosolyogva és hálás tekintettel néztem bele azokba a játékosan csillogó, mélykék szemeibe.
- Hogyan viszonozzam én ezt neked? rebegtem csábos, búgó hangon.
Bár nagyon is volt róla elképzelésem, de tőle akartam hallani.
- Szeretnéd viszonozni a kedvességem? Akkor most te is kényeztess engem egy kicsit, jó? vágta rá szinte azonnal és egészen fellelkesedve, huncut kis mosollyal a szája szélén, sőt még cinkosan rám is kacsintott.
- Hát persze...
Se nem akartam, se nem is tudtam volna mást vagy ennél többet mondani, mert mire ezt is kimondtam, szinte egy másodperc leforgása alatt helyet cseréltünk, és már ő állt az asztalnál, én pedig vele szemben, de nem ült rá, csak nekitámaszkodott a lap szélének.

Ismét szorosan hozzásimultam, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a meztelen bőrünk minél nagyobb felületen érintkezett, majd középen végigsimítottam az egész felsőtestén, a nyakától indulva a mellkasán át egészen a hasáig. Kezem ott megállt az övcsatján, és ő vette a célzást, hogy ebben a segítségét várom, mert már oldotta is ki, melyet követően farmerja halkan suhogva a bokájáig csúszott. Izgalmát le sem tagadhatta volna, mivel duzzadó szerszámának körvonalai tökéletesen kirajzolódtak a testhezálló, sötétszürke boxeralsóján. Nem sok hiányzott hozzá, hogy sietve lerántsam róla és azonnal kezelésbe vegyem, de nem eszik azt olyan forrón, így ehelyett inkább finoman rámarkoltam, és nagyon lassan masszírozni kezdtem. Tetszett neki, mert a teste megfeszült, szemeit lehunyta és egy halk `óhhh` hagyta el az ajkait. Nem akartam őt sokáig váratni, hiszen ő sem tette ezt velem, meg persze én is égtem már a vágytól, hogy végre alaposabban szemügyre vehessem, mit is rejt az a szexi boxer...

Most én térdeltem le elé, és így éppen szemmagasságba kerültem a szép kis dudorral. Az első, tudatosnak nem igazán nevezhető, inkább önkéntelen cselekedetem az volt, hogy így az alsón keresztül egy apró puszit leheltem rá, ami szintén jól esett neki, mert enyhén belerázkódott. Felpillantottam az arcára, és bár nem szólt egy szót sem, de a tekintete szinte könyörgött, hogy ne kínozzam már tovább.

Kissé remegő kezekkel megfogtam hát a naciját, és óvatosan lehúztam majdnem a térdéig. Bizony nem semmi volt, amit láttam! Az egyik, ha nem a legjobb `kivitelű` hímtag, amivel eddigi életem során dolgom akadt. Nem túl nagy, de egyáltalán nem is kicsi, az a bizonyos `arany középút`, és a vastagsága is pont megfelelő. Én magamon a csupaszság híve vagyok, egy férfin viszont nem feltétlenül, és ő nem is volt az. Nem tudom, hogy ő igazította-e magának olyanra, vagy ez a természetes, mindenesetre nagyon esztétikus volt. Ha esetleg eddig még nem kívántam volna eléggé, hát akkor ezek után mindennél jobban! Nem tudtam és nem is akartam titkolni megelégedésemet, és egy mély, elismerő hümmögéssel adtam neki hangot, majd tényleg nem borzoltam már tovább az idegeinket.

Miután hátrahúztam róla a bőrt, makkját a benedvesített ajkaimhoz érintettem, ő pedig hátrahajtott fejjel adta át magát az érzésnek. Lassan és fokozatosan engedtem mélyebbre a számban, miközben két ujjammal a tövét izgattam, majd egyre gyorsabban bólogatva ütemesen szopni kezdtem. Éreztem, ahogy ennek hatására még keményebbé vált, és már egészen kitöltötte a számat. Ekkor, hogy egy kis levegőhöz jussak, a kezemmel folytattam tovább, majd újra bekaptam, és egyre erősebbeket szívtam rajta. Jóleső szuszogásából és nyögdécseléseiből arra következtettem, hogy igencsak élvezi, amit csinálok. Összenéztünk, és ezután egy ideig egymás tekintetébe fonódva adtuk, illetve kaptuk az orális örömöket.

Ekkor hirtelen a fejemre tette a kezét, de az érintéséből érezni lehetett, hogy nem az a célja, hogy mondjuk ő diktálja tovább a tempót, hanem inkább le akart állítani. Bár szívesen éreztem volna még az ízét, ám tudtam, hogy ennyivel még biztosan nincs vége és hogy megéri engedelmeskednem, így hát abba is hagytam és kiengedtem a számból kőkeményen ágaskodó, felajzott farkát. Vágyakozó tekintettel néztem fel rá, várva a következő instrukcióját. Nem kellett rá sokáig várnom, mert kéjesen rekedt hangon már mondta is:
- Hadd tegyem be egy kicsit, csak pár pillanatra, ígérem vigyázok.
Hogyan is tagadhattam volna ezt meg tőle, hiszen csak úgy tombolt bennünk a szenvedély, mindkettőnket hajtotta a vére, és semmi más nem lebegett a szemünk előtt, mint engedni állatias ösztöneinknek.

Szinte a másodperc töredéke alatt ismét helyet cseréltünk, én az asztalra hajolva széles terpeszbe álltam, és amennyire csak tudtam, homorítottam a hátam és pucsítottam felé a fenekem, hogy minél jobban megkönnyítsem a behatolását. Csak azt az egy dolgot nem vettem számításba, hogy a kemény padlón való térdeléstől kicsit elzsibbadtak az altesti izmaim. Abban a pillanatban ez meg se fordult a fejemben, így csak akkor jöttem rá, hogy eléggé szűk lett a puncim, amikor a bejáratánál megéreztem a rúdja hegyét, mely benyomult a nagyajkak közé, de aztán ott egy picit megakadt.

Ám drága főnökömet nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen apró akadály az útját állja, ezért esze ágában sem volt visszakozni, csupán taktikát váltott. Mégpedig úgy, hogy a makkját finoman hozzádörzsölte a csiklómhoz, miközben elölről a kezével is izgatni kezdte azt. A nedvességemmel eddig se volt gond, de ettől az is fokozódott, és végül megfeszült hüvelyizmaimat is egyre engedékenyebbnek éreztem.
- Most gyere... nyöszörögtem neki vágytól ittasan.
Nem kellett kétszer mondanom, mert ezúttal egy semmiféle ellentmondást nem tűrő, határozott csípőmozdulattal már belém is tolta kemény szerszámát, melyet a puncim most már teljesen befogadott, és egy-két apró lökést követően úgy csúszott benne, mint kés a vajban. Mondhatjuk úgy is, hogy tökéletesen összepasszoltunk...
Az egész valóban nem tartott tovább néhány pillanatnál, talán legfeljebb egy perc volt, hiszen nem védekeztünk, ezért nem kockáztathattunk (bár így is azt tettük...). Ám még ezt a rövid kis időt is sikerült tartalmassá tenni: először tövig belém nyomta, és a csípőmet két kézzel fogva lassú, hullámzó mozgással szinte masszírozott belülről, majd elkezdte gyorsan és erőteljesen ki-be tologatni. Mivel tudtam, hogy ezt nem érezhetem sokáig, ezért igyekeztem minden tizedmásodpercét kiélvezni.

Amikor szétváltunk, én maradtam az asztalon hasalva, ő pedig odalépett az asztal mellé, kezével végigsimított a csípőmön és a fenekemen, majd ujjait hátulról ismét fürgén belém dugta, a másik kezével pedig határozottan a farkára irányította a fejem. Nem nagyon voltam ura önmagamnak és annak, amit csinálok, csak egyet akartam: őt. Mint egy kiéhezett ragadozó a prédájára, úgy vetődtem rá a meredő szerszámára, melyen az övén kívül a saját ízemet is éreztem. Ahogy ajkaim ismét körülölelték, eszelős módon, mohón cuppogva azonnal szopni kezdtem. A hajam az arcomba omlott, és bár útban volt, de nem különösebben törődtem vele, csak egy kósza mozdulattal megpróbáltam hátradobni, nem nagy sikerrel. Ekkor ő beletúrt és hátrahúzta a zavaró tincseket, majd el sem engedte, hanem abba kapaszkodva kezdte el irányítani a fejem mozgását, közben pedig ugyanabban a ritmusban ujjazott, vadul gyömöszölte belém kettő, három, sőt lehet hogy négy ujját is.
- Ez az, szívjad! Mindjárt, mindjárt... - hörögte szinte önkívületben, tudatva velem, hogy rövid időn belül robbanni fog. Erősen szívtam, végül az utolsó pillanatban engedtem ajkaim szorításán, hogy hadd jöjjön, aminek jönnie kell, és ami aztán feltartóztathatatlanul jött is... Ujjai megálltak bennem, markolta a hajam, teste összerándult, majd egy elég hangos, hosszú és élveteg nyögés közepette telelövellte a számat sűrű kéjnedvével, mely selymes volt és finom. Ízlelgettem kicsit, majd mikor már az utolsó cseppjei is a nyelvemen voltak, kihúzta rúdját a számból, hogy le tudjam nyelni szenvedélyünk gyümölcsét, vagyis inkább nektárját... Ezután még hozzáérintette a makkját félig nyitott ajkaimhoz, melyből rögtön tudtam, hogy mit vár tőlem: azt, hogy szépen tisztára szopogassam neki, amit odaadóan meg is tettem.
Az édes kielégüléstől kicsit kimerülten én az asztalon elnyújtózva, ő pedig rám borulva, arcát a hajamba temetve pihegett jólesően. Kétségtelen, hogy amióta megismertük egymást, ezek voltak a legszebb közös perceink.

Amikor első tisztább pillanatomban az órámra néztem, megállapítottam, hogy kicsit kevesebb mint fél órája voltunk már ott egymásba és a testi örömökbe feledkezve. Hozzáfogtunk hát összeszedni ledobált ruháinkat, de mielőtt még felöltöztünk volna, a farmerja zsebéből elővett két papírzsebkendőt, és az egyiket odaadta:
- Tessék, törölközz meg te is.
Milyen figyelmes, gondoltam magamban, mert bizony szükség is volt rá, hiszen az egész puncim úszott a ragacsban, és jutott belőle bőven a combom belsejére is.
Miután gyorsan rendbe szedtük magunkat, ismét ott álltunk a másikkal szemben, mindkettőnk arcán elégedett mosollyal, és csak néztük egymást. Végül ő törte meg a csendet:
- Köszönöm neked mondta halkan, majd szájon csókolt, és szorosan megölelt.
- Én is köszönöm, és szívesen máskor is suttogtam én is arra utalva, hogy alkalomadtán benne lennék a folytatásban.
- Jól van, szivem. Most viszont menj vissza, és kicsit később megyek én is.
- Szerinted nem lesz gyanús nekik, hogy mindketten leléptünk már majd` fél órája?
- Hát lehet, hogy gondolnak valamire, de ne aggódj miatta. Bár nem valószínű, de ha véletlenül mégis megkérdeznék, hogy hol voltál, találj ki valamit, de ne magyarázkodj, ha pedig engem keresnének, akkor nem láttál. Foglald el magad, legyél természetes mint máskor, és ennyi.
- Rendben, nem lesz gond.
- Tudom, ügyes kis csaj vagy te kacsintott rám ismét.
Bár még szívesen maradtam volna ott vele akár egész nap is, de lassan tényleg ideje volt visszamenni. Így hát elindultam, és az ajtóból visszafordulva még dobtam neki egy kacér kis mosolyt, valamint én is visszakacsintottam rá, ahogy ő tette az előbb.
Az irodába való visszatérésemet követően szerencsére senki nem kérdezett semmit arról, hogy hol és mivel (na és persze kivel...) töltöttem az elmúlt csaknem fél órámat. Pedig útközben még egy egész hihető kis fedősztorit is kiagyaltam, de nem baj, jól jöhet még az később is.

Tény, hogy ezután a tüzes kis kalandunk után ha csak elhaladok előtte, egészen más szemmel nézek az irattár ajtajára, hát még ha be is kell oda mennem valamiért. Volt már rá példa, hogy csak kiugrottam pár percre, hogy behozzak néhány régi iratanyagot, és ahogy rápakoltam a kis asztalkára, megrohamoztak az emlékek, és lebonyolítottam ott egy apró `magánakciót` is, melyet aztán elmeséltem drága főnökömnek, aki persze mondanom sem kell, nagy örömmel hallgatta végig a részleteket.
De ez már egy másik történet lesz...